Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-23 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
C sehszlovákia Kommunista Pártja 50 éves útja elválaszthatatlanul összeforrott a nemzetközi munkásmozgalommal. Ismert tény, hogy a párt megalakításában, eszmei, politikai és akcióegysége ki kovácsolásában is rendkívíil jelentős szerepet játszott a III. Internacionálé, s az ezt követő fejlődés is azt mutatja, a barátság és az együttműködés elveihez való ragaszkodás és az internacionalista hűség volt mindenkor az alapja a párt politikája sikereinek, tekintélyének — itthon és külföldön egyaránt. „Nem tartunk attól — olvassuk az 1919 decemberében elfogadott programnyilatkozatban, melyet a szociáldemokrata baloldal tűzött ki —, hogy a világ proletariátusának felszabadulása veszélyeztethetné nemzetünk önállóságát és önrendelkezését; ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy sokkal jobban és tartósabban fogja tudni biztosítani, mint a mai kapitalista—imperialista rendszer". Az osztályharc kiéleződése és az első összecsapás idején pedig az 1920. december 15-én elfogadott nyilatkozat így összegezi a baloldal célját: „Nem tör meg bennünket a rendkívüli állapot vagy a statárium, sem a vagyonelkobzás vagy újságjaink beszüntetése, de még a perek, sőt a fegyház sem. Ha majd egyszer elérkezik a győzelem napja, mindaz, amit a múlt héten átéltünk (decemberi sztrájk — szerk.J, életünk egyik legszebb, legszentebb emléke lesz ... A jövő a forradalmi munkásmozgalomé ..." Ez a forraďfliiBi elaántság vezetett aztán néhány hónap aigHva « párt, az „új élet élcsapata" megalakít<1*Äwi thogy annak idején B. is mindennapos feladattá tette. A bolse vizái ássál a Kommunista Internacionálé ugyanakkor kiemelte Oroszország Kommunista Pártja elméleti fegyvereinek és történelmi tapasztalatainak jelentőségét a nemzetközi munkásmozgalom számára. A kongresszus nagy figyelmet szentelt a Csehszlovákiában végbemenő politikai eseményeknek, s élesen megbírálta a CSKP vezetőségét. Elsősorban azért, hogy nem harcol kellő erélylyel a jobboldali irányzatok ellen, továbbá azért is, hogy az egységfront taktikáját opportunista módon elferdítették. A CSKP II. kongresszusán ezeket az alapvető kérdéseket nyíltan vita tárgyává tették. A vita eredményeként került sor az első kongresszuson elfogadott határozat módosítására, éspedig a munkáskormány kérdésében, valamint a párt nemzetiségi politikájában. A CSKP bolsevizálásáért indított harc fő erejét a párt balszárnya alkotta, mely a III. Internacionálé kongresszusán még kisebbségben volt, a nyílt vita során azonban fokozatosan megszerezte a párttagok többségének támogatását. A harc, mint ismeretes, a CSKP V. kongreszszusán tetőzött. Ezen a kongresszuson a küldöttek egységesen állást foglaltak a Komintern 1928 júliusában megtartott VI. kongresszusa határozata mellett. A Kommunista Internacionálé említett kongresszusa megvilágította a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiájának és taktikájának fő vonásait, s általánosította a világon végbemenő fejlődés tapasztalatait. A csehszlovák pártban uralkodó viszonyok tisztázására pedig bizottságot létesített. A Komintern A SZAKADATLAN HARC OTJÁN Šmeral jellemezte. A CSKP alakuló kongreszszusát, melyen Csehszlovákia forradalmi proletariátusának fő erői: a cseh, szlovák, magyar és kárpát-ukrajnai kommunisták egyesültek (s később került sor a német és lengyel kommunisták, valamint más csoportok csatlakozásához) — kezdettől fogva az osztály szolidaritás és az internacionalizmus szelleme hatotta át. B. Šmeral szavai, „új viszonyokat teremtve, új embereket is akarunk formálni", nemzetközi vonatkozásban is új fejezet kezdetét jelentette. A CSKP megalakulásával lerakták az új típusú, a marxizmus—leninizmus elvein épülő párt alapjait, s a munkásmozgalom olyan élcsapatot kapott, mely zászlajára írhatta a munkásosztály és a dolgozók nemes és tiszta harci hagyományait, célkitűzéseit. A szociáldemokrata és jobboldali örökség leküzdése szempontjából a CSKP számára, közvetlenül megalakulása után felmérhetetlen segítséget jelentett a Kommunista Internacionálé 1921. június 22 és július 12 között Moszkvában megtartott III. kongresszusa. Az Internacionáléhoz csatlakozott pártok feladatává tette a „Tömegek felé!" jelszót, azzal a céllal, hogy a dolgozókat kivonják a burzsoá és reformista politikai befolyás alól. A munkásérdekek védelme és a részkövetelések teljesítéséért vívott harc vállalása volt a tömegek megnyerésének alapja. A proletárdiktatúra előkészítése szempontjából alapvető kérdéssé vált azonban ekkor — nemzetközi méretben — a reformista és a centrista Irányzatok leküzdése. „Minden következetlenség vagy. gyengeség azoknak a leleplezésében, akik reformistáknak vagy „centristáknak" mutatkoznak — írta Lenin a II. kongresszus téziseiben —, nem egyéb, mint közvetlen fokozása annak a veszélynek, hogy a proletariátus hatalmát megdönti a burzsoázia, amely holnap az ellenforradalom számára használja ki azt, amit rövidlátó emberek ma csak »elméleti nézeteltérésnek« vélnek." A Kommunista Internacionálé V. kongresszusa később további jelentős segítség volt az egységfront taktikája helyes alkalmazásában és a párt bolsevizálásában. A bolsevizálás nemcsak a leninizmus alapvető elveinek elfogadását jelentette, hanem ezek gyakorlati megvalósítását Végrehajtó Bizottsága később Nyílt levéllel top. dúlt a párt tagjaihoz. Ebben a közismert és sokat emlegetett dokumentumban „az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba!" jelszóvá vált befejező mondat a bírálat lényegét mondja, s egyben a teendőket, a sürgetett fordulat célját is kifejezi. Az V- kongresszus a Komintern segítsége révén így vált aztán történelmi határkővé a csehszlovákiai munkásmozgalomban, mely új, friss levegőt hozott a pártba. Ettől kezdve a mozgalom harci, forradalmi szelleme hatotta át a párt. munkát. A Kommunista Internacionálé, mely féltő gonddal figyelte a CSKP munkáját, ily módon jelentős részt vállalt abban is, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja magáévá tegye s következetesen alkalmazza a forradalmi harc stratégiáját és taktikáját. Később, a Kommunista Internacionálé feloszlatása után, amikor nemzetközi viszonylatban az együttműködés új formái kezdtek kibontakozni, a CSKP mindenkor tudatosította a nemzetközi munkásmozgalom élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja jelentőségét, s a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összeforrottsága fontosságát. Hazánk és a Szovjetunió kapcsolatai azt mutatják, az együttműködés és a barátság gondolata mindig közel állt népünk szívéhez. Az 1935 májusában megkötött csehszlovák—szovjet szerződés éppúgy, mint a második világháborúban kötött fegyverbarátság igazolta, hogy a szovjet nép hűséges szövetségesünk, s a legnehezebb időkben is népünk oldalán áll. Ezzel szemben az 1938—39-es esztendő a burzsoázia nyugati orientációjának csődjét jelentette, kiszolgáltatva az országot a harmadik birodalom kénye-kedvének. Az 1943. december 12-én megkötött csehszlovák—szovjet barátsági szerződés, valamint a kassai kormányprogram az ország fejlődésének meghatározó dokumentumává vált, s egyben Csehszlovákiá biztonsága és függetlensége biztosítékává is. Csehszlovákia népe elszántságiának, a kommunista párt határozottságának és a Szovjetunió hathatós támogatásának köszönhető, hogy a felszabadulást követő években hatástalanná vált a nyugati hatalmak gazdasági blokádja éppúgy, mint a világimperializmus segédletével szervezett belső diverzió és a hatalomátvétel kísérlete. Ludvík Svoboda köztársasági elnök két évvel ezelőtt, szovjetunióbeli útja során így emlékezett erre az eseményre: „Itt, a Kreml falai között résztvevője voltam 1943-ban a mi barátsági szerződésünk aláírásának... Es a Duklánál, hazánk határán 25 évvel ezelőtt hangzott fel először olyan erővel a felszó: »A Szovjetunióval örök időkre!«. Népünk szívéből és értelméből született ez a jelszó. Kifejezte a drágán szerzett tapasztalatot, Münchent és a megszállást, valamint a tiszteletet és csodálatot a hitleri fasizmus ellen küzdő szovjet hadsereg kimagasló sikerei felett, s kifejezte a .közös harci elszántságot, valamint a jövőbe vetett hitet és reménykedést". EZ a szerződés, mely kiállta a történelem próbáját, a' szocialista rend építésének alapját jelentette számunkra. Az 1963-ban meghosszabbított és tavaly megkötött új szerződés egyaránt az ország alapvető érdekeit fejezi ki, s hozzájárul a szocialista világrendszer erősítéséhez is. A Szovjetunió gazdag tapasztalata nagy segítséget jelentett számunkra. A CSKP IX. kongresszusának fő iránya lényegében a szocializmus építésének lenini tervéből indult ki. Csehszlovákia szempontjából döntő jelentősége volt a XX. és a XXII. kongresszuson elfogadott határozatnak is. Ezek a határozatok a szocializmus építésének lehetőségeire világítottak rá. A XX. kongresszus nagy horderejű következtetéseinek megszívlelése azonban késedelmes és felemás volt nálunk, s a fejlődés által felvetődött kérdések megoldásának az elmulasztása, valamint a bürokratikus-direktív irányítási e4vek és szubjektív hibák súlyos problémák forrásaivá váltak később a CSKP számára. „A történelem arról győz meg bennünket — mondotta Husák elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán —, hogy a csehszlovákiai kommunisták mindig akkor értek el sikereket a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építésében, amikor szoros és elvtársi kapcsolatban álltak a szovjet kommunistákkal. Kapcsolataink bárminő gyengítése ártott pártunknak éš népeinknek. Érről az alapvető igazságról újra meggyőződtünk 1968 és 1969 válságos éveiben, amikor a társadalmunkon belüli antiszocialista erők, a CSKP-n belüli jobboldali opportunista és revizionista erőkkel együtt, a nemzetközi reakció általános segédletével és támogatásával kísérletet tett Csehszlovákia szocialista rendszeré nek megdöntésére, ami logikus következményeivel a szocializmus európai pozíciójának veszélyeztetéséhez és a másodilé~ világháború eredményeinek revíziójához vezetett volna. Csak a Szovjetunió és további szocialista országok idejében nyújtott internacionalista segítsége hiúsította meg e szándékokat." 1968—69 politikai és társadalmi válságának alapvető oka —ahogy már közismert — a lenini alapelvektől való eltávolodás, a szocializmus építése általános törvényszerűségeinek mellőzése és a szocialista világrendszer országai iránti alapvető kötelezettség, s a szocialista internacionalizmus elveinek megsértése, figyelmen kívül hagyása volt. Ebből az irdatlan mélységből, társadalmi válságból kereste a párt új vezetősége a kiutat. S az internacionalista erők sikereként könyvelhető el, hogy 1969 júniusában, a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén Husák elvtárs, a CSKP KB küldöttségének vezetője egyértelműen kijelenthette: „Ami bennünket illet, annak a szándékunk adunk kifejezést és kötelezzük magunkat, hogy sokoldalúan hozzájárulunk a kommunista mozgalom eszmei és akcióegységéhez, a többi antiimperialista, demokratikus, haladó és békeszerető erővel való együttműködés megszilárdításához". A megtett út azt mutatja, hogy bár 50 év küzdelme során a nemzetközi munkásmozgalommal való együttműködésünk nem volt mentes a hibáktól, fogyatékosságoktól, elvi megingásoktól, a történelem azonban megtanított bennünket árra ls, csakis a kommunisták és a világ haladó erői táborával együtt küzdve vívhatja népünk történelmi harcát a szocialista társadalom felépítéséért. Sorsunk, előrehaladásunk záloga és alapja, hogy a szocializmust építő népek nagy családjával együtt érjük el céljainkat, s napjaink korparancsa, hogy az internacionalizmus szelleme, mely az együttműködés vezéreszméje, gondolkodásunkat, lényünket s tetteinket egyaránt áthassa. • - - hogy egy életre szólóan megtanuljuk, a holnapért, a JÖVÖÉRT vívott szakadatlan harc s a helyesen értelmezett nemzeti érdek egyaránt azt követeli, hogy az együvétartozás tudata irányítsa lépteinket, s a CSKP a nemzetközi munkásmozgalom szilárd, megbízható harci osztaga legyen. A marxizmus—leninizmus igazsága, élő, eleven szelleme szerint gondolkodni, cselekedni és élni — ez a legjobb politika, mely a nemzetközi küzdőtéren is jelentős hozzájárulás a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom forradalmi tapasztalatai gazdagításához. FÓNOD ZOLTÁN
