Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-07 / 82. szám, szerda

A szovjet népgazdaság 1971—1975. évi fejlesztésének irányelvei (Folytatás az 1. oldalrúi) sen egyetértettek a párt irányvonalá­val, amelynek célja a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának felépítése, a gazdasági fejlődés meggyorsítása és a nép életszínvonalának további emelése. Sok hasznos és tartalmas hozzászólás hangzott el a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés kérdéseivel kapcso­latban. Minden hozzászólást figyelme­sen áttanulmányozunk. Egyes megjegy­zéseket nyilván a kongresszus irányel­vei is megörökítenek, másokat meg az ötéves terv összeállításánál és gyakor­lati megvalósításánál veszünk tekintet­be. Az Irányelvtervezet vitája azt bizo­nyítja, hogy a dolgozók széles tömegei mélyen megértik és őszintén támogat­ják pártunk politikáját, hogy aktívan részt vesznek a szovjet társadalom fej­lődése alapvető problémáinak megol­dásában. Ez a biztosítéka annak, hogy eredményesen megvalósuljon az új öt­éves terv nagyszerű programja. I. A NYOLCADIK ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSÉNEK EREDMÉNYEI Engedjék meg, küldött elvtársak, hogy tájékoztassam önöket, a nyolca­dik ötéves terv teljesítésének fő ered­ményeiről és ez alatt az idő alatt gaz­daságunkban bekövetkezett változások­ról. Az elmúlt öt év legfőbb eredménye az, hogy eredményesen teljesítettük a párt XXIII. kongresszusán kijelölt poli­tikai és fő társadalmi-gazdasági felada­tokat. Megemlítem a tervfeladatok tényle­ges teljesítésének globális mutatóit. Tényleges A XXIII. teljesítés , kongresszus 1970-ben irányelvei százalékban szerint 1965-höz viszonyítva nemzeti jövedelem 138—141 141 ipari termelés általában 147—150 150 ebből termelőeszközök 149—152 151 közszükségleti cikkek 143—146 149 beruházások (általános volumen az ötéves tervben százalékban az előző ötéves tervhez viszonyítva) 147 142 teherszállítás mindenfajta szállítási eszközzel 137 138 az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom legalább 140 148 a munkások és alkalmazottak átlagbére legalább 120 126 a kolhozparasztoknak a kolhozok közös gazdálkodásából eredő átlagos havi pénz- és természetbeni jövedelme 135—140 142 a társadalmi fogyasztási alapokból a lakosságnak juttatott fizetések és illetmények legalább 140 153 az egy lakosra jfltó reáljövedelem összesen 130 133 A mezőgazdasági termelés évi átla­gos volumene az elmúlt ötéves tervben 21 százalékkal bővült. A mezőgazdasá­gi termények egyes fajtái termelési tervfeladatainak teljesítését a követke­ző adatok jellemzik: évi átlagos termelés 1966—1970-ben millió tonnában o m cd (A <<D w *S M — « €> (O Q) S "S 03 N b c ~ «U H — tň szemes termények 167 167,5 100,3 nyersgyapot 5,6—6 6,1 108,9 -101,7 cukorrépa 80 81 101,3 napraforgó 6 6,37 106,2 burgonya 100 94,8 94,8 zöldség 21,6 19,3 89,4 hús 89,4 (vágottsúlyban) 11 11,6 105,4 tej 78 80,5 103,2 tojás — milliárd db. 34 35,8 105,3 gyapjú 35,8 105,3 ezer tonna 391 397 101,5 A felsorolt adatok az ötéves terv tel­jesítésében elért jelentős sikereket bi­zonyítják. Hazánk politikai életében az ötéves terv folyamán tovább erősödött a szo­cialista rendszer, a társadalom eszmei politikai egysége, a szovjet nép felzár­kózása a kommunista párt és annak központi bizottsága köré. Még jobban megszilárdult a munkás—paraszt szö­vetség, a Szovjetunió összes népeinek barátsága és testvéri együttműködése. Tovább fejlődött a szocialista demokrá­cia. A gazdaságfejlesztés terén a nyolca­dik ötéves terv teljesítése magasabb fokra emelte a népgazdaságot. Meg­gyorsult a tudományos műszaki fejlő­dés, a termelés és a munkatermelékeny­ség növekedése. Fokozódott a társadal­mi termelés hatékonysága, javult a népgazdaság ágazati szerkezete és lét­rejöttek egész népgazdaságunk további felemelkedésének feltételei. Szociális téren emelkedett a lakos­ság anyagi és kulturális színvonala. Javult a munkások és kolhozparasztok szakmai és műszaki képzettsége. Épp úgy, mint azelőtt, biztosítottuk a mun­kaképes lakosság teljes foglalkoztatott­ságát. Fontos lépést tettünk az alapve­tő szociális feladatok megoldásában, mint amilyen a város és a falu, a fizi­kai és a szellemi munka közötti lénye­ges különbségek fokozatos megszünte­tése. Mint látják, küldött elvtársak, óriási sikereket értünk el társadalmunk fejlő­désének minden területén. Ez a társa­dalom ma homogénabb, harmonikusabb, tömörültebb és hatalmasabb. A társadalmi termelés tervezett növe kedésének biztosítására és nagyarányú szociális intézkedések megvalósítására érthetően óriási eszközökre volt szük­ség. Az egyedüli forrás, amelyből a szovjet állam ezeket az eszközöket me­ríti, a nemzeti jövedelem volt és ma Is az, amelyet a dolgozók teremtenek elő. Ezért szenteltünk különleges figyelmet a nemzeti jövedelem növekedése meg­gyorsításának. Míg a hetedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem 32 száza­lékkal nőtt, a nyolcadik ötéves tervben már 41 százalékkal gyarapodott. A nemzeti jövedelem elosztásának arányai is megváltoztak. A hetedik öt­éves tervben és (a háború utáni első kivételével) az összes előző ötéves ter­vekben a felhalmozási alap lényegesen gyorsabban fejlődött, mint a fogyasztási alap. A nyolcadik ötéves terv feladatul tűzte ki e két alap növekedési ütemé­nek egymáshoz közeledését, s ennek folytán elértük, hogy a nyolcadik ötéves tervben a fogyasztási alap a hetedik öt­éves tervben elért 31,4 milliárd rubel­lal szemben 56,8 milliárd rubellal gya­rapodott, ami azt jelenti, hogy a felhal­mozási alap egyidejű gyarapodása mellett szinte megkétszereződött. A fej­lett szocialista társadalomban tehát a meggyorsított népgazdaságfejlesztés mellett a nép életszínvonala is gyorsan emelkedik. Ez a szocialista termelési mód lényegéből következik; ez egy­szersmindenkorra felszámolta a terme­lők munkaeredményeinek elidegeníté­sét és a dolgozók termelési tevékeny­sége eredményeinek a kizsákmányoló osztályok általi kisajátítását. Tervezésünk alapvető problémája a nemzeti jövedelem gyors gyarapodásá­nak és helyes elosztásának biztosítása úgy, hogy erősödjék hazánk hatalma és emelkedjék a dolgozók életszínvonala. Pártunk központi bizottsága és a kor­mány a népgazdasági tervek és az állami költségvetés előkészítésekor évente meg­tárgyalta a termelés volumenének és a nemzeti jövedelem elosztásának megha­tározásával kapcsolatos kérdéseket, eze­ket az SZKP Központi Bizottságának plénumain és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésein megvitattuk. Hogyan használtuk fel az elmúlt öt­éves terv éveiben nyert nemzeti jöve­delmet? Az elmúlt öt év alatt óriási összeget — egybillió 166 milliárd rubelt ért el a nemzeti jövedelem volumene. Hogy képet alkothassanak róla, milyen nagy összeg ez, megemlítem, hogy a hetedik ötéves tervben (1961—1965) a nemzeti jövedelem volumene 840 milliárd rubel, a háború előtti öt év alatt pedig csak 154 milliárd rubel volt. (Az összes ada­tokat 1965. évi összehasonlítási árak­ban tüntettük fel.) A nyolcadik ötéves terv éveiben lét­rehozott nemzeti jövedelem háromne­gyedét a fogyasztásra használtuk fel. A dolgozók és családjaik fogyasztásá­ra a munkások és a termelési övezet­ben dolgozó alkalmazottak béreiből és a kolhozparasztok jövedelméből 518 mil­liárd rubelt fordítottunk. 199 milliárd rubelt irányoztunk elő a közoktatásra, az egészségvédelemre és a lakosság további kulturális és élet­szükségleteinek és társadalmi szükség­leteinek a kielégítésére. Mintegy 8 milliárd rubelt fordítot­tunk a munkaképtelen lakosság (vete­ránok és rokkantak, háborús rokkantak és munkaképességüket ideiglenesen el­vesztő egyének) eltartására, diákok ösztöndijaira és támogatására. 41 milliárd rubelt tettek ki a tudo­mány fejlesztésére fordított kiadások. A nemzeti jövedelem fő részét tehát fogyasztásra használtuk fel. Ám mind­untalan gondoskodnunk kell a társadal­mi termelés további bővítéséről is. A nemzeti jövedelem egy részét, 186 mil­liárd rubelt, ezért termelési felhalmo­zásra fordítottuk, vagyis a gyárak, üze­mek, vasutak és további termelőválla­latok termelési állóalapjainak gyarapí­tására, valamint az áru. és anyagkész­letek növelésére. A lakásalap, az iskolák, kórházak, kulturális és egyéb intézmények háló­zatának bővítésére fordított kiadások az ötéves tervben 62 milliárd rubelt ér­tek el. A szovjet államnak a jelenlegi nem­zetközi helyzetben fáradhatatlanul tö­rődnie kell az állam védelmi erejének szilárdításával. Az ötéves tervben 80 milliárd rubelt adtunk ki honvédelmi szükségletekre. Államunkban a nemzeti jövedelmet a szocializmus alapelveivel, a termelőesz­közök társadalmi tulajdonának szilárd bázisára épülő szocialista gazdasági rendszer fejlődésének objektív törvény­szerűségeivel összhangban osztjuk el. Pártunk programja tartalmazza ezeket a Marx, Engels és Lenin műveiben tu­dományosan feldolgozott alapeflveket, amelyek a szocialista gazdálkodás alap­ját alkotják. A nemzeti jövedelem növekedése és a dolgozók érdekében történő elosztása lehetővé tette nekünk a XXIII. kong­resszusnak a nyolcadik ötéves tervre vonatkozó irányelveiben megjelölt szo­ciális feladatok eredményes teljesítését. A munkások és alkalmazottak béré­nek az ötéves terv éveiben a terv sze­rint legalább 20 százalékkal kellett emelkednie, a valóságban azonban 26 százalékkal emelkedett. A kolhozparasz­tok közös gazdálkodásból eredő pénz­es természetbeni jövedelmének 35—40 százalékkal kellett gyarapodnia, a va­lóságban 42 százalékkal nőtt. Az elmúlt ötéves tervben az egy lakosra jutó re­áljövedelem 33 százalékkal nőtt a he­tedik ötéves tervben elért 19 százalék­kal szemben. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a lakosság reáljövedelme te­rén túlteljesítettük az SZKP XXIII. kongresszusa által megjelölt feladatot. Az életszínvonal emelkedésének fon­tos mutatója a kiskereskedelmi árufor­galom volumenének növekedése. 1970­ben elérte a 153,6 milliárd rubelt, ami azt jelenti, hogy 1965-höz viszonyítva 48,4 százalékkal nőtt. Egyes árufajták termelésének növekedése azonban el­maradt a lakosság pénzjövedelmének gyarapodása mögött. Mindmáig nehézségeink vannak a la kosság keresletének egyes árufajtákkal, főként hússal és húskészítményekkel való kielégítésében, mert a nyolcadik ötéves tervben egy lakosra jutó évi fo­gyasztásuk országos méretben 7 kilo­grammal nőtt. Többet kell törődnünk a lakosság nö­vekvő szükségleteinek kielégítésével. Az ötéves terv összeállításánál ismét tekintetbe kell vennünk minden lehető­séget, hogy a legközelebbi években le­hetővé váljék a lakosság árukereslete teljesebb kielégítésének biztosítása. A közszükségleti cikkek termelésének növelésével és a kereskedelem tökéle­tesítésével összefüggő kérdések mind­untalan legyenek a köztársasági és he­lyi szervek figyelmének a középpontjá­ban is. Az SZKP XXIII. kongresszusa a nyol­cadik ötéves terv egyik nagy feladata­ként jelölte meg a lakásépítés lényeges bővítését. Az elmúlt ötéves tervben e célokra mintegy 60 milliárd rubelt ad­tunk ki. 11350 000 lakást építettünk. Mint a nemzetközi statisztika mutatja, ennyi lakás a legutóbbi öt évben a vi­lág egyetlen államában sem épült. En­nek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy országunk minden lakosának rendes la­kást biztosítottunk. Ez a probléma a legkomolyabbak egyike lesz a követke­ző években is. Sokat tettünk a lakosság kulturális életfeltételeinek megjavítására. Bővült a színházak, mozik, klubok és könyvtá­rak hálózata. Lényegesen nőttek az új­ságok, könyvek és folyóiratok példány­számai. A megszokott életstílushoz tar­tozik a televízió, a rádió, a hűtőszek­rény, a mosógép, a villamos háztartási gépek. A gázellátású lakások száma több mint kétszeresére nőtt. Nagy erőfeszítést tettünk a közokta­tás terén. Az 1939. évi népszámlálási adatokból kitűnt, hogy az egész dolgo­zó lakosság csoportjában a szovjet vá­rosokban az emberek 24,2 százaléká­nak, a falvakban csak 6,3 százalékának volt középiskolai (teljes és befejezet­len) és főiskolai végzettsége. Az 1970. évi népszámlálás azt mutat ta, hogy a városi dolgozók 75 százalé­kának és a falusi dolgozók több mint 50 százalékának van közép- és főisko­lai végzettsége. A szocialista rendszer nagy vívmánya az oktatás gyors fejlő­dése és a lakosság kultúrájának emel­kedése. Jelentős sikereket értünk el az egész­ségvédelem fejlesztésében is. Bővült a kórházak, poliklinikák és to­vábbi gyógy- és megelőző intézmények, szanatóriumok, fürdők és üdülőhelyek hálózata. Az óvodáskorú gyermekek in­tézményeinek hálózata is bővült. Ma egyes városokban és iparközpontokban teljes mértékben kielégítettük a gyer­mekgondozó intézmények hálózatát. Az elmúlt ötéves terv egyik fontos szociális intézkedése volt a munkások és alkalmazottak két szabadnapos, öt­napos munkahetének tervszerű beveze­tése. Meghosszabbodott a munkások és alkalmazottak minimális fizetett sza­badsága. A nemzeti jövedelem gyors gyarapo­dását és a nép életszínvonalának emel­kedését a szocialista termelés eredmé­nyes fejlesztésével értük el, amit je­lentős mértékben elősegített az SZKP XXIII. kongresszusán elfogadott gazda­sági reform. Az ipari össztermelés értéke 1970-ben 373 milliárd rubel volt, ami azt jelenti, hogy az ötéves tervben a felével nőtt. Az iparban nagy minőségi változások történtek, melyeknek alapja a modern tudományos és műszaki ismeretek érvé­nyesítése. A gépipar és a fémfeldolgozó ágazatok termelése 74 százalékkal, a végy- és petrokémiai iparé 78, az ener­getikáé pedig 57 százalékkal nőtt. Az iparban bekövetkezett progresszív változásokat jelentős mértékben nyers­anyagbázisának bővülése, gáz, kőolaj, vasérc, színesfémére, gyémánt és más hasznos ásványok új lelőhelyeinek fel­tárása határozta meg. A 16 billió köb­métert jelenleg meghaladó felkutatott gázkészletekből több mint 13 billió az elmúlt ötéves tervben gazdagította a készleteket. E lelőhelyek felfedezésének jelentősége abban rejlik, hogy a kőolaj és a gáz részaránya a fűtőanyagmér­legben az 1965. évi 51 százalékkal szem­ben jelenleg mintegy 60 százalékot tesz ki. A keleten felépítettünk nagy gáz- és olajbázist. A gazdag tyumenyi lelőhely teljes mértékben ellátja olajjal Szibé­ria és a Távol-Kelet gyorsan fejlődő gazdaságát. Nemrégen még nyugatról szállítottuk a kőolajat Szibériába, most pedig maga Szibéria táplálja részben a nyugati és keleti olajvezetékeket. A természeti kincsek felhasználásával egyidejűleg nálunk az ipar nagyon jó minőségű, megtakarítást eredményező szintetikus anyagokat alkalmaz. A minőségi változások abban is meg­nyilvánulnak, hogy az iparban mind nagyobb mértékben érvényesülnek nagy teljesítőképességű gépsorok. Lé­nyegesen fokozódott például az energe­tikai blokkok, az olaj elsődleges fel­dolgozására szolgáló berendezések és más, vegyipari aggregátok teljesítőké­pessége, éppen úgy, mint a nagyolvasz­tók és a konvertorkemencék térfogata. Nőtt a vasúti kocsik, hajók, emelőda­ruk befogadóképessége, a traktorok, autók, exkavátorok és sok más gép és gépezet teljesítőképessége. Nagyobb aggregátok alkalmazása lehetővé teszi a munka termelékenységének határo­zott emelését és a beruházások rész­arányának lényeges csökkentését. A gépipar is műszakilag modernizá­lódik. Lényegesen bővült a modern mű­szerek, automata gépsorok és elektro­nikus számítógépek gyártása. Az egye­di gépek gyártásáról áttérünk a mun­ka komplex gépesítését lehetővé tevő egész géprendszerek gyártására. Bevezettük a programvezérlésű szer­számgépek gyártását — így lehetővé vá­lik bonyolult alakú munkadarabok elő­re meghatérozott program szerinti megmunkálása, a megmunkálás pontos­ságának fokozása és a kissorozatgyár­tás automatizálása. Az elmúlt ötéves terv szembetűnően megváltoztatta a szocialista falu életét. Nagy munkát végeztünk a kolhozok és szovhozok anyagi műszaki bázisának megszilárdítása érdekében. Nagy ha­ladást értünk el a falu villamo­sításában. Lényegesen több mezőgaz­dasági gépet, műtrágyát és vegyszert szállítottunk a kolhozoknak és szovho­zoknak. Fokozódott a mezőgazdasági termények hektárhozama és az állatte­nyésztési termelés hasznossága, bővült valamennyi mezőgazdasági termény termelésének volumene. Ez elősegítette a szemes termények, ipari növények, a tej, hús és más termékek állami fel­vásárlásának növelését. Adatokat említek a mezőgazdasági termékek felvásárlásának növekedésé­ről. (Folytatás a 3. oldalon) 1971. IV. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents