Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-02 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

ifllliMHIHHliy n Csodaágy" mentette meg az életét Úgy •égett, mint a fáklya — mondották később a kollégái, — a robbanás után maga mászott ki a hajótartály nyílásán. Amikor észrevettük, hogy 'lángolva ég, vízzel oltottuk el a tüzet. Egy fél órával később Riku Roupsa, a 36 éves svéd hajógyári munkás már a stockholmi Karolínske kórházban azon a speciális ágyon feküdt, amelyet Sten-Otto Liljedahl professzor éppen az ilyen esetek számára szerkesztett. Az olyan súlyos égési sebeket szenvedettek számára, akiknél jóformán semmi remény sincs arra, hogy életben maradnak. Roupsa teste felületének 85 százalékát nagyrészt harmadfokú égési sebek borították. Még nem volt rá eset, hogy valaki ilyen állapotban életben maradjon. Emberi számítás szerint Riku Roupsának meg kellett volna halnia. Hogy mégis él, sőt néhány hónap múlva újból munkába állhat, azt Liljedahl professzor találmányának köszönheti. „A melegítő ágy eszineie há;om évvel ezelőtt ötlött fel bennem — mondja a professzor. Akkor egy lezuhant helikopter pilótája, — aki szintén súlyos égési sebeket szenvedett — folyton arra panaszkodott, hogy nagyon fázik. Ezenkívül tudtam, hogy az égési sebek a melegebb éghajlatú országokban gyorsabban gyógyulnak. így aztán a professzor „csodaágyat" szerkesztett eigy orvostársa segítségével. Ez a fekvőhely az égési sebeket szenvedett betegeknek kettős enyhülést ad: először is kis fúvócsőveken át párás meleg levegő áramlik teste köré (ami a szervezet lényegesen csökkent kalóriakészletét ismét egyensúlyba hozza), másodszor pedig a sebesült mintegy „légpárnakon" lebeg és ezáltal a fekvés kevésbé fájdalmas számára. „Eleinte nehéz volt az érzékeny helyeken feküdnöm — mondja Roupsa, de már lényegesen jobb. Hogy a lepedő ne ragadjon a bőréhez, vékony alumíniumpor-réteggel vonták be. A tetemes folyadékveszteség pótlására pedig rendszeresen infúziókat kapott — kezdetben minden 24 órában 26 liter oldatot. Négy és fél hét múltán az orvosok megkezdhették a hat bőrátültetés közül az elsőt.A bőrátültetésekhez hat röviddel azelőtt elhunyt ember bőrére volt szükség. (QUICK) Riku Roupsa a javulás útján. Azt, hogy néhány hőnap múlva ismét dolgozhat, ennek a különleges ágynak köszönheti, amely külsőleg alig tér el a rendes ágytól. A fekvőhely fejénél lévő készülék percenként 2000 liter meleg levegőt fúj láthatatlan csöveken át a beteg teste köré. A nyugdíjasok és a lakáskérdés A halálozási arány csökkenésének és az átlagos életkor meghosszabbodásának eredményeként a világ sok országában jellemzővé vált az idős emberek számának emelkedése az összlakosságon belül. Ezt a demográfiai folyamatot még a század elején „a lakosság elöregedésének" nevezték el. A P0 évnél idősebb emberek száma abszolút értékoen is, viszonylagosan is egyre magasabb lesz az emberi társadalmon belül. A népszámlálási adatok szerint a Szovjetunióban a 60 éves és az ennél idősebb emberek száma az 1939. évi 6,8 százalékról 1959-ig 9,5 százalékra emelkedett az összlakosságon belül, most pedig — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint — körülbelül eléri a 12 százalékot, sőt Lettországban és Észtországban a 15 százalékot. Szakemberek feltételezései szerint a 60 éves és az ennél is idősebb emberek számának ilyen ütemű emelkedése esetén e korcsoport tagjai országunkban 3 980-ig elérhetik a 45 millió főt. Természetes, hagy ez a probléma szociális szempontból egyre nagyobb jelentőségű és számos időszerű feladatot vet fel előttünk, így például a városépítkezés területén is. Az eddiginél gyorsabb ütemben, lehetőleg már a folyó ötéves tervben javítani kell a helyzeten és el kell érni, hogy a szocialista társadalom minden igényét számításba vevő általános városfejlesztési tervekben kellő mértekben vissza tükröződjenek e gyorsan növekvő csoport igényei és szükségletei is. Emellett mielőbb olyan életkörülményeket kell kialakítani az idős emberek számára, amelyek nemcsak egészségük megvédését segítik elő, hanem munkaképességük fenntartását is az egész társadalom javára. Tevékeny életkort kell biztosítani azoknak az idős embereknek, akik cselekvésre vágvnakl Első helyre kell állítani a lakáskérdést. A három nemzedéket magába foglaló patriarchális család különböző okok miatt egyre jobban eltűnik. Igaz, hogy a két nemzedéket magában foglaló család kisebb mértékben esik szét. A korszerű „mini-család" általában kirekeszti magából az öregeket, akik „zavarják" a fiatalok életét. De emiatt nem lehet csak a gyermekek ellen vádat emelni: szép számmal akadnak ugyanis olyan öregek, akik összeférhetetlenek, vagyis legalábbis nehéz természetűek. Ráadásul, ha az öregek együtt élnek gyermekeikkel, életkörülményeiket nem mindig lehet kielégítőeknek tekinteni, az anyagi függetlenség (ia nyugdíj) pedig inkább a gyermekektől független önálló életre ösztönöz. Amint a hazai és a külföldi tapasztalatok mutatják, az idős embereket nem a társadalomtól elszigetelten kell elhelyezni, hanem azokban a mikor-területekbe kell telepíteni, ahol a lakosság többi része él. Még jobb, ha az öreKór és anyanyelv Ha elmebetegek arra kény szerülnek, hogy idegen nyelven fejezzék ki magukat, tovább tudják titkolni kóros állapotukat. A jelek szerint ebben a gondolataik rendezéséhez szükséges szellemi megerőltetés van segítségükre. [. C. del Castilo amerikai orvos (Trenton) mindenesetre megállapította, hogy a betegek, akik elmezavarukban bűntettet követtek el, a vizs gálát során csak akkor keltik szellemileg megzavarodott be nyomását. ha anyanyelvükön hallgatják ki őket. (FRANKFURTER RUNDSCHAU) A spanyolok Mekkája CSAK AZÉRT JÁRNAK ANDORRÁBA, HOGY MEGNÉZZÉK A SPANYOLORSZÁGBAN BETILTOTT FILMEKET Antonio penziótulajdonos minden pénteken kiakasztja a kapura a táblát: „Tut complet — megtelt". Jóllehet Andorra törpeköztársaság, kicsiny falujában a házilag készített pálinkán kívül aligha akad valami, ami a turistákat ide csábíthatná, a szállodák és a vendégfogadók minden hét végén zsúfolásig megtelnek, s még a vendégszobákat kiadó helybeliek is ragyogó üzletet csinálnak. Antonio: „Hála legyen Francónak és filmcenzúrájának". A Spanyolországból érkező 60 000 kirádulóból csak néhány kíván tiltott devizaüzleteket kötni, és csak kevésnek jut ki az a szerencse, hogy jegyet szerezzen az Andor-Center moziba, s ott végignézze a filmeket, amelyek Franco birodalmában tilalmi listán vannak Csupán 3000 kiránduló jut helyhez, hogy annak a tíz mozielőadásnak egyikét láthassa, amelyet Juan F. Torres barcelonai filmmenedzser szervezett. Az andorrai filmüzletet Torres 1968-ban kezdte, és „Andor-Center"-ét ma már az élvonalhoz tartozó, nemzetközileg elismert filmszínházak közé sorolják. Azóta Andorra mindazon spanyolok Mekkája, akik látni akarják, mit titkol el előttük az atyai cenzúra. Andorrában nincs írott alkotmány, nincsenek adók, nincs hadsereg, csak néhány szál közlekedési rendőr, és a törpe köztársaság két uralkodója — Seo de Urgel spanyol püspök és a francia államelnök — sem avatkozik bele Torres üzleteibe. Mivel a nem egészen 1000 francia frank összegű jelképes apanázst élvező két névleges államfőnek tulajdonképpen nincs beleszólási joga, a büszke polgárok maguk kormányozzák magukat, és sohasem vetik meg a jó üzletet. Ha Franco báránykái kiszöknek a hazai cenzúra-karámból, Andorrában legföljebb kárörvendően mosolyognak, mert nem nagyon rokonszenveznek a déli tekintélyuralommal. Torres mindent bemutat, amit Franco betilt, az Eizenstein és társai rendezte szovjet klasszikus filmektől kezdve az amerikai alvilágot ábrázoló művekig és a latinamerikai „cinema nuovo" forradalmi filmjeiig. Torres az ártatlanabb szex filmeket is műsorra tűzi, sőt a keleteurópai országok „slágereit" is bemutatja. Aki Spanyolországban a „tiltott gyümölcsökből" kíván csipegetni, Andorrába utazik. Még Dél-Spanyolországból is elzarándokolnak ide a kormányzathoz kevésbé hű mozirajongók, akik „néhány Franco nélküli szép órát" akarnak szerezni maguknak. (VORTWÄRTS) gek családtagjaik, rokonaik és ismerőseik közelében élhetnek, úgy, hogy gyakran találkozhatnak velük, olykor igénybe vehetik segítségüket is, anélkül, hogy terhükre lennének. Nem tartjuk célszerűnek, hogy nyugati országok egyes városainak (Koppenhága, Los Angeles, New York stb.) mintájára külön városrészeket létesítsünk az öregeknek, ahol lényegében a társadalom számüzöttjeinek érzik magukat. A közönséges lakóházak nem alkalmasak erre a célra. E rendkívül bonyolult probléma ésszerű megoldása csakis különleges lakások építése útján képzelhető el, úgy, ahogyan ez a korszerű városépítkezésnél jóformán már szokássá vált. Ilyenek lehetnek a teljes önellátásra berendezett egy-két szobás lakásokból álló házak, valamint a szálloda jellegű lakóházak, bennük különálló lakásokkal, amelyeknek lakói bizonyos szolgáltatásokban részesülnek (takarítás, a lakáson belüli kisebb javítások stb. K ami nagyon fontos az idős emberek számára. Rendkívül célszerűek a kollektív típusú, úgynevezett nyugdíjas házak, amelyekben a lakók (egy-két ember él egyszobás, erkélyes, előszobás lakásban) teljes kiszolgálásban részesülnek (étkezés, ágynemű, kulturális ellátás). Az épületek vagy épülettömbök különböző befogadóképességnek lehetnek, de nem haladhatják meg a 300 főt. Nem tartjuk célszerűnek, hogy a takarékosság érdekében több száz személy számára építsenek lakóházakat az idős embereknek. Ilyen sok idős ember együttélése esetén nem lehet biztosítani a lárma és a zűrzavar nélküli nyugodt életritmust. Az idős emberek között vannak olyanok is, akiknek állandó orvosi felügyeletre van szükségük. Mi legyen ezekkel az emberekkel? Itt csak egy kiút van: külön házakban kell őket elhelyezni, amelyeket a városkörnyéki övezetben lenne legcélszerűbb felépíteni. Az ilyen intézmények mind a Szovjetunióban, mind külföldön egyre jobban elterjednek. A Szovjetunió ban több mint 4 millió idős ember és rokkant ember él teljesen állami költségen, s csupán az OFSZSZK-ban 854 nyugdíjasház működik. Az SZKP programja rámutatott, hogy a városokban és a falvakban létrehozzuk az idős emberek lakóházainak kiterjedt hálózatát, amelyekben minden jelentkező díjtalan ellátást kaphat. Az államnak szüksége van az idős emberek tapasztalataira és tudására. A Szovjetunió Minisztertanácsa a közelmúltban külön rendeletet hozott arról, hogy a nyugdíjasok, a rokkantak és a háztartásban foglalkozatott személyek munkáját nagyobb mértékben kell hasznosítani a népgazdaságban. E cél érdekében az úgynevezett közönséges vállalatoknál és intézményeknél történő munkába állásuk mellett ki kellene terjeszteni az olyan vállalatok hálózatát, amelyek speciálisan az idős és a hajlottkorú emberek munkájára alapozzák tevékenységüket. Itt természetesen nem nagy üzemekre és gyárakra gondolunk, hanem olyan kisebb vállalatokra, amelyeket a környező lakosság károsodása vagy sérelme nélkül, a lakóházak közelében lehetne létrehozni. (Gyermekbútorokat, játékokat, dobozokat és csomagolóeszközöket gyártó üzemek, könyvkötődék). (LITYERATIJRNAJA GAZETTA) Körözési rajz percek alatt Tokió alvilága az utóbbi időben még a rendőrségnél is jobban fél attól a készüléktől, amelyet a Minolta cég a főváros rendőrhatóságával együtt jelenleg próbál ki. Ez képmontázs-készülékből, televíziós kamerából és tv-monitorból áll, s röviden PMS-mek nevezik. Az új készülék néhány perc alatt képpé állítja össze azokat a jellegzetes vonásokat, amelyeket a szemtanúk a bűntett elkövetőjéről szolgáltatnak. Az ilyen kép maximális hasonlóságot biztosít. Nem csoda tehát, hogy a tokiói gangszterek komoly aggodalommal tekintenek a jövőbe. Eddig ugyanis, ha a bűnügyi rendőrség nem rendelkezett nyilvántartásában a bűnöző fényképével, akkor a tanúvallomások alapján nagy fáradtsággal állítottak össze fotomontázst különböző arcrészekből Mindez olló, ragasztó és retusálás segítségével igen hosszadalmas és bonyolult volt, ezenkívül túl sokáig tartott. S míg a körözött személy képét közzétehették, azalatt egérutat nyertek Ezt az időt a PM S-rendszer lerövidíti. most alaposan (QUICK) A képernyőn látható csinos japán nô a valóságnaii nem létezik: arcát a PMS készülék állította össze.