Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

§ s INDOK — Ez a gaz kölyök ismét kilopta a pénzt a zsebemből — mondja a férj. — Honnan tudod, hogy 6 volt és nem én? — védi a fiát a feleség. — Kizárt dolog, mert a zsebemben maradt még valami aprói PONTOS IDŰ Két tolvajt zártak ť>gv.börtöncellába. Egyikük ňrát, a másik tehenet lopott. — Hány óra? — kérdezi szomorúan az első. — Nem tudom pontosan — válaszolja a másik még szomorúbban —, de érzésem szerint körülbelül most jött el a fejés ideje... —

i — Tudja, maga teljesen más, mint H többi férfil Maga az egyetlen, aki erkölcstelen ajánlatait versben mondja el... SZÍNHÁZBAN Hlusztvisihák a Nemzeti Színházban az Eladott menyaszszonyt szemléli. Nem zavartatja magát és együtt dúdolja a melódiát a színészekkel. Egy idő múlva megszólal a szomszédja; — Kérem, maradjon csendben. Nem akarok minden melódiát kétszer hallani! Hlusztvisihák legyint: — Uram, maga egy intelligens ember? Ha igen, akkor ezt a melódiát legalább százszor kell meghallgatnia! ..M • Ez is, az IS Ha van szomorúbb a világon, mint [a magányos nő, akkor az az a nő, aki azt a látszatot igyekszik kelleni, hogy ez az állapot megfelel neki. • • • Az édesanyát nem az nyugtalanítja, hogy a leánya mennyi mindent tud már a szerelemről, hanem az, hogy miképpen jött erre rá . . . • • • Az öregség csalhatatlan jele: termetünk kisebbedik, anekdótáink pedig hosszabbodnak ... • • . Az ember minden pusztát fel szeretne vtrágoztatni. Az egyetlen hely, ahol ezt nehezen sikerül elérnie, a saját fejében van ... • • . A legveszélyesebb tévedés: ha az ember meg van győződve tévedhetetlenségéröl. — Miért?... —Nem lehel kapni a tfi»karadioraba elemet..* KÉRDÉS Egy molett asszony lép be az orvosi rendelőbe. — Doktor úr — honnan tudhatom meg, hogy felnőttek a fiaim? — Rendkívül egyszerű ez, kérem, válaszolja az orvos. - A csöppség akkor válik gyermekké, amikor azt akarja kideríteni, hogy honnan jött, és akkor válik felnőtté, amikor nem akarja megmondani szüleinek, hogy hova megy SOKAN VOLTAK Egy idős néni meséli otthon: — Ma rendkívül nagy tülekedés volt a villamoson. Annyian voltak, hogy még néhány fiatal Is kénytelen volt állni . .. BÍRÓSÁGON — De ügyvéd úr, a válás sokkal drágább, mint a házassági — Ez igaz, de nagyobb öröme Is telik benne ... NYOMOZOK ' ''Í*':., . — Űgy vélem, kedves Watson, hogy a gyilkos a közelben van ... — Tudjátok ti egyáltalán, mi a szaporodási hullám? Képzeljétek el, hogy 2000 re kocsmánk törzsvendégeinek száma megkétszereződik! TÖKÉLETES Az egyik nagyvállalat igazgatója mondja hivatalnokának: — Hallja, Kropacsek, magából nagyszerű bűnöző lenne! — Ugyan, miért igazgató kartárs? — Mert munkájának soha nincs semmi nyoma ... NEM CSODA Szabó és Kovács találkoznak az utcán. Régi osztálytársak lévén, számba veszik társark életútját. — Képzeld el, Kissből irodalomkritikus lett! Kovács legyint: — Nem csodálkozom, hiszen már diákkorában sem szerette az irodalmat.. . TEXASBAN Két texasi kártyázik. Megszólal az egyik: — Van két ászom. Neked mid van? — Egy töltött revolverem! ; — Akkor nyertél... PÁRBESZÉD — Hallom, hogy megnősültél. — Igen. ' — És milyen a házasságod-? — Olyan, mint a színház. — Hogyhogy? — Nagyjelenet nagyjelenet után következik ... EMLÉKSZIK Együtt töltötték az éjszakát. Reggel megkérdi a férfit — Esküdj meg, hogy én voltam az első életedben! — Mutasd magad oldalról — mondja a nő. Megnézi, majd így szól: — Lehet, mert ismerős az arcod. Mintha évekkel ezelőtt már lettél volna nálam ... PANASZ Egy fiatalember panaszkodik az orvosnak: — Doktor úr, nagyon nehezen tudok elaludni. — Próbáljon ttziq számolni, aztán ha még nem alszik, kezd. je újból és így tovább. A férfi lemondóan legyint: — Nem segít, mert amikor nyolchoz érek, mindig fölpattanok. — De miért? — Mert ökölvívó vagyok, doktor úr. ÜZLETBEN Egy fiatalasszony megkérdezi az üzletvezetőt: — Felpróbálhatom, kérem, azt a kék kosztümöt, ami a kirakatban van? Az üzletvezető ragyogó arccal megy a kirakat felé: — Tessék jönni. Ez nagyszerű reklám lesz az üzletünknek ... Humoroldalunk rajzait ezúttal Vladimír Renčín karikatúráiból állítottuk össze. A harmadik „X" küszöbe előtt álló cseh fiatalember napjaink legtermékenyebb és — talán — legszellemesebb hazai karikaturistája. Biztosra vesszük, hogy mostani rajzai ls — az eddigiekhez hasonlóan — mosolyt, jókedvet varázsolnak olvasóink arcéra. — A futurológia, mint tudják kedves hallgatóink az a tudomány, amely Jövőnket igyekszik meghatározni. Felkerestük az egyik legnevesebb futurológust, hogy megkérdezzük: professzor úr, Ön hogyan képzeli el az emberiség jövőjét? // // • A napokban hajnali fél ötkor élesen felberregett a csengő. Néhány fésületlen szót mormoltam, és álmosan az ajtóhoz bódorogtam. Egy micisapkás, gumicsizmás, puttonyos polgár saljapini hangon érdeklődött, nem vásárolok-e napos csirkét? Értelmetlenül bámultam rá. Csirkét még sohasem neveltem, és a későn fekvő ember nem a legalkalmasabb arra, hogy hajnali fél ötkor a csirkepedagógia összetevőin gondolkodjék. Közöltem vele, hogy menjen az öreganyja búbánatos ... főkötője alá és bevágtam az ajtót. Másnap ötkor ismét csengettek. Egy testes asszonyság friss tojást, juhtúrót, újhagymát, tejet, vajat, írót kínált. Savós arccal őt is elküldtem valahová... A hajnali csengetés ezután rendszeressé vált. Csizmafaggyút, házilag készített cirokseprőt, kolbászt, puha takarók közé bugyolált ktskutyltt, kályhacsövet és toronyórát kínáltak vételre láncostól. Azt tudtam, hogy költői hajlamú nép vagyunk. Csengős, rímes csacskaságokat csinálgatunk, de hogy ennyire túltengne bennünk a kereskedői szeltem, arról nem volt tudomásom. A mindenségeteket — gondoltam —, majd adok én nektek hajnali házalók! Nagy pontossággal, minden eladási lehetőséget számításba véve ABC sorrendben összeállítottam egy jegyzéket arról, mi mindent nem szándékozom venni. Müvemet kifüggesztettem az ajtóra. Reggel ismét csengettek. Kisfiú állt előttem és tulipánt árult. Átdolgoztam a jegyzéket. A lányom tankönyvéből kiírtam a havasi gyopártól a kubai cukornádig minden növényt, virágot, facsemetét. A biztonság kedvéért a nagy magasságok felé igyekvő eukaliptuszt is odaírtam, nehogy valamelyik árus arra a filozófikus gondolatra jusson, hogy — 12 emeletes toronyházról levén szó — minden lakás mennyezetét kiütjük, és így teret biztosítunk a növény számára. Ötkor ismét felberregett a csengő. Egy, a lábán meglehetősen bizonytalanul álló polgár vörösbort árult. Virágos hangulatának nyilván propagációs célja lehetett: Valószínűleg nem ismerte a közmondást: Jó bornak nem kell cégér. Egész éjszaka egy új jegyzéken dolgoztam, és körültekintően üres helyet is hagytam az alján, ahová minden reggel beírtam annak az árucikknek a nevét, melyet előző nap eladásra kínáltak. Egy hét múlva minden hely betelt. Ekkor egy henger alakú csomagolásban forgalomba hozott és a guriga forgatásával tetszés szerint hosszabbítható toalettpapírt helyeztem el jegyzékem mellett, és ráírtam: Folytatás az előző oldalról. Amikor már csak egy centiméternyi hely maradt a negyvenöt méteres tekercsen, kétségbeesve láttam, hogy csak egy beírási lehetőségem maradt. „Leltárt" készítettem: mi mindent nem vásárolok. Ügy éreztem, a mű tökéletes, és másnap reggel nyugodtan alhatok. Ekkor azonban szörnyű gyanú támadt bennem. Hátha valaki vízivakondokat, vagy ismertebb nevén, kacsacsőrű emlőst kínál majd vételre?! Ez ugyanis eddig nem szerepelt a jegyzéken. Gyorsan pótoltam a hiányt és megbékélten tértem nyugovóra. Reggel csengettek. Köszönés és kérdezés nélkül rárivalltam az előttem álló szemüveges emberre: Nem olvasta a jegyzéket?!... De igen ... kérem ... olvastam ... dadogta, de én ugyebár ... szóval ószeres vagyok és régi kakukkos órát szeretnék vásárolni öntől... KOMLOSI LAJOS* BHHWíáH