Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának óeszámolóia (Folytatás a 10. oldalról) játszik. Politikájukat — ezen belül a gazdasági politikát is — a dolgozók alapvető érdekei diktálják. E politikát a választott szervekben a dolgozók kép­viselői dolgozzák ki, a tömegek széles körű részvételével a fontosabb tervek és határozatok megvitatásában. A dolgozók aktívan részt vesznek e határozatok megvalósításának ellenőrzésében Is. A párt a jövőben is fejleszteni fogja a szocialista demokrácia mind ezen for­máit. A gazdaság irányításában nagy szere­pet játszanak a munkások, a kolhozpa­rasztok, az alkalmazottak millióit egye­sítő pártalapszervezetek. Élve a válla­latok gazdasági tevékenysége feletti el­lenőrzés jogával, az alapszervezetek ha­tékonyan befolyásolják a termelési kér­déseket. Hatalmas szerepük van a szakszerve­zeteknek a gazdasági kérdések megol­dásában, a szocialista munkaverseny fejlesztésében, a tömeges műszaki te­vékenységben, a munkafegyelem meg­erősítésében. . A beszámolási időszakban jelentős mértékben aktivizálódtak a termelési értekezletek, a munkásgyűlések, a kol­hozparasztok közgyűlései. Gondoskodni kell ezek tekintélyének további növe­léséről, meg kell vitatni e gyűléseken a vállalat életének legfontosabb kérdé­seit. Fejleszteni kell azt a gyakorlatot, amikor a vállalatok és a szövetkezetek vezetői, a minisztériumok vezető beosz­tású dolgozói rendszeresen számot ad­nak a munkáról közvetlenül a dolgo­zóknak. A termelési kérdések mellett termé­szetesen a kollektívák figyelmének köz­pontjában kell állniuk a munkavédelmi kérdéseknek, az életfeltételekkel kap­csolatos kérdéseknek. Támogatást érde­mel a kollektívák szociális fejlesztési tervei összeállításának gyakorlata. Javí­tani kell a kollektív szerződések meg­kötésének és ellenőrzésének rendszerén. Kötelességünk, hogy még teljesebben megvalósítsuk a lenini útmutatásokat, elérjük, hogy minden munkás, kolhoz­paraszt és értelmiségi a párt gazdaság­politikája megvalósításának öntudatos harcosává váljék, állami felelősséggel cselekedjék, teljes mértékben érvénye­sítse tehetségét, kezdeményezőkészsé­gét, gazdasági leleményességét. Elvtársak! A párt által kitűzött, a gazdaság fejlesztését, a nép jólétének fokozását célzó tervek sikere végső fo­kon az emberektől függ. A munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a párt-, a tanács- és a szakszervezeti káderek öntudatos ős állhatatos munkája — ez a kommunista építés frontján az új győ­zelmek záloga. Ezért gazdasági programunkat széles körű párt-, szervezeti, politikai és esz­mei nevelőmunkával kell alátámasztani, amely képes arra, hogy munkába ál­lítsa a szocialista társadalmi rendben és a szovjet emberben — a harcos, a dolgozó, az alkotó ragyogó tulajdon­ságainak hordozójában — rejlő gigászi erőket. Célunk, hogy még jobbá, még szebbé, még boldogabbá tegyük a szovjet embe­rek életét. A lelkes, önfeláldozó mun­ka újabb évei állnak előttünk, az olyan munkáé, amelybe belefektetjük vala­mennyi alkotóerőnket. Számunkra ez az egyetlen, a jóléthez, a boldogsághoz, a fényes kommunista jövőhöz vezető út. III. A szovjet társadalom társadalmi-politikai fejlődése és a párt feladatai Elvtársak! Az eltelt öt évben a központi bizott­ság nagy figyelmet szentelt a szovjet társadalom társadalmi-politikai és kul­turális fejlődésének kérdéseire. Enged­jék meg, hogy beszámoljak arról, amit ezen a területen tettünk. 1. VÁLTOZÁSOK Á TÁRSADALOM SZERKEZETÉBEN, A SZOVJET NÉP EGYSÉGÉNEK TOVÁBBS MEGSZILÁRDULÁSA 1971 IV. 1. A központi bizottság amikor napi­rendre tűzte és megoldotta politikai rendszerünk továbbfejlesztésének prob­lémáit, az ideológiai jellegű kérdéseket, abból indult ki, hogy a párt politikája akkor hozza meg a kívánatos eredmé­nyeket, amikor pontosan felméri az egész nép érdekeit, csak úgy,, mint a népet al­kotó osztályok és társadalmi csoportok érdekeit, s ezeket közös mederbe tereli. A párt politikája arra irányul, hogy se­gítse a munkásosztály, a kolhozparaszt­ság és az értelmiség közeledését, a vá­ros és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek fokozatos felszámolását. Ez az osztály nélküli kommunista társadalom építésé­nek egyik fő területe. Az összes osztályok és társadalmi cso­portok közeledése, a szovjet nép erköl­csi és politikai tulajdonságainak kiala­kítása, a szovjet nép társadalmi egysé­gének megszilárdítása nálunk a marxis­ta—leninista ideológia alapján megy végbe, annak az ideológiának az alap­ján, amely a munkásosztály szocialista érdekeit és kommunista esz­méit fejezi ki. A munkásosztály társadalmunk legna­gyobb létszámú osztálya. Az ötéves terv folyamán a munkások létszáma mint­egy nyolcmillió fővel nőtt. A munkás­osztály sorai jelentősen kibővültek a szovhozok dolgozóival. Munkások alkot­ják a lakosság foglalkoztatott részének több mint 55 százalékát. A munkásosz­tálynak a szocialista társadalomban el­foglalt helyét azonban nemcsak létszá­ma határozza meg, amely a gazdaság fejlődésétől, a tudományos-műszaki for­radalom ütemétől függően változhat. A munkásosztály volt és marad a társada­lom fő termelőereje. Forradalmisága, fegyelmezettsége, szervezettsége és kol­lektív szelleme határozza meg vezető helyét a szocialista társadalmi viszo­nyok rendszerében. A munkásosztálynak, mint a kommu­nizmus építőjének, vezető szerepe annak mértékében növekszik, amilyen mérték­ben emelkedik általános, kulturális szín­vonala, képzettségi foka és politikai aktivitása. A munkásosztály kulturális színvonalának emelkedéséről meggyő­zően tanúskodnak többek között a két legutóbbi népszámlálás adatai. 1959-ben 1000 munkás közül a Szovjetunióban 386-nak volt főiskolai vagy középisko­lai végzettsége, ezzel szemben ma ará­nyuk eléri az 550-et. Országunkban egyre több az olyan munkás, aki tökéletesen elsajátította szakmáját, aki a középiskola elvégzése után folytatja a tanulást, elsajátítja a tudomány és a kultúra legújabb ered­ményeit. Ezek a munkások rendszerint politikailag aktív emberek, akik az üzem és az egész állam érdekeit, saját érdekeiknek tekintik. Az ilyen munká­sokhoz igazodnak a szovjet dolgozók, és törvényszerű dolog, hogy az utóbbi években szüntelenül növekedett a kom­munista pártban a munkások száma, mind nagyobb arányban képviseltetik magukat a tanácsokban és a társadalmi szervezetekben. A párt továbbra is arra irányítja erő­feszítéseit, hogy növekedjék és szilár­duljon a munkásosztály befolyása tár­sadalmi életünk minden szférájában, hogy a munkások aktivitása és kezde­ményezőkészsége még gyümölcsözőbb eredményeket hozzon. Társadalmunk politikai alapja a mun­kásosztály és a parasztság szövetsége. A párt politikája, az ipar és a mező­gazdaság fellendítésére tett gyakorlati intézkedései e hatalmas szövetség to­vábbi megszilárdulását eredményezték. A mezőgazdaság termelőerőinek nö­vekedése, a mezőgazdasági munka fo­kozatos átalakulása az ipari munka sa­játos fajtájává, a falu kulturális szín­vonalának emelkedése és a falusi élet­forma megváltozása, együttvéve elvezet a parasztember társadalmi arculatának és pszichológiájának megváltozásához. Egyre több közös vonás jelenik meg, amely a parasztot a munkáshoz hason­lítja. Növekszik azoknak a kolhozparasz­toknak a száma, akiknek munkája köz­vetlenül gépekkel kapcsolatos, emelke­dik a kolhozparasztság képzettsége. A Nagy Honvédő Háború előtt a falusi dolgozók közül csupán 6 százaléknak volt felsőfokú vagy középfokú képzett­sége. Az 1970 végéről származó adatok szerint viszont a falusi lakosságnak már több mint a fele közép- vagy fő­iskolát végzett. Ez a mi társadalmunk igen nagy győzelme. A kolhozközi és vegyes állami-kolhoz termelési egyesülések és vállalatok mind nagyobb mérvű elterjedése lénye­ges társadalmi következményekkel jár. Az új és egyre bonyolultabb technika — nagy teljesítményű traktorok, kom­bájnok, gépjárművek — térhódítása a falun, a parasztok jólétének növekedése, a kulturális és az életkörülmények fo­kozatos javulása egyre vonzóbbá, egyre érdekesebbé teszi a mezőgazdasági mun­kát, főleg a fiatalok számára, módot nyújt nekik magas fokú szakképzettség megszerzésére. Ennek eredményekép­pen az iskolákból kikerülő falusi fia­talok manapság már szívesebben marad­nak és dolgoznak falun. Ez jó irányzat, minden támogatást megérdemel, annál is inkább, mivel a mezőgazdasági ter­melés fejlődése szükségessé teszi a kvalifikált szakemberek kiképzésének bővítését a falvak számára. A kolhozparasztok harmadik össz-szö­vetségi kongresszusa, mint ismeretes, elfogadta a kolhozok új minta-alapsza­bályzatát Megválasztották a kolhozok szövetségi tanácsát, valamint a kerüle­tek, a területek, a határvidékek és a köztársaságok kolhoztanácsait, amelyek a parasztság érdekeit képviselik. A fa­lu élete, a kolhozdemokrácia fejlődése szempontjából mindez nagy jelentősé­gű­Persze, elvtársak, a párt jól látja, hogy még igen sokat kell tenni a kul­túra fejlesztéséért, a mindennapi élet megjavításáért, és — amit külön hang­súlyozni kell — még sok a tennivaló a falusi építkezések területén. Bőven lesz teendőnk ebben a vonatkozásban. Ugyanakkor azonban semmi okunk sincs, hogy lebecsüljük mindazt, amit már tettünk. Társadalmunkban a fontos társadalmi változások közé tartozik a munkásosz­tály, a parasztság és az értelmiség to­vábbi közeledése. S ez a folyamat egy­re szembeötlöbb. A mi szovjet értelmiségünk abban 'iátja hivatását, hogy alkotó energiáját a nép ügyének, a kommunista társa­dalom felépítésének szentelje. Az ér­telmiség száma egyre növekszik. Egy­re több lesz a tudományos dolgozó, a mérnök, a technikus, a mezőgazdász, a tanító és az orvos, s a tudományos­technikai értelmiség növekedésének üteme az utóbbi években immár felül­múlja az összes többi társadalmi cso­port növekedésének ütemét. Ez törvény­szerű folyamat. A párt politikájának eredménye, amely a tudományos-tech­nikai haladás meggyorsítására, a nép kultúrájának és képzettségének további növelésére irányul. Értelmiségünk, főleg tudományos­technikai értelmiségünk igen nagy mér­tékben a munkások és a parasztok közül egészül ki. Hivatkozhatunk itt az alábbi jellemző példára. A pervoural­szki új csőgyárban a mérnökök és a technikusok 42 százaléka munkásszár­mazású, 32 százaléka parasztszármazá­sú, 26 százaléka pedig az alkalmazot­tak közül kerü'it ki. Hozzávetőleg ugyanez a helyzet hazánk más ipar­vállalataiban is. Elvtársak! Pártunk mindig figyelembe vette és figyelembe veszi politikájában az olyan nagy társadalmi csoportok ér­dekeit, mint az ifjúság, a nők, a nyug­díjasok. Az ifjúságról, a párt ifjúsági munká­járól a lenini Komszomol tevékenységé­vel kapcsolatban később lesz szó. Most csak egyet szeretnék hangsúlyozni: a párt nagy figyelmet fordított és fog fordítani az ifjúság problémáira, gond­jaira, érdekeire. Hazánk lakosságának több mint a fele a 30 évesnél fiatalabb emberekből kerül ki. Ez a mi jövőnk, ez a mi utánpótlásunk. Az elmúlt ötéves időszakban a párt kezdeményezésére egy egész sor olyan fontos intézkedést hoztak, amelyeknek célja megjavítani a nők munkakörül­ményeit és megkönnyíteni háztartási munkájukat. Emlékeztetek egyebek közt arra, hogy a terhességi szabadságot ki­terjesztettük a kolhozok nőtagjaira, hogy kibővítettük a bölcsődék és az óvodák, a szolgáltató vállalatok háló­zatát. Önök tudják, elvtársak, hogy a következő ötéves időszakban egy egész sor további lépést szándékozunk megtenni ebben az irányban. A párt politikájának az a célja, hogy a szovjet nő újabb lehetőségeket kap­jon mind a gyermekek nevelésére, mind pedig a közéletben való nagyobb sze­replésre, a pihenésre és a tanulásra, a kultúra javainak szélesebb körű élve­zésére. Mindez fontos feladat, s meg­oldásának az új ötéves terv kétségte­lenül jelentős szakasza lesz. Társadalmunk nagy csoportját alkot­ják a nyugdíjasok, a munka és a hó­borúk veteránjai. A kongresszusi kül­döttek tudják, hogy az utóbbi években bővebb lehetőségeket kaptak a nyug­díjba ment állampolgárok arra, hogv részt vegyenek a munkában. Sok párt­szervezet megtalálja a nyugdíjasokkal való foglalkozás hasznos formáit. He­lyesen járunk el akkor, ha intézkedé­seket foganatosítunk avégből, hogy ak­tívabban felhasználjuk veteránjaink ta­pasztalatait, energiáját a közéletben és a munkában. Elvtársak! A szocializmus egyik leg­nagyobb vívmánya a lenini nemzetiségi politikának — a népek közötti egyen­jogúság és barátság politikájának — a párt által történt gyakorlati megvalósí­tása. Számos testvéri köztársaság nemrég ünnepelte meg fennállásának fél évszá­zados jubileumát. Ez a szocialista nem­zetek virágzásának, a hazánkban élő valamennyi nép szoros egvségének im­ponáló megnyilvánulása volt. jövőre fogjuk megünnepelni a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége fennál­lásának 50. évfordulóját. Államunk, tör­ténetében a Szovjetunió megalakulása politikai jelentőségénél és társadalmi­gazdasági következményeinél fogva, ki­emelkedő helyet foglal el. A szocializmus útjára lépett egyenjo­gú népek eme hatalmas szövetségének megalakulásában, erősítésében és fej­lesztésében hazánk minden nemzete és népe betöltötte a maga szerepét, első­sorban a nagy orosz nép. Az ő forra­dalmi energiája, önfeláldozása, munka­szeretete, mélységes internacionalizmu­sa méltán érdemelte ki szocialista ha­zánk minden népének őszinte megbe­csülését. Az elmúlt években a párt vezetésével újabb lépéseket tettünk . valamennyi testvéri szovjet köztársaság sokoldalú fejlődésének útján, hazánk nemzetei és népei további "fokozatos közeledésének útján. Ez a közeledés olyan körülmé­nyek között megy végbe, amikor figye­lembe veszik a nemzeti sajátosságokat, a szocialista nemzeti kultúrák fejlődé­sét. Pártunk politikájának lényege eb­ben a kérdésben" állandó figyelemre méltatni mind az egész Szovjetunió közös érdekeit, mind pedig külön-külön minden köztársaság érdekeit A párt ezután is erősíteni fogja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségét, következetesen megvalósítva a szocialista nemzetek felvirágoztatásá­nak és fokozatos közeledésének lenini irányvonalát. A párt a jövőben is min­den dolgozót a szocialista internacio­nalizmus szellemében, a nacionalizmus és a sovinizmus, a nemzeti szűkkeblű­ség és kérkedés bármilyen formában jelentkező megnyilvánulásai iránt tanú­sított kérlelhetetlenség szellemében, valamennyi nemzet és nép mélységes megbecsülésének szellemi-bon fog ne- . vélni. A szocializmus építésének éveiben or­szágunkban kialakult az emberek új, történelmi közössége, a szovjet nép. A közös munkában, a szocializmusért vívott harcban, a védelméért megküz­dött csatákban az osztályok és a társa­dalmi csoportok, a nemzetek és a nem­zetiségek között új, harmonikus kapcso­latok keletkeztek, a barátság és az együttműködés kapcsolatai Nálunk az embereket a marxista —leninista ideoló­gia közössége, a kommunista társada­lom építésének nemes céljai fűzik ösz­sze Ezt a tömbszerű összeforrottságot a soknemzetiségű szovjet nép munká­jával, a kommunista párt politikájának egyöntetű helyeslésével juttatja kife­jezésre. Az elmúlt ötéves időszakot a társa­dalmunk egységének erősítése útján tett újabb haladás teszi emlékezetessé. A jö­vőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogv erősödjék országunk valamennyi osztályának és társadalmi csoportjának érdekközössége, azért, hogy továbbfejlődjék közeledésünk fo­lyamata. 2. A SZOVJET ÁLLAM ERŐSÖDÉSE ­A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA FEJLŐDÉSE Elvtársak! A párt a beszámolási idő­szak folyamán jelentős és rendkívül sokoldalú munkát fejtett ki a szovjet állam erősítése, társadalmunk egész politikai szervezetének tökéletesítése érdekében. E tevékenység fő irányvo­nala — a kommunizmus építésének fel­adataival összhangban — a szocialista demokrácia továbbfejlesztése volt és marad. Nálunk, mint ismeretes, a szocialista társadalom alapját és demokratikus jel­legének legmaradéktalanabb kiteljese­dését a népi hatalmi szervek, a dolgo­zók képviselőinek szovjetjei alkotják. Ez, elvtársak, roppant erő. Ma a szov­jeteknek több mint kétmillió képviselő­jük van. Ök iránvítják egész soknem­zetiségű államunkat alulról fölfelé. Ve­lük együtt önfeláldozóan tevékenykedik a segítők önkéntes hadserege, a taná­csok mellett dolgozó 25 millió aktivista. Emlékeztetek arra, hogy az SZKP XXIII. kongresszusának határozatai hangsúlyozták, fokozni kell a tanácsok szerepét. Az azóta eltelt években nem keveset tettünk ebben az irányban. A népi hatalmi szervek szerepének fo­kozása céljából bővítették a járási, a városi, a falusi és a lakótelepi tanácsok jogait, többek közöt olyan jelentős kér­désben is, mint a területükön elhelye­zett, tanácsi hatáskörbe tartozó válla­latok és gazdasági szervek munkájának (-folytatás a 12, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents