Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-23 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

A CSKP tit/a 1921-től, a párt megalakulásától a nehéz harcokon keresztül máig, a szocialista társadalom megteremtéséig, a csehszlovák dolgozó nép történetének legje­Ipntösebl szakasza. Azok az eredmények, amelyeket a párt a munkásosztály és a tár­sadalom többi dolgozóiával karöltve elért azt bizonyítják, hogy a megalapításkor kitű­zött első jelszavaktól és programelvektől egészen a mai napig híven harcolt Marx, Engels és Lenin eszméiért. A CSKP mint a csehszloőiik szocialista társadalom vezető ereje, a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd láncszeme lép be történetének má­sodik jél évszázadába ... A Vasárnapi Üj Szó előbbi számában közölt összeállításunkban a megalakulástól az 1948-ig, a hatalom megszerzéséig ívelő utat mutattuk be. Ezúttal az 1948 utáni időszak néhány eseményét villantjuk fel. A termelési viszonyokban végbement szocialista válto­zások következtében minősé­gi változások történtek a csehszlovák társadalom osx­tálystruktúrájában és szociá­lis viszonyaiban. A munkás­osztály, az egykori kizsák­mányolt és elnyomott osz­tály a politikai hatalom kép­viselője és a szocializmus építésének döntő ereje lett. Megszületett a szövetkezeti parasztság Aj osztálya. Ki­alakult a munkásosztállyal rokon új szocialista értelmi­ség. A gazdasági változások eredményeképpen jelentő­sen emelkedett a dolgozók széles rétegének az életszín­vonala. Csehszlovákia —« életszínvonalát tekintve — világviszonylatban is az első országok közé került. Képün­kön: a szocialista építés harcosai. Az iparosítás megteremtette a feltételeket a falvak szocialista átépítéséhez és a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztéséhez. A szocializmus építésének irány­vonala kitűzte a vidék elmaradottsága következményeinek kiküszöbölését, mégpedig a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésével. Az iparosítás lehetővé tette, hogy a falvakat gépekkel és különböző vegyipari termékekkel lássuk el. A munkásosztály sokoldalú segítséget nyújtott a falvaknak. A dolgozó parasztság meggyőződött arról, hogy az egységes földművesszövetkezetekben való közös gaz­dálkodás fokozza a termelékenységet, felszabadítja őket a fizikai robot alól, és anyagi, kulturális fellendülést hoz. A párt sikeresen valósította meg a lenini szö­vetkezetesítés! tervet. A falusi gazdagok elleni harccal párhuzamosan megszilárdítot­ta a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Már á második ötéves tervben a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok győztek a szövet­kezeti és állami vállalatok formájában. A történelmi gyakorlat bebizonyította, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítése Csehszlovákiában is nagy előnyöket hozott. Ké­pünkön: szénfejtés Oslraváu és kombájn a szövetkezet földjén. A CSKP a szocialista építés szakaszába — a lakosság dönlő többségére támaszkodva — mint a Nemzeti Front elismert, vezető politikai ereje lépett. Irányításával fokozatosan befeje­ződött az 1945-ben megkezdett államosítás. A Május 9-i alkotmány igazolta a népi demok­ratikus Csehszlovákia forradalmi vívmányait és törvénybe iktatta, hogy a teljes hatalmat a parasztsággal és a többi dolgozóval szövetke­zelt munkásosztály vette át. Klement Gottwald személyében a történelemben első ízben válasz­tottak munkáselnököt az állam élére. A szo­ciáldemokrácia és a CSKP egyesítésével — a marxizmus-leninizmus alapján — befejeződött é csehszlovák munkásmozgalom sok évi meg­osztottsága. A kétéves terv sikeres teljesítésé­vel kialakultak a kedvező feltételek a cseh­szlovák népgazdaság fejlődéséhez. Képünkön: Klement Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság első munkáselnöke és Antonín Zápotocký. A társadalom szociális és gazda.sagi változásainak tolyama­lában 1948 februárjától kezdve fokozatosan kialakult a szo­cializmus építésének fő irányvonala. Ezt a CSKP 1949. évi IX. kongresszusa jelölte ki. A IX. kongresszus fő irányvonala lett az alapja a szocializmus építése nagyszabású művének. Kife­jezte népünk érdekét, szükségletét, valamint azt az elhatáro­zását, hogy felépíti a szocialista társadalmat. Az irányvonal célja elsősorban az volt, hogy a népgazdaság valamennyi ága­zatában kivívjuk a szocialista termelési viszonyok győzelmét. E feladat teljesítésének fő feltétele iparunk kiépítése és át­építése volt. A szocialista iparosítás biztosította országunk ter­melőerőinek hatalmas fejlődését, védelmi erejének növeke­dését, és egyúttal megteremtette a szükséges feltételeket a mezőgazdaság szocialista átépítéséhez. Lehetővé tette Szlová­kia elmaradottságának leküzdését, a kapitalista igazságtalan­ságok kiküszöbölését, a nép életszínvonalának emelését. Cseh­szlovákia szocialista iparosításával növelte erejét, tagja lett a kialakulófélben levő szocialista világrendszernek, s meg­szüntette a kapitalista államoktól valő gazdasági függőséget. Képünkön: az 1949. május 25—29 én megtartott IX. kongresszus küldöttei. A szocializmus építése — a CSKP IX. kongresszusán kitűzött — lő céljainak megoldása után a hatvanas évek elején az a Céladat állt a CSKP előtt, hogy biz­tosítsa a szocialista társadalom sokol­dalú fejlődését s kitűzze az áj progra­mot. A CSKP XIII. kongresszusa, melyet széles körű párton belüli vita előzött meg, rámutatott a pártpolitika több fo­gyatékosságára és hibájára, sok helyes határozatot fogadott el, ami lehetővé telte, bogy a párt liatékunyabhan érvé­nyesítse vezető szerepét, s teljes mér­tékben érvényesítse a pártélet lenini módszereit, reális kivezető utat talált a megérett társadalmi problémák mFg­oldásálioz. A régi vezetés azonban erőt­lennek bizonyult, a feladatokat nem tud­ta sikeresen megoldani. Képünkön: az 1966 májusában tartott XIII. kongresz­szus A hatvanas évek végén a CSKP vezetőségében a jobb­oldali opportunisták és a revizionisták befolyása egyre nagyobb mértékben érvényesült. Tevékenységük követ­keztében később megbomlott a párt ideológiai, politikai és akcióegysége, nem érvényesült vezető szerepe sem. A tömegtájékoztatási eszközök — beleszámítva a párt tájékoztatási eszközeit is — néhány kivétellel a jobb­oldali opportunizmus és a reakció szolgálatába kerül­tek. A lakosság többsége, és a párttagok nagy része is, a bonyolult helyzetben nem, vagy csak igen nehezen tudott tájékozódni. A szövetségesek csapatainak az ide­jekorán történt bevonulása egy borzalmas tragédiát elő­zött infig, támogatást nyújtott a belső marxista—leninista erőknek, segítette a párton, valamint a társadalmon be­lüli politikai differenciálódást. A CSKP és Csehszlovákia bel és külpolitikájában a marxista—leninista elvek fel­újításával egyidőben harcot kellett folytatni a jobboldali és ellenforradalmi erők ellen, melyek meg akarták hosz­szabbitani és el akarták mélyíteni a válságot. A párt és o társadalom történelmi küzdelme a CSKP Központi Bizottsága 1969 áprilisi plénumán csúcsosodott ki. Azóta a párt akkor megválasztott új vezetősége eredményesen oldott meg több nehéz kérdést. Egyebek között konszo­lidálta a társadalom életét és felújította a szövetsége­sekhez, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő testvéri barátságunkat. Képünkön: a csehszlovák—szovjet barát­ság ünneplése Prágában, 1970 májusában. r ÚJSZÚ f§­s _ 4

Next

/
Thumbnails
Contents