Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-20 / 118. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? ®@nPABAfl A moszkvai Pravda recenziót közöl William Fulbright ameri­kai szenátor „A Pentagon pro­paganda gépezete" című köny­véről. Az ismert amerikai politikus, aki immár több mint 10 éve áll a szenátus külügyi bizottságának élén, ebben a közelmúltban megjelent könyvében egyebek között arra is rámutat, hogy Wa­shington „vietnamizálási" politikája ugyanolyan hatástalan, mint Johnson elnök korábbi stratégiai variációi voltak. A kon­cepció gyengeségének egyik bizonyítéka Fulbright szerint ép­pen. az amerikai katonai propaganda erőlködése, amellyel kétes értékű „dokumentumfilmek" segítségével próbálja reklámozni a „vietnamizálást". Fubright gazdag tényanyag segítségével kör­vonalazza az Egyesült Államok különböző fegyvernemeinek tá­jékoztató és propaganda szervei által végzett tevékenységet, e szervek felépítését. Leírja például, hogy 1969-ben az amerikai haditengerészeti minisztériumban 1800 olyan polgári alkalma­zott tevékenykedett, akiknek egyetlen feladata a közvélemény megdolgozása. Valamennyien a haditengerészet tájékoztatási igazgatóságán dolgoznak. Ez az igazgatóság 1969-ben 1136 saj­tótájékoztatót adott ki, 39 000 fényképet és 100 televíziós filmet készített. Nem kevesebb, mint 600 televíziós és 5000 rádióállo­mással tartott kapcsolatot. A szenátor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az amerikai hadiipari komplexum a militarizmus szellemével mérgezi az or­szág életét, az alkotmányos és törvényes normák lerombolását, a közvélemény saját céljainak és szükségleteinek való aláren­delését tűzi ki célul. d^Smar ATUIlUErtfA A bü l9 ür l aP felflgyettető P^frMwU I nH*TEl.nU kommentárban foglalkozik a AEA0 la0S2 i helyzettel. Rámutat, hogy a laoszi hazafiak legutóbbi ja­vaslatai a konfliktus békés megoldására bizonyítják: a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága kész lépéseket tenni a nyu­galom helyreállítása érdekében. Észre kell vennünk — hangsú­lyozza a kommentátor —, hogy a békejavaslat akkor született meg, amikor az amerikai—saigoni hadvezetés Lam Son-719 fe­dőnévvel egy újabb inváziót készít elő az ország ellen. A bolgár dolgozók, hasonlóan, mint a világ békeszerető és haladó erői, megnyugvással fogadják a laoszi hazafiak kezde­ményezését és meg vannak győződve arról, hogy Washington agresszív politikája már eleve kudarcra van ítélve a világnak ebben a térségében. Most Washingtonon van a sor - szögezi le B «ikk írója. A válasz rámutat majá arra, vajon az amerikai Uralkodó körök levonták-e a szükséges tanulságokat eddigi kalandjaikból és feladják-e a katonai győzelem illúzióit. .mtviMinill Aií islnert le n9U el l aP moszk­ÍJÉVflF WáDS/iWV vttl tudósít ói a nyilatkozatot kért UlKjlít Ilfttcpjjnil í Tadeusz Wrzaszczyk, lengyel gépipari minisztertől, aki hiva­talos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. Nyilatkozatában a lengyel miniszter rámutal, hogy útjának célja a két ország közötti együttműködés további lehetőségeinek feltárása. Hang­súlyozza, hogy a lengyel népgazdaság szorosabb koordinációja a szovjet ipari potenciállal rendkívül széles körű együttműkö­dést tesz lehetővé és valóban kedvező távlatokat nyit a lengye) ipar eíőtl, mind annak fejlődési üteméi, mind a termelés kor­szerűsítését illetően. Röviden: Lengyelország számára rendkívül kedvező, ha bekapcsolódik a tudományos-műszaki forradalom­nak abba a szakaszába, amely a jelenlegi időszakban a Szov­jetunióban folyamatban van. Az új lengyel párt és állami vezetés elképzeléseivel párhu­zamosan a gépgyártás terén is fokozottabb mértékben kívánjuk megvalósítani a nemzetközi munkamegosztást, a tudományos­műszaki tapasztalatok kicserélését hangsúlyozza Taudeusz Wrzaszczyk. - S • .A ä A félhivatalos kairói lap leg utóbbi számában közli Csou En luj nyilatkozatát, amelyet arab újságíróknak adott. A kínai államtanács elnöke az amerikai asztaliteniszezők leg­utóbbi látogatásával összefüggésben kifejtette, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonyában levő feszültség nem csökkent, hanem csupán „a két nép közötti kapcsolatokat újították fel". Ami Kína ENSZ-jogait illeti, Csou En-laj ismét kijelentette: a tajvani kérdés megoldásáig Kína nem hajlandó bekapcsolódni a világszervezet munkájába. A tajvani kérdés: belügy, Kína maga fogja megoldani azt — mondotta. Azzal kapcsolatban, hogy szóba került amerikai vezetők eset­leges látogatása Kínában, az államtanács elnöke kijelentette: egyes amerikai politikai vezetők, közöttük Edward Kennedy, Mike Mansfield, Edmund Muskie és Avarell Harrimann hamaro­san ellátogatnak Kínába. Arról szólva, hogy Nixon elnök maga is kifejezte óhaját egy ilyen látogatásra, Cou En-laj így felelt: Nixon elnök nem fejezi ki magát nagyon világosan. Egyszer azt mondja, hogy személyesen akar Kínába látogatni, máskor pedig azt, hogy lánya akarja Pekingben tölteni mézesheteit. Nem vagyunk benne teljesen biztosak, mit akar Nixon elnök. Ezt követően hangsúlyozta: az amerikai—kínai nagyköveti szin­tű tárgyalásokat Kína hajlandó lenne magas rangú vezetők tár­gyalásainak szintjére emelni, ha az amerikai kormány ezt így óhajtaná. A Közel-Keletről szólva Csou En-laj megígérte, hogy Kína fokozza a palesztinaiaknak nyújtott segítséget. Eddig a haté­kony segély folyósítását — mondotta — az a körülmény aka­dályozta, hogy Kína el volt foglalva az indokínai népek együtt­működésével. Csou En-laj végül egységre szólította fel az ara­bokat. ľ Humanite Georges Marchais, az FKP fő­titkárának helyettese interjút adott az Humanitének, amely­ban a Francia Kommunista Párt és a socialista párt kapcsolataival foglalkozik. A monopóliumok politikájának eredményeképpen az ország­ban egyre romlanak az élet- és munkafeltételek és ez a tény a dolgozók minden rétegét érinti. A szociális követelmények, amelyekért a lakosság szinte egyöntetűen szállt síkra, az egyre növekvő elégedetlenséget tükrözik. Mit tesz azonban a kor­mány? Ahelyett, hogy kielégítené a dolgozók jogos követelé­seit, politikájával lényegében a nagytőkét szolgálja ki. Az ilyen feltételek között a franciák túlnyomó többsége egyre inkább rádöbben, hogy a kormány képtelen megoldani az ország prob­lémáit. A politikai változások eléréséhez egyetlen út vezet, ez pedig a dolgozók egységének a megteremtése. A lap közli Alain Savary levelét is, amelyet az FKP főtitkár­helyetteséhez intézett. A levélből kitűnik, hogy a szocialisták pártkongresszusukon óhajtják megvitatni, vajon tárgyalásokba bocsátkoznak-e a kommunista párttal. Az FKP főtitkár-helyete­se végezetül hangsúlyozta, hogy a francia kommunisták meg­egyezésre törekednek az összes balodali párttal. Téglagyári átalakulások és eredmények A napokban meghívót kéz­besített a posta. Az Ipoly menti Téglagyárak losonci (Lučenec) vállalati vezetősége, párt- és szakszervezeti bizottsága invi­tált meg, hogy vegyek részt május 20-i aktívájukon, amelyen a munkakezdeményezés fejlesz­tésében elért eredményekért át­veszik a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság kormányának el­ső fokú díszoklevelét és a tég­lagyárak brnói vezérigazgatósá­gának vándorzászlaját. Nem az első megtiszteltetés az, amelyben az Ipoly menti Téglagyárak derék dolgozói ré­szesülnek. Az elmúlt év folya­mán és azt megelőzően is jó né­hányszor érdemelték ki a dicsé­retet példás munkájukkal elért kiváló eredményeikért. A CSKP megalakulása 50. évfordulóját és XIV. kongresszusát értékes kötelezettségvállalásaik teljesí­tésével köszöntik. Az említettek vezéreltek a vállalat igazgatóságára, ahol Ján Fafara mérnökkel, a gyárak igazgatójával beszélgettem az Ipoly menti Téglagyárak tevé­kenységéről, fejlődéséről, prob­lémáiról és további terveiről. A vállalatnak tizennyolc üze­me van, ebből tizenhét terjjielő-. üzem, egy pedig téglagyári gé­pi berendezések gyártásával foglalkozik. A vállalat téglát és a mezőgazdaság számára alag­csöveket gyárt. Ez utóbbi az or­szágos termelés összmennyisé­gének harmincöt százalékát te­szi ki. Az Ipoly menti Téglagyárak tavaly ünnepelte meg két év­tizedes fennállását. Apró, techni­kai szempontból elmaradott ter­melési egységek összevonásából keletkezett. Ezekben a termelés nemcsak nagyon sok dolgozót, hanem nagyon nehéz fizikai munkát is követelt. Ma is em­lékszem az ötvenes évek elejei riportereskedésem egyik kis epi­zódjára. A tornaijai téglagyár agyagbányájában járva az egyik munkás a kezembe nyomta a robbantáshoz szükséges lyukak készítésére szolgáló kézifúrót, hogy magam győződjem meg e munka nehézségéről. Beval­lani, hősies iparkodás után is mindössze néhány fordulatra telt erőmből. Az ilyen és ehhez hasonló munka ma már csak emlék. Alapvető változásokon ment át a téglagyári termelés munkafolyamata. B'afara elvtárs ezzel kapcsolatban a követke­zőket mondotta: — Tisztában voltunk vele, hogy a népgazdaság fejlődésé­ben törvényszerűen bekövetke­zik az élőmunka nagyobb érté­kelése és a munkaerőhiány, fő­képpen ami a nehéz fizikai munkát illeti. Ezért már régeb­ben megkezdtük a munka racio­nalizálását. A népgazdaságban a munkatermelékenység növelésé­vel, a termelési költségek csök­kentésével kapcsolatban kétféle irányzat mutatkozott. Az egyik szerint ez csakis korszerű új üzemek építésével érhető el, a másik szerint a meglevő terme­lési alapot is racionalizálni kell oly módon, hogy az élőmunka lehető legnagyobb megtakarítá­sát érjük el. Mi lényegében a két irányzatot kombináljuk vál­lalatunk fejlesztésében. Először is rendbe tettük a meglevő üze­meinket, átépítettük őket, ki­egészítettük a gépeket, megvál­toztattuk a termelési technoló­giát. Ily módon elértük, hogy vi­szonylag csekély befektetéssel a termelésben csaknem olyan gazdasági eredményeket érünk el, mint az új üzemekben. A téglagyártás legnehe­zebb munkái a nyersanyag ki­termelése, a nyerstégla készíté­se, kemencébe rakása és a ke­mencéből való kihordása voltak. Ez utóbbiakat poros környezet­ben, nagy hőségben végezték a munkások. Legelőször is a nyersanyag kitermelését és szál­lítását gépesítették. Az égetési munkáknál a régebben haszná­latos szénről áttértek az olaj­és gázfűtésre. Ez lehetővé tette, hogy a régi körkemencékben is gépesítsék a munkát. A termé­kek be és kirakásánál is úgyne­vezett blokk-rendszert alkal­maznak, a szárítóból kikerülő nyerstéglát kint rácsokra rak­ják, magas emelésü targoncák­kal viszik a kemencébe, és az égetett téglát ugyanúgy szállít­ják ki onnan. Számos gépet is kifejlesztettek, amelyek meg­könnyítik a munkát, növelik a termelést és a munkatermelé­kenységet. Természetesen nemcsak a ter­melés módja, hanem a dolgo­zók összetétele is megváltozott. Olt, ahol azelőtt kemény mun­kát végző klasszikus téglagyári munkás dolgozott, most szak­emberek végzik a munkát, vi­szonylag nagyfokú munkater­melékenységet érnek el, és jó minőségű termékeket gyárta­nak. Tavalyi eredményeik, mint már említettük, kiválóak voltak. Az idei év első hónapjában el­ért eredmények pedig a tava­lyiakat is túlszárnyalják. Ebben nagy része van a szocialista munkaversenynek. Negyedéven­ként értékelik a legjob üzeme­ket, az üzemeken belül a leg­jobb munkacsoportot, vezetőt, szocialista munkabrigádot. A verseny győztesei erkölcsi elis­merésen kívül anyagi jutalom­ban is részesülnek. Az 1971. évi terv mozgósító és szilárd fela­datainak megtárgyalásakor a dolgozók kezdeményező állás­pontja lehetővé tette, hogy mindjárt az év elején a terme­lési terv egymillió téglával való túlteljesítését vállalhassák. Az előző negyedév végén, amikor értékelték a vállalás megvaló­sítását, a CSKP XIV. kongresz­szusa tiszteletére a vállalat al­kalmazottai további felajánlást tettek a termelési ciklus lerövi­dítésére. Megígérték, hogy az év első öt hónapjának tervfelada­tait május 25-ig teljesítik és ter­ven felül hárommillió téglát ké­szítenek el. Az elmúlt napokban az SZSZK Építésügyi Miniszté­riumában tartott értekezleten a vállalat képviselői a dolgozók kezdeményezésének újabb meg­nyilvánulását közölhették: fo­lyó hó 22-én, szombaton a CSKP XIV. kongresszusa köszöntésére ingyenes műszakot dolgoznak le. Az Építésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó többi vál­lalat dolgozóit is felhívták pél­dájuk követésére. A vállalat üzemeiben végrehajtott technikai átalakí­tások kedvező feltételeket te­remtettek a jó gazdasági ered­mények eléréséhez. A legfonto­sabb tényező azonban az ember, a gépeket kezelő, a termelést szervező és irányító dolgozók. Fat'ara elvtárs erről szólva ki­emeli: „Üzemeink átépítése után az új berendezésekhez nem vet­tünk fel új dolgozókat, hanem régi dolgozóinkat képeztük át az új munkafeltételek igényei­nek megfelelően. Ez a törekvé­sünk sikeres volt, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is gyorsan megszokták az új tech­nika kezelését. Nagyon nehéz lenne megnevezni a kiváló dol­gozókat, hiszen szinte minden egyes alkalmazottunkról szólni kellene, mert úgyszólván kivé­tel nélkül derekasan helytáll­nak a munkában, megértik ter­melésünk társadalmi jelentősé­gét és öntudatosan, lelkiismere­tesen törekednek az építkezések anyagszükségletének lehető leg­jobb kielégítésére." A vállalat eredményes tevé­kenységében része van a gazda­sági vezetőség, a válalati párt­bizottság és a szakszervezeti bi­zottság között kialakult jó együttműködésnek is. Az üzemi alapszervezetek évzáró taggyű­léseinek határozatai konkrét célokat tűztek ki a kommunis­ták elé a gazdasági feladatok teljesítésének elősegítését ille­tően is. Az igazgató rámutatott, hogy a pártszervekkel való együttműködést nagyban meg­könnyíti a vállalati pártbizott­ság működése, amely irányítja és összehangolja az alapszerve­zetek működését. Jelentős segít­séget kapnak a járási pártbi­zottságoktól, különösen a loson­ci (Lučenec), a rimaszombati (Rim. Sobota), a zvolení és a prlevidzal járási pártbizottság­tól. Faťara elvtárs kiemeli, hogy az üzemekben jó egyetér­tésben dolgoznak együtt a szlo­vák és a magyar dolgozók, „Munkánkban nem ismerünk nemzetiségi problémát, ilyennel sem a múltban, sem ma iiem ta­lálkoztunk" — mondja. A vállalat további céljaival kapcsolatban az igazgató el­mondta, hogy elsősorban telje­síteni akarják az idei feladato­kat és Jól meg akarják alapoz­ni az ötödik ötéves tervben ki­tűzött célok elérését. Bíznak benne, hogy az ez idei terv túl­szárnyalására kitűzött kötele­zettségeiket valóra váltják, és minden bizonnyal ezen a téren még további kezdeményezést fognak tanúsítani. Szükséges azonban, hogy más gazdasági szakaszok, elsősorban a vasúti és a közúti szállítás, valamint az illetékes gépipari vállalatok dolgozói is hozzájáruljanak a fglmerülő problémák megoldá­sához. Egyes gyárakban az utób­bi időben felhalmozódnak a késztermékek — amelyekre pe­dig nagy szükség lenne az épít­kezéseken —, mert a vasút nem ad elég vagont a szállításra. Sem a vasút, sem a Gépkocsi­fuvarozási Vállalat nincs beren­dezkedve a nagy terjedelmet és súlyt képviselő téglagyári ter­mékek speciális szállítására, amelynél ki lehetne használni a gyárak berendezéseit. Nagy hordképességű teherkocsikra lenne szükségük, amelyek eme­lőberendezéssel lennének ellát­va a kemencékből kikerülő, ke­retekbe rakott tégla fel és ki­rakására. Nagyon sok fáradsá­gos és költséges munkát taka­ríthatnánk meg ezzel. Komoly problémákkal küzdenek azon gépek pótalkatrészeinek beszer­zésénél, amelyeket nem saját üzemükben állítottak elő. Elő­fordul, hogy néhány korona ér­tékű alkatrész hiánya több mil­lió korona értékű termelést ve­szélyeztet. A téglagyári dolgo­zók régi óhaja az is, hogy a gépipari vállalatok nagyobb megértést tanúsíthatnának a téglagyári gépek gyártásával kapcsolatban, hogy ezeket ne kelljen saját maguknak, megle­hetősen nagy termelési költsé­gekkel elkészíteniük. Mint már szó volt róla, a vállalat üzemeinek fejlesztésé­ben kombinált módon jártak eL Mindenekelőtt átépítették, kor­szerűsítették a meglevő terme­lési alapot. Az elért színvonal­lal természetesen nem elégsze­nek meg. Az elért eredmények azt mutatják, hogy a termelési folyamatot tovább tökéletesíthe­tik. Egyes termelési folyamato­kat teljesen automatizálni akar­nak. Űj üzemek építését is meg­kezdték és továbbiak építését készítik elő. Tornaiján tavaly fogtak hozzá egy nagy, korsze­rű téglagyár építéséhez. Egyide­jűleg geológiai kutatásokat foly­tatnak a nyersanyagbázis fel­mérésére Nagykürtös (Vefký Krtíš), Banská Bystrica és Lo­sonc közelében. Á további mo­dernizálással és új üzemek épí­tésével a vállalat dolgozói tel­jes mértékben biztosítani akar­ják az építkezések falazóanyag­gal és a mezőgazdasági talaj­javítási munkálatok alagcsö­vekkel való ellátását. GAL LASZLO 1971. V. 20. A napokban kezdték meg a bratislavai Állami Otépítő Vállalat -a Diószeg (Sládkovifi ovo) és Sereď közötti út újjá- gjL dolgozói építését. (Felvétel: I. Dubovský — ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents