Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-21 / 119. szám, péntek

HOSTERMELÉSilNK ÉS AZ ÉSSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS Ki. ne tudná, hogy létfenntuj-. tusunk, munkaerő újrafeermejésütlk legalapvetőbb követelipénye a táplálkozás: Hogy éleirou szer-szütsségletünket , - kielégíthessük, afe.ai a .szervek, i é te sítinéiiyek százai foglalkozuak. Még azzal a statisztikával is, Hogy kimutassuk Kálöriá-fogyasztasban, milyen helyet foglalunk el a világban. Elözetes1 ként csak annyit, hogy igell előkelő helyet. Ott vagyimk'aZ el• Ső öt között, megelőzve ínég olyan fejlett országokat is, 'mint Svédország, Nyugat-Németország stb. Igen, a termeléssel, a szükséglet biztosításával, sőt a kimutatásokkal is inagas szinten tudunk foglalkozni. A statisztika például azt bizonyítja, hogy már 1969-ben 3128 kalória értékű élelmiszert fogyasztottunk naponta, holott az egészségügyi normák szerint átlagot számítva 2900 kalória már a íelsö határ. Persze ez az átlagos 2900-as napi kalóriaérték erősen megoszlik az egy országban élő lakosság körében. Egy aktív sportoló, vagy egy nehéz fizikai munkát végző dolgozó számára távolról sem lenne elegendő az a kalóriamennyiség, amely egy ülő foglalkozó, kevés fizikai megterhelést végző ember számára már kalória-felesleget • jelent. És ott vannak még a gyerekek, meg az idősebb emberek. Az átlag tehát mindenképpen magas. Ráadásul ebben még az elfogyasztott kalöriamennyi. seg összetétele is nagy szere. pet játszik. A mienkben aránylag sok az elhízást elősegítő élelmiszer. Ennek következménye az, hogy országos átlagban, a korhoz és a testmagassághoz viszonyítva, személyenként öt kilóval több a lakosság súlya az egészségügyi szempontból helyesnek ítélt mércénél. Eszünk tehát eleget, talán többet is a kelleténél. De tévedés ne essék — nem a inenynyiséggel van itt baj. Érthető, aki éhes, az enni óhajt. Ä gyomor nagy úr. Az persze már egyáltalán nem mindegy,., hogy miből mennyit fogyasztunk. Svédországban, Nyugat-Németországban, Dániában vagy Hollandiában néhánnyal több kiló húst, fogyaszt egy-egy,, lukps, mint például hazánk lakosai. De ez nem azt jelenti, hogy az a 4—6 kilóval több húst kalóriákban számítva is annyival több, mintha a hús kalóriaértékét átlagosan számítanánk. Nem. Náluk a , fehérjékben - ugyan, gazdag, de, sovány .és fehér húsok képezik a'húsfogyasztás jelentősen nagyobbik részét. . Alig egynegyede a .áe'rléshfis. 'Nálunk BS'eh'or'sZágtoan až elfogyasztott hús 47 f/o-a sertéshús. Szlovákia ezen is túltesz, itt 53 százalék áz aráiiy. De ez az adat még aligha teljes, mert Szlovákiában a házi sertésvágásokból nyert hús mennyiségét nehéz fel menü. Esetleg egy másik adatból következtethetünk: Szlovákiában 12,

i százalékkal több búzalisztet fogyaszt egyegy lakos, mint Csehországban. Nem a burgonya mellé, .mert a knédliröl ismert csehországiak évente több mint 120, a szlovákiaiak kevesebb mint 90 kiló . burgonyát fogyasztanak. A búzalisztből készült dolgok nem kis részéhez alighanem jó házi szalonna és kolbász kerül. Ám hadd térjünk a tárgy lényegére. Azt ugyan már könynyen ki tuják számítani a hozzáértők. hogy bizonyos fizikai megterhelést mennyi kalóriával lehet ellensúlyozni. De ennél sokkal nehezebb azt megállapítani, hogy ennek a szükséges- kalória-mennyiségnek milyen legyen az összetétele. Mert ha igaz az a mondás, hogy „Ahány ház, annyi szokás", akkor az sem tűnhet túlzásnak, hogy ahány ember, annyiféle gyomor. Talán ezért válaszolt az egyik szovjet akadémikus erre u kérdésre ilyenformán: Egy távolabbi bolygóra hamarabb eljuthatunk, mint helyes receptet készíthetünk az egyes emberek ésszerű táplálkozásáról. Persze az is igaz, hogy az ember nem gép, hogy matematikai számítások szerint beletáplálhassuk a hasznosan feldolgozható, „anyagot". Az ember szervei (elsősorban a szív, a gyomor, a máj. a vese stb.) távolról sem azonosíthatók a gépek alkatrészeivel. Énnek ellenére, "szerte a világon ezer és ezer létesítmény foglalkozik a helyes táplálkozással kapcsolatos problémákkal. Mert az sem kevés, ha : odáig eljutnak, hogy az egyes .típusok, korosztályok, bizonyos betegségben leiedzők milyen összetételű táplálékkal éljenek, mi felel meg leginkább (általánosságban ) a szervezeti adottságuknak,- illetve fizikai megterhelésüknek. szóval már ez sem kevés, mért a mezőgazdasági, élelmiszeripari termelést egy általánosan elfogadható elv szerint is lehet olyan irányban fejSegítjük a magánlakások építőit 1970 elején az SZSZK Fo'jlešztésügyi és Műszaki Minisztériuma versenyt hirdetett a családi házak befejezési tervének teljesítésére és túlteljesítésére. Ebbe a versenybe mi is beneveztünk A jelentkezőlap alapján a jnb városfejlesztési szakosztálya versenybizottságot létesített. A bizottság a területi tervezés, a vnb és a hnb pénzügyi szakosztálya képviselőiből, az egyes alakulatok dolgozóiból tevődik össze, s főleg a fogyatékosságok kiküszöbölésére összpontosította a figyelmét, pénzügyi, anyagi vagy műszaki szempontból pedig támogatást nyújtott az építkezőknek. A segítség formái és módszerei közül csak néhányat említek. A kereskedelmi szervezetekkel karöltve oldottuk meg az építkezőknek az építőanyagokkal való ellátását, főleg ott, ahol megvolt az előfeltétele annak, hogy az építkezést 1970ben befejezik. Segítettünk rtiególdani az anyagellátást ážŕal is, hogy a lebontott házakból kap tak használható anyágof és a nemzeti bizottságok által'.irányított üzemrészlegek termékeivel is kisegítettük az építkezőket. A műszaki segítséget már közvetlenül az egyes építkezéseken nyújtottunk, amikor felügyeletet tartottunk s ngyj>_en megbíráltuk a tervrajzok ípinoségét és teljességét. Azonnali anyagi segítséget nyújtottunk továbbá az állami takarékpénztár útján az építkezőknek, főleg a kölcsönökre, prémiumokra és árkiegyenlítésekre szánt alapból. Tájékoztatásként megemlíteni, hogy á 137.68. számú határozat alapján a járásban az 1970. év folyamán 799 építkező számára 10 523 000 korona kölcsönt fizettünk ki. 1970-ben járásunkban a terven felül 463 családi házat fejeztünk be, s így összesen 863 családi ház épült fel. A lakások mielőbbi befejezéséért folyó versenyben leginkább a következő elvtársak vették ki részüket: Bohuslav Fliz, a jnb féjlesztésügyi bizottságának elnöke, Michal Jurza mérnök, a jnb pénzügyi szakosztályának vezetője, Cambál Jozef, a jnb központi tervezési dolgozója, Benjámin Hollósl, a jnb tervezési és építkezési osztályának vezetője, s a városi nemzeti bizottságok fejlesztési szakosztályainak vezetői. Járásunkban 1971 folyamán a magánlakásépítés keretében 410 családi ház építését kell befejezni. E terv túlteljesítését szorgalmazzák a fejlesztési osztály dolgozói, a CSKP megalapításának 50. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeikkel. Az építkezési engedélyek kiadásánál anyagi lapokat is biztosítunk, műszaki tanácsadó szolgalatot nyújtunk közvetlenül az építkezéseken a felügyeletek alkalmával, s felülbíráljuk a tervrajzok minőségét és teljességét is. További azonnali anyagi segítséget nyújtunk a 137 1973. számú kormányhatározat értelmében. Ébbe a munkába bevonjuk ň városi\és a helyi nemzeti bizottságokat is. ALEXANDER BOLLÚ, a Galántai jnb elnöke leszteni, amely legalább megközelítőleg megfelel a helyes táplálkozás követelményeinek, jobban mondva a szükségletnek. A háború utáni években nehezen indult meg az egész társadalom szükségletének' megfelelő mezőgazdasági termelés. fcgyrészt azért, mert mind a termelő erő, mind a termelési eszköz lényegesen megfogyatkozott. Csupán a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte, a gépesítés fokozódása, a tervgaz dálkodás és ínég néhány más tényező tette lehetővé, hogy mezőgazdasági termelésünkkel a világ legjobbjai közé tartozunk. Hústermelésünk mennyiség szempontjából már-már kifogástalan. Még a nagy fogyasztás ellenére is. Mint korábban említettem, hústermelésünkkel mennyiség szempontjából már jól állunk. Ettől függetlenül az új ötéves tervben, illetve 1975-ben az egy személyre jutó húsfogyasztás 10,7 kg-mal lesz több, mint az 1969-es átlag. Az összetételen azonban változtatni fogunk — ez az irányelv — a fehérjékben gazdag fehér- és sovány húsok javára. Először is: a gazdasági ösztönzőkkel a kevésbé zsíros húsok termelésére terelik a figyelmet, a nagy hizlaldákban pedig fokozatosan bevezetik a lényegesen kisebb zsírtartalmú sertések nevelését. És még valami, a konyhák szokásait nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A piacnak, mármint a fogyasztóknak gazdasági ösztönzők és az árpolitika ellenére is megvannak a maguk igényei. És a hústermelő mezőgazdasági üzemeknek ehhez is igazodni kell. Szerencsére az már tény, hogy az élelmiszeripar fejlesztése, a feldolgozóipar kapacitásának növelése már a helyes táplálkozásnak megfelelő" irányú lesz, S ez talán majd ériyhit.valamit a fogyókúra-gondokon. HARASZTI GYULA A tudatformálás tényezői Népgazdaságfe|leszlési ötéves tervünk sikere elsósurban a* embertől függ, ezért az anyagi tényezők melleit nem mellőzhetők a pszichológiai, tudatformáló tényezők sem. Ezek körött legfontosabb a r eszmei nevelés, a párt gazdaságpolitikájának ismertetése és népszerűsítése, de nélkülözhetetlenül fontos s gazdasági köztudat bővítése, az érdeklődési igényszint növelése is. Kétségtelen, hogy a munkásokról való gondoskodás szakaszait már jelentós eredményeket értünk el. Ezt bizonyítják a korszerű munkásszállók, a szociális és egészségügyi létesítmények egyre bővüld hálózata, ezt bizonyítja a vállalati és szakszervezeti iidülok számának emelkedése, és nem utolsósorban pártunk és kormányunk egyre hatékonyabban érvényesülő bérpolitikája is. ami a szocialista jutalmazás alapelvéből indul ki. Ezzel szemben nagyon keveset tettünk a dolgozók gazdasági köztudatának bővítéséért, ilyen irányú ismereteik gyarapításáért, kollektív gazdasági felelősségérzetük fejlesztéséért és ennek következtében érdeklődésük leszűkült, csak a saját nehézségeikkel. vagy legjobb esetben kisebb munkaközösségük (iizemrészteg, műhely slb.) problémáival foglalkoznak. Nagyon sok üzemben személyesen győződtem meg arról, hogy például az esztergagépek kezelői nem tudják, mi történik a szerelőcsarnokban, vagy a finalizáló csoport dolgozóit nem is érdekli,- liogy mi történik az előkészítőben. Hogyan követelhetünk országos mérelíí felelősségérzetet attól, aki még a saját munka helyének termelési-gazdasági problémáit sem ismeri? Természetesen ez nem a dolgozók, hanem a vezetés hibája. Egy szocialista társadalomban ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy üzeni gondjait, problémáit csupán a vezetők ismerjék. Aki esak egy kicsit ismeri a szocialista gazdaságtudományt, az tudja, hogy az eredményes termelés egyik tényezője az egyes gepek, gépsorok, műhelyek összehangolt, harmonikus munkája, ez viszont megköveteli a vállalatokon, üzemeken belül kiépített belsti infortnácios rendszerek, mindenre rugalmasan, gyorsan reagáló és minden termelési-gazdasági jelenséget két irányban iovábbiló működését. Vagyis: ha a lakatosműhely szerszámhiánnyal küzd, arról nemcsak a mesternek és a raktárosnak (esetleg az anyagbeszerzőnek) kell tudnia, hanem az igazgatónak is, és fordítva: ha sikerül egy külföldi üzletkötés, ha a vállalat valamilyen célból dotáció folyósítását kéri, arról tudnia kell minden dolgozónak, tekintet nélkül arra, hogy milyen beosztásban szolgálja a közös iigyet. Azl hiszem, nem túlzás, ha kifogásolom, liogy az a munkás, aki háztartását már teljesen gépesítette, úgyszólván alig ismeri sajál munkahelyének közép- vagy hosszútávií gépesítési terveit! Éppen ezért tartom nagyon fontosnak egyrészt a vállalati, üzemi esti iskolák tökéletesebb újraszervezését és az egy-egy munkahelyen megalakítandó műszaki klubokat. Az előbbiek oktatási tervében feltétlenül helyet kell kapnia a ,,lokális gazdaságtannak", ami ismertetné egy-egy vállalat minden termelési és gazdasági tervét, problémáját, nehézségeit és eredményeit, a műszaki klubokban pedig az egyes részlegek, műhelyek dolgozói egymással vitatnák meg az egész özem és ennek keretében sajál mtuikahelyiik kérdéseit, adnának egymásnak tanácsokat; töprengenének, egymást segítve, jobb. tökéletesebb módszerek feleli. Pártunk nemegyszer hangsúlyozta azt a követelményt, liogy- a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt az irányítás ban. A feladat tehát az, hogy megtaláljuk ennek legjubb. leghatékonyabb, legátfogóbb és • termelés fejlődését sokoldalúanelosegíln formáit. PÉTERFI GYULA Pionír a vatás Ezekben « hetekben legszebb a tavasz. A játszótereken, iskolaudvarokon megannyi kis eleven csikóként kergetőznek a gyermekek. Szépek, egészségesek, játszanak. És ezernyi • tervet szőnek. A játék szüneteiben, az iskolapadokban, a homokozók mellett beszélgetve, a sportpályák szélén vitatkozva, a jelen gondjait szinte alig észlelve valamennyien a jövőről álmodoznak — az ígéretes, biztató jövőről. A tavasz ugyanazt jelenti a természetnek, ainit az embernek a gyermekkor. Ebben a párhuzamosságban rejlik annak a magyarázata, hogy a kommunisták a múltban is, napjainkban is komoly gonddal és törődéssel fordulnak a pionínnozgalom felé. Szívügyüknek tekintik a gyermekek nevelésének kérdéseit, mert tudják, hogy hosszú az idő és az út, ameddig a rügyfakadásból gyümölcsöt érlel a természet, mint ahogyan hosszúhosszú évek lelnek el addig is, amíg a kisgyermekből felnőtt lesz. És ahogy nem mindegy, milyen gyümölcsöt érlel a tavasz, "nem mindegy, milyen felnőttet kap holnap, holnapután a társadalom. Nemcsak azért szép az idei tavasz, mert kamasz szelek bukfenceznek a zsenge réten, mert pattog a labda a játszótereken, mert fényes kerékpárküllők zizegnek, hanem azért is, mert a naptár időszakához igazodik a jövő nemzedékének első, jelentős tette: fogadalmat tesznek a gyermekek, a szikrák. Megteszik az első lépést a \ szocialista életúton, mert ébredő öntudatuk mondatja ki a szavakat: „Én társaim előtt fogadom ..." Kimondják a vállalást, az ígéretet. MÉLTÖ MÓDON fogadjuk mi ezt. Igyekszünk ünnepi keretet adni ennék a tettnek. A vörös zászló részét, vörös nyakkendőt'nyújtunk át nekik. Megmagyarázzuk, hogy három sarka a. három nemzedéket . Jelenti. Csomóba kötjük, összekötjük ezt a szíve fölött. Jelvényt, igazolványt adunk nekik. És ünnepeljük óket. Egyik tudósítónk, D i ó s z e g i L a j o s beszámolt arról, hogy a leleszi (Lelesj iskolában hogyan készülnek erre az ünnepélyre: „Kulturális műsort adnak, lampionos fevonulást rendeznek, tábortűz is lesz. Vetélkedőt rendeznek „Ki, mit tud a eSKP-ről?" címmel, melyen hetven tanuló vesz részt. Meghívják a szülőket, a hnb elnökét és a tömegszervezetek elnökeit, elnöknőit is." Másik tudósítónk, Vámos G é z á n é megírta, hogy a bussai (Bušince) iskolában ünnepélyes keretek között avatták fel az új pionírokat. Hangsúlyozta az ünnepiességet, majd részletese leírta: „összegyűlt mintegy 300 pionír, a tanítók és a szülők. Az idősebb pionírok virágokkal kedveskedtek a kicsiknek és szép műsorral szórakoztatták az egybegyűlteket. Az iskola nevében az igazgatóhelyettes, a pártszervezet nevében pedig Hríň elvtárs kívánt eredményes tanulást és pionírmunkát a fogadalomievőknek. Majd sporteseménnyel zárult az ünnepség." AZ ELSŐ LÉPES, a fogadalomtétel ünnepi voltát, szükségességét hangsúlyozta levelében izsai (Iža) tudósítónk, Kurucz Nándórné. Felfigyeltetó érvelése: „Gyakran bészélünk arról, hogy új társadalmi ünnepségeinknek megfelelő formát és tartalmat kell adnunk. Szükséges ez a tudat formálása szempontjából, valamint a megfelelő erkölcsi normák kialakítása céljából." Helytálló érvelésé mellé mindjárt írt is egy tudósítást, melyben beszámol arról, hogyan váltották valóra ezt az izsai pionírok: „Varga Istvánné, pionírvezetőnő, a komáromi (Komárno) Duna menti Múzeumban, a párttörténeti kiállítás termében avatta pionírokká a felsorakozott szikrákat. Harsonák hungjai köszöntötték az érkezőket. Kajtár József, a íflúZeum igazgatója szólt hozzájuk elsőként, majd Máriási László, a járási Pionírház igazgatója méltatta a nap jelentőségét. Ks ezután került sor arra, hogy a felsorakozott 24 magyar és 23 szlovák tanuló fogadalmat tegyen." KÜLÖNÖSEN SZÉP vonása napjaink piónírniozgalmának, hogy a harcos elődök tiszteletére neveli a gyermekeket. Ez csak szóbeli maradna, ha az idős kommunisták i sák néznék, hogy mit tesznek a pionírok. Általában éppen az éllenkezője tapasztalható: az idós kommunisták ahol tntlnak', segítenek. Szép példa erre M e r v a József levele. Megírja, hogy a nagyabonyi (Veiké Blahovo) iskolában is felavatták a pionírokat.' Az ünnepségre meghívták a hnb elnökét, a pártszervezet elnökét, a SZISZ einöknöjét és a pártszervezet idős tagját, Kelemen László elvtársat. A meghívottak el is mentek az ünnepségre. Elbeszélgettek a pionírokkal, felavatták őket. De talán a leghelyesebb, ha szóról szóra idézünk a levélből: „.. . visszagondoltak azokra a nehéz napokra, amikor a kommunista párt tagjait üldözték a hatóságok. Elmondták még azt is, milyen nehéz körülmények között alapították meg annak idején-a pártszervezetet." Tehát az ünnejiség nemcsak külsőségeiben volt felemelő, hanem módot adott a gyermekeknek arra, hogy tudatosítsák: milyen nemzedék nyomába lépnek. J. - • •• Tavaszi indulóként hangzik fel hol ebben az iskolában, hol abban a szikrák és a pionírok fogadalma. Induló, melynek ,ütemére szocialista életúton indul el több ezer gyerm'.'k HAJDÚ ANDRÁS