Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám, csütörtök

A szovjet népgazdaság 1971—1975. évi fejlesztésének irányelvei 1971. IV. 8. (Folytatás a 6. oldalról) oldalú kidolgozására. Javítani kell a népgazdasági terv mutatóinak rendszerét, hogy ezek a mutatók minden gazdasági láncszemet a termelés műszaki színvonalának emelése, a tudományos kutatások eredményeinek mielőbbi kiaknázása, a termelés rendszeres megújítása felé orientáljanak. Az új technikával kapcsolatos terveknek az egész népgazdasági terv szerves részét kell alkotniuk; a népgazdasági tervnek egyúttal minden részletében a tudományosműszaki fejlődésen kell alapulnia. Szükséges a tervezésnél alkalmazandó műszaki-gazdasági normatívák rendszerének továbbfejlesztése. Tudományosan megalapozott normákkal kell rendelkeznünk a nyersanyag, a fűtőanyag, az elektromos energia, az alapanyagok felhasználását és a munkaráfordítást illetően. A tervezési szerveknek idejében felül kell vizsgálniuk a normatívákat, közvetlen kapcsolatot biztosítva e normák és a műszaki fejlődés vívmányai között. A tervezés tudományos szintje további emelésének fő irányai: a hosszú távra szóló tervek szerepének növelése, a társadalmi szükségletek és a kereslet sokoldalú tanulmányozása, a népgazdaság valamennyi ágazata fejlődésének kiegyensúlyozása az anyagi, munka- és pénzügyi tartalékok felhasználásának progresszív normatívái alapján, a társadalmi és a tudományosműszaki fejlődés kérdéseinek még mélyrehatóbb tanulmányozása az ország gazdasági fejlődésével való egységükben. Ezen az alapon érhető el a tervek magas fokú szilárdsága, a gazdasági normatívák stabilitása, s biztosítható a vállalatok és egyesülések érdekeltsége az optimális tervfeladatokban. A különböző vállalatok és termelési ágazatok munkáját összehangoló tervek teljesítése, fejlődésük perspektívái megkövetelik az állami fegyelem növelését. Fokozni kell minden minisztérium, egyesülés, vállalat, munkáskollektíva felelősségét valamennyi tervfeladat időben való teljesítéséért. Minden dolgozó a vállalt ügy iránti felelősségének növelésében, a fegyelem megszilárdításában fontos szerepet kell játszania a tervteljesítés gondosan megszervezett ellenőrzésének. A helyi párt- és tanácsi szervek, a több millió aktivistával rendelkező népi ellenőrzés szervei, az állami statisztikai szervek, kötelesek tevékenységük középpontjába állítani a párt és a kormány útmutatásai és határozatai teljesítésének rendszeres ellenőrzését. Meg kell jegyezni, hogy a tervezési szervek nem fordítanak kellő figyelmet a tervteljesítés ellenőrzésére. E szerveknek idejében ki kell dolgozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozhatják az aránytalanságok kialakulását, biztosíthatják a tervek pontos teljesítését és a belső tartalékok teljesebb kihasználását. Brezsnyev elvtárs beszámolójában felhívta a figyelmet annak szükségességére, hogy helyes módon kell alkalmazni a gazdasági emelőket, és tökéletesíteni kell az áru- és pénzviszonyokat. A párt központi bizottsága és a szovjet kormány abból indul ki, hogy az irányelveken alapuló tervezés játszsza a vezető és a meghatározó szerepet, és az áru-pénz viszonyokat a népgazdaság tervszerű irányítása megerősítésére a vállalatoknak és az egyesüléseknek az önálló gazdasági elszámoláson alapuló kezdeményezéseinek megerősítésére lehet és kell felhasználni. Az áru- és pénzviszouyoknak nálunk új, a szocializmusra jellemző tartalmuk van. Magától értetődik, hogy visszautasítunk minden olyan téves koncepciót, amely a központosított állami tervezés vezető szerepét a piaci szabályozással akarja felváltani. Az egyéni és kollektív érdekeltségek, minden egyes munkás, vállalat és az egész társadalom érdekeltségét össze kell kapcsolni azzal, hogy ki kell nevelni az emberekben: munkájukhoz való viszonyukban a társadalom javára végzett munkát elsőrendű, saját kötelezettségüknek, és az anyagi jólét növelése fő forrásának tekintsék. Ezzel kapcsolatban a vállalatok, egyesülések, minisztériumok dolgozóit nemcsak a mostani, hanem a jövőbeni eredményekben is érdekeltté kell tenni, nevezetesen a tudomány és a technika vívmányainak széles körű alkalmazásában, a vállalatok munkája minőségi mutatóinak javításában. E céloknak kell . alárendelni az összes gazdasági emelő további tökéletesítését, az anyagi ösztönzés rendszerét közvetlenül az ötéves terv feladatainak teljesítésétől téve függővé. Az önálló gazdasági elszámolás rendszerének fejlesztésén és megszilárdításán alapuló új gazdasági ösztönzési rendszer előfeltétele a nyereség szerepének erősítése a népgazdaságban. A nyereséget és a rentabilitást úgy tekintjük, mint a termelés hatékonyságának fontos mutatóit. Emellett a nyereség nemcsak a vállalatok és egyesülések önálló elszámolási alapjainak forrása, hanem az állami költségvetés bevételeinek legfontosabb forrása is. Természetesen a szocialista társadalomnak nem mindegy, hogy a nyereség kinek a számláján, milyen módon, milyen feltételek között növekszik. A termelés hatékonyságának növelése, az önköltség csökkentése és a munka termelékenységének növelése — számunkra ez az út vezet a nyereség növeléséhez. Minden olyan kísérlet, amely a nyereséget az állami árak megkerülésével vagy emelésével prób.álja növelni, a kialakított választék és szabványrendszer megbontására törekszik — államellenes gyakorlatnak minősül. Fokozni kell a minisztériumok, a főhatóságok, az egyesülések és a vállalatvezetők, valamint az árképző szervek felelősségét az állami árfegyelem szigorú megtartásáért és a termelési nomenklatúrák tervének teljesítéséért. Egyidejűleg tovább kell tökéletesíteni a nyereség elosztási rendszerét, fokozni kell a vállalatok érdekeltségét az. anyagi, pénzügyi és munkaerő-tartalékok hasznosításának növelésében. Az iparvállalatok 1970 ben 3,6 miliárd rubelt fizettek be a fejlesztési alapokba, 1,4 milliárd rubelt a szociális és kulturális, valamint a lakásépítési alaptya; az anyagi ösztönzésre szolgáló alapba pedig négymilliárd rubelt. Ezekbe az alapokba összesen 9 milliárd rubelt fizettek be. Sok vállalat hajthatott végre jelentős munkát pénzalapjaiból a termelés modernizálásában, a munkások és alkalmazottak életkörülményeinek megjavításában, épített bölcsődéket, óvodákat, kulturális létesítményeket. Az anyagi ösztönzők mind nagyobb szerepet töltenek be abban, hogy a kollektívák anyagilag érdekeltek legyenek a termelés tökéletesítésében és fokozásában. Az ipari munkások és alkalmazottak átlagkeresete növelésének több mint egynegyedét a most zárult ötéves tervben ezeknek az alapoknak az eszközeiből realizálták. Az új rendszerre áttért vállalatoknál gyakorlattá vált, hogy az anyagi ösztönzési alapból fizetik ki az évi eredmények alapján járó jutalmat a folyamatos munkaviszony, a fegyelem és a munka minősége alapján. A tapasztalat bebizonyította, hogy ez az ösztönzési rendszer elősegíti a munka termelékenységének növekedését, a munkaerő-vándorlás csökkenését és a munkafegyelem megszilárdulását. Az önelszámoló gazdasági egységek ösztönzési alapjai a vállalati jövedelmek terhére jönnek létre és psszerű felhasználásuk kérdéseinek sokoldalú megvitatásába a munkások és alkalmazottak képviselőit minél szélesebb körben kell bevonni. Egyidejűleg tovább kell tökéletesíteni az ösztönzési alapok képzésének és elosztásának rendszerét. A népgazdaság tervszerű irányítása, gazdasági emelőinek hatékonysága sokban múlik az árképzés rendszerén. Nagy munkát hajtottunk végre az ipari termékek nagykereskedelmi árainak szabályozásában, aminek következtében ezek az árak most már pontosabban fejezik ki a társadalmilag szükséges munkaráfordítást. Ez megteremtette a gazdasági elszámolás további megszilárdításának feltételeit. A jövőben tovább kell javítani a nagykereskedelmi árak rendszerét. A munka termelékenysége növekedésének, a termelési költségek csökkentésének mértékében fogjuk csökkenteni az ipari termékek nagykereskedelmi árait. Az árképzés helyes rendszerékek meg kell szilárdítania a vállalatok és vállalati egyesülések érdekeltségét a termelés korszerűsítésében, minőségének javításában, a tudományos műszaki fejlődés gyorsításában. Az új műszaki berendezések, árát az alkalmazásukból eredő gazdasági hatás figyelembevételével kell meghatározni úgy, hogy az mind a termelő, mind a fogyasztó számára előnyös legyen. Az árak a gazdaságirányítás hatékony emelői a szocialista állam kezében s nekünk okosan és hatékonyan kell élnünk velük. A reform viszonyai között megnövekedett a hitel .szerepe. Ma a hitel közreműködésével képződik a forgóeszközöknek csaknem a fele és a főbb népgazdasági alapok lényeges része. Az állam a kolhozoknak, a kolhozközi szervezeteknek, a fogyasztási szövetkezeteknek és a lakosságnak lényeges segítséget nyújt a hitellel. Az áruk és a szolgáltatások kifizetése több mint 75 százalékban a hitel segítségével valósul meg. Az elmúlt ötéves terv időszakában javult az állami kölcsön- és forgóeszközalap felhasználása. Tanúsítja ezt a forgóeszközök forgási sebességének meggyorsulása az iparban és a hitelek megtérülési időtartamának csökkenése. Tovább kell növelni a hitelviszonyok szerepét. Az Állami Banknak és az Építkezési Banknak a vállalatoknak és szervezeteknek nyújtott hiteleknél befolyást kell gyakorolniuk a tekintetben, hogy a vállalatok az építkezéseknél és a termelés műszaki átszervezésénél a leghatékonyabb objektumokat válaszszák. Magától értetődik, hogy az összállami terv kereteiben a hitelezésnél előnyben kell részesíteni azokat az objektumokat, amelyek biztosítják a befektetett összegek gyors megtérülését és az elsőrendű népgazdasági szükségletek kielégítését. Nagy feladatok várnak az anyagiműszaki ellátás rendszerére. A legutóbbi években gyakorlatilag létrejött az anyagi és műszaki ellátási szervek új összállami rendszere, a területi elv alapján. A tapasztalat igazolja e rendszer életképességét, bár még nem kevés a fogyatékosság az anyagi és műszaki ellátási szervek munkájában. Az összállami anyagi-műszaki ellátási rendszer lehetővé teszi az ellátás forgalmának a megszervezését, nem köti gúzsba a különböző ágazati érdekek korlátozásaival, hanem kiaknázza az ipar ágazati irányításának előnyeit. A legutóbbi időben az állami ellátási rendszer közreműködésével fejlődésnek indultak a vállalatok közötti kapcsolatok, ami szavatolja a vállalatok komplex ellátását a megállapodás szerinti határidőn belül. A tartalékok növeléséhez mérten fejleszteni tudjuk a termelőeszközök nagykereskedelmét. Ez növeli majd a vállalatok és egyesülések önállóságát és kezdeményezési lehetőségét a racionális gazdasági kapcsolatok megválasztásában, elősegíti majd az anyagi tartalékokkal való takarékoskodást, javítja a munkát és csökkenti az ellátási apparátust. Az új ötéves terv időszakában igen fontos megoldásra váró feladat — a népgazdaság irányítási struktúrájának további ésszerűsítése. A gyakorlati tapasztalatok és a tudományos adatok gondos tanulmányozása alapján, a különböző ágazatok sajátosságainak megfelelően kell megválasztani az irányítás új formáit. Kritikusan felül kell vizsgálni az irányítás érvényben levő típusstruktúráit, amelyek sok esetben már elavultak. Az SZKP Központi Bizottsága és a minisztertanács intézkedéseket foganatosít az iparágak irányításának további tökéletesítésére. A legutóbbi időben sok iparágban foglalkoztak a mostani irányítási struktúra elemzésével és tökéletesítésével. Egyszerűsítették például a struktúrát a széniparban. Felszámolták a széntrösztöket, amelyek felesleges láncszemnek bizonyultak a bánya és a kombinát között. Hasonló intézkedéseket foganatosítottak a kőolaj- és a vegyiparban. A vegyipar, a kőolajipar, a szénipar Irányításának átszervezése bebizonyítot\ta, hogy a legelfogadhatóbb rendszer általában az irányítás két és három láncszemből álló rendszere. Az önelszámolásos alapon működő nagy ipari egyesüléseknek jelentős előnyeik vannak más üzemekhez képest. E nagy egyesülésekhez az ipari üzemeken kívül tartozhatnak tudományos kutatóintézetek, tervezőintézetek, konstruktőrirodák. Mindez közelebb viszi a tudományt a termeléshez, megteremti a feltételeket a tudományos-műszaki eredményeknek, a népgazdaságban való mielőbbi meghonosításához. Sok üzemnek nehéz önállóan felderítenie a szükségleteket, megszervezni az ellátást és az értékesítést, tökéletesíteni a specializálást és a kooperációt, központosítani a kiegészítő munkafolyamatokat, és így tovább. Ezeket a funkciókat az egyesülésekre kell bízni, amelyek szervezeti felépítése feltételezi a termelés további koncentrálását, az anyagi és pénzeszközök szükséges részének központosítását. A termelőegyesülések létrehozása új, fontos eleme az irányítási rendszer tökéletesítésének. Az egyesülések fejlesztése lehetővé teszi a gazdasági reform lehetőségeinek teljesebb realizálását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. Az egyesülések kialakítását nagy gonddal és gazdaságilag megalapozottan kell végezni. A több üzemből álló vállalatnak nem szabad újabb, közbenső fokozatokat szülni a minisztérium és az üzem között, nem szabad az irányító apparátus kibővítéséhez és az apparátus fenntartási* költségeinek megnöveléséhez vezetnie. _ A minisztériumoknak határozottan rá kell lépniük az irányítás ilyen formában való megszervezésének útjára. Ezzel a kérdéssel jogosan foglalkoztak a kongresszuson. Természetesen, a szervezeti felépítés és az egyesülés formája nem lehet egyforma az összes iparágakban, s ezen a területen további kutatómunkára van szükség. A termelőegyesülések célszerű formái a leányvállalatokkal rendelkező nagyüzemek, valamint a tudományos-termelő egyesülések, ahol az irányító vállalat funkcióját a tudományos kutatóintézmény tölti be. A válalatoknak a termékek realizálásáért való felelősségét növelni kell és közvetlenül kell taňul mányozniuk a fogyasztói keresletet is. Hasznos formája e runkclók végrehajtásának az egyesülések közvetlen alárendeltségébe tartozó üzletek létrehozása. E területen pozitív tapasztalatokat is sorolhatunk fel már olyan vállalatok esetében, mint a leningrádi Optikai Mechanikai Vállalat, a „Szvetlana", vagy a „Pozitron" vállalat, a moszkvai Lihacsov autógyár vagy a „Bolsevicsk.i" ruhaipari egyesülés. A minisztériumok az egyesülések létrehozásával összpontosíthatják figyelmüket az iparág alapvető elvi-fejlesztési problémáinak megoldására. Az első ilyen kérdés az iparág termékei iránti társadalmi szükséglet tanulmányozása. Ennek a szükségletnek a kielégítése — a minisztérium munkájának értékelésében a legfontosabb kritériumot jelenti. Ha a minisztérium ma még nem is tudja teljes mértékben megoldani ezt a feladatot, ki kell dolgoznia cselekvési tervét, meg kell határoznia a feladat megoldásának módozatait és határidejét. A minisztériumoknak az iparág fejlesztésének távlatai alapján egységes műszaki politikát kell kidolgozniuk és megvalósítaniuk, növelniük kell a termelés és az építés hatékonyságát. A minisztériumok, mindenekelőtt a gépgyártással foglalkozó minisztériumok, gyenge szervező munkájának példája a gépek és berendezések pótalkatrészekkel való ellátásával kapcsolatban kialakult helyzet. Különösen élesen mutatkoznak meg a fogyatékosságok a mezőgazdaságban. A pótalkatrész-szállítás akadozása nagy károkat okoz, növeli az állásidőt, sok embert kényszerít arra, hogy kisipari módszerekkel termeljen, ami alaposan megdrágítja a berendezések generáljavítását. Teljesen megengedhetetlen, hogy a minisztériumok mentesítsék magukat a feleiősségtől, az általuk gyártott berendezések és a gépek pótalkatrészeinek biztosítását illetően. Gondoskodni kell arról, hogy az üzem a fogyasztó első felszólítására leszállítsa a szükséges pótalkatrészeket. A gépgyártó üzemek és minisztériumok tevékenységét nemcsak a gyártott gépek mennyisége alapján kell megítélni, hanem annak alapján is, hogyan működnek ezek a gépek, mennyire vannak ellátva pótalkatrészekkel. A gazdasági rendszer valamennyi láncszemében — üzemekben, egyesüléseknél, minisztériumoknál és az állami tervbizottságnál — különleges figyelmet kell fordítani az optimális döntések meghozatalára. Az egyes gazdasági kérdések eldöntésének előkészítésekor különböző variánsokat kell egybevetni, nemcsak az igazgatósághoz tartozó, hanem a tőle független szakértők véleményezése alapján is. Növelni kell a követelményeket a tervező szervekkel, minisztériumokkal, főigazgatóságokkal, az Állami Tervbizottsággal, az állami ellátási bizottsággal szemben abban az értelemben, hogy biztosítsák az általuk hozolt vagy ajánlott döntések sokoldalú megalapozottságát. Az ágazati irányítási rendszert, amely meghatározza az ágazati gazdasági és műszaki politikának az egységét, fokozottabban össze kell hangolni a köztársaságokon, gazdasági körzeteKfcn és területeken belüli ésszerű gazdasági kapcsolatok rendszerével. Ennek érdekében meg kell javítani az ágazatközi és területi gazdasági problémák kidolgozását. Fokozni kell a minisztériumok felelősségét az iparágak közötti kapcsolatok fejlesztéséért, különösen a kooperációs szállítási szerződések teljesítéséért. A szocialista gazdálkodás elvben nem egyeztethető össze sem az ésszerű termelési kapcsolatokat megsértő bürokráciával, sem a gazdasági tevékenység egységét gyengítő provincializmussal. A népgazdasági tervezés és igazgatás rendszerének tökéletesítése a jelenlegi feltételek mellett megköveteli a közgazdasági-matematikai módszerek széles körű alkalmazását és az elektronikus számítógépes technika, a szervezési technika, a műszakilag élenjáró híradástechnikai eszközök felhasználását. Az elektronikus számítógépek alkalmazása lehetővé teszi az információk nyerésének és feldolgozásának meggyorsítását, a terv különböző változatainak kimunkálását és az optimális tervdöntések megtalálását. A szocialista gazdasági rendszer fölénye következtében, ami lehetővé teszi a gazdasági és (Folytatás a 8. oldalon)