Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-21 / 119. szám, péntek

Nemzetközi színházi szemle MOSZKVAI, BUDAPESTI ÉS SZÓFIAI VENDÉGMŰVÉSZEK BRATISLAVÁBAN A következő napokban jelentős kulturális esemény színhelye lesz Szlovákia fővárosa. A SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma más intézményekkel karöltve Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának fél évszázados jubileuma alkalmából nemzetközi színházi szemlét rendez, amelyen neves hazai és külföldi társulatok vesznek részt. A szemle május 22-én kezdődik. amikor a Szlovák Nemzeti Színház művészegyüttese mutatja be B. Brecht Kurázsi mama című színművét f. Káčer vendégrendezésében. Május 25-én, kedden, a Vígszínház társulatát köszönthetjük a Hviezdoslav Színházban. A magyar művészek /. Edlisz Hol van testvéred, Ábel? című színjátékát viszik színre Horvai István rendezésében. A szovjet szerző színművében Béres Ilonát, Benkő Gyulát és Darvas Ivánt láthatjuk. Két nappal később a brnói Állami Színház látogat Bratislavába. A. P. Csehov Platonov című alkotásával. A bratislavai Oj Színpad társulata május 28-án A. Arbuzov A szerencsétlen ember szerencsés napjai című alkotásával köszönti a nevezetes évfordulót. Nagy érdeklődéssel várjuk a prágai Nemzeti Színház vendégjátékát is, amely A. Zápotocký dramatizált művével Az áj harcosok sorakozójával lép fel a Hviezdoslav Színházban. Először köszöntjük hazánkban a Felvételünkön j. Káčer vendégrendező, E. Romančik és J. Króner a Kurázsi mama egyik próbáján látható. szófiai Nemzeti Színház társulatát. Bolgár vendégeink június elsején Aí. Pogogyin A kremli toronyóra, egy nappal később pedig A. Sztasimirov Az após című színművével mutatkoznak be a bratislavai közönségnek. A színházi szemle egyik kiemelkedő eseménye a moszkvai Puskin Színház vendégjátéka lesz. A neves szovjet művészek június negyedikén és ötödikén Ravenskich-Osztrovszkij Drámai énekével szerepelnek a szlovák fővárosban. Ezenkívül még néhány vidéki szlovák színtársulat is részt vesz a szemlén. A felsoroltakból is kitűnik, hogy a rendezőknek sikerült a jubileumhoz méltó, tartalmas, rangos műsort összeállítani. A szemle jelentőségét növeli az a tény, hogy a sokat emlegetett igény, a szocialista országok színjátszásának kölcsönös megismerése most először ölt konkrét formát. -y-f Dr. OTO FERENCZY ÁLLAMI DÍJAS ZENESZERZŐRŐL Sokoldalú muvészegyéniség A munkásság nagy ünnepe és Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása 50. évforduló jának alkalmából a köztársasá gi elnök magas állami kitünte téseket adományozott politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életünk kiváló képviselőinek. A kitüntetettek között van dr. Oto Ferenczy neves szlovák zeneszerző, teoretikus és esztéta, a Bratislavai Zene művészeti Főiskola tanára, aki a „Szokatlan humoreszk" című operájáért a Klement Gottwald államdíjat kapta. Oto Ferenczy alkotása a szlovák zene háború utáni fejlődésében egyéni helyet foglal el. Már első műveiben is érezhető zeneszerzői egyénisége, melyet mint tudós szerző a zenei múlt megismerésével és alkotó értékelésével következetesen formált. Műveire a XX. század zenéje gyakorolt legnagyobb hálást. Első nagyobb műve — Zene négy vonós hangszerre — a budapesti Bartók Béla nemzetközi versenyen 1948-ban díjat kap. A folklór rövid ideig tartó inspirációja után (Mulatság, Képek hazámból, Hurbanovská) az 50-es évek elején a szerző visszatér a hangszerelt žene eredeti, egyénileg koncipiált stílusához a figyelemreméltó Szerenád fuvolára, klarinétra, fagottra, hárfára és vonószenekarra (1955) és a( Capriccio zongorára és zenekarra (1957) műveiben. Példaképei Bartók, Sztravinszkij és Hindemith. Az ő műveik alapos ismeretéből formálódik az önálló Ferenczystílus — az idejétmúlt romantikus sokatmondás és pátosz, szentimentalizmus és az egzaltált kifejezésmód iránti ellenszenv. Ferenczy zenei megnyilvánulása nem patetikus, hanem az entellektüel tudatos ellenőrzésével tárgyilagos, a zenei inspiráció önállóságát hangsúlyozó. Ha úgy tűnik, hogy Ferenczy esetében kimondottan intellektuális típusú, technikai beállítottságú zeneszerzővel találkozunk, ez a benyomás csak látszólagos: A szerző sokoldalú művészi meglátása — művei technikai tökéletességén kívül kifejezési eleganciát, fényt, egyéni humort tükröznek, és helyet biztosítanak a groteszknek és a karikatúrának is. A kimondottan társadalmi elkötelezettségű művei után (Finálé nagy zenekarra, az Észak Csillaga kantáta

j Oto Ferenczy tehetségének legmarkánsabb vonásai az elmúlt évek kamarazenéjében nyilvánultak meg. A Vonósnégyes (1962), a Három szonáta (1965) és a Partitúra kamarazenekarra (1965) — ezekben a művekben a szerző említett jellemvonásain kívül megjelenik az érzelmi élmény intenzitása, a muzsikálásból fakadó gyönyör, a telivér muzsikusság, az egyéni és érzelmi betét egyensúlya. Néhány éves felkészülés és munka után 1968-ban befejezte Ferenczy az első „Szokatlan humoreszk" című komikus operáját. melynek tárgykörét a szerző az emberi kapzsiságból és a kľspolgáriasságból merítette. Az opera alcíme így hangzik: „Tanulmány a gyermekek és a felnőttek mindennapi életéről". Az ötletes librettó szokatlan bonyodalmában a librettót a szerző maga írta Curt Goetz „Halott nagynéni"-je nyomán) régi emberi problémával foglalkozik — az emberi jellem alakoskodása, a pénz hatása az emberi cselekedetre. Ez az alapgondolat nem kerül hangzatosan az előtérbe, elrejtőzik az opera cseleményében és feltűnés nélkül bontakozik ki az alakok megszemélyesítői között. Az opera zenéje határtalanul tarka, sziporkázó, kifejezően érvényesíti a szerepmegformálást, az ötletet és a groteszket. Előnyére válik a műnek dallamossága, a szólamok példás kidolgozása, ahol minden mondatnak megvan a megfelelő melodikus megnyilvánulása. Az opera košicei bemutatója (1969) és az idei tvváltozata is meggyőzte a közönséget az opera életképességéről, hatékonyságáról, arról, hogy a Szokatlan humoreszk a jelenkor egyik legjobb operája. Dr. Oto Ferenczy professzor művészi munkássága mellett a kulturális és társadalmi élet elkötelezett aktív személyisége. Pedagógiai tevékenységén és akadémiai funkcióin kívül (a Zeneművészeti Főiskola Zeneelméleti Tanszékének vezetője és egy ideig az iskola rektora) jelenleg a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége elnöki tisztségét tölti be, és több jelentős társadalmi-politikai szervezet tagja. A Klement Gottwald államdíj méltó elismerése kiváló zeneszerzői tehetségének. A zenei életünk legszerteágazóbb területein végzett példás, sokoldalú tevékenység elismerése. A. G. Ha a baj megtörténik, már késő Ki törődjék a sáros utakkal? # 60 iskolásgyerek életveszélyben 0 A biztosító hanyagságot leplez 0 Hol az útka pa ró? — Gyerekkoromban haza hajtottam a lovat a földekről, de lusta voltam leszedni a láncot róla. A vontató lánc ott csörgött az út kőkockáin én meg a ló mellett bandukoltam. Egyszercsak az út mentén rámförmed az ottjáró útkaparó: „Hogy merészeled így rongálni az utat?! Veszed azonnal föl a láncot!" Úgy kellett hazacipelnem a láncot. Hul van ma az útkaparó? '— fejezi be kérdéssel történetét Tomáš Puškár, a Banská Bystrica-i gépkocsi-közlekedési üzem igazgatóhelyettese. Valóban, hol van valaki, aki „ráförmedne" a közutakat rongáló, piszkító, sőt, életveszélyes sárréteggel teleszóró felelőtlen emberekre? Az építkezések örvendetesen szaporodnak, ám ennek veszélyes velejárója az utak besározása. Az építkezések sáros talajáról az aszfaltúira kitérő teherautó a sárrögök mázsáit hordja kerekein és szórja szét. Az aszfaltút órák alatt életveszélyesen csúszó sárpályává változik, amelyen kis sebességnél is szinte lehetetlen csúszás nélkül fékezni. Emlékszem, vagy tíz évvel ezelőtt egy újítási javaslatról adtam hírt „Lábtörlő autóknak" címen. A hír egyszerű berendezésről szólt, amelyet az építkezési terepről kivezető útba süllyesztenek, s a kifutó teherkocsi a szerkezet hengerein alig kétpercnyi időveszteség után megszabadulhat a kerekeire tapadt sártól, és megóvja az utakat a veszélyes szennyezéstől. Az újítás — ki tudja miért? — nem terjedt el, mindeddig egyetlen építkezésen sem találkoztam vele. Ritkaság, ha a kijárathoz fecskendőt állítanak, amely legalább nagyjában megtisztítja a kocsit a sártól. De ez is inkább lehetőség, mintsem valóság és távolról sem jellemző gyakorlat. S így útjaink sározódnak tovább. Főútvonal néha olyan, mint a mezei dűlő. 1971. május 6-án reggel nyolc óra előtt a Pršanyból Banská Bystricára tartó autóbusz 60 iskolásgyereket vitt. Kráfová közelében egy földet szállító Tatra 111-es tíztoruiás teherautó fordult be a besározott útra. Az autóbusz sofőrje, aki a helyes jobb oldalon vezetett, fékezni kényszerült. Az autóbusz azonban tovább csúszott a sártömegen. Lecsúszott egészen az út baloldalára, ki az úttestről a mély szakadék felé. Az úttesten kívül azonban, úgylátszik, szilárdabb volt a talaj, mint a sáros úton és a busz félig megdőlten a szakadék szélén megakadt. A sofőr kinyitotta az ajtót és a gyerekek fegyelmezetten elhagyták a minden pillanatban lezuhanással fenyegető kocsit, amely — mint a sofőr mondja — „akár egy szélfuvalattól is", sírjuk lehetett volna. Egy bokaficamon kívül más baj nem történt. A közeli pékség dolgozói látták az esetet, de nem tudták biztosan, mi lett a A Szovjetltidomány és Technika Háza Prágába n Senki sem mondhatná erről a korszerű, mutatós épületről a főváros szívében, a Tyl Színház közvetlen szomszédságában, hogy dohos, barátságtalan falai közt valamikor halk szavú szerzetesek éltek. És mégis így igaz. A komor környezet — a mi viszonyainkat ismerve, szinte hihetetlen — rövid hat hónap leforgása alatt a felismerhetetlenségig megváltozott. Ma már az állványokat ts hiába keresnénk, az épületen, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házán, melynek pompásan tatarozott belső termeiben a szakemberek az utolsó simításokat végzik. A termeket járva a falak és oszlopok márványburkolata, a vadonatúj parkett, a máris működő légkondicionáló berendezés, nem utolsósorban pedig a ragyogó tisztaság láttán nincs okunk kételkedni benne, hogy az átépítést végző Konstruktíva vállalat dolgozóinak igyekezetét siker koronázta. Adott szavukat az utolsó betűig betartották. Ennek köszönhető, hogy a még ebben a hónapban megnyíló termekben csak otthonosan érezhetik magukat azok, akik itt a szovjet tudomány, a technika és a kultúra eredményeivel akarnak megismerkedni. Mondanunk sem kell, hogy erre bőséges lehetősége nyílik majd mindenkinek a gazdagon berendezett könyvtárakban, olvasótermekben és társalgókban. A társalgó egyébként a hazánkba látogató szovjet tudósokkal, művészekkel és más érdekes személyekkel folytatandó beszélgetések színhelye is lesz. Kétségtelenül sokan fogják felkeresni a zenetermet is süppedő szőnyegeivel, kényelmes karosszékeivel, melyekben szinte elveszik az ember. Ragyogó ólomkristály csillárjai alatt üldögélve, ki ne élvezné az orosz klasszikusok jól ismert alkotásait, vagy akár a fülbemászó népzene dallamait? Természete sen azok is megtalálják számításukat az erre a célra rendbehozott moziban, akik a filmeket részesítik előnyben. De mert az embert nemcsak a kultúra élteti, a Berjozka-étteremben a Szovjetunió valamennyi nemzetének különleges konyhájával is megismerkedhetnek a vendégek. De az ízlések különbözők, s ezért sokan máris türelmetlenül várják a Csajka szaküzlet megnyitását, ahol a vevők a rádióés a tv-készülékek, emléktárgyak és még sok más érdekes, keresett portéka között válogathatnak kedvük szerint. A Szovjet Tudomány és Kulidra Házát sokáig nélkülözték a prágaiak. Most végre a Konstruktíva dolgozói szinte máról holnapra idevarázsolták. A Konstruktíva dolgozói teljesítették a hihetetlenül rövid határidők betartására vállalt kötelezettségeiket. KARDOS MARTA busz sorsa, s ezért azonnal mentőkért telefonáltak. A mentőknek szerencsére nem akadt dolguk, de az eset távolról sem zárult le. A gépkocsiközlekedési üzera igazgatója. Podhorský elvtárs, azonnal telefonált az Állami Utak járási igazgatóságára, ahol Hlinka igazgatóhelyettestől a sáros útra vonatkozó panaszára azt a választ kapta, hogy az útszakasz tisztán tartása az illetékes építőüzem dolga. A felelősségnek ez a könnyed elhárítása jogossá teszi a kérdést: mi az Állami Utak igazgatóságának a dolga? Az eset- folytatása jellemző a közutak karbantartásában eluralkodott viszonyokra: alig egy órával az életveszélyes csúszás után megjelent a helyszínen egy autógrader és lekaparta az úttestről a sárréteget. A felháborító az, hogy csak a baleset u t á n takarítják el a sarat. De addig olyan csúszós és mély volt a sár, hogy az ide hívott mentőautók képtelenek voltak felkapaszkodni a sáros lejtőn. Egyébként is sok a baj az útkarbantartással. Néhány héttel ezelőtt a Banská Bystrica-i Foncsorda lakótelep iskolája előtt egy kislányt elütött egy autó, mert a gyerek kifutott az iskolaépületből. Csak e szomorú baleset után állították jel a korlátot az iskola elé, pedig ez olyan természetes valami, ami nélkül iskolaépület előtti útszakasz el sem képzelhető. Sok útkereszteződésen csak akkor jelennek meg a közlekedést szabályozó táblák, amikor e helyen már valami baj történt. .. Érdekes viszonyokra derít fényt az útkarbantartásért felelős igazgatóság helyzete: a közúton keletkezett károkért, amelyeket az út állapota okozott — biztosító fizet. Tehát az útkarbantartó üzem gyakorlatilag alig, vagy egyáltalán nem felelős anyagilag a hanyagságával okozott károkért. A biztosító — állatni pénzből — kifizeti. Ar. útkarbantartókat védi a közlekedési szabályzat is, amely szerint a gépkocsivezető köteles az út állapotához igazítani a sebességet. Tehát bármilyen otromba hanyagságot követ "el az útkarbantartás, a felelős a gépkocsivezető lesz, mert ment volna lépésben. Az anyagi ösztönzés és felelősség hiánya az útkarbantartásért felelős intézmény számos hibáját leplezi és súlyos károk okozója lehet. Hiába felelős a csúszásért a gépkocsivezető — az már az áldozatokon nem segít. Ám tiszta útszakaszon a legtöbb esetben egyáltalán nem történne csúszás. Ugyancsak hiába felelős az út tisztaságáért az építőüzem, ha egyszer félvállról veszi ezt a felelősségét, s csak akkor kezdi meg az úttisztítást, amikor már a baj megtörtént. A fenti tapasztalatok láttán sürgető szükség mutatkozik az érvényben levő útkarbantartási és közúttisztasági előírások módosítására. Mindenekelőtt az utakat sározó vállalatokat nemcsak az esetleges károkért kell felelőssé tenni, mert akkor a balesetre várnak (azután kifizetik a kártalanítást). Lényeges, hogy ezek az intézmények és üzemek ne a károkért feleljenek, hanem a körzetükben levő utak tisztaságáért. Tehát már a sár is büntetendő legyen. Ugyanakkor meggondolásra késztet az a körülmény is, hogy az útkarbantartó intézmény az általa okozott károkat állami biztosítóval fizetteti ki. Ez, enyhén szólva, furcsa helyzet. Ilyen módszer szerint a selejtet készítő munkás is biztosíttathatná magát selejt ellen — s a biztosító kifizetné a prémiumot, mintha kiváló minőségű gyártmányt készített volna. A 60 iskolásgyereket szállító autóbusz szerencsés kimenetelű balesete égető problémákra figyelmeztet. Azontúl, hogy az autóbusz vezetőjét megbüntették — igazságosan — úgy véljük, akad még rajta kívül is büntetést érdemlő hanyagság és felelőtlenség az utak tisztasága és karbantartása körül. ViLCSEK GÉZA 1971 V. 21. 6