Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-23 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

Kongresszusi küldöttek LENINI ISKOLÁBA JÁRT... A legjelentősebb politikai és társadalmi rendezvényeken, mind KeletSzlovákia metropolisában, mind Rozsnyó (Rožňava) városában gyakran találkozhat az ember a hetven esztendős Vajda István elvtárssal, aki még ma is fiatalos lelkesedéssel igényli a politikai és társadalmi életben való részvételt, sőt az aktív politikai szereplést is. Eddig kevés, hetven év körüli aktív pedagógussal találkoztam. Vajda István elvtárs ezek közé tartozik. Rozsnyón, a Bányászok terén lévő Magyar Tannyelvű Alapfokú Iskolában tanít. Tagja a rozsnyói járási pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottságának, s egyéb társadalmi tisztségeket is visel. Áldozatkész tevékenységéért május elsején Munkaérdemrendet kapott. Keserves és örömteli eseményekben gozdag életutat tett meg Vajda elvtárs, mígnem 1967-ben fia kedvéért a Duna mentéről Gömörbe költözött. Ott született a Duna mentén, Muzsla községben, szegény ember sarjaként. Fiatal éveit is ezen a vidéken töltötte, a papi nagybirtokon napszámoskodott. Korán „belekóstolt" a politikába, már 18 éves korában tagja a Szociáldemokrata Pártnak, s később a balszárny kiválásával automatikusan a kommunista párt tagja lesz. 1928-ban a volt napszámos már a párkányi (Štúrovo) járási pártbizottság élén áll, hét esztendőn keresztül látja el ezt a tisztséget. Két évvel később a területi pártbizottság tagja. Ismeri a szegény emberek sorsát, saját bőrén tapasztalta a kizsákmányolás következményeit, s bármikor hajlandó volt síkra szállni áz elnyomottak érdekében. Vajda elvtárs nemes szerénységére vall, hogy a multat, tevékenységét idézve soha sem önmagát állítja be főszereplőként, hanem a pártot, a közösséget. Pedig köztudott róla, az 1930-as években, a gazdasági krízis idején, — és bármikor ha kellett — milyen áldozatkész tevékenységet fejtett ki. Vajda elvtárs 1935-ben Moszkvába került, a Lenin Forradalmi Iskolába. Két évi szorgalmas tanulás s a sikeres vizsga után, egyik kedves tanára, Rudas László elvtárs, a közismert magyar marxista ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Sikeresen tanultál, jó forradalmár leszel!..." A második világháború éveiben állandó megfigyelés alatt állt, gyakran háborgatták, kénytelen volt bujdosni. 1945. január 5-én csatlakozott a felszabadító szovjet hadsereghez s mint tolmács hasznosította orosz nyelvtudását. A felszabadított országban nagy lelkesedéssel látott munkához, de nemVajda István sokára az akkor lezajlott sajnálatos események miatt, mint magyar nemzetiségű Magyarországba költözött. Esztergomba került, ahol három éven át vezette a járási pártbizottságot. A Duna másik oldalán, szemben a szülőfölddel ... 1949-ben hazahívták, nem játszotta meg a sértettet, visszatért és teljes odaadással szervezte az akkoriban alakuló efsz-eket. Egy alkalommal felkérték, vállalja el a járási nemzeti bizottság elnöki tisztségét. — Nem nekem való az — utasította vissza az ajánlatot — ne haragudjatok elvtársak, ehhez én nem értek... — Akkor dolgozz az iskolaügy szakaszán, taníts, ehhez nagyon értesz — bíztatták. így lett Vajda elvtárs pedagógus és 57 éves volt, amikor 1,2-es átlageredménnyel elvégezte a főiskolát... Sokáig tevékenykedett Komáromban, 1967-ben került Rozsnyóra, a már említett okok miatt. Magas kora ellenére még ma is tanít és politikailag is aktív. Arra, hogyan kell ezt csinálni, nincs különösebb „receptje", csak annyi: — Aki egész életén át ezt az eszmét vallja, ennek gyakorlatáért, győzelméért síkra száll, az nem szűnhet meg kommunistának lenni, míg él. Voltak, akik 1968-ban azért, mert kitartottam a marx—lenini politika, a proletár nemzetköziség elve és gyakorlata mellett, „szóba mertenj állni" a segítségünkre sietett szovjet katonákkal, — javasolták kizárásomat a pártból. Ezeknek azt válaszoltam, hogy kizárhatnak adminisztratív úton esetleg a pártból, de én akkor is kommunista maradok, hiszen egész életem értelme abban rejlik, hogy kommunista vagyok ... Vajda elvtárs azt is elmondta, milyen gondolatok foglalkoztatják a CSKP XIV. kongresszusa előtt. — A jelenlegi pártvezetés irányításával ígéretesen halad a politikai és társadalmi konszolidáció hazánkban, de vannak még hézagok is. A teljes konszolidációt nem lehet csupán gazdasági téren biztosítani, hanem ideológiai síkon is sok a tennivaló ... A kommunisták legyenek példamutatók, elvégre a szocializmusért elsősorban mi, kommunisták vagyunk felelősek. Szeretném, ha a közeljövőben sikerülne kiküszöbölnünk az élet minden szakaszán a liberalizmust, a felelőtlenséget, a rossz munkaerkölcsöt... Már Moszkvában arra tanítottak bennünket, hogy Lenin elvtárs szerint ezeknél a hibáknál kezdődik az opportunizmus . .. Bízom abban, hogy az országos pártkongresszus sok-sok probléma megoldásával megtalálja a helyét a helyes módszert s pártunk marx—lenini politikája megszilárdul... KULIK GELLÉRT A PARTTAGNAK PELDAT KEH MUTATNIA Bakulár Sándor, 39 éves kőműves, 1963-tól a Marcelházi Efsz tagja. 1964-től párttag, 1969-ben pedig megválasztották az üzemi pártszervezet elnökévé. A szervezetnek 84 tagja van. A községben csak ez az egy pártszervezet működik. Ennek tagjai a helyi nemzeti bizottság tisztségviselői, a tanítók, nyugdíjasok, egyszóval azok a kommunisták is, akik nem a földművesszövetkezetben dolgoznak. — Milyen érzés kongresszusi küldöttnek lenni? — Alig találok szavakat a meghatottságtól. Az első meglepetés akkor ért, mikor a járási pártkonferencián javasoltak a kerületi konferenciára. Bratislavában, a tanácskozás második napján pedig megtudtam, hogy küldöttként részt veszek mind a két országos kongresszuson. Olyannak tűnt ez, mint egy csodálatosan szép álom. Mellettem ült Varga elvtárs, a komáromi járási pártbizottság vezető titkára. Csak mosolygott, amikor látti zavaromat. — Ne félj semmit — mondotta hasznos lesz számodra mind a két kongresszus és sokat tanulsz majd. Nem vagyok éppenséggel félős gyerek, de ez a nagy megtiszteltetés olyan váratlanul ért, hogy szorongó érzés lett úrrá rajtam. Ha meggondoljuk, nem kis dolog az ország vezetőivel, legmagasabb politikai, társadalmi és gazdasági tisztségeket betöltő embereivel együtt határozni olyan kérdésekről, amelyek döntően befolyásolják mindannyiunk jövőjét. Míg beszél, míg hallgatom értelmes, kerek, szabatos mondatalt, arra gondolok, milyen nagyszerű embereket nevelt ki szocialista társadalmunk viszonylag rövid idő alatt, Ez az ember a kőművesmesterséget tanulta ki, látástól vakulásig dolgozik, épületalapokat rak le és köveket cipel, mégis ügy, olyan értelmesen beszél, mint egy tanár vagy legalább is egy hosszú éveken át szellemi munkát végző dolgozó. Meg ls kérdezem: hogyan és mikor műveli magát? Elmondja, amit ügy is tudok, hogy kevés az ideje, olvassa az Oj Szót, a Pártéletet, rádiót hallgat, olykor tévét néz. A leglényegesebbet, az „igazit" azonban néhány perccel később mondja meg. — Fiatal koromban is vállaltam különféle tisztségeket. A gyűlésekről sohasem szöktem meg. Figyelmesen, nagyon figyelmesen hallgattam az előadókat. Sokat tanultam tőlük. Ma is figyelem a szónokok vagy az értelBakulár Sándor mes felszólalók beszédét. Ha okosat mondanak, megjegyzem és évek múlva sem felejtem el. Ez hát az élet egyeteme. Míg egyesek a gyűléseken az órájukat nézik és gondolataik ki tudja merre kalandoznak, Bakulár Sándor figyel, tanul. Módszere annyira bevált, hogy ma nem „pirulna" a mikrofon, ha beszédét egyenes adásban közvetítené a rádió. És a hallgatók sem unatkoznának. Politikai látóköre széles, ítélőképessége megbízható. Az eseményeket a gondolkodó és hazája jövőjét szem előtt tartó becsületes kommunista szemével nézi. Elhatározásait is ez a szemlélet hatja át. — 1968-ban lappangó, feszült volt a helyzet — mondja. — A szövetséges hadseregek elvtársi segítségére óriási szüksége volt az országnak. Nélkülük beláthatatlan következményekkel járó vérontásra került volna sor. A becsületes kommunisták tudták, hol a helyük. Akik megtévedtek — szerencsére nálunk kevesen voltak ilyenek — vagy passzívak voltak, ma már nem tagjai pártunknak. Azóta egészséges, elvtársias légkör alakul ki a pártgyűléseinken. Tudjuk, hogy nekünk, kommunistáknak az élen kell járnunk és mind a munkában, mind a magánéletben példát kell mutatnunk. Pártszervezetünkbe azóta hat új tag jelentkezett. Örvendetes, hogy nagyobb részt fiatalok, tettrekészek. Ha kezünket a szívünkre tesszük, nem tagadhatjuk le, hogy többen —

1 tisztelet a kivételnek — a különféle, főleg politikai tisztségeket ugródeszkának használták és használják fel. A múltban is voltak — és minden bizonnyal möst is vannak — olyan emberek, akiket megszédít a rang, akik elhagyják kitanult foglalkozásukat és az íróasztalok, szőnyeges irodák felé kacsintgatnak. Nos, Bakulár Sándor nem ilyen emberi Nem egy, se kettő, de Jóval több lehetőség kínálkozott számára, hogy a könnyűnek és kényelmesnek nem mondható kőművesszakmát elhagyja. De nem tette. Hü maradt kitanult foglalkozásához. Gazdasági épületeken, szivattyútelepeken, lakóházakon munkálkodik és két szorgalmas kezével építi napról napra gazdagodó, erősödő szocialista társadalmunkat. Most, hogy e riport kapcsán megismerhettem, örömmel tölt el az a tudat, hogy ő is egyike lesz azoknak az elvtársaknak, akik pártunk történelmi jelentőségű XIV. kongresszusán azokról az intézkedésekről, tervekről döntenek, melyek mindannyiunkat közvetlenül érintenek. KOMLOSI LAJOS A dolgozók élcsapata Sánta József, • a JCP, vagyis a párkányi papírgyár karban- ! tartó villanyszerelője, a CSKP XIV. kongresszusának küldöttje. jelenlegi munkahelyén a gyár üzembehelyezésétől-... — ' 1967. szeptember elsejétől do'.- f gozlk. Azt megelőzően 12 évii? Bratislavában dolgozott mint k.íbelkötő villanyszerelő. Sánta elvtárs negyvenéves és 1954től párttag. Kürtön (Strekoví lakik családjával. Felesége is a piapírgyárban dolgozik. Am í !i a szülők távol vannak, addig a nagymama vigyáz a két fiúra. A falu eredményei és gondjai egyaránt érdeklik Sánta elvtársat. Kiemeli a faluszépíiés terén elért eredményeket. Járási versenyt is nyertek már. Ennek ellenére az a véleménye, hogy a járás nem támogatja kellően községüket. Például nagyobb iskolára lett volna szükségük, mint amekkorát építettek. Ennek következtében kétműs

zakos tanítást kellett bevezetni. Ráadásul elég sokat kell javítgatni az új iskolát. A munkahelyével kapcsolatos problémák közül főleg aat említi, hogy gondot okoz a termékek elhelyezése. A gyárban felhalmozódik az el nem szállított kátránypapír. Ugyanakkor — tudomása szerint — az ország némely helyein hiánycikk ez a termék. Ezért a megoldást a .gondosabb elosztásban látja. Nagy örömmel szól arról is. hogy a Szovjetunió számottevő mennyiségben rendelt az utóbbi időben a gyár termékeiből, ami szintén hozzájárul a probléma megoldásához... A gyár gondjai közül arra is rámutat, hogy náluk az országos magas átlagot ls meghaladja a fluktuáció. Kivált a kátránypapír részlegen. Alig tanul be egy-egy gépkezelő, s máris elmegy máshova dolgozni. Az ok egyszerű: máshol többet lehet keresni. Ezt a kérdést Sánta elvtárs szerint csak úgy lehetne megoldani, ha a fizetést emelhetnék a produktivitáshoz mérten. Látniuk kellene az embereknek, hogy ha többet termelnének, akkor többet is keresnek. Az eltávozott munkásokat más vállalatok — például a Priemstav szívesen alkalmazzák. — A mesterek a fluktuáció kérdé sét a pártgyűléseken gyakran felvetik. Sánta elvtárs a JCP Štúrovo IV. (energetikai) pártalapszervezet vezetőségének a tagja. A párttagok életkora a papírgyárban nem magas. Pártszervezetük a közelmúltban négy új, fiatal párttagot vett fel — a munkások közül. Náluk nők csak a laboratóriumban dolgoznak. A dolgozókat a napi események nagyon érdeklik. A munkacsoport tagjai mind más-más újságot vesznek, s lia zafeló utazva^ a vonatban egymás újságját is elolvassák. Sánta József könyvet is szívesen olvas. Ezen kívül a filmeket szereti. Ebben az évben vett először részt pártkonferencián, s természetesen kongresszuson is először lesz. A konferenciákon nagyon tetszett neki az internacionalista szellem. Az, hogy az embert aszerint értékelik, milyen munkát végez. A konferenciákon örömmel tapasztalta, milyen egyhangú helyeslésre és támogatásra számíthat pártunk. Azt is örömmel nyugtázta, hogy a fiatal munkásokat is megbízzák vezető tisztségekkel. Ahhoz, hogy valaki kommunista lehessen, nincs szüksége titulusra, mint 1968-ban volt. A párt ismét a dolgozók élcsapata lett, s csak az lehet kommunista, aki becsületes munkával, helytállással kiérdemli azt. Mindezt a kongresszus még jobban megerősíti. Sánta elvtárs bízik benne, hogy pártunk politikája a kongresszus után még nagyobb támogatásra számíthat, s ezt gazdasági eredményeink ls tükrözni fogják. FULOP IMRE