Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-11 / 110. szám, kedd

Egyéves a Szocialista Ifjúsági Szövetség A SZERVEZET GERINCE A MUNKÁSIFJÚSÁG • EREDMÉNYES A FIATALOK SZOCIALISTA VERSENYE A SZISZ megalakulása óla közel egy esztendő lelt el. A tapasztálatok szerint rövid időn belül sikerült megoldani a legégetőbb problémákat, életei önteni az alapszervezetekbe és megteremteni fejlődésük feltételeit. Úgy véljük, a SZISZ évfordulója jó alkalom arra, hogy rávilágítsunk eredményeire és problémáira. Ezért kerestük fel Ivan Haluška mérnököt, a SZISZ szövetségi Központi Bizottságának a titkárát, aki válaszolt kérdéseinkre. . , — Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy ifjúsági szervezetünk — egész' társadalmunkhoz hasonlóan — a párt XIV. kongresszusa előkészületeinek jegyében él. Ez az aktivitás jellemzi az üzemekben, tanonciskolákban és iskolákban, csakúgy, mint falvakon, járásokban és kerületekben kifejtett politikai, nevelő és gazdasági tevékenységünket, mely arra is irányul, hogy az Ifjúság a párt kongresszusát kezdeményező kötelezettségvállalásokkal, szocialista munkaversennyel és a legkülönfélébb hasznos akciók megrendezésével köszöntse. Egyúttal még egy fontos eseményre készülünk: a SZISZ Központi Bizottságának IV. országos plenáris ülésére, melyet eredetileg ugyan a párt kongresszusa előtt akartunk megtartani, de mégis célszerűbbnek tartottuk azt elhalasztani, hogy a pártkongresszus határozatait feldolgozva már konkrét feladatainkat ismertethessük a plénummal. Tanácskozásainkat két napra — június 7-re és 8-ra irányoztuk elő. Klement Gottwald tanításából kiindulva azt akarjuk hangsúlyozni, hogy minden haladó szellemű ifjúsági szervezetnek, tehát a mieinknek is a gerince a munkásosztály. Sajnos éppen erről az elvről feledkeztünk meg nemcsak a válságos években, de már jóval azelőtt. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy szövetségünkben a munkásfiatalok nem voltak megfelelő arányban képviselve, holott köztudomású, hogy a SZISZ születésénél elsősorban a fiatal munkások bizonyították be, menynyire közel áll hozzájuk mind a CSKP új politikája Husák elvtárs vezetésével, mind az új ifjúsági szervezetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanulóifjúságról lemondanánk. Korántsem! Őket sem hanyagolhatjuk el s ezért a júniusi plénumon meg kell találnunk a hozzájuk vezető utat is. Az ipari tanulók és a középiskolások problémái a múltban azonos elbírálás alá estek. Előző kijelentéséből azonban arra következtetek, hogy az ipari tanulok érdekeit a munkásifjúság érdekeivel hozza összefüggésbe. Igen, így van. Erre a magyarázat az, hogy a fiatal munkásoknak nemcsak gyakorlatra, hanem elméleti tudásra is szükségük van. Az egyiket a szakiskola, a másikat jövendő munkahelyük, illetve szakmájuk alapos megismerése biztosíthatja csupán. Ezért határozták el a SZISZ Központi Bizottságának a szervei nemrégiben, hogy üzemi szervezeteink és az ipari tanulóközpontok között szorosabb kapcsolatra van szükség. Ez azért is fontos követelmény, mert az ipari tanulókat osztályöntudatra, a munkásosztályhoz tartozás tudatára kell nevelni. Hogyan készülnek jel az országos tanácskozásra? Természetesen nem ülhetünk ölhetett kézzel. Funkcionáriusaink már hetek óta járják az üzemeket. Azokat, amelyekben a SZISZ eredményesen működik, de azokat is, amelyekben még nem alakultak meg az alapszervezetek. Célunk, hogy a fiatalok kellőképpen felkészüljenek a vitára, mert csak javaslataik, bírálataik, észrevételeik figyelembe vételével tűzhetők ki igényes, de megvalósítható feladataink. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a SZISZ valamennyi szervezete, szövetségünk valamenynyi tagja a júniusi plénum előkészületeinek jegyében éljen. De ugyanakkor arra is súlyt helyezünk, hogy az egyes járásokban a fiatalok összejöveteleken találkozzanak a párt régi tagjaival, az ellenállási harcosokkal és a XIV. kongresszus küldötteivel, akiktől sokat tanulhatnak. Az ő aktivitásuk és konkrét eredményeik követésre méltó példaként állíthatók az ifjúság elé. Hány tagja van ma a SZISZnek? Az egész országban 4500 alapszervezet működik. A tagok száma meghaladja a 380 000-et. Ebből az SZSZK 3800 alapszervezetéből kb. 180 000 fiatalt tartunk nyilván. Alapszervezeteink tehát még nem mindenütt alakultak meg s ezért a júniusi plénum ezt a problémát sem hagyhatja figyelmen kívül. Mondanom sem kell, hogy ezért a fogyatékosságért sokban a tanítókat és a fiatalok feljebbvalóit terheli a felelősség, akik nem mindig tartották be az elvet, hogy az ifjúságnak önként, meggyőződésből kell belépnie a szervezetbe, nem pedig rábeszélésre, esetleg kényszerből, vagy mert bizonyos előnyöket vár tagságától a SZISZ-ben. Formális tagokra nincs szükségünk, mert többet ártanak ügyünknek, mint használnak ... Ám az önként jelentkező, aktív fiatalokat örömmel üdvözöljük, hiszen a SZISZ első kongreszusáig — melyet a jövő év első felében tartunk meg — sok munka vár ránk. Nem vitás, hogy az üzemi szervezetek igyekezete nem lesz hiábavaló, úgyhogy egyre több ifjúmunkással gyarapodnak majd soraink. Olyanokkal, akik szocialista társadalmunk fejlesztéséhez szívesen nyújtják segítő kezüket. Hogyan járul hozzá az ifjúság a gazdasági eredmények eléréséhez? Sokféleképpen: kötelezettségvállalásokkal, brigádmunkával, s ezt a célt szolgálják a szocialista munkaversenyek is, melyekbe a szervezeten kívül állók is bekapcsolódhatnak. A Fiatalok fényszórója pl. 9 hónapos tevékenysége során az egész országban bebizonyította életképességét. Az akció résztvevői rámutatnak a mulasztásokra és hibákra, melyek előfordulnak az üzemekben, a mezőgazdaságban, a szolgáltatások területén és az iskolákban. Az ebbe a mozgalomba bekapcsolódott mintegy 2000 fiú és lány első megbízásukat teljesítve, több mint 250 millió korona értékű, — parlagon heverő — anyagot és gépet fedezett fel (ebből Szlovákiában a megtakarítás 140 millió koronát eredményezett), melyek már teljesítik is küldetésüket a termelésben. A fiatalok az idei télen sokban hozzájárultak a villanyárammal és a tüzelőanyaggal kapcsolatos nehézségek leküzdéséhez is. További akciónk a ZENIT, a komplex szocialista racionalizálásra és a tudományos-műszaki fejlesztésre helyez súlyt. E mozgalom keretében a fiatalok kezdeményezésükkel és szaktudásukkal lehetnek a népgazdaság segítségére, feltéve, hogy sikerül megteremteni a munkás- és a tanulóifjúság közti szorosabb kapcsolatokat, gyakorlati és elméleti ismereteik összpontosításával. A szocialista munkaversenyt az FSZM-mel és a gazdasági szervekkel együtt szervezzük meg, mert közös munkával jobb eredmények érhetők el. A szlovákiai üzemekben több mint 550 ifjúsági szocialista munkabrigád dolgozik. A legjobb eredményeket a Kelet-szlovákiai Vasműben, a martini gépgyárban, a prievidzai szénbányában, a Púchovi Makytában, az Oravai Teslában, a Humennéi Chemlonban, a skalicei gépgyárban érik el. Célunk azonban, hogy az ifjúság kezdeményezése ne csupán az ötéves terv feladatainak túlteljesítésében, vagy az ideológiai nevelőmunkában nyilvánuljon meg, hanem minden tevékenységükben, hogy összeforrjanak a szocialista kollektívák. Erre szolgál a „Signál 50" nevű akciónk is, melynek segítségével a véradásra, gyümölcsfák ültetésére és egyéb önfeláldozó munkára mozgósítjuk a fiatalokat, a párt XIV. kongresszusa tiszteletére. A CSISZ-t annak idején a tevékenységében megnyilvánuló formalizmus miatt érte a legtöbb bírálat. Hogyan igyekeznek megakadályozni a régi hibák megismétlődését? A SZISZ járási bizottságainak az elnökei is élesen elítélték értekezletükön a formalizmust, írásainkban állandóan hangsúlyozzuk, hogy a formalizmus — szervezeteink egyik legnagyobb ellensége — semmiféle határozattal sem küszöbölhető ki. Megelőzése csak valamennyiünk aktív és konkrét munkájával sikerülhet. Ezért igyekszünk kifejteni sokoldalú, mindenki számára vonzó tevékenységet. De csak a jövő mutatja meg, milyen mértékben koronázza siker törekvéseinket. Egyelőre azonban nincs okunk aggodalomra. Ezt bizonyítják az ifjúsági építkezések is, melyekről a múltban nem egy éles bírálatot hallottunk. Meggyőződhettünk róla, hogy ezek az akciók ma sem túlhaladottak, vagy elavultak. A Tušimicei II. Villanyerőmű építkezési munkálataira pl. már eddig több mint 700 fiú és lány jelentkezett. Egyszerre nincs is szükség valamennyiükre. A munka harmonogramjának figyelembe vételével tehát csak fokozatosan küldhetjük oda őket, de mert az idén további 800 fiatal segítségével számolunk, ha várniuk is kell egy ideig a jelentkezőknek, idővel mindenkire sor kerül. Hasonlóan kedvező tapasztalatokkal rendelkezünk Nemeckán, ahol a kilencéves iskola építkezési munkáiból százával fogják kivenni részüket a fiatalok. Tapasztalataink szerint a SZISZ-tagok kezdeményezése és aktivitása emelkedő irányzatot mutat. Egyre több fiú és lány áll mellénk s ezért minden reményünk megvan rá, hogy a CSKP megalapítása 50. évfordulója tiszteletére vállalt igényes feladatokat sikeresen teljesítjük. Nagyra becsüljük a fiatalok megértését és áldozatkészségét, melyért kétségtelenül elismerést érdemelnek. KARDOS MARTA Okos fiúk Ľubomír Thomka és Karol Ďurdík a martini járásbeli Folkušová községből nemcsak szeretik a természetei, hanem fel is tudják ismerni értékeit. A két iskolásgyerek sétálni ment a falut környező helyekbe, ahol egy öreg fenyő tövében elhullott kőszáli sasra leltek. Ahelyett, hogy indián fejdíszt ssináltak volna a tollából, ivatosan felvették a nagy madarat és elvitték a faluba. A leletet a fiúk bejelentették a martini múzeumba. A múzeum szakértői megállapították, hogy a kőszáli sas természetes módon múlt ki, túl öreg volt már. Erről tanúskodnak méretei: szárnyainak fesztávja 221 cm. A fiúk érdeme, hogy idejében cselekedtek, mielőtt a sas oszlásnak indult volna. így a ritka madár jől preparálíató és a természettani gyűjtemény szép példánya lesz. (v.) Korunk egyik legfenyegetőbb réme a rák. Bolygónkon orvosok és tudósok ezrei foglalkoznak a rosszindulatú daganatok vizsgálatával: A Szovjetunióban több mint 20 onkológiai és 270 gyógyintézetben, valamint 2700 kórházi osztályon harcolnak ellene egyre tökéletesebb diagnosztikai és gyógyászati műszerekkel, felhasználva többek között a sebészeti és sugaras gyógyítás módszereit is. Képünkön: A Szovjet Tudományos Akadémia Onkológiai Kísérleti Intézetében a kísérleti állatot előkészítik a műiéire. CSTK—APN felvétel " Kami Savét 50 éves Dr. Karol Savel, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára tegnap töltötte be 50. életévét. A jubiláns már ifjú éveiben, fiatal erdei munkásként szülőfalujában, Vikartovcén kemény iskolát kapott. Már ekkor megedződött osztályöntudata, a munkásosztályhoz és a kommunista párthoz fűződő viszonya. Tevékenyen részt vett a fasizmus elleni harcban. A felszabadulás után bekapcsolódott á politikai életbe. Először Dolný Kubín-i járási pártbizottság titkáraként dolgozott, majd Poprádra és Ružomberokba, később pedig Kosícére került. 1952—56 között a žilinai kerületi pártbizottság vezfető titkáraként működött. A CSKP KB Politikai Főiskolájának elvégzése után az oktatásügyi megbízott helyettese lett. 1965-ben a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkárává választották, s azóta is ezt a funkciót tölti be. A jubiláns szilárd politikai álláspontjának köszönheti, hogy az 1968—69-es években is kitartott politikai meggyőződése mellett és ápolta a csehszlovák—szovjet barátságot. Az ünnepelt több tisztséget tölt be és számos kitüntetés birtokosa. Köztársasági elnökünk a jubilánsát a Munkaérdemrenddel tüntette ki, amelyet tegnap Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára kezéből vett át. 28. EPILÓGUS Falvak és városok szabadultak fel azóta, s a harc folytatódik a végső szabadság kivívásáig. De nemcsak a jövőt kell látnunk, hanem az utat is, amelyet addig a jövőig végig kellet járni. Ezért is utaztam le „A" városba egy szerdai napon, hogy találkozzam a Néma kocsmárossal. Megjelent már jó néhány növel lám, egy-két versemet is terjesztik kéziratban, volt tehát némi alapom ahhoz, hogy kérni merjem a parancsnokságot, hadd látogassak el abba a táborba, ahol a Néma kocsmáros él, dolgozik, harcol. Emlékezőtehetségem, helyzetjelismerésem ezúttal nem hagyott cserben. Az állomás előtt nyomban felismertem azt a kis katonai gépkocsit, amelynek várnia kellett. A középmagas, amerikai őrmester kicsit ferdén támaszkodott a kocsinak, mintha jobb vállát akarná pihentetni valamiért. Ezt is észrevettem az első pillanatban, s bátran az őrmesterhez léptem: — Kapható déli Stelo? Az őrmester kicsit gyanakodva nézett rám, aztán hanyagul kiköpte a rágógumit, s úgy válaszolt: — Délben már nem jelenik meg a Csillag. Felléptem a nyitott kocsira. Az őrmester hátra mutatott, de mondtam, hogy szívesebben ülök mellette. Legalább beszélgethetünk. — Hát beszélgetni az mindig jó — mondta, s gázt adott a motornak. Amint elmaradtak mögöttünk a város utolsó épületei, s kocsink nekivágott a hegyekbe vezető útnak, a gépkocsivezetőhöz fordultam: — Mit tud a néma kocsmárosról? — Miért éppen róla? — Tudja, szeretném megírni a történetét, végtére is nemcsak a jövőt kell látnunk, hanem az utat is, amelyen idáig elérkeztünk ... — Tehát maga író? — Néhány novellámat már kiadták, néhány versemet kézről-kézre adták az elmúlt években. Egyszer be is vittek a saigoni parancsnokságra, s megmondták, hogy kilyukasztják a bőrömet, ha még egy olyan verset elkapnak. — Szóval meghurcolták? — Ügy is lehet mondani. De mi volt ez a Néma kocsmáros történetéhez képest? — sóhajtottam, s most már kéretlenül beszélni kezdett: — Néhány hónappal azelőtt, hogy Dien Bien Phu-nál szétvertük volna a franciákat, egy néma ember jelentkezett a városi rendőr parancsnoknál, hogy engedélyezze ... Mondta, mondta, s én jegyzeteltem szorgalmasan. Az út mellett buján zöldellt a fű, óriásarass.zal nőttek magasabbra a bambuszok, s a máskor csenevész gumicserjék is életerősnek tűntek. Valahol a történet közepefelé tartott már a gépkocsivezető, amikor megjegyeztem: — Ahogy ezekből a történetekből kirajzolódik a néma alakja, akár tízezer ember között is ráismernék. — Igazán? — kérdezte, de csak úgy mellékesen, s folytatta az elbeszélést. A parancsnokságon már vártak bennünket. Az egyik tiszt — vállapja nem volt, nem tudom milyen rangja lehetett — olyan furcsán kérdezte, hogy találkoztam-e már a Néma kocsmárossal, hogy azt kellett hinnem, hogy nem is én, hanem ö érkezett meg éppen most. Mondtam, hogy nem. Nem találkoztam. Pedig ezért utaztam ide Saigonból. Ezért jártam ki a parancsnokságon az engedélyt ehhez a látogatáshoz. Dühös lettem. Megkérdeztem, hogy egyáltalán van-e reményem arra, hogy találkozhatok vele? A parancsnok csak a vállát vonogatta, a gépkocsivezető meg a fülét vakargatta. Olyan jura füle volt, mintha valami megharapta volna. __ Visszafordultam. S most visz a vonat ffj Saigonba, jó húsz órai utazás állt még' előttem. Nem tudom, de mindig annak a J9 gépkocsivezetőnek a sebhelyes füle jelenik meg a szemem előtt. V. Bizonyára valaminek eszembe kellett volna jutni róla... Vége £J Fordította: Kátay Antal ^