Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-23 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

obog a vonat. Végig Szlovenszkón. A Tátra tündérpalotái hiába szikráznak a napon, Koromnán mutatónak már csak egyetlenegy kémény meredezik az ég felé, és a liptói szegény vityillók és kalyibák, a görnyedt hátú szegény szlovákok, a vonat után bámuló sovány gyerekek minden csillogást, minden hamis fényt széttépnek. A Vág völgye: alig ringó kalászok, perzselődő kenyér, nagy cukorrépatáblák és hőségben izzadtságot törlő földművesek. Bent a vonatban: munkanélküliségből munkátlanságba hazavándorló famunkások, adósérelmeket nyögő kisemberek és kereskedők, vakációra hazasiető és mégsem boldog diákok; és turisták, akiljnek csak egy szó létezik: Tátra. Hallgatom az embereket, benézek a fülkébe, végigjárom a vonatot, hallani akarom azt az egyetlen szót, — Csak nyolc hónapot? Milyen ártatlan lehet ez az ember! Egy ember csak nyolc hónapot kapott, mert ártatlan. Mert gyáva csendőrgolyók három munkáséletet oltottak ki, „mert a haza üdve így követelte, mert a törvény, a rend ezt parancsolta" (az egyik csendőr vallomása). Egy ember ártatlanul nyolc hónapot kapott, mert cseh csendőrök a tőkét kiszolgáló kolonizátorok minden brutalitásával a magyar földszegények és nincstelenek kenyeret sikoltó tömegébe lőttek. Nyolc hónapot kapott egy ember, mert a diószegi cukorgyárban „kutyák módjára bánnak az emberrel", hogy a részvényesek teletömhessék a zsebüket. Nyolc hónap, hogy az ügyész a csendőrök érdemeit dicsőíthesse. Nyolc hónapot kapott egy ember, mert ártatlan, mert minden bűn, amit rákentek, visszafelé sült el, mert a vád teljes egészében megdőlt. Egy ember, aki ártatlan, akinek bűntelensége már nem ls sikolt, mert már csak grimaszt tud vágni, és aki mégis bűnös, ezerszeresen és halálosan bűnös, mert — kommunista. A Major-per az osztálybíróság egyenlőtlen fegyverekkel vívott harmentse. A kommunista párt: a rendet és nyugalmat állandóan veszélyeztető felelőtlen izgató. Ez volt a per politikai célja. Ezért kellett kihangsúlyozottan „bűnügyi perré" minősíteni. Az eredmény: a Major-per — Major személyén át — a kommunizmus tisztaságának, hitének, akaraterejének győzelme a burzsoázia csak papirosparagrafusokra támaszkodó farizeizinusával szemben. Ügyész ellenére. Nyolc hónap dacára. Mert azzal, hogy egy ártatlan embert ítéltek el, kimondották az ítéletet önmaguk felett. Egy rendszer, mely Majorokat kénytelen elítélni, hogy a maga igazát, fennmaradását biztosíthassa — pusztulásra érett. Ez a Major-per mindenki felé érthetően beszélő, nagy tanulsága. Az osztólybíróság ítéleteire van a németeknek egy nagyszerű szavuk: Justizmord. Magyarul: mint gyilkolja le a bíróság, csak paragrafusokra támaszkodva, az igazságot. Osztálybíróság csak jusztizmordokat szentesíthet. Példa van röngeteg, de elég, ha Sacco és Vanzetti világot mozgósító esetére emlékeztetünk. Justizmord sül el. Ki emlékszik ma már azokra a kieszelt vádakra, kiagyalt rémhistóriákra, amikkel Saccót és Vanzettit a villanyszékre hajtották? A vád meghalt, hogy a vádlók vádolhassanak, és ma milliók száján él és tömegeket mozgósítón gyújt Sacco és Vanzetti neve. A Major-perben is visszafelé sült el a fegyver. Bemocskolták, besározták a legnevetségesebb vádakkal, és a végén elítélték. És a vád az ítélethirdetés pillanatában meghalt, hogy élőn, makulátlanul vádló lehessen a vádlottból, hogy szava tiszta tett legyen, és neve most már zászlóként lobogjon a tömegek feje felett. Kell a név, kell a megtestesített eszme. Kellett Lenin, Liebknecht és Luxemburg, kellet Sacco, Vanzetti, és kellett — Major. A szlovenszkói osztályharcos mozgalomnak eddig nem volt központi neve, szimbóluma. Ahogy a kosúti sortűz fellobbanásánál egyértelmű lett a szlovenszkói osztályharcos mozgalom és a kisebbségi küzdelem, úgy futnak össze a szálak ennél a pernél; és a per eredője, a kommunizmus világító, példaadó ereje egyetlenegy név, egyetlen fogalom: Major elvtársi FÁBRY ZOLTÁN: 1931. április 30. - július 13. ' í-af 1Siií'ÍF'- • mely ebben a pillanatban Szlovenszkót, a mát jelenti. Az üzemi gyűlések, demonstrációk, tiltakozások, táviratok egyetlen szavát itt is hallani akarnám, ahogy az emberek — félve és gúnyosan, vagy harcos daccal, szeretettel — mondják: Major. Itt a vonaton nem hallom. Pedig holnap kezdődik Szlovenszkó nagy pere, amikor „Major elvtárssal az egész szlovenszkói dolgozó népet ültetik a vádlottak padjára — egész Szlovenszkó népe tehát Major elvtárs mellé áll" (immunizálva Stetka képviselő június 23-i beszédében). Két hét múlva. Űjra robog a vonat. Ojra végig Szlovenszkón. És akiről két hét előtt nemigen akartak tudni, akivel nem törődtek, azt most a szájukba veszik, kóstolják, ízlelik, tárgyalják; fejcsóválják, törődnek vele, felfigyelnek a nevére, mondják, továbbadják, és a vágtató vonattal, a távírógéppel, a telefondrótban, az újságpapiroson egyetlenegy név száguld és beszél: Major! Szlovenszkó ma egy nyelven beszél: Majorról beszél. És ebben a pillanatban az egész világ szintén így beszél Szlovenszkóról. így tudja egyformán Romáin Rolland és az amerikai, az indiai, a francia vagy a német proletár. Szlovenszkó Kosúton lett történelem: vérrel aláhúzott, igazságtalan valóság. A csendőrgolyó szociális valósággá, váddá avatta a magyar kisebbségi sors itteni nincstelenségét. A magyarázószöveget a Major-per szolgáltatja. Az utasok a Pi'ágai Magyar Hírlapot olvassák: „Kosúton a kisebbségi sors és az osztálykiszolgáltatottság egymással azonos volt*. És tovább: „Az ítéletet a közönség általános meglepetéssel -fogadta, mert mindenki súlyosabb vétségre számított. A bíróság az ítélet indokolásában megállapítja, hogy Major meggyőződésből cselekedett, és hogy becstelen szándékok nem vezették." Két utas beszélget. Jól öltözött polgárok — Hallotta már? Major nyolc hónapot kapott. Major István a vádlottak padján ca, Majoron keresztül, a kommunizmus ellen. A cél: lehetetlenné tenni a tömeg, a nyilvánosság felé Majort és a kommu.iista pártot. Major: az elkeseredett népet csendőrszuronyok elé vezető demagóg, aki aztán gyáván földre veti magát, hogy a saját bőrét minden, amikor a bíróság tudatosan ítél el ártatlan embereket, amikor a burzsoázia a harcnak ezt a formáját választja, hogy megszabaduljon a neki kellemetlen emberektől, vagy diszkreditáljon neki kellemetlen eszméket. A fegyver azonban mindig visszafelé Egyetlen ember. A vád is mindent rárakott. Ö volt a három halott gyilkosa, az ő rejtett fegyverei sebesítettek, az ő részvényeiért kellett sztrájkolni, „aljas és becstelen szándékból"; ö volt az, aki asszonyok szoknyája és gyermekek ártatlansága mögé bújt; ő, és nem a kenyértelenség és nincstelenség izgatott, ő, és nem a diószegi cukorgyár bánt „kutyák módjára az emberekkel". Ö. Egyetlen ember. Es íme: nem roskad össze ennyi kimesterkélt „tényálladékra". Él, áll, mosolyog. Gúnyosan bólint, hogy a következő pillanatban a szent harag tiltakozása ugrassza fel a vádlottak padjáról, amíg a bírói parancs belé nem fojtja a szót. Bűnbak. A kiontott vérért, mely vádol, a szegénységért, a nincstelenségért, mely nem ismer szentimentalizmust! Egy pusztulásra ítélt társadalmi és gazdasági rendszer, hogy hibáit, mohóságát, lehetetlenségét elkendőzze, a legravaszabb fogáshoz nyúl: egy másik rendszerre keni. Egy csapásra két legyet! Nem a csendőrök a gyilkosok, nem a csendőrszuronyokat mozgató háttéri érdekek, de ennek a rendszernek hibáit, csztályérdekeit mindenütt és mindenben felmutatni tudó kommunizmus és annak képviselői. Jelen esetben Major István. Egyetlenegy ember. És ezt az embert nem tudják földre teríteni, mert ez az egyetlen ember tudja, hogy ő ott a bíróság előtt ennek az eszmének a képviselője, hogy nem vádlott, de vádló a kommunizmus nevében. És ezért győzhetetlen. Ezért él. Ezért tud nevetni és ezért kell beléfojtani a szót, ha nagyon megmondja az igazat. És ezért terjed, száguld a neve és feszíti a különböző ajkakat, és ezért száll feléje mindenfelől a köszöntés, az üdvözlés, a legnagyobb, a legegyszerűbb kitüntetés: Major elvtárs. ^ Sovány. Nagyon sovány. Ádámcsutkája messze előreugrik. Arcán szenvedés barázdái és erős tettkészség árkai. Sose láttam, sose találkoztam vele. Most két hét minden napján néztem és köszöntöttem. Találkoz11 (Folytatás a 9. oldalon)