Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-11 / 110. szám, kedd

ODaDi300Daaniu.DoaD -ÚJ FILMEKQ L _ - u A FILATELISTA HALÁLA Detektívtörténet, melynek cselekménye egy különös betörés körül bonyolódik: egy kutatóintézet kasszájából eltűnik a dolgozók fizetése. A tettes ismeretlen, a pénztárost halva találÜ • • • (szovjet) mon — a közönség számára lehetővé teszi, hogy a nyomozással együtt logikai sorrendben kövessék az eseményeket. „A filatelista halála" szolid munka; cselekménybonyolítása A filatelista halála című szovjet detektívtörténet egyik jelenete. ják, az áldozat fia gyanús . .. Valóságos matematikai feladvány. A talányt a nézőknek a nyomozóval együtt kell megoldaniuk. Az elsőfilmes Georgij Kalatozisvili Mihail Kalatozovnak, a „Szállnak a darvak" világhírű alkotójának a fia — akit hazájában, a Grúz SZSZK-ban kiváló operatőrként tartanak száA SZARVASVADÁSZ zökkenőmentes, s bár a film tempója nem eléggé dinamikus az alkotás — a szereplők mélyebb jellemzése révén —, eltér a szabályos krimik többségétől. Vontatottsága helyenként ugyan kissé lankasztja a nézők érdeklődését, a film ennek ellenére azonban kellemes szórakozást ígér. (román—francia) Az indián kalandfilmek száma újabb alkotással gyarapodott. Az NSZK-ban és az NDKban készült May Károly regényátültetéseket követően most a román filmgyártók a franciákkal együttműködve F. Cooper, amerikai író indiántörténetét vitték filmre. „A szarvasvadász" című alkotással azonban csak szaporodott a ,,Winnetou-féle" kalandfilmek száma, mert ez a film nem hozott semmi újat, sőt nem éri el az eddigi indiántörténetek színvonalát sem. Mesterkéltebb és sematikusabb az előző álromantikus giccseknél. A Cooper-regényeket kedvelő nézők ezt nem tudva, megnézik a filmet, és csalódni fognak, mert Pierre Gaspard-Huit és Sergiu Nicolescu rendező a filmváltozatban — a kasszasiker érdekében — nem idegenkedik a naturalizmustól, az öncélú drámaiságtól és az olcsó hatásvadászattól sem. NYOLCVAN NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL (amerikai) Tizenöt év telt el azóta, hogy a ma már megboldogult Michael Todd producer (Elizabeth Taylor egykori férje) filmre alkalmazta Verne Gyula egyik legnépszerűbb regényét, melynek hősei — az író annyi más művéhez hasonlóan — elemi csapásokkal, emberi gonoszsággal és vad emberevők veszedelmével dacolva, bejárják a világot, míg végül már reményük vesztével, hősies útjukat siker koronázza. A vérfagyasztó kalandokban, tanulságos földrajzi leírásokban, romantikában és humorban oly gazdag regény, a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül" filmváltozata, az Idő tájt — technikai és kommerciális szempontból egyaránt — szenzációszámba ment. Kár, hogy művészi vonatkozásban ez nem mondható el a filmről. Az alkotás újszerű technika alkalmazásával, az ún. Todd-Ao módszerrel készült. A külső felvételek a világ 13 országában csaknem 64 000 személy közreműködésével készültek. A filmben negyven világhírű sztár tűnik fel: köztük Marlen Dietrich, Frank Sinatra, Martine Carol, Fernandel és mások. Az alkotók jóvoltából megcsodálhatjuk a Pireneusok szépségét, a hongkongi naplementét, láthatjuk a Fudzsijamát, a francia kastélyokat, s „végighajózhatunk" a Vörös-tengeren. A túlzott látványosságra és szenzációra törekvés azonban a film rovására ment, mert háttérbe szorította a Verne regényt átszövő humort, szellemességet és finom iróniát. A filmet az angol Michael Anderson rendezte. A főbb szerepeket Dávid Niven, Cantinflase mexikói komikus és az azóta világhírűvé vált Shirley MacLeine játssza. -ymHa?ánk felszabadulása 2B. évfordulójának és a CSKP megalakulása S0. évfordulójának alkalmából a bratisiavai filmszínházakban május 7-től műsorra tűztek számos, már korábban bemutatott nagysikerű szovjet és csehszlovák forradalmi témájú filmet. Az alkotások közt szerepel többek közt a Felszabadítás című kétrészes szovjet filmeposz, a Mihail Solohov regényéből készült kétrészes Csendes Don felújított változata, az Orgona című szlovák film, az Üzenet az élőknek. A felvételen: a Csendes Don egyik jelenete. Itlllllf FOLYÓK — AZ ÉRCTELEPEK ELÁRULÖI Az érctelepek a Föld belsejében rétegszerűen, hasadékokat kitöltve, vagy formátlan tömbök alakjában jelenhetnek meg. Sok esetben ezek az érchordózó alakzatok a takarórétegek alól kibújnak a felszínre; megtalálásuk a kutatás egyszerű eredményei közé tartozik. Az esetek többségében azonban a felszínig felnyúló érctelepek felső része elmállik, néha a felismerhetetlenségig- szétroncsolódik, vagy az érces anyag nagyrészt ki is oldódik a kísérő kőzetből. A telep megléte csak bizonyos jelekből (indikációkból) sejthető, mégis meg lehet találni. Nagyobb mélységben a nagy nyomás és a magas hőmérséklet kémiai folyamatokat indíthat meg. Ezek hatására a kőzetréseken felfelé és oldalirányban megindulhat a fémionok (elektromos töltésű részecskék) vándorlása. Ezek az ionok műszerekkel kimutathatók. Nagyobb mélységben levő érctelep igen keveset árul el magáról, legfeljebb csak gyenge jelzéseket küld a felszínre, de a gyakorlott kutatónak ez is sokat mond. Ahol csak a legkisebb remény is van a mélységbeli ércesedésre, ott a felszínen levő kőzetmintákat előre kijelölt vonal mentén vagy hálózatosán begyűjtik, és érzékeny műszerekkel laboratóriumban megvizsgálják fémtartalmukat. Ahol azután a legnagyobb a fémkoncentráció, ott az esetek többségében érctelep van. Cink-, réz-, ólom-, arany-, ezüst- stb. telepek felkutatására alkalmas ez a módszer. Ha nagy területen kell tájékozódnunk, akkor ez az eljárás kissé lassú és hosszadalmas. A nagyobb területek azonban általában sűrűbb-ritkább vízhálózattal rendelkeznek. A folyók, a patakok — az érctartalmú kőzeteken áthaladva — oldják azoknak a fémanyagát és elszállítják. Ilyen területeken a folyók vizében feloldott fémeket vizsgálják meg. A vizsgálatot végző csoport a folyón felfelé haladva, adott közökben (20—30 m) vízmintát vesz, a helyszínen a vízmintába bizonyos vegyszert cseppent, s figyeli a színváltozást. Ha az első „beütést" (színreakciót, színváltozást) megkapják, a vizsgálatot mindaddig folytatják, amíg a színreakció el nem marad. Az utolsó „beütési" hely a fémionok forrása, azaz az érctelep helye, innen oldotta ki a víz az ércet. Így árulja el a folyó az érclelőhelyeket. A Földnek állandó mágneses tere van. A mágneses tér jelenlétéről könnyen meggyőződhetünk, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy az iránytű ennek a megfoghatatlan erőnek a hatására mindig észak—déli irányba fordul. A földkéregben levő ércek a földi mágneses tér hatására anyagi minőségüktől függően kisebb nagyobb mértékben mágneseződnek. Az ércek — például a nikkel, egyes vasércek stb. — azok, amelyek mágneseződése lényegesen eltér a többi kőzet mágnesezhetőségétől. Emiatt a földi mágneses tér elméletileg számított egyenletes eloszlását a mágnesezhető érctelepek zavarják, eltorzítják. Az ilyen zavart, eltorzított helyek (anomáliák) a Föld felszínén nagyon érzékeny iránytűt tartalmazó műszerrel, a magnetométerrel, jól körülhatárolhatók. Nagy kiterjedésű területeken repülőgéphez 40—50 méteres kábelon függő, automatikusan regisztráló mérőműszert kapcsolnak, és ezzel mérnek. A légi úton megállapított anomáliák helyén további részletes felmérést végeznek. Ezt a módszert leginkább a „geológiai szűzföldeken" alkalmazzák. A légi felméréssel igen nagy területeket lehet átfogni, de nem utópisztikus az az elképzelés sem, hogy a mesterséges holdakat is a kutatás szolgálatába állítsák. A földtani adatgyűjtésre alkalmas műszerekkel ellátott mesterséges hold kiválóan alkalmas lenne az anomáliák regisztrálására. Persze nem minden mágneses anomália jelentkezik feltétlenül érctelep felett. Az anomália csak a rendellenességet jelzi, de ahol rendellenesség van, ott érdemes tovább kutatni. A rádium, a tórium és az uránium atommagjai gamma-sugarakat lövellnek ki magukból, s ez a sugárzás a levegőt elektromos vezetővé teszi (ionizálja). E je)enség mérésére műszert szerkesztettek és ennek segítségével keresik meg a radioaktív anyagokat tartalmazó kőzeteket, illetve telepeket. Ha a műszerbe — amelyet Geiger—Müller-számlálónak hívnak — foton (elemi részecske, az elektromágneses hullám legkisebb önálló része) jut, ionizálja a gázmolekulákat, ennek hatására úgynevezett „ionlavina" képződik. Ez áramlökéseket hoz létre, amelyek felerősítve hangszóróban vagy fejhallgatóban apró kattanásokat adnak. A bizonyos idő alatt el* hangzó kattanások számából radioaktív érceket tartalmazó telepekre lehet következtetni. TABLETTA A SZÍVINFARKTUS ELLEN? Ez idő szerint minden évben négymillió ember hal meg a világon szívinfarktus következtében. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szakértői nem sok jóval kecsegtetnek a közeljövőre sem: arra számítanak, hogy amennyiben a következő öt évben sem sikerül megtalálni hatásos ellenszerét, a szívinfarktus okozta halálozások száma túllépi majd az évi 6 milliós határt, és egyre többen esnek majd viszonylag fiatal korban, tehát a 35. életév alatt is áldozatául. Ezért nagy figyelmet érdemelnek azok a jelentések, amelyek legújabban Olaszországból, Milánó környékéről, San Gratoból érkeznek. Arról számolnak be, hogy az itteni kemoterápiái intézetben olyan gyógyszert kísérleteztek ki, amely a hosszú állatkísérletek bizonysága szerint jelentősen csökkenti a szívinfarktus okozta halandóságot. Az új készítmény az aminokapronsav származéka — ezt a vegyületet eddig a vér „hígítására", alvadásának gátlására használták. A C-3 elnevezésű vegyület áthatolhat a test sejtmembránjain és elérheti a beteg szívnek azt a pontját, ahol a vérellátás hirtelen megszakadása, a ko* szorúér elzáródása következtében a szívizom eb fajulásának veszélye fenyeget. Ezen a területen a C-3 megkezdi a kialakult sérülés gyógyítását és ezzel összefüggésben megakadályozhatja a szövetek elhalását. Minél hamarabb dúsítják fel a beteg szervezetet C-3-mal (a legnagyobb veszély a szívinfarktus első 48 órájában fenyegeti a beteget), annál hamarább kezdheti meg a szer áldásos tevékenységét. Az óriási jelentőségűnek ígérkező szert dr, V. Ferrari professzor, a modenai egyetem gyógyszerészeti intézetének vezetője, továbbá dr. A-. Garzia, az Instituto Chemioterapico Italiano kutatóközpont igazgatója fedezte fel. A modenai egyetemen végzett kísérletek, továbbá a készítmény időközben elvégzett eredményes klinikai kipróbálása módot nyújt arra, hogy a C-3 elnevezésű készítményt 1971. közepén tabletta éš injekció formájában már forgalomba hozhassák az olasz gyógyszertárak. SZÁZ SZÁZALÉK FELETTI HATÁSFOK A Szovjetunió villamosenergia-termelésének mintegy 10 százalékát világítási célokra fordítják. Az izzólámpák hatásfoka nagyon csekély — 5 százalék körüli. Ha meggondoljuk, hogy az izzólámpákénál jobb hatásfokú gőzmozdonyokat már éppen a rossz hatásfokuk miatt kitiltották a szovjet vasutakról, akkor világos, hogy rövidesen hasonló sorsra kell jutnia a hagyományos izzólámpáknak ls. Egyelőre azonban még nincs olyan eszköz, amely minden tekintetben megfelelő volna. A kutatások ez irányban széles körben folynak. Az egyik legeredményesebb kutató M. Fok, a Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev Fizikai Intézetének munkatársa. Fok abból a feltételezésből indult ki, hogy kell lennie olyan anyagnak, amely felmelegítve nem bocsát ki magából hősugarakat, és csak a spektrum látható tartományában kezd sugározni. Hosszas kísérletek után megállapította, hogy a félvezető kristálynak van ilyen tulajdonsága. A belőle készült „izzószál" létrehozása és üzemeltetése azonban számos problémát vetett fel. Legjelentősebb volt ezek közül a ködfénylámpáéhoz hasonló tulajdonságuk. Ugyanis a félvezetők ellenállása hőmérsékletük növekedésével erősen csökken, és — megfelelő óvintézkedések nélkül — a bekapcsolás után röviddel a világítótest tönkremegy. Sajnos, ezen a téren a részleges eredmények ellenére még nem jutottak el az Ipari felhasználásig, de a félvezető világítótesttel működő fényforrás már a legközelebbi években várható. Ezzel azonban még távolról sem merültek ki a jő hatásfokú világítóeszköz létrehozásának lehetőségei. Ismeretes, hogy a félvezető kristályok szennyeződés hatására a szennyezőanyag tulajdonságaitól függően elektrontöbbletet, illetve elektronhiányt mutatnak. Ha egy félvezető kristályt úgy növesztenek, hogy egyik részén pozitív, másik részén negatív típusú szennyeződött tartomány alakuljon ki, akkor ezek között diffúzió indul meg mindaddig, míg az elmozduló töltések által létrehozott elektromos tér ezt meg nem akadályozza. A feszültség hatására elmozduló elektronok, illetve lyukak egy része összetalálkozik. A találkozás pillanatában hő vagy fény formájában energia szabadul fel. A felszabaduló energiakvantumok mennyisége a szennyező anyagok vegyi összetételétől függ, és ugyancsak ezek határozzák meg, hogy fény vagy hősugárzás keletkezik-e. Az ezen az elven működő félvezető fényforrások létrehozásával J. Nyikolájev szovjet tudós foglalkozik. A probléma itt egyrészt a félvezető kristály és a hozzá csatlakozó vezetékek érintkezési pontján fellépő veszteségek, illetve az elektronok és a lyukak találkozásakor fellépő veszteségek csökkentése. Ha a félvezető kristály két végére a már említett zárőfeszültségnél kisebb tápfeszültséget kapcsolnak, akkor az elektronok nem tudják átlépni a belső sorompóknak tekinthető záróréteget. A "kristályban található elektronok, illetve lyukak egy része azonban a kristály hőmérsékletének hatására végzett mozgása során olyan energiára tesz szert, amely a kristályra adott feszültség hatásával együtt lehetővé teszi a sorompó áttörését. Ezzel azonban az átjutott töltés mintegy végső erőkifejtéssel jut csak át a túlsó oldalra, és így találkozása ellentétes polaritású töltéssel elkerülhetetlen. így jutottunk el a kissé hihetetlennek tűnő címünk magyarázatához. Ha a fenti elvek szerint működő félvezető fényforrás nemcsak a ráadott elektromos energiát, hanem a környezeti hőmérséklet által kölcsönzött belső mozgási energiáját is fény kiadása formájában tudja hasznosítani, akkor e fényforrás hatásfoka a felvett villamos teljesítményre vonatkoztatva nagyobb lehet 100 százaléknál. Egyáltalán nincs sző a fizikai törvények megsértéséről: a hatásfok 100 százalék feletti része a félvezető lehűléséből származik. 1971 V. 11.