Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám, kedd

BDDigaBsnnnaiSEJöDG -ÚJ FILMEK• ••••••••BSDSODO VOK ÚR LAKODALMAI (cseh) Karel Steklý ezzel a filmjével az egy pár éve induló új cseh filmhullámba kapcsolódik bele. Ennek az új hullámnak egyik jellegzetessége valami könnyed feloldódás, légies, ironikus szemlélete az előítéletekkel terhes történelmi eseményeknek. l^l'emző rá az egészeseit humor könnyedsége és eleganciája. A film Ferdinánd császár korába visz minket, hogy bemutassa a jómódú uracskák szerelmi kalandjait és mulatozásait. Vok úr, a főhős édeskéshamiskás-humoros élete, botcsinálta „donhuanoskodása" áll Egy kocka a Vok úr lakodalmai című cseh filmből séges, friss látásmód, a gyilkos szatíra, melyben mindig ott lappang a továbbfejlesztés lehetősége, leleplezésre törekvésében pedig a jő értelemben vett humánus lázadás. Karel Steklý filmje kissé elmarad a z új hullám legjobb alkotásai mögött, mintha a rendező inkább az ügyes, szellemes szóra ikoztatásra törekedne, mint a/. igényességre. Ezért a legújabb cseh filmvígjátékok soraiban ez a film nem tarthat számot jelentős helyre, bár néha felvillan benne az igazi, zamatos HELLO, DOLLY az előtérben, de mögötte ott van a királyi udvar és egyáltalán a kor minden rétegének képviselője, akiknek romantikus érzelgősségét a groteszk elemek segítségével igyekszik leleplezni a rendező. A rendező nem kíméli a vallást sem, a papok kétszínűségéről is lerántja a leplet, mert ők is „emberek", ivásban és szerelemben egyaránt. Vok úr szerepébén Miloš Ko pecký remek teljesítményt nyújt. I kulcsár I (amerikai) A „nagyérdemű" előtt eddig inkább a zenés j_áték cimadó dala volt ismert Louts Amstrong előadásában. Most azonban nem sokkal a színpadi bemutató után (a bratisiavai Oj Színpa donj a filmvásznon is viszontláthattuk Dolly és társai kedves kalandjait, csínytevéseit. Ez a panoramatikus film olyan alkotások közé tartozik, melyek cselekményét röpke pillanatok alatt el lehet mondani, mégis színesen időzünk órákat (eb ben az esetben több mint három órát) a moziban, hogy a látványos táncokkal, szép felvételekkel, s nem utolsó sorban jó színészi játékkal „fűszerezett" sztorit végignézzük. Ezek a kissé hosszúra nyúlt film erényei, s kívülük talán még a jórészt helyzetkomikumra épülő mulatságos jelenetek ötletes rendezését emelhetjük ki. A film (kivéve a záró képsorokat) adós maradt az eredeti színpadi változat sajátos lírai hangvételű jeleneteivel, de ez ilyen jellegű alkotásoknál nem róható fel különösebb hibának. Az előzetes híreknek megfelelően meggyőződhettünk róla, hogy Barbara Síreisand, ha nem is kimondott szépség, de megkapó egyéniség, aki a film vásznon, elsősorban tehetségét „mutogatja". Játékát s egyúttal a film értékét nagyban növeli az is, hogy társai az övéhez ha sonló elsőrangú alakítást nyújtanak. —

y— f AZ ŐSERDŐBEN NINCSENEK CSIILAGOK (perui) A hazai, és mondhatnánk, az egész európai filmvilágban eléggé ismeretlen a perui és a többi dél-amerikai országok filmművészete, ezért a filmkedvelő •közönség előtt eseménynek számít egy-egy ilyen ország filmje. Az igényesebb nézők, akiknek áttekintésük és kialakult világképük van a filmkultúra aránylag rövid, de annál izgalmasabb történetéről, kíváncsian néznek az ilyen filmek elé. Mot nem kell csalódniuk, mert Armando Roblez Godoy rendező művészi élményben részesiti őket Godoy filmje számunkra csak részleteiben ismert világba vezet minket, ahol még az ősi törvény uralkodik: az erősebb elpusztítja a gyöngébbet. Figyelmének középpontjában az ember áll, a mai modern ember, egy olyan ember, akit hatalmába kerít a nagy kór, a liatalomvágy, és szembekerül a természettel, társadalommal egyaránt, mely meggyorsítja pusztulását. A filmnek három szilárd pontja van: a csillogást, karrierizmust és sznobizmust képviselő város, az Andokban megbúvó falucska, mint a haladás, a remény és a tiszta forradalom hordozója, és végül az őserdő a primitív indiánokkal, az ősi törvény szimbóliumát hordozó kegyetlenségével. A főhős es;y hatalomra, könytiyű és problémátlan életre vá gyó ember, aki előtt elröpülnek az akadályok, elröpül maga az ember is, szád izmusa és aljassága másokat halálba taszít. A történet egyszerű. A főhős megtudja, hogy a civilizáció elől az őserdőbe menekülő nőnek nagy aranykészlete van, és ezt akarja megkaparintani. Az események in medias res kezdődnek, a szerkezet felbomlik, Godoy felborítja az időren det. A jelenetek tündökletes technikával váltakoznak, az elaljasodott főhőst a lélektan eszközeivel ábrázolja: a természet rendjétől elfordult, züllött érzelem- és tudatvilágának vívódásait lá.tomásszerű képekkel teszi súlyossá, nyomasztóvá. A gyilkolás és rablás tudatától megzavart emberben felvillannak gyerekkorának tiszta órái, majd a halál borzasztó képzetei jelentkeznek. Társak nélkül az őserdőben el kell pusztulnia egy zsák arannyal a hátán, mert azt nem lehet se megenni, se meginni. Armando Roblez Godoy-ban kitűnő rendezőt ismertünk meg, szenvedélyes problémakereső és probléma-felvető egyéniséget, akinek birtokában vannak a modern filmművészei legújabb vívmányai is. Ezzel a filmjével a rendező az 1967-es moszkvai fesztiválon is sikerrel képviselte a perui filmművészetet — a díjazottak között szerepelt. IfüllllI MESTERSÉGES VILÁGŰR Azok a különleges magas követelmények, amelyeket a mesterséges égitestek működési megbízhatóságával szemben támasztanak, csak akkor elégíthetők ki, ha az űreszközök valamennyi része, azok kiszolgáló berendezései a világűr feltételei között ellenőrizhetők. Azok a vizsgálatok, amelyek az űrviszonyok szerkezeti anyagokra, egyes funkcionális egységekre, s ilyen egységek összességére vonatkozó hatásairól felvilágosítással szolgálnak, az űrszimuláció bonyolult tevékenységi területére tartoznak. Minden olyan test, amely a magaslégkörbe kerül, vagy túljut a bolygónkat övező atmoszférán, merőben más viszonyok közé kerül, mint amilyenek a földfelszínen uralkodnak. Ezeket az 'ember életterében tartósan megvalósíthatatlan súlytalanságon kívül elsősorban a környezet nagyfokú légritkasága, a 3—5 Kelvin-fokos környezeti hőmérséklet, továbbá a gyengítetlen kozmikus sugárzás és az ugyancsak gyengítetlen napsugárzás jellemzik. Az utóbbi feltételek zárt rendszerekben, ún. űrszimulátorokban akár hosszabb időn át is több-kevesebb hűséggel utánozhatok. E rendszerek — az űrszimulátorok — gyakorlati felhasználása nélkülözhetetlen, azonban igen költséges. E kiadások azonban nem takaríthatók meg: egyetlen kilogramm mesterséges égitest előállítási és pályára állítási költsége átlagosan 100 000 dollár, s szükségszerű, hogy ezeket a berendezéseket — akár nagy költségek árán is — gondosan ellenőrizzék. A szimulációs vizsgálatok korlátai elsősorban abból erednek, hogy az igen hideg világűr mind az elektromágneses sugárzások, mind a korpuszkuláris áramlások szempontjából végtelen abszorbernek tekinthető. Ezek a feltételek sem a molekuláris kölcsönhatások, sem a termikus viszonyok tekintetében nem utánozhatok maradéktalanul a Földön létesített, véges kiterjedésű zárt rendszerekben. Elérhetők azonban olyan közelítő viszonyok, ame'iyek csak kevéssé térnek el a valóságos igénybevételektől. Az ürszimuláciős rendszereknek ma már sok változata ismeretes, a kisméretű, néhány liter térfogatú üveggömböktől — az ún. komponens kamráktól — a néhány ezer köbméteres belső térfogatú ún. totálkamrákig. Előbbiekben a szerkezeti anyagok vizsgálata lehetséges ultranagyvákuumok tartományában, míg a totálkamrákban ugyan kisebb vákuum hozható létre, viszont, ha szükséges, ez akár hónapokon át is fenntartható. A kozmikus háttér „hidegének" létrehozása érdekében a kamrák belső falát íolyékony nitrogénnel, kényesebb esetekben folyékony hidrogénnel, vagy héliummal hűtik, s ezzel egyúttal krioszivattyúkat, a gázrészecskéket kifogyasztással megkötő felületeket is létesítenek a vizsgálati kamrákban, a jobb vákuum biztosítása érdekében. Az elképzelhető totálkamra hidegfalának felülete 3000 négyzetméter! A napsugárzás szimulálására különleges fényforrások — speciális szénívlámpák, rövid ívű xenon-ívlámpák — szolgálnak. Külön problémát jelent azoknak az optikai és termikus szűrő- és vetítőrendszereknek a megtervezése, amelyek a vizsgált minta vagy mesterséges égitest felületén egyenletesen biztosítják az energiaintenzitás és spektrális összetétel szerint is helyes elosztását. A termikus viszonyok szimulálása egyike a legfontosabb feladatoknak. A világűr ultranagy vákuum-környezetben ugyanis a termikus viszonyok szempontjából az anyagok sugárzásokkal szemben tanúsított viszonyai lépnek előtérbe, amelyek nem szükségképpen arányosak a többnyire jól ismert vezetési és áramlási termikus tulajdonságokkal. A hőmérsékleti szempontból vákuum-környezetben tanúsított viselkedés azért is fontos, mert a külső felület megfelelő kialakításával kell elérni a belső tér hőmérsékleti, egyensúlyát, egy racionális értéken, mínusz 269 és plusz 300 C fok között változható külső felületi hőmérséklet mellett. ACÉLGYÁRTÁS —FUTÓSZALAGON Folyamatos üzemű acélgyár részleges terveit dolgozták ki nemrégiben a Szovjetunió Központi Kohászati Tudományos Kutató Intézetében, Georgij Ivanov professzor vezetésével. Az acélgyártás jelenlegi módszere — a Martin-kemencékkel és konventerekkel — szakaszos jellegéről ismert: előbb elvégzik az „adag" bejuttatását, ezt követi a voltaképpeni olvasztás, ezután a csapolás következik, majd újra az adagolás és így tovább. A változó munkafolyamatok megnehezítik az önműködő vezérlőrendszerek működését és nem kedveznek a kiszolgáló eszközök üzemi viszonyainak sem. A szovjet kutatók által kifejlesztett folyamatos acélgyártó berendezés elősegíti olyan folyamatos gyártási eljárás kiépítését, amely a nyers érc beadagolásától a kész hengerelt áru kialakításáig megszakítás nélküli. Az első ilyen folyamatos üzemű szovjet acélgyárat évi tízmillió tonna teljesítményre tervezik. A folyamatos acélgyártás technológiai rendszere egymást követő átfolvókftdak láncára épül. Az első kád állandóan 1400 C fok hőmérsékletű folyékony nyersvasat tartalmaz. Szünet nélkül hulladékvasat és szenet adagolnak bele és a kádon földgázt fúvatnak át. A vasolvadék két, felváltva használt gyűjtőtartályba, a keverőkádakba kerül, s innen adagolószerkezeten át vezetik a nyersvasat a következő kádba. Itt nitrogénsugárral befújt mészporral csökkentik kéntartalmát. Egy másik kádban eltávolítják belőle a szilíciumot, a mangánt és a foszfort, továbbá csökkentik széntartalmát is. Ezután következik a vákuumkezelés és az ötvözés — innen az acél már öntözőberendezésbe áramlik. Az acélgyártás folyamatos eljárássá való átalakítása napjainkban megváltoztatja és tökéletesíti az egész metallurgiai ciklust. Valamenynyi részfolyamat beköthető az egységes, teljesen automatizált futószalagrendszerbe, ami rendkívüli mértékben megjavítja a munkakörülményeket és növeli a munka termelékenységét. Lényegesen csökkennek az egy tonna kész acél előállítására fordított kiadások, ugyanakkor javul az acél minősége is. Azonos fémmennyiségből több acélt lehet kihozni. A számítások szerint a folyamatos acélgyártás 3—4 százalékkal csökkenti az acél előállításának önköltségét. Még nagyobb jelentőségű azonban, hogy a folyamatos üzemű acélgyárban nincs szükség költséges darukra, emelőszerkezetekre, daruhidakra. Az újfajta acélgyárak munkacsarnokai sokkal kisebbek lehetnek. A költséges daruk, a daruhidak elmaradása révén akár a felére ls csökkenthetők az acélgyárak létesítésének beruházási költségei. A FÖLD — HOLD TÁVOLSÁG Ismeretes, hogy az Apollo—11 utasai lézerreflektort hagytak hátra a Holdon, azzal a céllal, hogy az arról reflektált sugarakkal pontosan megmérjük a Föld és Hold közötti távolságot. A reflektor mézsejt-struktúrában elrendezett 100 darab elemből állt. Az elemek ömlesztett kvarcból készültek a jó visszaverődési tényező biztosítására, kiképzésük pedig a „sarokreflektor" elvének megfelelő volt: három, egymásra merőleges síklap biztosította azt, hogy bizonyos szögtartományon belül bármely irányból beeső sugár a beesés irányába (tehát a Föld felé) verődjék vissza. A lézer-sugarat magas hegycsúcson elhelyezett, kb. másfél méter átmérő>ű antennával sugározták ki. Azért választottak magaslati pontot a kisugárzáshoz, mert a sűrűbb légrétegekben a sugarak terjedési sebessége nem ismeretes kellő pontossággal. A lézer-sugarakat rövid impulzusokban bocsátották ki: az impulzusok időtartama 10 nanosecundum, tehát a milliomod másodperc századrésze volt, ami azt jelenti, hogy a sugárnyaláb hossza csak kb. 3 métert tett ki. Ezred foknál kisebb sugárnyalábot sikerült előállítani, így a több mint 300 000 km-es távolság megtétele után a sugárnyaláb a Hold felszínén csak kb. 4 km-es átmérőjű körfelületet hárított hu. .Az asztronauták visszatérése után azonnal megindult a Holdon hagyott reflektor „keresése"; a földi antenna rendkívül kis lépésekkel való precíziós irányításával végigpásztázták a holdutasok leszállási helyét, és három hétig tartó aprólékos munka után végre sikerült „megtalálni" a reflektort, vagyis sikerült a reflektor által visszavert lézer-sugarakat észlelni. A lézer-sugárköteg oda-vissza útjának megtételéhez szükséges kb. 2,4 másodperces időt atomórás (cézium-sugaras) időmérő berendezéssel igen nagy pontossággal mérték, és ebből a Föld—Hold távolság 353 911218 kilométernek adódott, pluszmínusz 45 méter mérési hibával. Ez a fantasztikus precizitás, amely messze meghaladja a csillagászati úton eddjg elért pontosságot, és amelyet a jövőben a lezer-sugárköteg időtartamának rövidítésével és az időmérés pontosságának fokozásával tovább akarnak növelni, igen értékes információkat képes szolgáltatni. Ezek az ínformációk a Hold pályájára és alakjára, továbbá a Föld tömegelosztására vonatkoznak. A Föld—Hold távolság pontos mérése lehetővé teszi a földrengések előrejelzését is azáltal, hogy a méréssei ki lehet mutatni a Föld forgástengelyének igen kis mértékű eltolódásait. Kimutatták ugyanis, hogy a Föld forgástengelyének a két mágneses pólus által adott iránnyal bezárt szöge periodikusan kissé ingadozik, és e periódus és a földrengések előfordulása között korreláció van. TÉVÚTRA VEZETETT TERMESZEK A termeszhangyák óriási károkat okoznak a trópusi országokban az értékes faanyag, az épületek és más javak elpusztisásával. Egyedül Ausztráliában évi négymillió ausztrál dollár kárt okoznak a termeszek. A termeszhangyák elleni harc új potenciális fegyvere lehet a legújabb ausztrál felfedezés: a termeszhangyák nyomjelző szaganyagának elkülönítése és azonosítása. Az ausztrál kutatók kimutatták, hogy az egyik fajta termeszhangyák esetében ebből a szaganyagból százmillomod grammnyi is elegendő egy hárommáteres nyomsáv kialakításához. Ezzel a szaganyaggal tehát tévútra lehet vezetni a termeszhangyákat, el lehet terelni őket az értékes ültetvényektől, épületcsoportoktól. Csaknem 25 millió termeszhangya vegyi „feldolgozásával" sikerült 2 milligrammnyit előtállítaní ebből a szaganyagból. Érdekes, hogy a Nyugat-Ausztráliában honos szantálfa olaja tartalmaz hasonló szaganyagot. 1971. IV. H. 6