Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-12 / 111. szám, szerda

Jöttek, láttak, győztek! KÉT MAGYAR MŰVÉSZ SIKERE Csaknem minden lap tudósította már olvasóit egy-egy rövid hírben a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának nagyszerű nemzetközi sikeréről: a XVIII. corki nemzetközi kórusfesztiválon a vegyes karok kategóriájában a negyedik, a női karok kategóriájában pedig az első helyen végzett. Ilyen jelentős sikerre talán nem ls számított a hazai közvélemény, mert a CSMTKÉ-nak ez volt az első, igazán rangos nemzetközi szereplése, úgyhogy a 36 kórust számláló mezőnyben Igen előkelőnek vélte elutazás előtt a 6—10. helyet is. Április 28-án volt a „bemutatkozás" napja. Délelőtt a város polgármestere fogadta az énekkarokat, s utána az énekkarok bemutatkozó hangversenyére került sor. A legtöbb kórus a drukkolásból eredő feszültség miatt, kissé görcsösen énekelt. A CSMTKÉ utolsó előtti kórusként lépett fel. Énekeseink számára ez elég szerencsés körülmény volt, ugyanis Így meghallgathattak minden kórust s ezáltal megbizonyosodtak tudásukról, másrészt az idő és az összehasonlítási lehetőség fokozatosan levezette a feszültséget, úgy, hogy mire sor került a kórus szereplésére, « színpadon fVass Lajos szavaival élve) már csak „A szív, az ész és a hangszalag" dominált. Az első szám, melyet az énekkar előadott, Eugen Suchoň „Aká si mi krásna" c. műve volt, s a közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta az előadást. Ján Malár „Povjéz ty nné hvSzdičko má" e. művének előadása után felzúgott a vasRaffai Sarolta neve és színmüve „színpadközeibe" került a ml közönségünkhöz is. A Magyar Területi Színház művészeti vezetőségének érdeme, hogy a vidékről feltörő tehetséges szerzőt „felfedezte" azok számára is, akik a budapesti televízió vagy a magyarországi folyóiratok révén még nem ismerkedtek meg alkotásaival. Raffai az Egyszál magam című drámájával debütált Kecskeméten, s már ekkor kulturális berkekben az érdeklődés homlokterébe került. Ugyanebben a városban mutatták be következő színpadi alkotását, a Diplomásokat ls. „Hősök nélküli furcsa dráma a Diplomások... kemény, határozott", mondta Pethes György, a kecskeméti előadás rendezője. Ügy érzem, alapjában véve egyet lehet vele érteni. A Diplomások értéke véleményem szerint elsősorban abban rejlik, hogy égető problémára, nevezetesen a mai falusi értelmiség életformájának és szemléletének fonákságaira hívja fel a figyelmet. Raffai szókimondóan, tömör képekben, minden „vattázás" nélkül fogalmaz. Színművét ez az erény teszi értékessé és főleg időszAüvé. Gondolatainak és éleslátásának hatásfokát sajnos csökkenti az a tény, hogy alkotásából hiányzik a jó értelemben vett rutin, a dramaturgiai tapasztalat, amely az elképzeléseket a drámai műfaj követelményeinek és lehetőségeinek megfelelően „tálalja". Csehovra gondolva a szerzőről elmondhatjuk, hogy nem tud bánni azzal a bizonyos puskával, nem mindig találja el, mikor és hol kell azt elsütnie. Emiatt sok értékes gondolat, felvillanó probléma tűnik öncélúnak, mert nincs drámai funkciója, nincs megfelelően a vezérfonalhoz fűzve. Gyakran támadt hiányérzetünk a szereplők „mozgatásával" és jellemrajzával kapcsolatban is. Többször az volt az érzésünk, hogy néhányat (az erdészházaspárt és részben a postásnét kivéve) csupán foglalkozásuk különböztet meg egymástól, különben teljesen egybemosódnak, hiszen mindannyian egyfajta tételt, jellemvonást Illusztrálnak. Emiatt az erdész és a többi szereplő öszszetűzéséből hiányzik a feszültség, következésképpen a befejező jelenetsor inkább happy endnek, mintsem elhihetőnek (elgondolkoztatónak?) tűnik. Szllágyt Albert, a komáromi előadás vendégrendezője a színtaps, s a harmadik kórusmű (Vass Lajos: Jövendölés) eléneklése Után érdekés dolog történt: a közönség az ott szokásos legnagyabb tetszésnyilvánítással, a parketten való dobogással juttatta kifejezésre szimpátiáját és elismerését. Ebben a megtiszteltetésben a CSMTKÉ-n kívül csak a lengyel énekkar részesült, amely egyszer már járt Corkban, s akkor az első helyen végzett. A következő nap próbával és pihenéssel telt el. Ezen a napon nem szerepelt a kórus, de a női kar már a másnapi szereplésre gondolt, akkor kellett előadni Janda Iván, Vass Lajos, Ágh Tibor és az énekkar titkára, Viczay Pál, valamint az énekkar szabadon választott versenyszámait. A karmesterek között az a vélemény alakult ki, hogy az előző két napon hallott női kórusoknál a mi női karunk színvonalasabb produkcióra képes. Április 30-án este lépett színpadra a CSMTKÉ női kara. Vastaps fogadta, hiszen a közönség emlékezetében még élénken élt a kórus impozáns bemutatkozása. Az első kötelező számot, a Veelkes-művet nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. A kórus valóban nagyon finoman, árnyaltan énekelt, mindvégig kristálytisztán intonált és a ritmikai szempontból nagyon igényes müvet olyan nagyfokú rutinnal, gyönyörű hangzással tolmácsolta, hogy jelenlegi teljesítőképességének szinte a maximumát nyújtotta. A másik kötelező szám Kodály Zoltán „Isten kovácsa" című műve volt. A szintén igényes, sodró ritmikájú dalt nagyon meggyőzően adta elő a kórus, hiszen maradékmű lehetőségeihez képest csaknem mindent a „helyére tett". A „csikorgó" átmeneteket, s a cselekmény néhány logikai buktatóját természetesen nem küszöbölhette ki. Vele kapcsolatban, az apróbb hibákon kívül talón azt kifogásolhatjuk, hogy az egy színhelyen lejátszódó és meglehetősen statikus jelenetekben bővelkedő játéknak több lendületet adhatott volna. A színészek játékáról a fentebb elmondottak után sokat nem írhatunk. Három aránylag jól eljátszható szerep van a darabban, ezek megformálóit lehet igényesebb mércével mérni. Bugár Béla (erdőmérnök) játékáról elismerően szólhatunk, habár nékem egysíkúnak tűnt, alakításának nem volt Ive, s emiatt a drámai fokozatokat nem tudta (különösen a szilveszteri mulatság jeleneténél) megfelelően érzékeltetni. Nem volt rossz Németh Ica (Mara) alakítása sem. Teljesítményét, s az egész előadásról szerzett benyomásunkat rontotta a színésznő meglehetősen hibás dikciója. (Ez a probléma egyébként is már hosszú idő óta „éget" Komáromban). Hangerősségével, hangszínezetével, de különösen artikulálásával volt baj a bemutatón. Lőrincz Margit (Zsóka) „testre szabott" szerepet kapott és maradéktalanul ki is használta a szerep kínálta lehetőségeket. Lendület, sokszínűség jellemezte játékát. Ropog József, Kovács Júlia és társaik minden bizonnyal többre Is képesek lettek volna, ha a szetalanul sikerült átélnie a népies humorra és játékosságra épülő művet,. mely intonáció szempontjából is maximális összpontosításra kényszeríti az énekeseket s a karnagyot. Az előadást hosszan tartó tapssal jutalmazta a közönség, már-már azt kérve a kórustól, hogy ismételje meg az előadást, de ezt a fesztivál szabályzata tiltotta. Következett hát a szabadon választott kórusmű, Bárdos Lajos csehszlovákiai magyar népdalfeldolgozása. / Május 1-én délelőtt kirándult az énekkar: megtekintette a a corki kikötőt, s a várossal ismerkedett. Délután a kötelező és a szabadon- választott kórusművekkel szerepelt. A siker természetesen ezúttal sem maradt el, különösen Oto Ferency „Verbunk" c. műve nyerte el a közönség tetszését. S ezzel még nem ért véget az aznapi szereplés! Este Kodály Zoltán „Mátrai képek" című vegyeskari művét adta elő a kórus. Május 2-án lépett fel utoljára a CSMTKÉ a corki fesztiválon, s már a színpadra vonulásnál úgy ünnepelte a közönség, mint kedvencét, melyet szívébe zárt. Ezután került sor a nyilvános értékelésre és az ünnepélyes eredményhirdetésre. A vegyeskarok kategóriájában a kölni, hannoveri és a szczeczini énekkar mögött a 4. helyet a csehszlovákiai szerezte meg. A női karok kategóriájában impozáns, kulturált énekléssel a CSMTKÉ női kara került az első helyre. így büszkén mondhatja magáról: Jöttünk, láttunk, gyözlUnk! KMECZKÚ MIHÁLY repük erre lehetőséget nyújtana. Boráros Imre (orvos) amolyan szépfiús és sekélyes operettfigurát játszik, ha nem mondaná, kevesen hinnék el, hogy vidéki orvost alakít. Ismétlem önmagamat, ugyanis már az előző bemutató (A nagy műtét) kapcsán leírtam, hogy „fejcsóválva" szemléltem Petrécs Anni (Rita) játékát, aki egyéniségétől és a szereptől egészen idegen hangnemben és eszközökkel játszik. Ügy vélem, ideje lenne már a Szalmakalap Helénkéjét (ott elsőrangú volt ez a póz) elfeledni. Platzner Tibor díszleteiről elismerően írhatunk, illúziót keltőek voltak, jól illettek a színmű légköréhez. SZILVASSY JÓZSEF A handlovai bányaüzemben a konszolidálást folyamat lezárása és a munkaütem stabilizálúdása után sem lankad a kommunisták aktivitása. A szocialista munkaversenyben elért kiváló eredmények az első negyedévben a vártnál nagyobb tartalékokat tártak fel. Ezért a pártszervezet a lehetőségek teljes kiaknázására vezeti a bányászokat. A dolgozók menet közben módosítják eredeti felajánlásukat. A második negyedév versenyében 103 kollektíva kapcsolódott. be mind a termelési, mind a kisegítő munkahelyeken. Ez lehetővé teszi, bogy ebben a negyedévben a handlovái bányászok a tervezett 317 OflO tonnás tervet 15 ezer tonna szén kifejtésével túlMájus hó első bérleti hangversenye értékes zenei élményt nyújtott. Tusa Erzsébet és Antal István, budapesti zongoraművészek dr. Rajter gondos, megértő vezényletévél Bartók két zongorára és zenekarra írt Concertóját adták elő. Bartók ezt a müvet eredeti formájában (Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre) 1937-ben komponálta, a bartóki életmű kiváló ismerőjének, Ujfalussy Józsefnek gondolatme netét követve azokban az időkben, amikor Babits, a Jónás könyv költője is ráébred, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma". Bartóknál is mindig és mindenütt a szabadságért lélegzetfogytig küzdő ember tiltakozó szavát halljuk. Minden újabb alkotásának az emberi világ szélesebb körét kell bevonnia az eszmék erőterébe, minden újabb alkotásnak újra meg újra mozgásba kell hoznia, át kell hevítenie a már kész stílus egészét, hogy az új, az előbbinél is nagyobb Igényű tartalomhoz gyúrja, rendezze, sokszorozza jelentését. Ezen az estén mélyen átéreztük, hogy a bartóki világot mindenekelőtt lelki nagyság, tisztaság és meg nem alkuvás jellemzi. A két zongorás Concerto ritkán kerül előadásra, főleg talán azért, mert ritkán akad két egyenrangú művész, akik társulnak a stiláris összehangolásnak, a szellemi és technikai tényezők egyeztetésének rendkíIgen Sok és állandó nézője van Öjvárott annak a most folyó alapozási földmunkásainak, amely tulajdonképpen előkészíti a városi vásárcsarnok építését. A báger erős feszítő lapátja régi földalatti pincerészeket bont szét és történelmi téglákat dobál a földdel együtt az ott sürgő forgó teherautókba. Kazamata- és alagútrendszerre emlékeztető erős pincerészek tárulnak a szemlélő elé és néhány napra a múlt idők kicsi mozaikrésze mutatja meg magát a rohanó jelennek. E helyen, ahová a modern vásárcsarnokot építik, állt az egykori primáši palota (uraságháza), később a járásbíróság céljaira használt épület. Az érseki palota az 1620-as években épült és ódon falai között sok történelmi nevezetességű személy tartózkodott. Többek között a magyar bíboros, Cicero Pázmány Péter, aki a reformáció és ellenreformáció időszakában sokszor tartózkodott Újvárban és több ismert levelét itt írta. Ezek közijl legérdekesebb az 1633. október 8án Rákóczi György erdélyi fejedelem titkárához, Patay Sámuelhez írt levele. Patay egyébként november 6-án személyesen is felkereste Pázmányt újvári székházában, akivel a protestánsokkal megkötendő béke feltételeiről tárgyalt. Ennek az épületnek emeleti dolgozószobájában fogant meg 1626. december 8-án az az elhatározása is, hogy a helybeli ferencrendi templom és zárda alapítását írásba foglalja. Itt lakott Köprülizádi Ameh török nagyvezír, aki 1663-ban hoszszú, véres ostrom után elfoglalta Újvár erődjét. A 22 éves török uralom alatt itt sok török előkelőség és híres személyek fordultak meg. Köztük volt Evlia Cselebi török történetíró is. teljesítsék. Ezt többnyire a szabadnapok kihasználásával akarják elérni, ami jelentős meggyőző tevékenységet és példamutatást követel a kommunisták részéről. A bányászok azonban nemcsak a munkaidő megtoldásával akarnak többet nyújtani a népgazdaságnak. (elentős figyelmet szentelnek a bánya korszerűsítésének is. A fejtésen a KSV 200-as típusú kéthengeres kombájnt akarják bevezetni, ami számos szervezési, szakképzési és műszaki probléma megoldását teszi szükségessé. A műszaki újdonságok bevezetésével kapcsolatos felajánlások a dolgozók szakképzettségének növelésére is irányulnak. (vil.) vül igényes feladatára, fosa Erzsébét és Antal István művészete pompás hangszertudásra épül, amelynek szilárd alapján akadálytalanul kibontakoztathatják zenei elképzeléseiket. A Bartók muzsika a hallgatótól valójában kettős készültséget kíván. Meg kell tanulnia Bartókot hallgatni, és meg kell tanulnia őt „hallania" is, mert ez a zene sajátos hallásmódot, sőt ezenfelül sajátos szellemi látásmódot is kíván. A magyar művészek bevonták hallgatóságukat a bartóki szellem hatáskörébe, előadásukkal szinte magyarázták legbensőbb stílusjegyeit, tolmácsolásukban élt és lélegzett a mű bonyolult belső világa. Összegezve talán így mondhatnánk: előadásuk nemcsak magasrendű Bartók tolmácsolás, hanem bizonyos értelemben Bartók tanítás is volt. Tusa Erzsébet egyébként Bartók özvegyével, Pásztory Dittával, a „Visszatérővel" (ahogy akkoriban a magyar lapok nevezték) már három-négy évvel ezelőtt is előadta ezt a különleges művészi készséget kívánó művet. Csillogó fanfárjaival, derűs életöröm hangjával Sosztakovics Ünnepi nyitánya vezette be a hangversenyt. Befejezésül pedig Dvofák VII. szimfóniája került előadásra. A magas feszültségű, minden ízében beszédes d-moll szimfónia kiművelt, élvezetes tolmácsolásban hangzott el és őszinte tetszést aratott. HAVAS MARTA Majd a dicső szabadságharc fennkölt alakjai, a nagyságos fejedelem, H. Rákóczi Ferenc egész udvartartásával itt fogadta a külföldi diplomatákat is. Bercsényi Miklós, a vezérlő tábornok, a legendás hírű Ocskay László brigadéros, akinek lefejezését a főtéren ennek az épületnek ablakából sokan nézték végig és még sorolhatnám oldalakon át azoknak a neveit, akik ennek a történelmi épületnek falai között megfordultak. Az épület az 1944—45. évi bombázáskor megrongálódott, azonban nem olyan súlyosan, hogy nem lehetett volna helyrehozni. Megbocsáthatatlan bűne az akkori városvezetőségnek, hogy egyetlen lépést sem csinált a műemlék megmentésére, majd elrendelte a megrongált épület lebontását. Most pedig valamit a feltárt földalatti folyosókról. Újvár erődjét a legújabb adatok szerint olasz rendszer alapján 1580—1588 között építették. Hatágú csillagalakú erődítménye volt hat bástyával. Építője Ottavio Baldigara olasz mester volt, aki itt is halt meg. Sivert Grubbe dán diplomata latin nyelvű diáriumában részletes és igen érdekes adatokat közül Újvár váráról. A vár építéséről megjelent más történelmi forrásokból tudjuk, hogy a vár bástyáit várfalak (courtinák) kötötték össze. A bástyák előtti belső részen földalatti kazamaták voltak a katonaság részére. Ezeket a kazamatákat a vár belső részén föld alatti folyosók kötötték egybe, abból a célból, hogy amennyiben valamelyik bástya szorult helyzetbe került, föld alatt tudtak neki segítséget nyújtani. A váron belül minden történelmi épület alatt, úgymint a prímási palota, a várkapitányok palotája (a későbbi Arany Oroszlán szálló) alatt szintén voltak kazamata-rendszerű részek. Ezek ugyancsak összeköttetésben álltak a bástyák folyosórendszerével. Amikor II. Károly császár 1724-ben elrendelte a vár lebontását, a bástyák, courtinák vastag falait széjjelszedték és alapjaik csak mélyen bent a föld alatt, mintegy 3—4 méterre maradtak meg. A kazamatákat és az alagútrendszert! folyosókat teljesen szétszedték. Máig csak azok a részek maradtak meg, amelyek fölött valamilyen fontos épület állott, mint jelen esetben a most feltárt prímási palota pincéi, kazamatái és folyosórészei. Ezek alapján a mesék birodalmába tartozik az a hit, hogy a város főterét még most is alagútrendszer hálózza be. VÁGOVITS GYULA Az újvári alagutak feltárása A Magyar Területi Színház bemutatója RAFFAI SAROLTA: DIPLOMÁSOK Lörincz Margit, Németh Ica és Bugár Béla a színmű egyik jelenetében. (Nagy László felvétele) Az aktivitás nem lankad