Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-20 / 118. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? ®@nPABAfl A moszkvai Pravda recenziót közöl William Fulbright amerikai szenátor „A Pentagon propaganda gépezete" című könyvéről. Az ismert amerikai politikus, aki immár több mint 10 éve áll a szenátus külügyi bizottságának élén, ebben a közelmúltban megjelent könyvében egyebek között arra is rámutat, hogy Washington „vietnamizálási" politikája ugyanolyan hatástalan, mint Johnson elnök korábbi stratégiai variációi voltak. A koncepció gyengeségének egyik bizonyítéka Fulbright szerint éppen. az amerikai katonai propaganda erőlködése, amellyel kétes értékű „dokumentumfilmek" segítségével próbálja reklámozni a „vietnamizálást". Fubright gazdag tényanyag segítségével körvonalazza az Egyesült Államok különböző fegyvernemeinek tájékoztató és propaganda szervei által végzett tevékenységet, e szervek felépítését. Leírja például, hogy 1969-ben az amerikai haditengerészeti minisztériumban 1800 olyan polgári alkalmazott tevékenykedett, akiknek egyetlen feladata a közvélemény megdolgozása. Valamennyien a haditengerészet tájékoztatási igazgatóságán dolgoznak. Ez az igazgatóság 1969-ben 1136 sajtótájékoztatót adott ki, 39 000 fényképet és 100 televíziós filmet készített. Nem kevesebb, mint 600 televíziós és 5000 rádióállomással tartott kapcsolatot. A szenátor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az amerikai hadiipari komplexum a militarizmus szellemével mérgezi az ország életét, az alkotmányos és törvényes normák lerombolását, a közvélemény saját céljainak és szükségleteinek való alárendelését tűzi ki célul. d^Smar ATUIlUErtfA A bü

l9

ür l

aP felflgyettető P^frMwU I nH*TEl.nU kommentárban foglalkozik a AEA0 la0S2

i helyzettel. Rámutat, hogy a laoszi hazafiak legutóbbi javaslatai a konfliktus békés megoldására bizonyítják: a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága kész lépéseket tenni a nyugalom helyreállítása érdekében. Észre kell vennünk — hangsúlyozza a kommentátor —, hogy a békejavaslat akkor született meg, amikor az amerikai—saigoni hadvezetés Lam Son-719 fedőnévvel egy újabb inváziót készít elő az ország ellen. A bolgár dolgozók, hasonlóan, mint a világ békeszerető és haladó erői, megnyugvással fogadják a laoszi hazafiak kezdeményezését és meg vannak győződve arról, hogy Washington agresszív politikája már eleve kudarcra van ítélve a világnak ebben a térségében. Most Washingtonon van a sor - szögezi le B «ikk írója. A válasz rámutat majá arra, vajon az amerikai Uralkodó körök levonták-e a szükséges tanulságokat eddigi kalandjaikból és feladják-e a katonai győzelem illúzióit. .mtviMinill Aií islnert le

n9U

el l

aP moszkÍJÉVflF WáDS/iWV vttl tudósít

ói

a nyilatkozatot kért UlKjlít Ilfttcpjjnil í Tadeusz Wrzaszczyk, lengyel gépipari minisztertől, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. Nyilatkozatában a lengyel miniszter rámutal, hogy útjának célja a két ország közötti együttműködés további lehetőségeinek feltárása. Hangsúlyozza, hogy a lengyel népgazdaság szorosabb koordinációja a szovjet ipari potenciállal rendkívül széles körű együttműködést tesz lehetővé és valóban kedvező távlatokat nyit a lengye) ipar eíőtl, mind annak fejlődési üteméi, mind a termelés korszerűsítését illetően. Röviden: Lengyelország számára rendkívül kedvező, ha bekapcsolódik a tudományos-műszaki forradalomnak abba a szakaszába, amely a jelenlegi időszakban a Szovjetunióban folyamatban van. Az új lengyel párt és állami vezetés elképzeléseivel párhuzamosan a gépgyártás terén is fokozottabb mértékben kívánjuk megvalósítani a nemzetközi munkamegosztást, a tudományosműszaki tapasztalatok kicserélését hangsúlyozza Taudeusz Wrzaszczyk. - S • .A ä A félhivatalos kairói lap leg utóbbi számában közli Csou En luj nyilatkozatát, amelyet arab újságíróknak adott. A kínai államtanács elnöke az amerikai asztaliteniszezők legutóbbi látogatásával összefüggésben kifejtette, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonyában levő feszültség nem csökkent, hanem csupán „a két nép közötti kapcsolatokat újították fel". Ami Kína ENSZ-jogait illeti, Csou En-laj ismét kijelentette: a tajvani kérdés megoldásáig Kína nem hajlandó bekapcsolódni a világszervezet munkájába. A tajvani kérdés: belügy, Kína maga fogja megoldani azt — mondotta. Azzal kapcsolatban, hogy szóba került amerikai vezetők esetleges látogatása Kínában, az államtanács elnöke kijelentette: egyes amerikai politikai vezetők, közöttük Edward Kennedy, Mike Mansfield, Edmund Muskie és Avarell Harrimann hamarosan ellátogatnak Kínába. Arról szólva, hogy Nixon elnök maga is kifejezte óhaját egy ilyen látogatásra, Cou En-laj így felelt: Nixon elnök nem fejezi ki magát nagyon világosan. Egyszer azt mondja, hogy személyesen akar Kínába látogatni, máskor pedig azt, hogy lánya akarja Pekingben tölteni mézesheteit. Nem vagyunk benne teljesen biztosak, mit akar Nixon elnök. Ezt követően hangsúlyozta: az amerikai—kínai nagyköveti szintű tárgyalásokat Kína hajlandó lenne magas rangú vezetők tárgyalásainak szintjére emelni, ha az amerikai kormány ezt így óhajtaná. A Közel-Keletről szólva Csou En-laj megígérte, hogy Kína fokozza a palesztinaiaknak nyújtott segítséget. Eddig a hatékony segély folyósítását — mondotta — az a körülmény akadályozta, hogy Kína el volt foglalva az indokínai népek együttműködésével. Csou En-laj végül egységre szólította fel az arabokat. ľ Humanite Georges Marchais, az FKP főtitkárának helyettese interjút adott az Humanitének, amelyban a Francia Kommunista Párt és a socialista párt kapcsolataival foglalkozik. A monopóliumok politikájának eredményeképpen az országban egyre romlanak az élet- és munkafeltételek és ez a tény a dolgozók minden rétegét érinti. A szociális követelmények, amelyekért a lakosság szinte egyöntetűen szállt síkra, az egyre növekvő elégedetlenséget tükrözik. Mit tesz azonban a kormány? Ahelyett, hogy kielégítené a dolgozók jogos követeléseit, politikájával lényegében a nagytőkét szolgálja ki. Az ilyen feltételek között a franciák túlnyomó többsége egyre inkább rádöbben, hogy a kormány képtelen megoldani az ország problémáit. A politikai változások eléréséhez egyetlen út vezet, ez pedig a dolgozók egységének a megteremtése. A lap közli Alain Savary levelét is, amelyet az FKP főtitkárhelyetteséhez intézett. A levélből kitűnik, hogy a szocialisták pártkongresszusukon óhajtják megvitatni, vajon tárgyalásokba bocsátkoznak-e a kommunista párttal. Az FKP főtitkár-helyetese végezetül hangsúlyozta, hogy a francia kommunisták megegyezésre törekednek az összes balodali párttal. Téglagyári átalakulások és eredmények A napokban meghívót kézbesített a posta. Az Ipoly menti Téglagyárak losonci (Lučenec) vállalati vezetősége, párt- és szakszervezeti bizottsága invitált meg, hogy vegyek részt május 20-i aktívájukon, amelyen a munkakezdeményezés fejlesztésében elért eredményekért átveszik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának első fokú díszoklevelét és a téglagyárak brnói vezérigazgatóságának vándorzászlaját. Nem az első megtiszteltetés az, amelyben az Ipoly menti Téglagyárak derék dolgozói részesülnek. Az elmúlt év folyamán és azt megelőzően is jó néhányszor érdemelték ki a dicséretet példás munkájukkal elért kiváló eredményeikért. A CSKP megalakulása 50. évfordulóját és XIV. kongresszusát értékes kötelezettségvállalásaik teljesítésével köszöntik. Az említettek vezéreltek a vállalat igazgatóságára, ahol Ján Fafara mérnökkel, a gyárak igazgatójával beszélgettem az Ipoly menti Téglagyárak tevékenységéről, fejlődéséről, problémáiról és további terveiről. A vállalatnak tizennyolc üzeme van, ebből tizenhét terjjielő-. üzem, egy pedig téglagyári gépi berendezések gyártásával foglalkozik. A vállalat téglát és a mezőgazdaság számára alagcsöveket gyárt. Ez utóbbi az országos termelés összmennyiségének harmincöt százalékát teszi ki. Az Ipoly menti Téglagyárak tavaly ünnepelte meg két évtizedes fennállását. Apró, technikai szempontból elmaradott termelési egységek összevonásából keletkezett. Ezekben a termelés nemcsak nagyon sok dolgozót, hanem nagyon nehéz fizikai munkát is követelt. Ma is emlékszem az ötvenes évek elejei riportereskedésem egyik kis epizódjára. A tornaijai téglagyár agyagbányájában járva az egyik munkás a kezembe nyomta a robbantáshoz szükséges lyukak készítésére szolgáló kézifúrót, hogy magam győződjem meg e munka nehézségéről. Bevallani, hősies iparkodás után is mindössze néhány fordulatra telt erőmből. Az ilyen és ehhez hasonló munka ma már csak emlék. Alapvető változásokon ment át a téglagyári termelés munkafolyamata. B'afara elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Tisztában voltunk vele, hogy a népgazdaság fejlődésében törvényszerűen bekövetkezik az élőmunka nagyobb értékelése és a munkaerőhiány, főképpen ami a nehéz fizikai munkát illeti. Ezért már régebben megkezdtük a munka racionalizálását. A népgazdaságban a munkatermelékenység növelésével, a termelési költségek csökkentésével kapcsolatban kétféle irányzat mutatkozott. Az egyik szerint ez csakis korszerű új üzemek építésével érhető el, a másik szerint a meglevő termelési alapot is racionalizálni kell oly módon, hogy az élőmunka lehető legnagyobb megtakarítását érjük el. Mi lényegében a két irányzatot kombináljuk vállalatunk fejlesztésében. Először is rendbe tettük a meglevő üzemeinket, átépítettük őket, kiegészítettük a gépeket, megváltoztattuk a termelési technológiát. Ily módon elértük, hogy viszonylag csekély befektetéssel a termelésben csaknem olyan gazdasági eredményeket érünk el, mint az új üzemekben. A téglagyártás legnehezebb munkái a nyersanyag kitermelése, a nyerstégla készítése, kemencébe rakása és a kemencéből való kihordása voltak. Ez utóbbiakat poros környezetben, nagy hőségben végezték a munkások. Legelőször is a nyersanyag kitermelését és szállítását gépesítették. Az égetési munkáknál a régebben használatos szénről áttértek az olajés gázfűtésre. Ez lehetővé tette, hogy a régi körkemencékben is gépesítsék a munkát. A termékek be és kirakásánál is úgynevezett blokk-rendszert alkalmaznak, a szárítóból kikerülő nyerstéglát kint rácsokra rakják, magas emelésü targoncákkal viszik a kemencébe, és az égetett téglát ugyanúgy szállítják ki onnan. Számos gépet is kifejlesztettek, amelyek megkönnyítik a munkát, növelik a termelést és a munkatermelékenységet. Természetesen nemcsak a termelés módja, hanem a dolgozók összetétele is megváltozott. Olt, ahol azelőtt kemény munkát végző klasszikus téglagyári munkás dolgozott, most szakemberek végzik a munkát, viszonylag nagyfokú munkatermelékenységet érnek el, és jó minőségű termékeket gyártanak. Tavalyi eredményeik, mint már említettük, kiválóak voltak. Az idei év első hónapjában elért eredmények pedig a tavalyiakat is túlszárnyalják. Ebben nagy része van a szocialista munkaversenynek. Negyedévenként értékelik a legjob üzemeket, az üzemeken belül a legjobb munkacsoportot, vezetőt, szocialista munkabrigádot. A verseny győztesei erkölcsi elismerésen kívül anyagi jutalomban is részesülnek. Az 1971. évi terv mozgósító és szilárd feladatainak megtárgyalásakor a dolgozók kezdeményező álláspontja lehetővé tette, hogy mindjárt az év elején a termelési terv egymillió téglával való túlteljesítését vállalhassák. Az előző negyedév végén, amikor értékelték a vállalás megvalósítását, a CSKP XIV. kongreszszusa tiszteletére a vállalat alkalmazottai további felajánlást tettek a termelési ciklus lerövidítésére. Megígérték, hogy az év első öt hónapjának tervfeladatait május 25-ig teljesítik és terven felül hárommillió téglát készítenek el. Az elmúlt napokban az SZSZK Építésügyi Minisztériumában tartott értekezleten a vállalat képviselői a dolgozók kezdeményezésének újabb megnyilvánulását közölhették: folyó hó 22-én, szombaton a CSKP XIV. kongresszusa köszöntésére ingyenes műszakot dolgoznak le. Az Építésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó többi vállalat dolgozóit is felhívták példájuk követésére. A vállalat üzemeiben végrehajtott technikai átalakítások kedvező feltételeket teremtettek a jó gazdasági eredmények eléréséhez. A legfontosabb tényező azonban az ember, a gépeket kezelő, a termelést szervező és irányító dolgozók. Fat'ara elvtárs erről szólva kiemeli: „Üzemeink átépítése után az új berendezésekhez nem vettünk fel új dolgozókat, hanem régi dolgozóinkat képeztük át az új munkafeltételek igényeinek megfelelően. Ez a törekvésünk sikeres volt, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is gyorsan megszokták az új technika kezelését. Nagyon nehéz lenne megnevezni a kiváló dolgozókat, hiszen szinte minden egyes alkalmazottunkról szólni kellene, mert úgyszólván kivétel nélkül derekasan helytállnak a munkában, megértik termelésünk társadalmi jelentőségét és öntudatosan, lelkiismeretesen törekednek az építkezések anyagszükségletének lehető legjobb kielégítésére." A vállalat eredményes tevékenységében része van a gazdasági vezetőség, a válalati pártbizottság és a szakszervezeti bizottság között kialakult jó együttműködésnek is. Az üzemi alapszervezetek évzáró taggyűléseinek határozatai konkrét célokat tűztek ki a kommunisták elé a gazdasági feladatok teljesítésének elősegítését illetően is. Az igazgató rámutatott, hogy a pártszervekkel való együttműködést nagyban megkönnyíti a vállalati pártbizottság működése, amely irányítja és összehangolja az alapszervezetek működését. Jelentős segítséget kapnak a járási pártbizottságoktól, különösen a losonci (Lučenec), a rimaszombati (Rim. Sobota), a zvolení és a prlevidzal járási pártbizottságtól. Faťara elvtárs kiemeli, hogy az üzemekben jó egyetértésben dolgoznak együtt a szlovák és a magyar dolgozók, „Munkánkban nem ismerünk nemzetiségi problémát, ilyennel sem a múltban, sem ma iiem találkoztunk" — mondja. A vállalat további céljaival kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy elsősorban teljesíteni akarják az idei feladatokat és Jól meg akarják alapozni az ötödik ötéves tervben kitűzött célok elérését. Bíznak benne, hogy az ez idei terv túlszárnyalására kitűzött kötelezettségeiket valóra váltják, és minden bizonnyal ezen a téren még további kezdeményezést fognak tanúsítani. Szükséges azonban, hogy más gazdasági szakaszok, elsősorban a vasúti és a közúti szállítás, valamint az illetékes gépipari vállalatok dolgozói is hozzájáruljanak a fglmerülő problémák megoldásához. Egyes gyárakban az utóbbi időben felhalmozódnak a késztermékek — amelyekre pedig nagy szükség lenne az építkezéseken —, mert a vasút nem ad elég vagont a szállításra. Sem a vasút, sem a Gépkocsifuvarozási Vállalat nincs berendezkedve a nagy terjedelmet és súlyt képviselő téglagyári termékek speciális szállítására, amelynél ki lehetne használni a gyárak berendezéseit. Nagy hordképességű teherkocsikra lenne szükségük, amelyek emelőberendezéssel lennének ellátva a kemencékből kikerülő, keretekbe rakott tégla fel és kirakására. Nagyon sok fáradságos és költséges munkát takaríthatnánk meg ezzel. Komoly problémákkal küzdenek azon gépek pótalkatrészeinek beszerzésénél, amelyeket nem saját üzemükben állítottak elő. Előfordul, hogy néhány korona értékű alkatrész hiánya több millió korona értékű termelést veszélyeztet. A téglagyári dolgozók régi óhaja az is, hogy a gépipari vállalatok nagyobb megértést tanúsíthatnának a téglagyári gépek gyártásával kapcsolatban, hogy ezeket ne kelljen saját maguknak, meglehetősen nagy termelési költségekkel elkészíteniük. Mint már szó volt róla, a vállalat üzemeinek fejlesztésében kombinált módon jártak eL Mindenekelőtt átépítették, korszerűsítették a meglevő termelési alapot. Az elért színvonallal természetesen nem elégszenek meg. Az elért eredmények azt mutatják, hogy a termelési folyamatot tovább tökéletesíthetik. Egyes termelési folyamatokat teljesen automatizálni akarnak. Űj üzemek építését is megkezdték és továbbiak építését készítik elő. Tornaiján tavaly fogtak hozzá egy nagy, korszerű téglagyár építéséhez. Egyidejűleg geológiai kutatásokat folytatnak a nyersanyagbázis felmérésére Nagykürtös (Vefký Krtíš), Banská Bystrica és Losonc közelében. Á további modernizálással és új üzemek építésével a vállalat dolgozói teljes mértékben biztosítani akarják az építkezések falazóanyaggal és a mezőgazdasági talajjavítási munkálatok alagcsövekkel való ellátását. GAL LASZLO 1971. V. 20. A napokban kezdték meg a bratislavai Állami Otépítő Vállalat -a Diószeg (Sládkovifi ovo) és Sereď közötti út újjá- gjL dolgozói építését. (Felvétel: I. Dubovský — ČSTK)