Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-25 / 122. szám, kedd

SZÄZ BRIGÁD Ezt a versenyt nem műkedvelők irányítják Hí Ahol a vásárló ellenőrzi a versenyt O 25 milliós többlet negyedév alatt A Považská Bystrica-i Vág­mtmti Gépgyár (Považské stro­járne) nagyüzem a javából. Van kohóműje, négy csapágygyára, hengerműje, öntödéje, villany­eröműve, motorkerékpár-gyára, még asztalosüzeme is, s ki tud­ná felsorolni, hány részlege. A szocialista munkaversenyt ilyen viszonyok között szinte lehetet­len „kisipari" színvonalon, mű­kedvelő módra — más szóval: ösztönszerűen, a dolgozók, vagy a kollektívák jóakaratára bízva megszervezni. A kisebb kollektí­vák és egyének versenye szük­ségszerűen az üzemen belüli ko­operációs kapcsolatok láncola­tában is érezteti hatását. Kép­telenség például a motorkerék­pár-iizemben több robogó gyár­tására felajánlást tenni, ha a csa­págygyár nem ad ehhez elég csapágyat, a hengermű profil­acélt. az öntöde motorfejet stb. Mindezeket az összefüggéseket szakemberek koordinálják szol­gálati beosztásuk, feladatkörük alapján. Nélkülük eredményes verseny úgyszólván lehetetlen lenne. Ezért nem véletlen, hogy a „Mindenki szocialista mó­don" mozgalom ebben a nagy­üzemben igen gyorsan gyökeret vert. Ez a mozgalom ugyanis éppen ezekre, a koordinációs munkát végző emberekre is ki­terjed. Közel járunk az igaz­sághoz, ha azt állítjuk, hogy a Vágmenti Gépgyár szocialista munikaversenyének sikere nem kis mértékben azzal is magya­rázható, hogy például az anyag­beszerzők 96 százaléka, azaz 243 ember bekapcsolódott a ver­senybe. A nagyüzemi munkaver­seny nagyüzemi, modern ver­senymódszert követel. S ilyen a termelést irányító embereket a versenyeredményekben érde­keltté tevő „Mindenki szocia­lista módon" mozgalom. A gépgyár munkahelyein ösz­szesen ÍCÍO szocialista munka­brigád dolgozik, amelyek tag­lainak száma 2614 fő. A száz brigád a kulcsfontosságú szaka­szokon alakult és munkájuk be­folyásolja az egész üzemmene­tet. Ez egy igen jól átgondolt versenyszervezés eredménye: a szocialista brigádok jellegüknél fogva sokkal több mutatót és összefüggést kísérnek figyelem­mel, mint az általános tervszá­mokért felelős részlegvezetők. A részlegvezetőtől az üzemve­zetőség teljesített tervet, a költ­ségvetés betartását, az elő írt minőségi szintet követeli meg. De azt, hogy ezek az ösz­szesített eredmények milyen részmegoldásokat igényelnek, milyen szervezési formákat kö­vetelnek, milyen kollektíván belüli viszonyoktól, s nem utol­sósorban milyen politikai elkö­telezettségtől függnek, azt csak az ezeket a tételeket verse­nyükben mutatóként ellenőrző szocialista brigádok láthatják. Ezért örül a részlegvezető, ha kulcsfontosságú helyen szocia­lista brigádja van. Ezen keresz­tül ó is érdekelt nemcsak az általános tervmutatókban, ha­nem a tágabb összefüggéseket, mélyebb bepillantást lehetővé tevő versenymutatókban is. A nagyüzem egyik legattrak­tívabb részlege a motorkerék­párgyár. Itt gyártják az MS 50-es robogókat és a jawa 90-as rrio tor kerékpárokat. A motorke­rékpár-üzemben 12 szocialista brigád dolgozik 244 taggal. Csu­pán az első negyedévben ez a 244 ember 126000 koronával szárnyalta túl a tervezett ter­melési szintet, és 36 000 koro­nát takarított meg az önkölt­ségeken. Ezek általános irány­számok és eltakarhatnak minő­ségbeli, vagy akár szervezési fogyatékosságokat is. De ép­pen azért szocialista brigádok ezek a csoportok, hogy ne csak a szép számokat, hanem mun­kájuk minőségét és hogyanját is figyelemmel kísérjék, és a még meglevő fogyatékosságok kiküszöbölésére törekedjenek. Tévedés 'enne, azt hinni, hogy ez a törekvés mindig egyezik a MOTO-részle? anyagi érdekével. A módosítások a motorkerék­pár konstrukcióján anyagilag nem mindig előnyösek, sőt több­letmunkát is jelentenek néha. Ilyen például az 1., illetve a 2. minőségi fok eléréséért folyta­tott verseny számos vonatkozá­sa. Az MS—50-es motorkerék­párokat ezért úgynevezett lai­kusvizsgáknak vetik alá, ame­lyek során a vásárlók igénye és észrevételei alapján végeznek módosításokat. Figyelemre mél­tó, hogy ezeket az észrevétele­ket m i n d e n héten rend­szeresen értékelik és a vállalati ellenőrző szervek együttműkö­désével az esetleges hibákat azonnal helyrehozzák, illetve módosítják a művelettervet. A Jawa 90-esnél az állami ellen­őrzési és értékesítési szerveze tek értékeléséből indultak ki, és két szakaszra osztották a módosítások megvalósításának folyamatát. Ezt úgy ütemezték be, hogy a legközelebbi minő­ségi vizsgálatnál ez a típus 1. osztályú világszínvonalú gyárt­mány legyen. Az ilyen módosí­tások nagy körültekintést, ren­geteg aprólékos munkát köve­telnek. Egyszerűbb lenne sok fejtörés nélkül útjukra engedni a motorkerékpárokat, a vásár ló — ha nem kap mást hason­ló kategóriában — úgy is meg­venné őket. De éppen az ilyen gvakorlatot akadályozzák meg a szocialista brigádok, hiszen ez versenyük minőségi mutató inak lerontását jelentené. Az ő minőségi követelményeik n többi, kapcsolódó részlet/ mun kájára is kihatnak. Ezért a mn torkerékpár-üzem vezetőségének közvetlen érdekévé válik a jó versen yszervezés más szakaszo­kon is. I-Ia a motorkerékpár-tizemben tapasztaltak alapján végigpil­lantunk a többi részlegen is, látjuk, hogy a 8210 felajánlás egy szorosan egymásra kapcso lódó, vállalati szinten a koo­peráció zavartalansága érdeké ben központilag szervezett ter melésnövelési folyamat elen gedhetetlen része. Az eredménv az első negyedév alatt: 25 mil­lió koronás terven felüli érték többlet megteremtése. A Vágmenti Gépgyár páldá­ja meggyőző bizonyítéka annak, hogy a szocialista munkaver seny. ha kiterjesztik a terme­lést Irányító dolgozókra és a vállalaton belüli kooperációra is — a szocialista iparfejlesz­tés komoly tényezőjévé válik. Ez Igen lényeges jelenség. Bizo nyitja, hogy a helyes verseny nemcsak váratlan problémák megoldásának, „tűzoltásnak", veszélyeztetett szakaszok men­tésének az eszköze, hanem Iparszervezési tényező, a n ö v e­k e d é s forrása, a, fejlesz­tést mozdítja elő. Ez a pél­da megdönti azt a nézetet, mely szerint, ahol jól mennek a dol­gok, nincs tere a versenynek, nincs miért versenyezni, a hi­vatásos munkavégzés elegendő kell, hogy legyen. A jól szer­vezett verseny a hivatásos, a „profi" termelésirányítás ösz­tönzője is lehet, sfit, kell is, liogv legven. VILCSEK GÉZA A Skloexport kiállítása A Skloexport külkereskedel­mi vállalat május végén Kijev­ben „Csehszlovákiai üveg" cím­mel kiállítást rendez. Az üveg­kiállításon műszaki laboratóriu ml üveggyártmányokal, művé­szeti kristályüveget, festett ólom és sajtolt üveget mutatnak be. Nem hiányoznak majd a klasszikus kristálycslllárok és a korszerű világítótestek sem. A Szovjetunióban évről évre növe­kedik az érdeklődés a csehszlo­vákiai üveg Iránt. 1970-ben a ki­vitel elérte a 12 millió rubel ér­téket. 1975-ben a Szovjetunióba szállított export 51 millió rubel értékű lesz. j C STK / Ozv. Majur Istvánné a kosúti sortűz 40. évfordulójának em. lékünnepségein virágot helyez el Zsabka Sándor, a csendőr­önkény egyik áldozata sírján. dán Lofaj, CSTK felvétel) Már a jövő évre gondolnak A ČEDOK és az Inturiszt szovjet utazási iroda képviselői a múlt héten írták alá az 1972. évre szóló utazási és turista forgalmunk fejlesztését megala­pozó megállapodást. Ez a ko­rainak semmi képpen sem te­kinthető, sőt időhen történő in­tézkedés feltétlenül elismerést érdemel, mert lehetővé teszi az utasok gondos előkészítését mind a közlekedés, mind turis­táink elszállásolása tekinteté­ben. Örvendetes tény. hogy az utóbbi években elmélyültek az országaink közötti kapcsolatok. Míg 1969-ben mindössze 23 ezer turistánk látogatott el a ČEDOK-kal a Szovjetunióba, a múlt évben számuk 53 ezerre emelkedett. Az idén kb. 55 ez­ren készülnek a Szovjetunióba a ČEDOK közvetítésével. Az ér­deklődés azonban még ennél is nagyobb volna. A nehézségek az elszállásolással és "a közle­kedéssel kapcsolatban merülnek fel. Az utak java részét — mindenekelőtt a fekete-tengeri üdülőkbe és a Kaukázusba irá­nyulókat — a ČEDOK néhány nap leforgása alatt kiárusítot­ta. Ám hazánk lakossága a lobbi utazási iroda szolgálatait is igénybe veszi, sőt egyénileg is felkeresi a Szovjetuniót, ahol 1971 ben összesen 150 ezren jártak tőlünk. Mondanunk sem kell, hogy hasonló a szovjet em!>erek ér­deklődése hazánk iránt. Míg 1970-ben mintegy 100 ezren ér­keztek hazánkba (ebből az In­turiszt útján 31 ezren) — az idén az Inturiszt 40 ezer, a jö­vő évben pedig 43 ezer szovjet polgárnak teszi lehetővé cseh szlovákiai útját. Az Inturiszt figyelembe veszi az egyes csoportok kívánságait is, ezért 1972-ben új útvonala­kat vezet be, pl. Kuhányba, Za­porozsjéba, Bakuba, Kisinyovbe, Tbiliszibe, Grúzia régi városai­ba, sőt az érdeklődésnek megfe­lelően a kolhozok, szovhozok és az ipari vállalatok felkere­sését ís lehetővé teszi lakossá­gunknak. Turistáink jelentős hányada tehát a Szovjetunióban kívánja eltölteni szabadságát, hogy ily­módon is bizonyítékát adja az országaink közti kapcsolatok elmélyülésének s ezzel konszo­lidációs folyamatunk sikerének. -km— Áliatkiállítást rendeznek A michalanyi alapiskola mel­lett működő állattenyésztői szakkör az idei nemzetközi gyermeknap alkalmából állatki­állítást rendez. A kiállításon amerikai, magyar és hazai ga­lambokat, különféle baromfifaj­tákat és más állatokat mutat­nak be. A kiállítás iránt a kör­nyező községek iskoláiban és a lakosság körében is nagy az ér­deklődés. Horosz Árpád, Trebišov Nyugtázhatnánk a közönyös dicséret egykedvűségével: a férfifodrászok or­szágos versenyét megrendezték az idén is, a bajnok, a győztes ismét egy lo­sonci (Lučenec) fodrász, a huszonhét esztendős Soós Ferenc, aki a be­mutatón szabadon választott férfi-frizu­ra elkészítéséért kapta az első díjat. Ha csak ennyi lenne az érdeme, nem kellene tovább szólni róla. A szabó szab, a színész játszik, a fodrász pedig frizurát készít. Lehetőleg jól. Az is ter­mészetes, hogy időnként szakmai vetél­kedőket rendeznek és Ilyenkor kitűnik: ki igazán mestere a szakmájának. A fodrászok vetélkedőjét az idén Trnavá­ban rendezték meg. Soós Ferenc kapta az első díjat, a galántai Klokner Iván lett a második, míg a harmadik helyre a bratislavai Granát József került. A bemutatót nemzetközi bizottság ér­tékelte. Ennek egyik tagja Franz Guske (NDK) volt, aki nemcsak neves fod­rász, hanem a DER FRISEUR képeslap főszerkesztője is, továbbá egy lengyel és egy jugoszláv fordász, valamint há rom hazai fodrászmester, közülük ket­ten bratislavaiak, egy pedig košicei. Meglepő azonban, hogy a győztes i s ­niét egy losonci fodrász. Ugyanis ta­valy, u fodrászok országos versenyén, a női frizurák bemutatóján az ugyan­csak losonci Petrőczi Barnabás került az első helyre. Ö azóta már megjárta Moszkvát is, ahol részt vett a szocia­lista országok fodrászainak bemutató versenyén. Ha tehát ő indult volna ezen a versenyen, akkor a neve mellé oda írhatnánk a kevesetmondó közhelyei: „a tőle megszokott magas színvonalon oldotta meg feladatát". Csakhogy most másról van szó. Más személyről és egé­szen más versenyről, ugyanis Soós Fe renc férfifodrász. Ezért utaztam Losoncra, a fodrászok városába. Bár a gondolattársítás mindenkinél másféle, nekem, valahányszor Losoncot FODRÁSZOKKÁ! A FODRÁSZATRÓL ISMÉT LOSONCI FODRÁSZ NYERTE A VERSENYT emlegetik, mindjárt a fodrászok jutnak az eszembe, és ha véletlenül a hétvégi hajrá idején nyiratkozom, s ügyetlenül „belevágnak" a hajamba, mindjárt Lo­soncot emlegetem magamban: Ott leg­alább rendes frizurát készítenek! Amikor betoppantam a losonci fod rászat termébe, mégsem azt kértem a borbélyoktól, hogy nyírjanak meg, ha nem megpróbáltam magyarázatot keres­ni a kérdésre: Miért Ismét losonci fod­rász nyerte meg az országos versenyt? A borbélyműhely vezetője T a r i Jó­zsef. Régi szakember. A műhelyben négy segéddel dolgozik. Kettő délelőt­tös, kettő délutános. Vezetőjük „ingá­zik", azaz a szükségletnek megfelelően hol délelőtt, hol délután dolgozik. A műhely évi bevétele 200 000 korona. Nem ők mondták, mások, szakmabeliek állítják: szép teljesítmény. Ebben a műhelyben dolgozik, mint segéd Soós Ferenc. Kissé furcsa segéd­ként emlegetni, hisz teljesítménye bi zonyítja, hogy mester ő a javából. De hát ebben a műhelyben csak a segédek egyike. Ne csodálkozzon ezen senkii Losonc a fodrászok városa. Rangot jelent ío­sonci fodrásznak lenni. Tari József mester pedig valóban mester. Tavaly országos jellegű gyer­mekfrizura-bemutatőt tartottak Loson­con. Ö kezdeményezte. És Soós Feren­cet is ő tanította. Az országos verseny győztese tőle tanulta meg, hogyan kell ollót venni a kezébe, hogyan kell tar­tani, mit kell tenni, ha valójában ízlé­sesen akar elrendezni egy-egy hajtin­cset. Büszke is neveltjére. Lelkesen ma­gyarázza, hogy Soós Ferenc a kilence­dik osztály elvégzése után került a mű­Ivelybe, s ö idejében felismerte a fiú rátermettségét. Elismeréssel emlegeti, hogy már tizenkettedik esztendeje mun­katársak, komoly „fiú" a Feri, nős, van egy hároméves kislánya és valóban szereti szakmáját. Gyönyörű szőke! Igen, gyönyörű szőke haja van Soós Ferenc modelljének — mondja. És mindjárt meg is magyarázza, hogy ini ennek a jelentősége: — Tudja, kérem, eddig általában az volt a szokás, hogy barna, fekete, haj­színeket kedveltek a férfi frizurákat készítő borbélyok. Azt mondták, hogy a nők frizurájánál a szőke hajszín elő Hyösebb, a férfiaknál pedig valamilyen sötétebb szín. Nos, a modell rácáfolt erre, mert Šindliar Péternek, aki egyéb­ként fiatal építőmunkás;' nagyon, de nagyon szép szőke haja van . . — És milyen a díjnyertes -frizurái' — Több frizurát is készített Feri azon a bemutatón. A versenyszabályok értel­mében egy „klasszikus", azaz választék nélküli férfifrizurát kellett készítenie, és egy gyermekfrizurát. És csak ezek után kerülhetett sor a szabadon válasz­tott frizura elkészítésére. Feri újat al­kotott. Mi,' szakemberek felismerjük, hogy van valami a „Rómeó" típusból ís ebben az új friztirában ... De csak a fele. Vagy még annyi sem. Ez kérem. Soós Feri műve. Modern frizura, laza hajállással, a fejtetőn- 4 -5 centiméte­res hajjal. Tetszik a közönségnek is . A közönségre való hivatkozás persze bizonytalan érv. Annyit jelez csak, hogy a fiatalok kísérletezését egészséges at­moszféra veszi körül. A fiataloknál so­hasem volt hiány a merész, bátor, oly kor vad, szellemes ós modern megol­dásokban. Ezek azonban csak akkor igazán „befutott" megoldások, ha a kö zönségnek nemcsak tetszik majd az új frizura, hanem viselni is fogja azt. Ezért még gyorsan meg is kérdeztem: — Mikor ismerkedhet meg az új fri­zurával a közönség? A mester sóhajtott. — Ez a nagy probléma. Helyes, na­gyon helyes elv a takarékosság. Sokan persze úgy gondolják, ha mellőzik a propagációt, takarékoskodnak ... Nem erdemes azonban vitázni ezzel a fel fogással. Még nem kész tény, de úgy tudom, hogy majd ősszel frizurabemu tatót tartanak, s akkor megismerked­hetnek több űj frizurával is . . . Egyszerű a magyarázat Nemcsak Tari Józseffel beszélgettem, hanem másokkal is. Kérdezősködve, vi­tatkozva kerestem választ a kérdésre; „Miért ismét losonci fodrász nyerte meg az országos bajnokságot?" a mindenkit kielégítő választ. Az egyik vendég ezt mondta: Tari József úgy ismeri a né­met, az osztrák, a jugoszláv fodrászmű­helyeket, mint más ember nálunk az utcákat. Egy borbélytanonc így biisz kélkedett: Tőlünk, kérem, még a tanon­cok is versenyezni járnak. Az idén kö ziilünk egy másodéves tanulólány is benevezett az országos versenybe. Volt ilyen vélemény is: Nem ma kezdték a versenyzést, hanem évekkel ezelőtt, amikor a tanonciskolában na gyon komolyan kézbe vették a szak mai oktatást. Egy középiskolás így prö hálta megmagyarázni: Ök nem csupán foglalkozásnak tekintik munkájukat, ha­nem egy kicsit művészetnek is. Leegy szerűsítette a -választ egy idős bácsi: A legjobb mesterek mellett nőttek fe :. Még tovább egyszerűsítem: Tettvágy él bennük. HAJDÜ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents