Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

A Szovietuniú K

ommunista Par

tja Központi Bizoiisäganak beszá

molója c, ^-^—-•v^teai.tBamrmim^™ i inni 11'Timii (Folytatás a 9. oldalról) műszaki fejlődésből, a népgazdaság szerkezetének tökéletesítéséből, a termelőalapok és a beruházások tökéletesebb kihasználásából, a beruházási építkezések javításából adódnak. A tartalékok azonban nem korlátozódnak csak erre, megtalálhatók minden egyes vállalatnál, kolhozban és szovhozban. A munkaidő-veszteségek megszüntetésére gondolok, a munkaerő-vándorlás csökkentésére, a termelés ütemében mutatkozó kiesés megszüntetésére, a gépek állásidejének kiküszöbölésére. Nagy jelentősége van a nyersanyagok, az anyagok, a fűtőanyag és az elektromos energia gazdaságos felhasználásának, a műszaki berendezések, a gépek, a felszerelések, a traktorok, a kombájnok és a gépkocsik gondos kezelésének. Az országban hatalmas mennyiségű műszaki berendezés van, s ha ezzel nem megfelelően bánunk és nem használjuk ki teljesen, csökkentjük élettartamát és ez jelentős kárt okoz népünk érdekeinek. Lehet, hogy minden egyes üzemben vagy kolhozban a takarékossági rendszabályok csk száz vagy ezer rubeleket eredményeznek, ez azonban népgazdasági méretekben százmilliókat vagy akár milliárdokat tesz ki. Egy évvel ezelőtt az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a Komszomol Központi Bizattsága levéllel fordult a szovjet dolgozókhoz a termelési tartalékok felhasználásának megjavításával és a takarékosság fokozásával kapcsolatban. Ez a levél olyan nagy töme^munka alapja lett, amely nem rossz eredményekkel járt. Az összes tartalék kihasználásáért, a takarékosság fokozásáért, a rossz gazdálkodás, a pazarlás ellen vívott harc azonban nem jelent rövid lélegzetű kampányt. A párt-, a tanácsi, a gazdasági, a szakszervezeti és a Komszomolszervezetek mindennapos tevékenységének egyik legfontosabb irányáról van Elvtársaki A párt gazdaságpolitikájának harmadik csomópontja a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítése. Lényegében arról van szó, hogyan szervezzük meg jobban a társadalom tevékenységét a gazdasági és a társadalmi fejlődés meggyorsítása érdekében, hogyan biztosítsuk a meglevő lehetőségek legteljesebb kihasználását, hogyan egyesítsük ínég szorosabban a kollektívák százezreit, a dolgozók tízmillióit a párt politikája fő céljainak elérésére. Következésképper az irányítás kérdései nemcsak a vezetők és a szakemberek szűk körét érintik, hanem minden párt-, szovjet és gazdasági szervezetet, a dolgozók minden kollektíváját. Ez azt jelenti, hogy az Irányítás megjavítása a párt egész gazdaságirányító tevékenységének fontos alkotórésze. így vetette fel a kérdést a központi bizottság az 1969. decemberi plénumon. Miért váltak most olyan időszerűvé az irányítási kérdések? Mindenekelőtt azért, mert gazdaságunk méreteinek növekedése ős menynyiségi eltolódásai — miu* már szó volt róla — új, magasabb követelményeket állítanak az irányítás elé, nem teszik lehetővé, hogy megelégedjünk a kialakult formákkal és módszerekkel, még akkor sem, ha azok a múltban jó szolgálatot tettek. Mást is figyelembe kell vennünk: az utóbbi időben jelentősen bővült az irányítás megjavításának lehetősége, Ez összefügg kádereink, a széles dolgozó tömegek tudásszintjének növekedésével és szakképzésének megjavításával, az irányítási tudomány és az elektronika, a számítástechnika gyors fejlődésével. Nagyon fontos a kérdés politikai o) dala is. A gazdasági mechanizmus fo lyamatos munkája segít abban, hogy jő, pezsgő légkört alakítsunk ki az országban, előmozdítja *a széles tömegek alkotótevékenységének fellendülését, kiváltja a kezdeményezés fokozódását a dolgozóknál, mivel az emberek látják, hogy munkájuk méltóképpen gyümölcsözik, a népnek, az egész társadalomnak javára válik. Másfelől pedig semmi sem hűti le annyira az embereket, mint a meggondolatlan döntések, egyes dolgozók tehetelensége vagy bürokratizmusa, ami oda vezet, hogy a munka, a társadalmi gazdagság, a megalkotott értékek semmivé válnak. A beszámolási időszakban nagy mun kát végeztünk a gazdasági mechanizmus tökéletesítésében. Az irányítás ágazati rendszerének visszaállítása után jelentősen emelkedett a népgazdaság központi irányításának színvonala. Ä párthatározatoknak megfelelően az ipar áttért a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerére, ami lehetővé tette néhány, a korábbi években észlelt nem kívánatos gazdasági jelenség fejlődésének megállítását. A demokratikus alapok fejlesztésének irányvonala abban nyilvánult meg, hogy a dolgozókat mind szélesebb körben vonták be a termelés szó. Az erre irányuló munkát a lehető legnagyobb mértékben fokoznunk kell. A központi bizottság szükségesnek tartja annak hangsúlyozását, hogy az új ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése érdekében fontos arra törekedni, hogy kádereinknél bizonyos változások menjenek végbe a gazdasági kérdések felfogásában, megváltozzanak egyes megszokott elképzelések. Azoknak a történelmi körülményeknek a hatására, amelyek közé kerültünk, a dolog úgy alakult, hogy az első helyre mindig a mennyiségi értékeléseket tették: ennyi és ennyi acélt, kőolajat, gabonát, traktort kell termelni. Természetesen a mennyiségi oldal most is fontos marad számunkra. Ezt azonban teljesebben és következetesebben kell kiegészíteniük olyan mutatóknak, amelyek a termékek minőségére és a vállalati tevékenység gazdasági oldalára vonatkoznak. Például ha valamely vezető beszámol egy termék előállításáról, akkor munkájának megalapozott értékelésére csak azután kerülhet sor, miután kiderült, hogy milyen áron érte el ezt. S ha az ár túlságosan magas, ha ő teljesítette ugyan a tervet, de meghiúsította a kooperácós szállításokat és becsapta a többi vállalatot, ha az egyik helyen elért siker a másik helyen hiányt eredményezett, akkor az ilyen vezetőt nem dicsérni, hanem bírálni kell. Mi akkor bíráljuk a vezetőket, ha hibát vagy más vétséget követtek el. Ez helyes is, a igényességet növelni kell. Ügy látszik azonban, hogy nemcsak azokat kell bírálni, akik hibákat követnek el, hanem azokat is, akik nem használják ki az összes lehetőségeket a termelés fejlesztésére, nem kezdeményeznek, passzívak. A pártnak a jelenlegi ötéves időszakra kitűzött tervei annál sikeresebben valósulnak meg, minél magasabb követelményeket támasztunk majd saját munkánkkal és mások munkájával szemben. irányításába, bővült a köztársaságok és a területek gazdasági illetékessége, valamint a vállalatok operatív önállósága. Mindent összevetve az élet, a gyakorlat — és ez a legjobb tanítómester — azt mutatja, hogy nem elégedhetünk meg azzal, amit eddig elértünk. Az irányítási rendszer tökéletesítése nem egyszeri intézkedés, hanem az élet által felvetett problémák megoldásának dinamikus folyamata. Ezek a problémák pedig továbbra is - figyelmünk középpontjában fognak állni. Ezzel összefüggésben célszerűnek látszik röviden elidőznünk néhány olyan kérdésnél, amely a központi bizottság véleménye szerint igen jelentős. A tervezésről. A központi láncszem, a népgazdaság irányításának szíve, a szocializmus viszonyai között a tervezés. Országunknak nagy eredményei vannak e téren és joggal vagyunk büszkék ezekre az eredményekre. De egy helyben állni nem lehet, intenzíven kell munkálkodnunk azon, hogy tökéletesítsük a népgazdasági tervezésnek mind az elméletét, mind a gyakorlatát. Elsőrendű jelentőségű feladattá válik a tervezés tudományos színvonalának további emelése. Megérett a tervezési módszerek tökéletesítésének szükségsierűsége. A tervezésnek a társadalmi szükségletek pontosabb tanulmányozásán, gazdasági lehetőségeinek tudományos prognózisán, a megoldások különböző változatainak, közvetlen és távoli kihatásainak sokoldalú elemzésén és értékelésén kell alapulnia. E felelősségteljes és bonyolult feladat megoldása érdekében ki kell szélesíteni a gazdasági tervezés horizontját. Mind gyakrabban találjuk szemben magunkat azzal a ténnyel, hogy igen fontos gazdasági és szociálpolitikai feladatok megvalósításához nem öt esztendőre, hanem lényegesen több időre van szükség. Ezzel kapcsolatban felmerül a népgazdaság-fejlesztés hosszú leJáratú távlati megtervezésének kérdése, amely az ország lakosssága növekedésének, a népgazdaság szükségleteinek, a tudományos és műszaki fejlődésnek a prognózisára épül. Ilyen módon a hosszú lejáratú terveket állandóan egyeztetve az ötéves és az évi tervekkel hatékonyan megoldhatók fejlődésünk alapvető problémái. Mind fontosabbá válik a tervezésnek és a nagyszabású népgazdasági feladatok megoldásának komplex megközelítése. Maguk az előttünk álló feladatok olyanok, hogy megoldásuk rendszerint sok ágazat és gazdasági körzet egybehangolt erőfeszítéseit követeli meg, a különböző intézkedések egész rendszerének megvalósítását foglalja magában. Vannak-e pozitív tapasztalataink e téren? Feltétlenül vannak. Ha csupán az utóbbi évekről beszélünk, ilyen program a mezőgazdaság fellendítése, a nyugatuzibériai óriási olajvidék meghódításának programja, a kozmikus kutatási program és így tovább. Most sok más hosszú lejáratú program elmélyült kidolgozása és ezeknek az ország általános gazdasági fejlesztési terveivel való összeegyeztetése vár ránk. A tervezői munkában teljes mértékben számolni kell a helyi sajátosságokkal. Öriási, különböző feltételekkel rendelkező országunkban ennek a feladatnak elsőrendű a jelentősége. Folytatni kell a munkát a termelés területi elosztásának megjavításában is. A tudomány nagymértékben gazdagította a termelés elméleti fegyvertárát, amikor kidolgozta a gazdasági-matematikai modellezés, a rendszerelemzés módszereit és más módszereket. Alaposabban ki kell aknázni ezeket a módszereket, gyorsabban meg kell teremtenünk az irányítás automatizált ágazati rendszereit, figyelembe véve, hogy perspektivikusan létre kell hoznunk az adatok összegyűjtésének és feldolgozásának országos automatizált rendszerét. Ez nem csupán a megfelelő technika előállítását teszi fontossá, hanem jelentékeny számú szakképzett káder kiképzését is. A gazdaság tervezésével elválaszthatatlanul összefügg, elvtársak, szocialista gazdaságunk minden sikere. A tervezés minőségétől jelentős mértékben függenek majd szocialista gazdaságunk jövendő eredményei. Ez az oka annak, hogy a tervezés tökéletesítésének a jövőben Is figyelmünk homlokterében kell állnia. Következetesen harcolni kell azért, hogy fokozódjon a káderek felelősségérzete az állami tervek és feladatok teljesítéséért, a tervfegyelem szilárdításáért a népgazdasági mecha^ nizmus minden láncszemében. Az irányítás szervezeti struktúrájának tökéletesítéséről. Az élet a termelőerők fejlődése felvetette a gazdaságirányítás szerkezete tökéletesítésének, az egyes szervek funkciói tisztázásának kérdéseit is. Miről van szó konkrétan? Mindenekelőtt növelni kell az állami tervbizottság és más országos szervek szerepét és meg kell javítani munkájukat. Ehhez nyilvánvalóan az szükséges, hogy megszabaduljanak jelenlegi ügyeik jelentős részétől, hogy figyelmüket a népgazdaság fejlesztésének fő problémáira összpontosíthassák. Megérett a minisztériumok és a főhivatalok szerepe növelésének, önállóságuk kiszélesítésének kérdése, ami funkcióik bizonyos tisztázását is megköveteli. Szükségessé válik a termelés összpontosításának fokozása. A felgyülemlett tapasztalatok azt mutatják, hogy csakis a nagy egyesüléseknek van "erejük arra, hogy kellő számban összpontosítsák a képesített szakembereket, a gyors technikai haladást, valamennyi erőforrás minél jobb és minél teljesebb kihasználását biztosítsák. Az egyesülések és a kombinátok alakításának irányvonalát határozottabban kell követni. Távlatilag nézve az egyesüléseknek és a kombinátoknak kell a társadalmi termelés fő önálló gazdasági elszámolási láncszemeivé válniuk. Az egyesülések megteremtésekor különösen fontos, hogy az adminisztratív hatásköri határ és a hivatali alárendeltség ne gátolja meg a vállalatokat az irányítás hatékonyabb formájának bevezetésében. A koncentrációt a mezőgazdaságban is fejleszteni kell. Az irányítás struktúrája tökéletesítésekor a párt fontosnak tartja annak a lenini elvnek a következetes érvényesítését, hogy ki-ki személyesen felelős a reá bízott ügyért. A döntés meghozatalakor teljesen világosnak kell lennie, hogy ki a felelős érte. S ugyanígy világosnak kell lennie, hogy ki a felelős akkor is, ha nem hozzák meg vagy elodázzák a szükségessé vált döntést. Az irányítás minden szintjén fontos pontosan meghatározni a jogok és a felelősség nagyságát és viszonyát. Kis felelősség mellett a nagy jogok lehetőséget teremtenek az adminisztratív önkényeskedésre, a szubjektivizmusra, a meggondolatlan döntésekre. Ennél semmivel sem jobb az a helyzet, amikor a nagy felelősség kis jogokkal párosul. Ilyen helyzetben még a legkörültekintőbb dolgozó is gyakran tehetetlenné válik, s nehéz lenne teljes mértékben számon kérni tőle a reá bízott ügy intézését. Az irányítás lépcsőzetességének kiküszöböléséhez arra kell törekedni, hogy a kérdések többségében egyszer s mindenkorra döntsenek, s a döntést ne küldözgessék egyik fórumtól a másikhoz. Az igazgatási rendszer minden láncszemének úgy kell foglalkoznia a maga A párt egyik központi feladata, hogy fokozottabb mértékben bevonja a dolgozó tömegeket a termelés irányításába. El kell érni, hogy minden öntudatos dolgozó, minden öntudatos munkás — mint Lenin hangsúlyozta — „ne csak gyára gazdájának érezze magát, hanem érezze magát az ország képviselőjének". (Lenin művei, 4. kiadás, XXVII. kötet, 407, oldal.) Nagy lehetőségeink vannak dolgával, hogy a magasabb fórumon ne halmozódjanak fel a folyó ügyek, amelyek elvonják e fórumokat a nagy problémáktól, hanem alacsonyabb szinten, operatívan oldják meg az illetékességük körébe tartozó kérdéseket. Ez bizonyára így lesz helyes. Az igazgatás struktúrájának tökéletesítése következetes harcot igényel a hatásköri szűklátókörűség vagy a provincializmus minden megnyilatkozása ellen. A gazdasági ösztönzők megerősítéséről. A párt a népgazdaság irányításának tökéletesítése érdekében végzett munkája során szilárdan ahhoz az irányvonalhoz tartja magát, amely helyesen hangolja össze a központi szervek utasításait a termelést befolyásoló gazdasági ösztönzők alkalmazásával. Ezek az ösztönzők: az önálló gazdasági elszámolás, az árak, a haszon, a hitelek, az anyagi ösztönzés formái stb. Ezek feladata, hogy megteremtsék azokat a gazdasági feltételeket, amelyek elősegítik a termelő kollektívák, a dolgozó milliók sikeres tevékenységét, s biztosítsák munkájuk eredményének megalapozott értékelését. A munka és a felhasználás mértékének pontos meghatározása megköveteli mindeme ösztönzők szakszerű alkalmazását, s az áru-pénz viszony tökéletesítését. A kongresszus küldöttei jól tudják, hogy az ilyen irányú intézkedések egész sorát végrehajtottuk, összhangban a központi bizottság 1965. évi szeptemberi plénumának határozatával, amely „Az ipar irányításának javításáról, a tervezés tökéletesítéséről, s az ipari termelés gazdasági ösztönzésének fokozásáról" szólt. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a párt helyesen értékelte a helyzetet, s helyes irányt választott a népgazdaság irányításának tökéletesítésére, amikor a gazdasági reformokat kezdeményezte. De ugyanakkor még egyáltalán nem sikerült valamennyi kérdést megoldani. A felgyülemlett tapasztalatok még nyilvánvalóbbá tették, hogy erőfeszítéseinket milyen fő irányokba kell összpontosítani. Ez olyan gazdasági feltételek megteremtését jelentette, amelyek először is arra ösztönözték a vállalatokat, hogy optimális kötelezettségeket vállaljanak, tehát feszített terveket fogadjanak el és ésszerűbben használják ki a tőkeberuházás és a munka erőforrásait; másodszor, a lehető legnagyobb mértékben ösztönözték a tudományosműszaki haladás meggyorsítását, a munkatermelékenység növekedését; harmadsorban előmozdították következetes harcukat a termékek minőségének javításáért. Rendkívül időszerű marad az önálló gazdasági elszámolás elveinek következetes bevezetése mind az iparvállalatoknál, a kolhozokban és a szovhozokban, mind a magasabb gazdasági irányító szerveknél. Nagyobb szerepet kell biztosítani a gazdasági szerződéseknek és a végrehajtásukért való felelősségnek. A trösztöknek és a vállalatoknak stabil és évekre szóló tervfeladatokat és gazdasági normákat kell kidolgozniuk. A gazdasági tevékenység fontos oldala — amelytől nem csekély mértékben függ a termelés hatékonysága —a munka szerinti bérezés tökéletesítése. A megfeszített, magas termelékenységű munkát ösztönöznünk kell és nagyobb mértékben kell jutalmaznunk. Miként a scsekinói vegyipari kombinát tapasztalatai megmutatták, célszerű szélesebb körű lehetőséget biztosítani a vállalatoknak az olyan dolgozók és kollektívák ösztönzésére, akik, illetve amelyek a legjobban kiveszik a részüket a termelés fejlesztéséből, több szakmát is elsajátítanak, gazdaságosan termelnek, gondosan bánnak a köz vagyonával. A dolgozók anyagi érdekeltsége fokozásának együtt kell járnia a munka erkölcsi ösztönzőinek kiterjesztésével. Egyszóval, elvtársak, a pártszervezeteknek, a gazdasági szerveinknek és a dolgozók kollektíváinak komolyan kel dolgozniuk a gazdálkodás gazdaságos módszereinek tökéletesítésén. Ebben az összefüggésben szólnom kell a szovjet közgazdaságtudományra háruló felelősségről. Ez a tudomány köztudomású sikereket ért el az utóbbi években. De a népgazdaság gyors fejlődése, s gazdaságunk megoldásra váró új feladatai jó néhány bonyolult elméleti és gyakorlati kérdést állítanak előtérbe, amelyek megkövetelik mind a gazdasági szervek, mind a tudósok feszült figyelmét. ennek eléréséhez. A dolgozók részvétele a gazdaság irányításában nem korlátozódik a gazdasági feladatok megoldására egy adott termelőkollektíva keretein belül. Széleseb értelemben kell megközelíteni ezt a kérdést, figyelembe véve azt a szerepet, amelyet a gazdaság irányításában pártunk és a szovjet állam (Folytatás a 11. oldalon) 12. TÖKÉLETESÍTSÜK A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZERT 13. A DOLGOZÓK FOKOZOTTABB RÉSZVÉTELE A GAZDASÁG IRÁNYÍTÁSÁBAN