Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám, kedd

A JÓ ORVOSHOZ BIZALOMMAL FORDULNAK A BETEGEK ÚJ UTAKON EGÉSZSÉGÜGYI POLITIKÁNK 1971. IV. 7. Gyakran beszélgetés tárgya egészségügyünk helyzete, melyről különösebb felkészültség és tájékozottság nélkül is bárki — kedvező vagy kedvezőtlen tapasztalatai alapján — véleményt mondhat. Nem frázis, hogy az egészségünk a legdrágább kincsünk, ezért a gyógykezeléssel kapcsolatos problémák megoldása nemcsak az egyén elsőrendű érdeke, hanem a társadalomé is. Noha fejlett egészségügyünk eredményei az egész világon elismerték, hiába is tagadnánk, hogy komoly nehézségek is vannak, amelyek leküzdése sürgős intézkedéseket követel. A körzeti orvosok jelentősége Egészségügyünk 1971—1975 évi programjának tézisei a CSKP XIV. kongresszusának jóváhagyására várnak. Dr. Jaroslav Prokopec docens, a CSSZK új egészségügyi minisztere az új irányvonallal kapcsolatban nemrégiben hangsúlyozta, hogy a kedvező tapasztalatok felhasználásával módosítani kell az idejétmúlt, illetve be nem vált intézkedéseket: Szerinte a változásnak mindenekelőtt az egészségügyi dolgozók és a betegek közötti készségesebb és szívélyesebb viszony elmélyítésében kell megnyilvánulnia. — A körzeti orvosnak vissza kell szereznie tekintélyét és páciensei bizalmát — mondotta. Igen helytelen és sajnálatos tény ugyanis, hogy a betegeknek mintegy 85 százaléka ma még az olyan hétköznapi bajokkal is, mint pl. a nátha, a jégárpa vagy akár a furunkuíus inkább a kórházhoz fordul segítségért, mint az egészségügyi központhoz. Ezzel magyarázható, hogy a körzeti és az iizemi orvosok tevékenysége többnyire csak a betegek gépies elosztására, útbaigazítására szorítkozik. Egészségügyi politikánk célja tehát megszüntetni az akadályokat, melyek miatt a körzeti orvosok nem teljesíthetik telies mértékben' kötelességeiket. Ez nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdeke is. Ha ugyanis a körzeti orvos venné kezelésbe azokat a pácienseket, akiknek nincs szükségük szakorvosra, vagy legalább is megállapítaná a diagnózist, akkor megkímélhetné őket a felésleges futkosástó) és a hoszszadalmas várakozástól. Egyúttal pedig minden bizonnyal lényegesen csökkenne a biológiailag indokolatlan munkaképtelenek, vagyis a szimulánsok száma. Csakhogy, mint mindennek ennek a követelménynek is megvan a feltétele. A körzeti orvosnak ezért kell általános szakmabeli ismeretekkel rendelkeznie, melyeknek alapján időben felismeri a kórt és elsősegélyben részesíti a hozzáforduló betegeket. Természetesen higiéniai és epidemiológiai téren is helyet kell állnia. Ezért kell a jó orvosnak állandóan képeznie magát, ezért oly fontos, hogy az orvostudomány legújabb eredmé hyeit figyelemmel kísérje. Miért túlterheltek a körzeti orvosok? Az orvosok szániát tekintve nincs ok a panaszra. Ezer lakosra ma már több orvos jut nálunk, mint a legfejlettebb tőkés országokban, Svédországot is beleértve. Más lapra tartozik azonban az orvosok elosztása, ami nem a legcélszerűbb. Általában véve ugyanis a legtöbb orvos a kórházakban helyezkedik el. Ezért kevés a körzeti orvos és ezzel magyarázható túlterheltségük is. Am a tartalékok folytán nem okoz majd nehézséget a központok ban létszámuknak mintegy 20 százalékkal való növelése. Természetesen az sem mindegv, mivel foglalkoznak a kör zeti orvosok. Ma még idejük nagy részit a gyógykezelés helyett kérdőívek kitöltésével és egyéb adminisztratív munkákkal töltik. Ebben a tevékenységükben, továbbá a kevésbé igényes gyógykezelésben (pl. injekciók beadása, a készülékek kezelése stb.J a gyakorlott nővérek is eredményesen helyettesíthetik őket. Ezzel a megállapítással kapcsolatban dr. Prokopec kitért az ápolónők és a többi egészségügyi személyzet rendkívül igényes és fárasztó munkájára, mely külön figyelmet érdemel. Természetesen nekik is fokozniuk kell szakismereteiket, hogy színvonalasabb munkát vé gezhessenek, ezért azonban megfelelő fizetést érdemelnek. A fizetésük szabályozásával kapcsolatos intézkedések már folyamatban is vannak. Korszerűsíteni kell o rendelők berendezését Tudvalevő, hogy az egészségügyi dolgozók munkáját lényegesen megkönnyíti és pontosabbá teszi — különösen a diagnózis megállapítása esetében — a korszerű készülék. Az egészségügyi miniszter erről így vélekedik: — Tagadhatatlan, hogy a körzeti központok felszerelése még hiányos és szegény. A korszerű készülékek és gépek túlnyomó részével a kórházak rendelkeznek. Ennek a sokat bírált elosztásnak a magyarázata eddig abban rejlett, hogy a drága készülékeket a kórházban jobban kihasználhatták. Ebben van némi igazság ugyan, ám a körzeti orvosok tekintélyének növelésével megszűnik ez a kifogás, anélkül, hogy a kilátásba helyezett intézkedés különösebb beruházásokat igényelne. A jobb elosztás folytán pl. a szívinfarktust kimutató elektrokardograf ( ma már mi is gyártjuk ezeket a készülékeket) egyetlen vidéki egészségügyi központból sem hiányozhat a jövőben, hogy a betegeket a mentőknek ne kelljen a távolabbi kórházba szállítaniuk, mert ez sokszor nagy kockázattal jár egészségük szempontjából. A kórházak sem mentesek a problémáktól Előfordul, hogy u betegek nek a kórházakban napokig, né ha hetekig kell várniuk egy egy ágy megtireseilésére. Mivel m«gyarázhato ez az aligha örvendetes jelenség? Megdöbbentő a tény, hogy mintegy 18 ezer ágy hever — a hiány elienére — parlagon a kórházakban, az éveken át elhanyagolt, de ma már folya matban levő karbantartási és átalakítási munkák, valamint a munkaerő-liiány következtében. Minthogy további kórhá zak építésével — anyagi nehézségeink folytán - belátható időn belül nem számolhatunk, az adott lehetőségek: a tartalékok kihasználása tűnik ezen a téren is az egyetlen reális megoldásnak. A jelenlegi lielvzet szerint ugyanis, míg a sebészeti osztályokon többnyire minden hely foglalt s ezért a páciensekre nem egy esetben a folyosókon felállított pótágyak várnak, akadnak kórházak, vagv pavilonok, melyeknek a befogadóképessége félig sincs kihasználva. Ennek az aránytalanságnak is sürgősen meg kell szűnnie — jelentette ki a miniszter Ezeket a tar talékokat is felhasználjuk a szűkebb körű érdekek háttér be szorításával azoknak az osztályoknak a javára, amelyeknek égető szükségük van minden négyzetméternyi helyre, minden üresen maradt fekhelyre... — De bármennyire is takarékoskodunk — folytatta J. Prokopec miniszter — a legkorszerűbb készülékekről nem mondhatunk le. Behozataluknál azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a társadalom érdekei. Csók az ésszerű takarékoskodásnak van értelme A párt és a kormány tehát nem takarékoskodik az állampolgárok egészségének az árán. Bizonyíték erre igen sok akad. A többi között például a gyer mekparalizis. Ismeretes, minden lehetőt elkövettünk megelőzése és gyógyítása érdekében. Az oltóanyagért — mert sokáig nem állítottuk elő ezt a gyógyszert — dollárra) fizettünk. Az eredmény természetesen nem maradt el. Ifjú nemzedékünket sikepült Inegvédeni ettől a valamikor nálunk is gyakran garázdálkodó, borzalmas kórtól. Hasonló a helyzet a fertőző betegségek esetében, hiszen ma már mindenki tudja, hogy a legsúlyosabb járványos betegségeket is könynyűszerrel és aránylag gyorsan leküzdjük. Miért kevés a gyógyszer? Valóban nem bővelkedünk bizonyos fajtájú orvosságokban, melyeket fizetési nehézségeink ellenére is kénytelenek vagyunk — meglehetősen elhanyagolt gyógyszeriparunk talpraállításáig — külföldről beszerezni. Persze az ezen a téren mutatkozó hibák és fogy&tékosságok is sürgős intézkedéseket igényelnek, bár az elmúlt évekhez viszonyítva tagadhatatlanul javult a gyógyszerellátás. A tavaly mintegy 110-re becsült hiánycikkek számát sikerült 40-re csökkenteni. A Spofa n. v. ez év első negyedében 234 millió korona értékű gyógyszert hozott forgalomba. Ez a menvnyiség 44 millió koronával több árut jelent, mint amennyi a múlt év első három hónapjában volt a piacon. Ennek ellenére a helyzet még nem kielégítő. Nem titok ui., hogy nemcsak az értékes, külföldről behozott gyógyszerfajtákban mutatkozik hiány. A mindennapi szükségletet sern könnyű fedezni, a gyógyszergyárak teljesítőképessége, a behozatalra szoruló nyersanyagok és a csomagolásra szánt anyagok hiánya következtében. A problémákat tetézik a gyógyszerellátást biztosító vállalatok rossz munkafeltételei, mindenekelőtt a raktárak hiánya. A raktárak 47 százalékának az állapota nem felel meg a követelményeknek. A gyors megoldást súlyosbítják gazdasági nehézségeink. melyeknek kiküszöbölésében azonban nagy segítségünkre vannak a szocialista országok. Ennek köszönhető, hogy az orvosoknak — ha takarékoskodniuk is kell a gyógyszerekkel — megvan minden lehetőségük azok előírására. Számukra az egyetlen szempont a beteg érdeke, egészségi állapota. Ennek megfelelően, II letve a lelkiismeretük szerint kell cselekedniük. Összegezve az elmondottekat: egészségügyi politikánk elvei rôl a XIV. pártkongresszus lesz hivatott dönteni. A cél az állampolgárok elégedettségén kívül az egészségügyi dolgozók rehabilitása és a kedvezőtlen jelenségek — mint pl. a szimu lánsok és bizonyos gyógyszerek hiányának a felszámolása. Az egészségügyi miniszter véleménye szerint minden okunk megvan tehát, hogy ezen a téren is bizakodással tekintsünk a jövőbe. KARDOS MARTA TÖBBLETMUNKA A járási pártkonferenciákon olyan sok értékes hozzászólás hangzott el, hogy valamennyit ismertetni képtelenség lenne. Az sem lenne azonban helyes, ha nem térnénk vissza a rendkívül értékes tapasztalatokra, hogy a további munka során kamatoztassuk őket. A konferenciák küldöttei azon voltak, hogy mindazt, amit jól végeztek, másokkal is megismertessék. A hangsúly persze azon volt, hogyan érik el a jó eredményeket. Ugyanakkor azokra a kérdésekre, melyekre még nem találták meg a kielégítő választ, éppen a konferenciától várták azt, s nyilván meg is kapták, hiszen a tanácskozás egyik fő célja éppen az, hogy a kommunisták kicseréljék tapasztalataikat. Ezért célszerű, ha a legértékesebb észrevételekre tuvábbi munkánk során még többször visszatérünk. Ilyen észrevételnek tartom a galántai konferencián részt vett peredi (Tešedíkovo) Ján Maďar elvtárs gondolatát, aki egyebek között arra mutatutt rá, hogy egyesek szívesebben vállalnak gazdasági tisztséget, mint pártfunkciót, mivel az utóbbi nem jár anyagi haszonnal. Ez azután azt eredményezi, hogy másokra — azokra, akik semmilyen megbízatás alól nem bújnak ki — aránylag sok megterhelés jut. Ez az észrevétel azonkívül, hogy igaz, más szempontból is figyelemre méltó. Ugyanis meggyőzően bizonyítja: párttagnak lenni mindenekelőtt többletmunkát jelent. Ezt azért is szükséges kiemelni, mert még mindig akadnak, akik tévesen azt hiszik, vagy szándékosan híresztelik, hogy a kommunistáknak csak az anyagi előnyök biztositása érdekében van szükségük pártigazolványra. Ez bizony egyáltalán nem igaz, hiszen a párttagság a múltban kimondottan kockázatot jelentett (sok országban még ma is). Tudjuk jól, milyen nélkülözésben, üldöztetésben volt részük a kommunistáknak, sot családtagjaiknak is. Ma ez nem áll fenn: a kommunista párt a dolgozók élcsapata, s tagjának lenni megtiszteiés és büszkeség. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a pártban sohasem voltak karrieristák, haszonlesők. Am, az átigazolás egyik fő kritériuma éppen az volt, hogy a karrieristáknak és haszonlesőknek nincs helyük a pártban. S hogy pártunk ismét visszanyerte a tekintélyét, és a dolgozók széles tömegeinek bizalmát élvezi, azt egyebek között ennek is köszönheti. A kommunisták különféle megbízatásai nem járnak anyagi haszonnal. Ugyanakkor időszerű az említett felszólaló figyelmeztetése is, hogy egyesekre túl sok feladat jut, mások viszont inkább gazdasági tisztséget vállalnak, vagy minden megbízatás alól kibújnak. Az eredményes munka záloga, ha megosztjuk erőinket, s valamenynyien egyaránt hozzájárulunk a feladatok teljesítéséhez. Elsősorban persze ki-ki a saját munkahelyén. FÜLÖP IMRE A párttal ünnepel Sokan ismerik Tornaiján (Šafárikovo ) és környékén Magyar Tamás István elvtársat. Azt is tudják róla, hogy gyermekkora óta kommunista. A marxi—lenini eszmékkel a katonai szolgálata idején ismerkedett meg. Egyike volt azoknak a magyar katonáknak. akik aktívan részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A Szovjetunióból hazatérve tagja lett a magyar Vörös" Hadseregnek. A Tanácsköztársaság összeomlása után ott folytatta, ahonnan elindult, mint napszámos dolgozott az uraáági földeken. 1928-ban Magyar elvtárs részt vett a' kommunista párt tornaijai helyi Szervezetének megalakításában. Az 1934-ben Tornaiján lezajlottt aratósztrájk egyik fő szervezője. Az akkori földbirtokos, Hámos Zoltán kénytelen volt a munkát beszüntető dolgozók követeléseit figyelembe venni, s. ez fél százalékos béremelést jelentett. A megtorlás a következő esztendőben következett, amikor tömegestől bocsátották el a birtokról a lázítókat és kommunistákat. A munkanélküliség, az éhezés napirenden volt, de a párt tagjai nem vesztették el a fejüket, gyűjtéseket szerveztek a kereső nélkül maradt családok számára. Amikor a szovjet csapatok elérték Tornaija határát, tolmácsként működött. Ereje a felszabadulás után sem lankadt, az elvtársukkal a környező falvakat járva, élénk propagáció6 munkát fejtett ki a szövetkezetesítés érdekében. PIERZCHALA JÓZSEF Átépítik Tóketerebesen (Trebišov) megkezdték a városon keresztül haladó 553-as számú országút átépítését. A több mint 30 millió korona beruházással épülfi út építése következtében a város területén kerülőutakon bonyolítják le a forgalmat. Az útépítés keretében több családi házat bontanak le. HOROS7. ARPAD A Slovnaft dolgozói, akiket a Szovjetunióval közvetlenül összeköt a Barátság Kőolajvezeték, nagy figyelemmel kísérik az SZKP XXIV. kongresszusának tanácskozását. Felvételünkön u gépkocsi-karbantartó részleg d-olgpzói - akik a CSKP megalapítása 50. évfordulója tiszteletére versenyre keltek a szocialixta munkobriqátí átméri —, a kongresszusi beszámolókkal ismerkednek. (V. Pribyl felvétel* — CSTWJ