Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-02 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

Hogy miért kapta a 'púchovi gumigyár a munka ünnepének egész világon ismert és tisztelt nevét? Huszonegy évvel ezelőtt, május elsején készült el az akkor még új tízemben az első gumikerék. Nagy, megfeszített munka eredményeként született meg ez a siker, amit a munka ünnepe nevének felvételével ünnepeltek meg. j Május elseje Púchovon kettős ünnep: névnap és egyúttal olyan május elseje, melyet Moszkvában, Prágában, Budapesten, Európában és a tengeren túl „pirosló arccal és piros zászlókkal" a haladó gondolkodású emberek százmilliói ünnepelnek. Egy polihisztor egyszer azt mondta: „Nem a történelemből ismert emberirtó háborúk, palotaforradalmak, királygyilkosságok érdekesek, hanem egy, ma már az óvodások által ls ismert találmány. Ez a „csoda" pedig — mielőtt leírom, mosolyognom kell — a kerék. Szavai elgondolkoztattak. Mi minden „jár" ma kerekeken? A vonat, az autó, a lovaskocsi, fel- és leszálláskor a pepülőgép. Csakugyan, • el tudnánk képzelni ma az életet kerék nélkül? Aligha. Még a talicska, „tragacs" vagy „furik" néven ismert, csikorgó-nyikorgó kerekű szállítóalkalmatosság sem létezhetne kerék nélkül. Ma természetesnek tartjuk, hogy gömbölyű és forog. De mi volt addig, míg nem találták fel? És egyszerre tiszteletet éreztem a felfedezője iránt. A fejlődés nem kerülte el a kereket sem. Feltalálták a gumiabroncsot, és 1846-ban az angol Thompson Franciaországban szabadalmaztatta az első felfújható gumikereket, nemzetközi nevén: pneumatikát. Ember legyen a talpán vagy kibernetikai számítógép, aki, illetőleg amely ki tudja számítani, ' hány autógumi fut egyre zsúfoltabb városaink utcáin és országútjainkon? Lépten-nyomon autóval, motorkerékpárral találkozunk. Nos, ezeknek a négy-, hat- vagy több kerekű járműveknek nagy része mozdulatlanságra lenne kárhoztatva hazánkban — de közülük sok külföldön is —, ha a korszerű technikával felszerelt és főleg autógumiabroncs gyártására berendezkedett púchovi gumigyár nem létezne. A Mladá Boleslav-i fürge és virgonc, MB néven ismert személyautó, a koprivnlcei gyár büszkesége, a „fekete veszedelemként" ismert T 603-as reprezentatív kivitelű luxuskocsink vajon „falná-e" az országutakat, a Tatra Illés világszínvonalú tehergépkocsink szállítaná-e a több tonnás rakományokat, ha nem lenne kereke? Aligha. A Spartakot, Octáviát, a Renault 4 CV-ét és a többi régebbi típusú, de országutaínkar azért még szorgalmasan „rovó" járművekről nem is beszélve?!. Púchovból ezrével kerülnek ki az autógumik éš más gumiból készült gyártmányok, melyek nélkül a mai életet egyszerűen elképzelni sem lehetne. Az üzem gyártási programjáról Milan Zelko mérnök, igazgatóhelyettes a követ kezőket mondja: — A Skoda MB típusú autókhoz éveken keresztül kizárólag mi állítottuk elő a gumiabroncsot. Most már Otrokovice is segít, de a „gumibelsőt" teljesen monopol helyzetben mi készítjük. Gyártmányaink egy része közvetlenül és a külföldre eladott gépkocsikon közvetve exportra is megy. Szállítunk az összes szocialista államba, de vásárolják gyártmányainkat a tő késországok is. Az autógumin kívül az anyagmozgatást megkönnyítő gépsorok gumirészét is mi készítjük. Ezeket főleg a Szovjetunió vásárolja. Az elmondottak sejteni engednek egyet-mást az üzem nagyságáról, őriási fontosságáról, egyszóval — a gyár méreteihez viszonyítva — éz a kevés minden bizonnyal felkeltette az olvasók érdeklődését az üzem iránt, így rendhagyó módon nem a riport elején, hanem most mutatom be: Alapkövét 1947. szeptember 7-én tették le. Korábban azonban — ez a gyár tervezőinek bölcs előrelátását dicséri — Bratislavában a Matadorban, Gottwaldovon és Prágában szakintézetekben tanítottak be az épülő, de akkor még nem termelő üzem jövő szakembereit. Az autópneumatikát előállító részlegen 1950. március 1-én próbaübemeltetést végeztek, és a teljes értékű termelést az említett év május elsején kezdték meg. Eután úgy nőttek ki a földből az újabb és újabb gyáregységek, mint eső után a gomba. Négy évig kellett azonban kísérletezniük, újítaniuk és korszerűsíteniük a termelést, míg végre a gyártmányok minősége elérte a világszínvonalat. Ekkor kapták meg az üzem dolgozói először a Vegyipari Minisztérium és az illetékes szakszervezeti szövetség vörös vándorzászlaját. Azóta a kitüntetések száma jelentősen megszaporodott. Elnyerték a „Példás exportüzem" címet és a gyár sok alkalmazottja kapta meg a „Vegyipar legjobb dolgozója" kitüntetést. Az üzemben fokozatosan megteremtették a folyamatos termeléshez szükséges energiaforrásokat, új gépeket, gépsorokat vásároltak. Gyártanak úgynevezett „drótfalcos" és belső nélküli, levegővel telített gumikat. A felmérések azt bizonyítják, hogy egy személygépkocsi átlagban 60 000, egy teherautó pedig 100 000 kilométert futhat púchovi gumival. A múlt év elején kezdtek hozzá a gyárépítés máso dik szakaszához. Ennek keretében olyan hőerőművet építenek, amely a gyár energetikai szükségletének fedezésén kívül jövőre kifűti a város lakótelepeit is. — Ezek a kimagasló eredmények természetesen nem az égből pottyantak — mondja Tomáš Kucharik mérnök, a munka- és bérosztály vezetője. Üzemünkben a dolgozók a műszak megkezdésének első percétől az utolsóig dolgoztak. A fokozott feladatokat nem a béralapot „nyúzó" túlórázásokkal, szabad szombaton vagy vasárnap végzett munkával, hanem az új, a korszerű eljárások állandó keresésével és főleg a minden formális jelenséget nélkülönző szocialista munkaverseny keretében teljesítik. Üzemünkben 32 munkacsoport nyerte el a „Szocialista munkabrigád" címet. A „Mindenki szocialista módon" mozgalmat elindítók között ott voltunk mi ls. A múlt évben 47 millió koronával teljesítettük túl az árutermelés tervét, az idén a vezérigazgatóságtól^ kapott termelési irányszámokat megkétszereztük. Dolgozóink jól ismerik az üzem problémáit, éppen ezért olyan munkák elvégzésére tesznek vállalásokat, melyeket a vállalat érdekei megkívánnak. Púchovot korábban a közelében levő nagy ifjúsági építkezésről, a vízerőműről ismerték. A Május 1. üzem azonban világhírnevet szerzett nemcsak a városnak, hanem hazánknak is. Az országokat érhálózatunkhoz hasonlóan keresztül-kasul szelő országutakon rohanó autókon az- NDK ban, NSZK ban, Lengyelországban, Bulgáriában. a Szovjetunióban, Kubában, Jugoszláviában, az Egyesült Államokban, Mongóliában, Vietnamban, Finnországban Norvégiában — egyszóval földünkön mindenütt találhatunk púchovi gumit mely jé minőségével a világ minden táján öregbíti tehetséges népünk hírnevét. Ma, május elsején az ünnepi felvonuláson gondoljunk tisztelettel azokra, akik a forróságot árasztó vulkanizáló gépek mellett nap mint nap bebizonyít fák, hogy méltóak a megtisztelő Május 1. üzem név viselésére. KOMLOSI LAJOS AZ ÜZEM KÖZPONTI VEZÉRLUTERME unkát, kenyeret! Ez a jelszó, Junosdeák István emlékezetében mélyen bevésődött, bár még csak két év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt. Édesapja ugyanis a gömörborkai (Gem. Hôrka] pártszervezet egyik alapító tagja volt, s így mint fiatal fiút, gyakran megbízták kisebb-nagyobb felada tokkal. Ezért már suhanckorában többször „megjárta" a börtönt is. — A húszas években sok nehézség gel kellett a munkásembernek megküzdenie — mondja. — Sok volt a munkanélküli, akiknek a párt munk-i. és kenyeret követelt. Ä Cellulózgyár ba is nehéz volt bejutni. Ha jól em lékszem, 1927-ben.én is gyárimunkás lettem. Nem sokáig. A mérnök úr fel akart pofozni, én pedig jól odamon dogattam neki. Kirúgtak. Mit tehettem? Elszegődtem cipészinasnak. Amikor a Komszomol a községben megalakul, gondolkodás nélkül tagja lett. Pénztárnoka, majd elnöke volt a szervezetnek. Egy alkalommal Fábry István és Róth Karcsi járt nálunk. A csendőrök megtudták. Körülzárták az épületet, de a két elvtársnak sikerült megszöknie. Jánosdeák István tíz napot ült le érte. — A Komszomol munkája igen sokrétű volt. A párt határozta meg feladatainkat. Csaknem minden május elsején felvonuláson vettünk részt — mondja. — Szekérrel mentünk be Tornaijára (Šafárikovo). Amikor ebben is igyekeztek a csendőrök bennünket meggátolni, akkor mezei utakon jutottunk el Sajószárnyáig, a gyülekező helyünkre. Nemegyezsr gépfegyver issrSx&i^í^ ÍGY VAN EZ RENDIEN és szuronyos puska fogadott bennünket. Gömörhorkán gyakori volt a sztrájk is. A legvéresebb 1933-ban zajlott le, amikor is a csendőrszurony egy ember életét is kioltotta. A sztrájknál a komszomolisták is ott voltak. Másnap Jáaosdeák Istvánt a pártszervezet Rozsnyóra (Rožňava) küldte, hogy hozzon hírt a kórházba küldött munkásról és arról, milyen a visszhangja a gömörhorkai eseménynek. E feladatát azonban nem teljesíthette, mert a csendőrök felismerték, s bevitték a községházára, ahol „jól megsimogatták", majd bekísérték Tornaijára, ahol 29 napot töltött a börtönben. Már tényleges katona volt, amikor a tárgyalásra sor került. Fél évre ítélték el, de ezt egy amnesztia következtében nem kellett leülnie. — Kisebb-nagyobb büntetésekből kijutott a részem. Egy alkalommal 40 koronára büntettek meg, amiért részt vettem a május 1-i felvonuláson — mondja. — Emlékszem, a harmincas években apámék a szolgabíró irodájába mentek „Zsebracsenka" munkanélküli segélyért. Kaptak is, de kétnapi börtönre is elítélték őket. Amikor a papír megjött, nem volt rajta a születési év. Mivel éppen munkanélküli voltam, fogtam magam és elmentem apám helyett a büntetést leülni. Persze élete zajosabb volt, mint ahogy felvázolja. Ezt megállapíthatja az ember, ha belelapoz a régi csendőrségi jegyzőkönyvbe, köröző vagy bizalmas levelekbe, amelyekben nevét gyakran emlegetik. Ennek ellenére a munkát folytatták. A szervezet nevét „Virradat"-ra változtatták. Sportgyűlések, színdarabtanulás közben tartották meg a gyűléseket, a politikai oktatást. Nem riadtak meg attól, mi lenne, ha a csendőrök gyanút fognának. Előttük csak egy cél lebegett: „A forradalom, a munkásosztály győzelme". — A magyar megszállás éveiben volt olyan év, hogy öt SAS-behívőt is kaptam. Néhány hetet katonáskodtam, majd haza engedtek — mondja. — Igaz, itt is volt néhány kellemetlenségem. Negyvennégy őszén ismét behívtak, és csak 1945 májusában jöttem haza. Jelentkeztem a pártba. A tagkönyvet 1946-ban kaptam meg. Nemsokára vissza akarták venni, de én nem adtam ki a kezemből, tudtam, sokáig nem fog tartani a nemzetiségi torzsalkodás. — A gyárba 1949-ben kierült viszsza. Nemsokáig dolgozhatott. Háromhónapos pártiskola után körzeti párttitkár lett, majd 1958-ig hnb-tltkár volt. A szövetkezet egyik alapító tagja, s ma is a vezetőségben működik. A hnb-től újból a gyárba, a chlorozó részlegre került dolgozni. Szabad idejében a szövetkezetben is kiveszi részét a munkából. — Életem a nehézségek ellenére is gazdag és tartalmas volt. Ha újból kellene kezdeni, ismét ezt az utat választanám. Amit sok ezred magammal akartunk, elértük. Van munkám, van kenyerünk — mondja, miközben kérgies tenyerével végig simítja homlokát. — Fiam, lányom párttag, s így amit apám és én elkezdtünk, ők tovább folytatják. Így van ez rendjén. NÉMETH JÁNOS