Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Partia Központi Bizottságának Iteszámoióia |Folytatás a 7. oldalról) tekben levő pártszervezetekre, a tanácsi és a földművelési szervekre, a szovhozok és a kolhozok vezetőire. A párt sokra értékeli önfeláldozó munkájukat. Engedjék meg a kongresszus nevében kifejeznem azt a meggyőződésemet, hjgy a kolhozparasztoknak, a szovhozok munkásainak, a mezőgazdasági szakembereknek az erőfeszítéseit új, nagy sikerek koronázzák majd. 6. NÖVELNI KSFLL A KÖZSZÜKSÉGLET! CIKKEK TERMELÉSÉT Elvtársak! Mint már mondtuk, az elmúlt ötéves terv időszakában lényegesen emelkedett a közszükségleti cikkek termelése és forgalomba hozása. Mindazonáltal sok ilyen termékfajta termelése ma is elmarad a szükségletektől. A do'igozók pénzbeli jövedelmének tervezett emelése még jobban meg növeli majd a keresletet, élesebben veti fel a minőség problémáját. Készen áll-e iparunk arra,^ hogy a pártnál; a népjólét további fellendítését célzó irányvonalának megfelelően a követelmények magasabb színvonalára emelkedjék? Az objektív lehetőségek szempontjából feltétlenül készen áll. Az ország ipari potenciálja elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a fogyasztási cikkek termelésének tetemes kiszélesítését és minőségének emelését. A megnövekedett gazdasági lehetőségek nagyobb beruházásokat engednek meg ebben az irányban, s ezt mi most meg is tesszük. De mint bármely más kérdésben, a sikert itt is nemcsak az objektív feltéte'íek határozzák meg, hanem hatalmas jelentőségük van a szubjektív összetevőknek is. Ezzel kapcsolatban a központi bizottság fontosnak tartja, hogy felhívja a tervező és gazdasági szervek, a párt-, tanácsi és szakszervezeti szervezetek figyelmét: szükséges, hogy alaposan megváltoztassák felfogásukat a közszükségleti cikkek termeléséről. Hősi történelmünk hosszú évei állnak mögöttünk, elvtársak, amikor a kommunisták és a pártonkívüliek milliói öntudatosan vállalták az áldozatokat és a nélkülözéseket, készek voltak arra, hogy beérjék a legszükségesebbel, nem érezték volna jogosnak, hogy különösebb kényelmi berendezéseket követeljenek. Ez szükségszerűen hatással volt a közszükségleti cikkek termeléséhez való viszonyra, a minőségre és a választékra. De az, ami érthető és természetes volt a múltban, amikor más feíadatok álltak az előtérben, a jelenlegi feltételek között már nem elfogadható. És ha ezt egyes elvtársak nem veszik figyelembe, akkor a kérdéshez való ilyen viszonyulást a párt joggal értékeli úgy, mint annak a politikának meg nem értését, amely a dolgozók jólétének állandó fokozására irányú

1;, vagy joggal értékeli úgy, mint a cselekvés hiányának igazolását célzó törekvést. A központi bizottság szükségesnek tartja, hogy ezt a kérdést teljes élességében és teljes nyíltsággal vesse fel. Vannak még olyan dolgozók, nemcsak a helyi szerveknél, hanem a központban is, akik ügyeskedve megpróbálnak „békésen együtt élni" a hiányosságokkal, mintegy hozzászoktak egy sor közszükségleti cikk alacsony minőségéhez, o cikkek termelését megengedhetetlenül lassan fejlesztik. Egyesek csökkentik vagy éppenséggel teljesen megszüntetik bizonyos, amúgy is hiányzó cikkek termelését, s miközben azt a látszatot keltik, hogy az elavuit termékeket újakkal váltják fel, megszüntetik az olcsó, de a lakosság számára mmoennap . szükséges cikkek gyártását. Ily módon is keletkeznek ellátási zavarok egyes árucikkek esetében, amelyeket előszeretettel neveznek ,-,apróságoknak". Amikor azonban a mindennapi igényekről beszélünk, nem 'iehet szó apróságokról. Az új ötéves tervben lehetőség nyílik arra, hogy lényegesen megjavítsuk a lakosság ellátását közszükségleti cikkekkel. Előirányoztuk a különféle szövetek, ruhák, cipők, kötöttáruk termelésének számottevő növelését. Az olyan tartós fogyasztási cikkek esetében, mint a televíziókészülék, jégszekrény, rádiókészülék, mosógép reá'iis lehetőség van arra, hogy megközelítsük a lakosság szükségleteinek teljes kielégítését. jelentősen megnövekszik a személygépkocsik értékesítése is: termelésük 1975-ben majdnem négyszerese lesz az 197Ö. évi termelésnek. Módunkban áll ezeknek a feladatoknak a megoldása, csak a meglevő tartalékok és lehetőségek maximális kihasználására van szükség. Ezek a tartalékok és lehetőségek megvannak minden minisztériumban, minden köztársaságban és körzetben, minden városban és vállalatnál. A könnyűipar fejlesztésére az új ötéves i )en majdnem kétszer annyi anyagi eszközt fordítunk, mint az elmúlt terv folyamán, 8,7 milliárd rubelt, az élelmiszeriparra, a hús-, halés tejiparra körülbelül 14 milliárd rubelt. Ezeket az eszközöket korszerűen és helyesen kell felhasználni, úgy, hogy gyors ütemben épüljenek és korszerűsödjenek a vállalatok, megkapják a modern színvonalnak megfelelő berendezéseket. Ez felelősségteljes feladatokat állít gépgyártásunk, tudósaink és tervezőink elé. Ezen a téren szükség van a pártés a gazdasági szervek állandó ellenőrzésére is. A piac, közszükségleti cikkekkel való ellátásának nagy és bonyolult feladatát az állami fogyasztói árak szintjének stabilitása mellett és — a szükséges gazdasági előfeltételek létrehozásának, mértékében — bizonyos árufajták árának leszállítása mellett kell megoldani. Határozott módon útját kell állni az áremeléseknek, fokozni kell az ellenőrzést a szolgáltatások árának és a kiskereskedelmi áraknak a megállapítása felett, szigorúan felelősségre kell vonni azokat a vállalati és gazdasági vezetőket, akik megpróbálják megkerülni az állam által megállapított rendet. A központi bizottság nagy jelentőséget tulajdonítva a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának, szükségesnek tartja a legrövidebb időn belül e cikkek termelése átfogó terveinek kidolgozását az ipar valamennyi ágazatában. E program teljesítése nagy hozzájárulás lesz a szovjet nép jólétének fokozásához. 7. FEJLESSZÜK A KERESKEDELMET, JAVÍTSUK A LAKOSSÁGNAK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOKAT A nép életszínvonalának további emelése fokozza a kereskedelemmel és a szolgáltatással szemben támasztott követelményeket. Az utóbbi években nagy munkát végeztünk ezen ágazatok fejlesztése érdekében. A városokban és a vidéki településeken több tízezer áruházat, üzletet és más kereskedelmi intézményt létesítettünk. A kereskedelemben és a szolgáltatásokban azonban még sok a hiányosság, amellyel egyesek sajnálatos módon megbékéltek, hozzászoktak ahhoz, majdhogynem normális dolognak tartják A kereskedelmi szervek sok esetben nem tesznek tanúbizonyságot a szükséges operatív készségről, még nem sajátították el, hogyan kell tanulmányozni a piaci keresletet. Előfordul az is, hogy az áruk nem akkor jutnak el az üzletekbe, amikor idénycikkek, vagy nem oda jutnak, ahol szükség van rájuk. Nemegyszer előfordult az is, hogy megalapozatlan módon csökkent a rendelés egyik-másik árucikk esetében, csökkent termelésük is, és elítélendő módon, hiánycikkek lettek. Ez történt a háztartási varrógépek, vasalók és más árucikkek esetében is. Sok esetben számos kívánnivalót hagy maga után a vásárlók kiszolgálásának kultuisiWsága is. A szovjet emberek, a párt, tiszteletet éreznek a kereskedelemi dolgozók munkája iránt. Hozzájuk és különtfewii a kereskedelmi szerveit vezetőihez fordulteljesítésének és a nyereségnek százalékaival azonosítani. Az emberek szolgáltatási igényei szüntelenül növekednek. Ezek teljesebb kielégítése érdekében az új ötéves terv előirányozza a lakosság részére végzendő fizetett szolgáltatások tömegének legalább kétszeresre emelését. Itt is gondolnunk kell a tartalékok kihasználására. Nem kevés függ a helyi kezdeményezéstől, többek között a helyi tanácsoktól. Meg kell vizsgálni például azt a kérdést is, hogy hozzanak létre megfelelő feltételeket a nyugdíjasok, a háziasszonyok, a rokkantak számára, hogy vagy otthon, egyénileg, vagy pedig szövetkezetekbe egyesülve a maguk és a társadalom hasznára, erejükhöz mérten, dolgozhassanak a szolgáltatási szférában. Ezzel együtt természetesen tökéletesíteni kell az ide vonatkozó jogi normákat, amelyek az ilyen tevékenységet szabályozzák és meg kell adni a szükséges támogatást is ehhez. Vagyis a szolgáltatások szférája megköveteli a legnagyobb figyelmet mind a fejlesztéséhez szükséges eszközök biztosítása, mind pedig káderekkel való megerősítése és az ezen a területen dolgozó emberek, társadalmi tekintélyének emelése szempontjából. Ezek, elvtársak, a dolgozók jólétének emelésével kapcsolatos tevékenységünk fő irányai. Az új ötéves tervben nagyot kell előre lépnünk ebben a vonatkozásban és meg kell teremtenünk a jövőbeni még jelentősebb eredmények alapját. Ezeknek a feladatoknak, a sikeres tel jesítése érdekében gazdasági, tanácsi, szakszervezeti és pártkádereinknek mind a központban, mind pedig az egyes helyeken az emberek életkörülményeivel kapcsolatos kérdésekben olyan igényességet kell tanúsítaniuk, mint a legfontosabb állami feladatok teljesítésénél. A párt azt várja tőlük, hogy így fogják fel a feladatot. B. EMELJÜK A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁT A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI HALADÁS ÉS AZ ÖSSZES TARTALÉKOK TELJESEBB KIHASZNÁLÁSA ALAPJÁN Elvtársak! Engedjék meg, hogy rátérjek a gazdaságpolitika második alapvető kérdésére, az erőforrásokra, amelyeket az előttünk álló feladatok megoldására mozgósítanunk kell. Honnan vehetjük ezeket a tartalékokat és mindenekelőtt az eszközöket azoknak az ágazatoknak a gyorsított fejlesztésére, amelyekre hangsúlyt helyezünk? Valamennyihez hozzá lehet jutni az egyik ágazatból a másik ágazatba való átcsoportosítás útján, ez a forrás azonban természetesen korlátozott. Még korlátozottabbá válnak a népgazdaság növekedésének úgynevezett extenzív tényezői; az 1971—1975. években az elmúlt ötéves időszakhoz viszonyítva csökkennek a további munkaerő bevonásának lehetőségei. A beruházások növekedése ütemének is megvannak a határai. Következésképpen a legfontosabb, amire számítanunk kell: a termelés hatékonyságának növelése. Egyszerűbben kifejezve, a probléma lényege az, hogy számottevően növeljük a munka-, anyagi és pénzügyi ráfordítás egységére jutó termelési volument és nemzeti jövedelmet. Végső soron ez jelenti a társadalmi termelés termelékenységének növelését. Az előttünk álló ötéves tervben a munka termelékenységének növelésével kell biztosítani a nemzeti jövedelem emelkedésének nem kevesebb, mint 81) százalékát, az ipari termelés növekedésének 87—90 százalékát, az épitési-szerelési munkálatok növekedésének 95 százalékát és a vasúti teherszállítás teljes növekedését. A mezőgazdasági termelés tervezett növekedését pedig teljes mértékben a munka termelékeny ségének növelésével kell biztosítani Nevezetesen ilyen szemszögből, a munkatermelékenység növekedési ütemének meggyorsítása szemszögéből kell vizsgálni a gazdasági fejlődés alapkérdéseit. Emellett a soron levő feladatok szempontjából és a távlati kilátások szempontjából egyaránt első helyre kerül a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. 9. A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM, A TUDOMÁNY ÉS A TERMELÉS EGYESÍTÉSE va azonban rá kell mutatni arra a feladatra, hogy most jelentős mértékben emelnünk kell munkájuk színvonalát, javítaniuk kell a kereskedelem szervezetén, alkalmazniuk kell a kereskedelem korszerű módszereit. Nagy figyelmet fordítanak, nálunk a közétkeztetésre. Sok étkezdét, kávéházat, éttermet építünk és fogunk építeni. Ebbai a szférában azonban, különösen a közétkeztetés megszervezésében a vállalatoknál, a hivatalokban, az oktatási intézményekben, a kolhozokban és a szevhozokban még sok a hiányosság. Nem ritkák az olyan esetek, amikor az étkezdékben nincs elég hely, az elkészített ételek nem ízletesek. Az ilyen állapotban nem lehet belenyugodni. Az ehhez hasonló mulasztásokért szigorúbban kell felelősségre vonnunk a minisztériumokat, a helyi szerveket, valamint a vállalatok vezetőit. Fontos a szakszervezetek szerepe is, a vállalati közétkeztetésnek szigorú állandó ellenőrzésük alatt kell állnia. Elvtársaki Komolyan meg kell javítanunk az összes szolgáltatási szféra — a közétkeztetésnek, a varrodáknak, a javítások összes fajtájának, a dolgozók pihenése megszervezésének — munkáját. Ezek nem egyszerűen a terv teljesítésére hivatott ágazatok, hanem olyan szolgáltatások, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak az emberekkel, azok sokrétű ízlésével, az emberek hangulatával. Munkájukat minden bizonnyal helytelen lenne csak a terv Az eltelt öt év a szovjet tudomány és technika gyors fejlődésének öt esztendeje volt, s mi joggal büszkélkedhetünk ennek az időszaknak a vívmányaival. A tudományos műszaki haladás határozott meggyorsítása azonban továbbra is egyike fő feladatainknak. Olyan korszakban, amikor mind nagyobb mértékben mutatkozik meg a tudomány közvetlen termelőerőként betöltött szerepe, már nem az egyes tudományos eredményeken van a hangsúly, bármilyen ragyogó sikerekről legyen is szó, hanem az egész termelés magas tudományos műszaki színvonala kerül előtérbe. Ez a körülmény még felelősségteljesebb feladatokat ró tudományunkra, megköveteli a szovjet tudomány hatékonyságának fokozását, az alapkutatások további kibontakoztatását, a tudósok erejének és figyelmének összpontosítását a legfontosabb és legperspektivikusabb tudományos-műszaki területek fejlesztésére. A tudományos kutató- és tervezőintézetek, a kísérleti üzemek a népgazdaságban való meghonosításra még alaposabban dolgozzák ki az új gyártmányok prototípusait és az új technológiai folyamatokat. Az eddiginél nagyobb feladatok hárulnak a Tudományos és Műszaki Állami Bizottságra, a tudományos akadémiára, a minisztériumokra. A tudományt a termeléssel összekötő bonyolult láncolat egyes láncszemeinek elemzésekor nem nehéz megállapítani, hogy a leggyengébbek azok a láncszemek, amelyek a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásával, s a tömeggyártásban való meghonosításával függenek össze. Természetesen ezen a területen számos pozitív példát is fel lehet sorolni. Hivatkozhatunk például a Paton villanyhegesztési tudományos kutatóintézet tevékenységére vagy az izoprén kaucsuk gyártásának elsajátítására. Sajnos azonban távolról sem mindenütt áll ilyen jól a helyzet. Ahhoz, hogy leküzdhessük a nehézségeket egyfelől biztosítani kell a megfelelő tudományos intézmények figyelmének eddiginél is gyorsabb ráirányítását a termelés legfontosabb problémáira. Másfelől olyan feltételeket kell teremteni, amelyek arra késztetnék az üzemeket, hogy a legmodernebb termékeket bocsássák ki, valósággal hajszolják a tudományos-technikai újdonságokat és ne irtózzanak tőlük, mint ördög a tömjénfüsttől. A legelőnyösebb helyzetbe azoknak a kollektíváknak kell kerülniük, amelyek valóban küzdenek a technika és a technológia tökéletesítéséért, a korszerű követelményeknek megfelelő termékek kibocsátásáért. A műszaki-tudományos haladás hatalmas emelőkarjává kell tenni a népgazdasági tervet. Terveinkben mindmáig nem tükröződnek megfelelően a tudomány és a technika népgazdasági felhasználásának kérdései, s emellett a minisztériumok egy jelentékeny része nem teljesíti hiánytalanul a kitűzött feladatokat. Vonatkozik ez például az erdőgazdasági és faipari minisztériumra, a traktor- és mezőgazdasági gépgyártási minisztériumra. Másfajta felfogásra van szükség: ki kell dolgozni a technika és a technológia továbbfejlesztésének komplex programját, s e program alapján kell előkészíteni a terv fő fejezeteit, fő mutatószámait. Ez a felfogás egyébként már az irányelvek tervezetében is tükröződik. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érdekében fontos tökéletesíteni az iparszervezési formákat úgy, hogy a termelésnek korszerű jelleget biztosítsunk. Ez feltételezi a kutatás és a fejlesztés jelentős bővítését magában az iparban, tervezőirodák létesítését a vállalatoknál, nagy kísérleti bázis megteremtését, s azt, hogy a tudományos káderek nagy számban áramoljanak át az iparba. Ilyesmire — természetesen — esak, a nagyvállalatoknak és kombinátoknak van kellő erejük, ezért ezeknek létrehozása különösen időszerű. Sok esetben jelentős hatást fejthet ki az, hogy tudományos kutatóintézetek válallatokkal egyesülnek, nagy, tudományos-termelési komplexumok jönnek létre. Időszerű probléma a tudományos-műszaki tájékoztatás megjavítása, valamint hatékony ellenőrző módszerek, továbbá olyan független, külső szakértői véleményezési rendszer kidolgozása, amely lehetetlenné tenné a magas szintű, modern követelményeknek meg nem felelő gépek, műszerek és technológiai folyamatok kialakítását. Arra van szükség, elvtársak, hogy ne csak tervező és gazdasági szerveinket, hanem valamennyi pártkáderünket is teljesen áthassa a műszaki-tudományós haladás meggyorsítására való törekvés. Ennek a kérdésnek a jelentőségét a mai gazdasági gyakorlat égető szükségletei és a holnap követelményei határozzák meg. A tudomány és a technika hala(Folytatás a 9. oldalon) 1971. IV. 1. 8