Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA p.lttl •-•'31 (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó polgárai demokratikus jogainak és politikai szabadságának elmélyítése alapján. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlenül szükséges következetesen mégoldani a nemzetiségi kérdést, ahogyan ezt bizonyítja az 1937 májusában, a CSKP Banská Bystrica-i össz-szlovákial tartományi konferenciáján elfogadott, Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésével foglalkozó terve is. A kommunista párt politikai irányvonala volt a fasiszta és a háborús veszély ellenében Csehszlovákia védelmének egyetlen lehetséges változata. Pártunk antifasiszta harcának koncepciója a Kommunista Internacionálé 1935. évi VII. kongresszusának döntéseiből indult ki. Nemcsak Csehszlovákia védelmének belpolitikai feltételeit hangsúlyozta, hanem védelmi képességűnk biztosításának nemzetközi-politikai tényezőit is, mindenekelőtt az egyértelmű orientációt a Szovjetunióhoz fűződő szövetségre. A cseh és a szlovák burzsoázia osztályérdekei, a nyereség érdeke azonban lehetetlenné tette, hogy a köztársaság védelmének kommunista programját elfogadják. Éppen azok a burzsoák, akik a kommunistákat kioktatták a hazafiságra, azok szolgáltatták ki népeinket a hitlerista fasizmus kénye-kedvének. A komrnunista pártnak a köztársaság védelmére kidolgozott programja a második világháború időszakában, az antifasiszta és nemzeti felszabadító harc éveiben valamennyi haladó erő politikájának tartalma lett. A cseh és a szlovák uralkodó burzsoázia csődje után, amikor München idején szégyenletesen elárulták népeinket, a kommunisták alkották az egyetlen valóban szervezett erőt, amely a fasizmus, a klerofasiszta ludák rendszer, a hitleri okkupácjó elleni harc élére állt és küzdött a csehszlovák államiság felújításáért. A kommunisták vezették a küzdelmet a Csehszlovák Köztársaság felújításáért, azért, hogy a csehek és szlovákok együtt éljenek egy közös államban, mint természetes államalakulatban, amelyben mindkét nemzet testvérien együttműködve optimálisan fejlődhet. Népünk a történelemből tanulva, egyértelműen szembeszállt az úgynevezett önálló Szlovákia gondolatával, de elutasította a München előtti burzsoá viszonyok visszatérését, a csehszlovákista burzsoázia uralmának felújítását is. A fasiszta betolakodók és hazai segítőik ellen vívott harc időszakában a kommunista párt kiharcolta azt az alapelvet, hogy az új Csehszlovákiát a szociális igazság, nemzeteink egyenjogúsága és a népi demokrácia elvein kell felépíteni. Az ellenállás kommunista koncepciója a dolgozók legsajátabb érdekeiből, valamint a Szovjetuniónak a Hitler-ellenes koalícióban betöltött döntő szerepéből indult ki. Pártunk és népünk történetének dicső fejezete a Szlovák Nemzeti Felkelés. A kommunista pártnak és képviselőinek — Karol Šmidkének, Gustáv Husáknak, Ladislav Novomeskýnek és másoknak a vezető szerepe, a szlovák, cseh, szovjet és más harcosok vállvetett harca adta meg a Szlovák Nemzeti Felkelés kifejezetten osztályjellegét, nemzeti és internacionalista forradalmiságát. Szlovákia Kommunista Pártja, amely a köztársaság szétzúzása után különleges feltételek között működött, úgy lépett fel, mint az egységes Csehszlovákia Kommunista Pártjának harci osztaga, amelyet a párt Klement Gottwald vezette moszkvai vezetősége irányított. A proletár internacionalizmus elve, a csehszlovák kommunisták egységes eljárása volt az eredményes harc döntő fontosságú tényezője. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentette annak a nemzet- és népellenes szlovák nacionalista politikának a végleges csődjét, amelyet a szlovák burzsoázia legreakciósabb része képviselt Hlinka Szlovák Néppártjának a vezetésével. Egyidejűleg ez volt a proletár internacionalista irányvonal győzelme, amelyhez a kommunisták fél évszázaddal ezelőtt, a szociáldemokrata balszárny ľubochňai kongresszusán csatlakoztak. A kommunisták, partizánok és más hazafias érzelmű polgárok ezreinek szervezett illegális és nyílt harca 1944 és 1945-ben egy mederbe torkollt a szovjet hadsereg és a csehszlovák hadtest tagjainak felszabadító harcával, akiket Buzuluktól Kijeven, Duklán, Mikuláson és Žilinán át Prágáig vezetett Ludvík Svoboda tábornok elvtárs, köztársasági elnökünk És ahogyan a frontokon és a hegyekben helytálltak a kommunisták ugyanúgy a felszabadulás után is elsőkként kezdték meg a munkát a háborúdúlta ország felépítéséért. Pártunk kezdeményező módon javasolta a háború által tönkretett állam rekonstrukcióját, a nemzeti és demokratikus forradalom fejlesztésének és elmélyítésének programját. Éppen ezzel, a köztársaság fenntartás nélküli szolgálatának politikájával, a felszabadult köztársaság pozitív építésének politikájával nyerte meg pártunk a dolgozók széles tömegeinek bizalmát. Az 1948. évi februári győzelem, amely meghiúsította a csehszlovák burzsoáziának és szövetségeseinek reakciós fordulatot célzó kísérletét, kialakította a cjöntö feltételeket ahhoz, hogy a munkásosztály és forradalmi élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja telejsíthess^ legsajátabb történelmi szerepét: felépítse a szocializmust. 1949 májusában a CSKP IX. kongresszusa elfogadta a szocialista társadalom alapjai építésének fő irányvonalát. Az ország iparosításával és a mezőgazdaság szocialista átépítésével kialakította a döntő fontosságú feltételeket olyan gazdasági, szociális és kulturális fejlődés számára, amilyenről az előző nemzedékek még csak nem is álmodtak. A szocialista építés bonyolult időszakában a párt nem került el néhány hibát és tévedést sem. A párt ezeket nem titkolta, és kereste a hibák kijavításához vezető utat. Ezek a hibák és hiányosságok nem homályosíthatják el az építő igyekezet nagyszabású eredményeit, amelyeket népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével elért. A párt 50 éves jubileuma alkalmából elkészítjük történelmi útjának, a marxizmus—leninizmus eszméi győzelméért vívott küzdelmeinek mérlegét. Elvtársak, milyenek ennek az ötvenéves harcnak a gyümölcsei? Hogyan teljesítette pártunk kötelességeit osztály-, nemzeti és internacionalista értelemben? Mit eredményez a mai Csehszlovákia összehasonlítása a néhány évtizeddel ezelőttivel? A mindenféle revizionisták és reakciósok néhápy évvel ezelőtt azt hirdették, hogy a szocializmus nem oldott meg nálunk egyetlen emberi, társadalmi problémát sem. A tények azonban azt bizonyítják, hogy ez a propaganda csalás és hazugság. Minden elfogulatlan embernek, mindenkinek, akit nem fűt a szocializmus, a haladás, a saját nemzete elleni gyűlölet, látnia kell, hol tart ma a CSSZSZK és hol tart Szlovákia. El kell ismernie, hogy egyedül a kommunista párt jelölte ki a nép szociális és nemzeti felszabadulásának, sokoldalú felemelkedésének reális programját. És ezt a programot becsületesen megvalósította, ehhez a programhoz hű maradt. A szocialista iparosítás, kollektivizálás és kulturális forradalom folyamatában a termelőerők különösen Szlovákiában olyan ütemben fejlődtek, amely csodálatot ébreszt itthon és világszerte. Ma a szlovákiai ipar 12 nap alatt termel annyit, mint 1937-ben egész év alatt. Felszámoltuk a kizsákmányolást, a munkanélküliséget, a kivándorlást, a szállóigévé lett agrár túlnépesedést és az emberek ezreinek ezzel összefüggő nyomorát. A szocializmus munkát adott a népnek, megközelíthetővé tette a művelődést, a kultúrát a legszélesebb rétegek számára és kialakította a tisztességes, emberhez méltó élet feltételeit. Szlovákiában például a családoknak több mint a fele új, a felszabadulás után épült lakásokban lakik. Szlovákia ma ipari fejlettségével, az igényes termelésben, különösen a gépes vegyipari termelésben való részesedésével, mezőgazdasága színvonalával és növekedési ütemével, a dolgozók szakképzettségével, a tanulók arányszámával, az anyagi és nem anyagi szükségletek színvonaláväl a legfejlettebb országok közé tartozik. Azok közé az országok közé, amelyek mögött két évtizeddel ezelőtt még 50— 100 évvel lemaradt. Szlovákiának ezt a heves ütemű fejlődését Csehszlovákia Kommunista Pártja marxista—leninista politikájának megvalósítása tette lehetővé, és elmaradottságának felszámolását a csehszlovák nép munkájának, a szlovák és a cseh nemzet, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetiségek termékeny együttműködésének köszönhetjük. Tudjuk, hogy Csehszlovákia és különösen Szlovákia szocialista fejlődése csupán a Szovjetunióval való elmélyülő politikai és gazdasági együttműködés feltételei között volt lehetséges. Pártunk 50 éves jubileuma alkalmával büszkén jelenthetjük ki, hogy a kommunista párt becsületesen teljesítette kötelességét a munkásosztállyal, népünkkel, nemzeteinkkel és a nemzetközi mozgalommal szemben is. Ebből az alkalomból tisztelettel és hálával emlékezünk a proletár harcosok előző nemzedékeire, a párt alapítóira, a marxista—leninista eszmék terjesztőire, azokra, akik kommunista mozgalmunk úttörői voltak a gyárakban, a városokban és a falvakon. Tisztelettel és hálával emlékezünk a csehszlovák vöröskatonákra, a Szlovák Tanácsköztársaság harcosaira, a sztrájkok, éhségmenetek, a munkáért, kenyérért, a fasizmus és a háború ellen folyó tüntetések szervezőire " és részvevőire. Tisztelettel és hálával emlékezünk azokra az ezrekre, akik nem érték meg pártunknak ezt a dicső jubileumát, minden győzelmét, azoknak a céloknak a beteljesedését, amelyeknek egész életüket szentelték. Tisztelettel és hálával emlékezünk feledhetetlen elvtársainkra, Klement Gottwaldra, Bohumír Šmeralra, Antonín Zápotockýra, Marek Čulenra, Major Istvánra, Jan Švermára, Vladimír Clementisre, Ján Osohára, Steiner Gáborra, Karol Šmidkére, Ladislav Exnárra, Karol Černockýra, František Kubačra, Július Fučíkra, Peter Jilemnickýre, Fraňo Králra, Eduard Urxra és a többi elvtársra, a csehszlovák proletariátus szervezőire és vezetőire. Tisztelettel és hálával emlékezünk a szabadság hősi harcosaira, a Szlovák Nemzeti Felkelés partizánjaira és katonáira, az illegális dolgozókra, a forradalmi nemzeti bizottságok funkcionáriusaira. Tisztelettel és hálával emlékezünk azokra, akik a felszabadulás után a termelés, az építés, az élet felújításának szervezői voltak, ötéves terveink ismert és ismeretlen hőseire, a gyárak építőire, a szövetkezetek alapítóira és fejlesztőire, az ifjúsági építkezések építőire, az élmunkásokra és a szocialista munkabrigádok tagjaira, a tudósokra és technikusokra, az oktatásügyi és kulturális dolgozókra. Hálásan emlékezünk a rendőrség, a hadsereg és a népi milícia tagjaira, mindazokra, akik a mindennapi munkában kiharcolták és megvalósítani segítették a párt programját, a szocialista építés programját és védelmezték népünk forradalmi szocialista vívmányait. Művünk büszkeséggel tölt el bennünket. Abban a tudatban, hogy ezek a küzdelmek, ez a munkaigyekezet és áldozat szocialista jelenünkben testesül meg, kötelesek vagyunk ezt a művet fejleszteni, meghatványozni, hogy még kifejezőbben láttassa a párt harcának és munkájának értelmét, a megelőző és a jelenlegi nemzedék harcának és munkájának értelmét. II. Elvtársuk! Csehszlovákia Kommunista Pártjának egész 50 éves története szüntelen küzdelem azért, hogy a párt valóban a társadalom élcsapata legyen a nagy cél, a szocializmus elérése érdekében. Harc volt ez a párt bolsevizálásáért, pártunkban a leninizmus érvényesítéséért, azért, hogy a pártonkívülieket megnyerjük a szocializmusnak, mely a dolgozók örök vágyai beteljesülésének egyetlen lehetséges útja. Olyan folyamat volt ez, amelyben győzött és érvényesült a tömegek történelmi szerepe pártunk és államunk vezető személyiségeinek szerepével szoros kapcsolatban. A munkásosztály és az egész párt tapasztalatai döntő befolyást gyakoroltak a párt vezető személyiségeinek eszmei, politikai és szervezési érettségére, arra a képességükre, hogy megtalálják a helyes kiindulópontot az egyik szakaszból a másikba való áttérés bonyolult helyzeteiben. A gottwaldi vezetőség fellépése után sem volt minden világos és egyenes. A helyes út keresése során különféle nézetek alakultak ki a párt fellépésével és taktikájával kapcsolatban. Klement Gottwaldnak és az őt támogató elvtársaknak fő érdeme, hogy lépésről lépésre tudtak orientálódni,- megérteni és elemezni azt, ami lényeges, hogy a kapitalizmus felett aratott győzelemre, a szocializmus felépítésére vezethessék az egész pártot és társadalmat. A munkásosztály a proletárdiktatúra uralomra jutása óta eltelt egész időszak új küzdelem volt azért, hogy a munkásosztály teljesítse történelmi küldetését. Ez volt a szocialista iparosítás, a szocialista gazdasági rendszer fejlődésének és az előtérbe lépő tudományos-műszaki forradalom feltételei kialakításának az időszaka. Erre az időszakra esik az a harc is, melyet a gondolkodásmódban, módszerekben és munkastílusban mutatkozó dogmatizmus felszámolásáért vívtak. A rendkívül bonyolult és kiéleződött osztályharc, az antikommunizmus és a revizionizmus növekvő nyomásának az időszaka ez. Az egész elmúlt időszal^ alapvető vonásai azok a hatalmas eredmények, melyeket dolgozó népünk a szocializmus építésében elért. Ezeket az eredményeket, néha hibák, helytelen határozatok, szubjektivizmus és voluntarizmus is kísérték. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának. XIII. kongresszusa utáni időszak pártunk fél évszázados történetének egyik legbonyolultabb és legnehezebb időszaka volt. Az SZLKP Központi Bizottsága tanácskozásain feldolgozta az SZLKP kongresszusának és a CSKP XIII. kongresszusának határozatait. Azonban a CSKP XIII. kongresszusa döntéseinek megvalósítására irányuló igyekezet a helytelen munkamódszerekből és számos szubjektivista lépésből eredő nehézségekbe ütközött. A pártmunka módszerének és stílusának javítására, a párt belső információjának javítására és különösen a párt vezető szerepének elmélyítésére elfogadtak ugyan határozatokat, de a pártban és a társadalomban egyre jobban nőtt a szavak és a tettek közötti ellentmondás. A párt vezető szerepe meggyengült, akcióképességét forradalmi jellegének csökkenése, a formalista és adminisztratív munkamódszerek lazították. Szlováikában a politikai helyzetet különösen negatív módon befolyásolta A. Novotný érzéketlensége a szlovákiai problémák megoldása iránt. Súlyos hibák voltak a párt ideológiai munkájában. A sajtóban, a rádióban, a televízióban, a tudományban, a kult túrában és a művészetben a vezető tisztségeket ingatag, elvtelen emberek is betöltötték. Ezekből fokozatosan Szlovákiában is — az egészséges bíráló áramlat mellett, amely a hibák felszámolására, a felhalmozódott problémák felelősségteljes megoldására törekedett — különféle ellenzéki, opportunista és antiszocialista csoportok kezdtek kialakulni, amelyeknek más törekvésük volt, mint a párt marxista—leninista erőinek. Bár a szlovákiai pártvezetőségben az elvtársak egy része tudatosította ezeket a hiányosságokat, a negatív tendenciák növekedését nem sikerült hatékonyan megakadályozni. A párt néhány szervében és szervezetében — különösen Bratislavában, az SZLKP városi bizottságában, valamint az SZLKP főiskolai bizottságában, a Szlovák Tudományos Akadémia pártszervezeteiben — fokozatosan különféle frakciók, revizionista csoportok kezdtek kialakulni, és befolyást gyakoroltak e szervek és szervezetek tevékenységére. Álláspontjuk és koncepciójuk egyre fokozottabban arra törekedett, hogy revidiálják a párt vezető szerepének lenini alapelveit, népgazdaságunk szocialista irányítását, a politikai rendszert és a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista kapcsolatainkat. Elmélyült a szocialista demokrácia osztályszempontokat mellőző értelmezése és hibás gyakorlati megvalósítása. Sor került a szocialista állam osztálytartalmának, hatalmi, szervező és politikai-nevelő tevékenységének gyengítésére. Az, hogy nem a kellő érzékenységgel oldották meg a nemzetiségi problémákat, törvényszerűen feszültséget idézett elő a szlovákok és a csehek kapcsolatában, és támogatta a nacionalista tendenciákat. Az államjogi elrendezés megváltoztatásának szükségessége Szlovákia politikai fejlődésének egyik kulcsfontosságú kérdése lett. A párt vezető szerepe érvényesítésében komoly fogyatékosságok nyilvánultak meg a Nemzeti Front szerveiben és szervezeteiben. Ez az egész politikai rendszer szocialista küldetésének stagnálásához és fokozatos gyengüléséhez vezetett. Ezek a fogyatékosságok a pártban és a társadalomban, főként az 1967 es év második felében kezdtek erőteljesebben megnyilvánulni. Ez annak volt a következménye, hogy meggyengüli a párt és a tömegek kapcsolata, a CSKP Központi Bizottsága elszakadt a pártszervezetektől és nem volt egységes maga a CSKP Központi Bizottsága sem. A pártban megérett a helyzet a lenini alapelvek és normák, a helyes párton belüli kapcsolatok feltétlenül szükséges felújítására, ez volt a feltétel, hogy befolyást gyakoroljon a tömegekre, s hogy az egész párt alkalmassá váljon az új, igényes feladatok teljesítésére. E problémák megoldásának sürgősségire a CSKP Központi Bizottságának 1968-as januári plénuma muatott rá. A CSKP Központi Bizottsága 1968 januári plénumának eredményeit a szln(Folytatás a 3. oldalon) 1971.