Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

MIT ADOTT A SZOCIALIZMUS SZLOVÁKIÁNAK (Az alábbi cikket AUGUSTÍN VAŇKA tollából a Nové slovo ez év 4-i száma közölte) A

múltban az aratás idején egész szlovák falvak vonultak le a termékeny alföldre, hogy megélhetést biztosíthassanak maguknak. Sokan a tengeren túlra vándoroltak ki munka után. 1918ban a Csehszlovák Köztársaság megalakulásával politikai és kulturális szempontból is jobb körülmények alakultak ki. A cseh burzsoázia azonban fokozatosan korlátozta a szlovák nemzet egyenjogúságát politikai és kulturális téren. Szlovákia gazdasági fejlődése sem adta meg a feltételeket az előrehaladáshoz, s a cseh tőke felszámolta Szlovákia egyébként fejletlen Iparát is. A burzsoázia nem tudta megoldani a problémákat, s tehetetlenségében történelmi okokkal magyarázta Szlovákia nyomorúságos helyzetét. Azt állította, hogy a bűnös az, aki ezt a népet ilyen kedvezőtlen területen telepítette le. E kérdéssel kapcsolatban meg kell említeni azt a kísérletet, melyet a szlovák burzsoázia tett a köztársaság szétesése után, mármint, hogy a szlovák kérdést újból nacionalista szempontból oldja meg. A német tőke és a háború érdekeinek kiszolgáltatott szlovák nemzetgazdaság nem jutott túl az elmaradott ország jellegén. A háborús konjunktúra sem szüntette meg a munkanélküliséget, mely sohasem csökkent 50 000 alá. Mintegy 100 000 ember keresett munkát Németországban. A szlovákiai gazdasági élet a fasiszta hadsereg hadműveletei következtében óriási károkat szenvedett, és a háború végére az 1943-as év színvonalának 54 százalékára csökkent. Szlovákia alacsony fejlettségi színvonallal lépett be az újra született köztársaságba. Történelmében először adódott alkalom, hogy rövid idő alatt kiküszöbölje az örökölt elmaradottságot. A jobb jövőért folytatott harcban Szlovákia az egyenjogúság elve alapján vett részt. Ez összefüggött azzal, hogy a társadalom élére a kommunista párt által vezetett munkásosztály került. Kiharcolta Szlovákia iparosítását, az elmaradottság kiküszöbölésének alapfeltételét. A kommunista párt szem előtt tartva az osztályés internacionalista érdekeket, Szlovákia elmaradottsága kiküszöbölésének politikáját a politikai egység megszilárdítása és az integrált gazdaság fejlesztésének forrásává változtatta. 1945—1948-ban az ipari termelés az 1930. évi szint kétszeresére emelkedett, és a mezőgazdasági termelés a háborús károk ós az 1947. évi rossz termés ellenére is elérte a háború előtti színvonalat. Szlovákia a sokoldalú gazdasági és társadalmi fejlődés útjára lépett. Azt, amit a cseh és a szlovák burzsoázia nem tudott biztosítani, a CSKP és a munkásosztály, hűen az igazságosabb rendszerért, a szocializmusért folytatott harc programjához, megteremtette. Most nemcsak a párt megalakulása 50. évfordulójával kapcsolatban térünk vissza a múlthoz, az elért eredményekhez. Erre késztet minket az a tény is, hogy 1968-ban sokan a szocializmus hibáinak eltúlozásával próbálták csökkenteni az elért sikerek és eredmények jelentőségét. Szlovákia 1945 után elsősorban a szocializmus építésének időszakában olyan eredményeket ért el, hogy még Hlinica úr (aki Szlovákiát „képviseli" a Vatikánban) is csak vállrándítással tudott válaszolni arra a kérdésre, mit tesznek majd a szövetkezetekkel és a földdel. Ez nem jelenti, hogy az említett Hlinica úr nem akarta volna felszámolni a szocializmust. Ez csupán taktika volt, levonták a tapasztalatokat Mindszenthy 1956. évi kudarcából. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a szocializmus azt adta Szlovákiának, amit a burzsoázia sohasem nyújthatott volna, s hogy ezek az eredmények a szlovák nép egy részének potenciális katolicizmusa ellenére azt eredményezték, hogy a szocializmus rögződött a szlovák nép életében és tudatában. A szocializmus ellenségei kénytelenek voltak elismerni a szocializmus eredményeit, de megpróbálták csökkenteni a siker jelentőségét. Azt állították, hogy a szlovákiai eredmények azt a tézisüket bizonyítják, hogy a szocializmusnak bizonyos lehetőségei vannak az elmaradott országokban. Mivel Szlovákia szerintük megfelelt az ilyen elmélet bizonyítékának, elvetették azt az állítást, hogy az elért eredmények a szocializmus előnyeit bizonyítják. Feltehetjük a kérdést, hogy miért nem ért el a kapitalizmus ugyanilyen eredményeket ebben az elmaradott országban. Hiszen a cseh és a szlovák burzsoáziának megvolt erre a lehetősége. Nem történelmi módszereket használtak azzal a céllal, hogy csökkentsék a szocializmus építése során Szlovákiában elért eredmények jelentőségét. Szlovákiában a gazdasági és kulturális fejlődés elemzésénél azt a tézist fogalmazták meg, hogy a különbségeket relatívan kiküszöböltük, de ugyanakkor abszolút mértékben elmélyültek. Ez a módszer nem vette figyelembe a történelmi szempontot, s így nem volt reális. Nem tulajdonított jelentőséget annak, milyen alapból indult ki Szlovákia a cseh országrészekhez viszonyítva, ős milyen eredményeket ért el. Nincs szándékomban azt állítani, hogy minden rendben volt, hogy nem voltak problémák. Hisz ebben az esetben nehezen tudnánk megmagyarázni, miért kellett végrehajtani a föderációt. A kérdést azonban differenciáltan kell megvitatni. A történelmi fejlődés mellőzése fokozta a feszültséget, nacionalizmust idézett elő elsősorban az értelmiségiek körében, de a munkások között is. A szocializmus előnyei és az elért eredmények lebecsülésének ugyancsak elterjedt módszere volt a kapitalizmus és a szocializmus eredményeinek összehasonlítása, figyelmen kívül hagyva a történelmi szempontot. A fejlett kapitalista országok pozitív eredményeinek összehasonlítása a szocializmus negatívumaival valóban nem a szocializmus előnyét bizonyította. Ha elvetjük a szlovákiai eredmények ilyen megítélését, akkor távlati szempontból nemcsak a cseh országrészek színvonalával kell összehasonlítani a szlovákiai fejlődést. Igaza van Thiessen profeszszornak, amikor azt mondja, hogy minden területet a legmagasabb világszínvonallal kell összehasonlítanunk. Ennek az elvnek az abszolutizálása és felhasználása, mint összehasonlítási módszer, félrevezette értelmiségünk nem egy tagját, és azt eredményezte, hogy negatívan értékelték a szocializmus eredményeit. 1968-ban tudatosan elhallgatták, mit adott, illetve mit nem adott a szlovák és a cseh burzsoázia Szlovákiának, és ezzel leplpzték azt a tényt, hogy a szocializmus két évtized alatt gyökeresen megváltoztatta Szlovákiát. Ezért kénytelenek vagyunk újból elismételni a szlovákiai eredményeket, hogy meghiúsítsuk az eredmények egyoldalú tolmácsolására tett kísérleteket. Tudjuk; hogy semmilyen adatok sem fejezhetik ki teljes mértékben a szlovák nép életében és gondolkozásában történt változásokat. Csehszlovákia Kommunista Pártja már a 30-as években kidolgozta a szlovák kérdés megoldását, és 1948 februárja után Szlovákia iparosításának köszönhetően az ország alapjaitól megváltozott. Nem mindig magyarázzák az iparosítást, mint a szlovákiai gazdasági struktúra megváltozásának, a falvak túlnépesedése kiküszöbölésének és a mezőgazdaság fejlődésének alapfeltételét. Szlovákia iparosítása megoldotta ezeket a kérdéseket, s eza munkásosztály és a kommunista párt történelmi érdeme. A szocialista iparosítás programja lehetővé tette, hogy Szlovákia ipari termelésének hányada az 1948. évi 13 százalékról 1969-ben 23 százalékra emelkedjék. Az anyagi-műszaki alap növekedése lehetővé tette, hogy csaknem félmillió ember kapcsolódjon be a termelésbe. Körülbelül ugyanenynyien távoztak a mezőgazdaságból, ami mély strukturális változásokat eredményezett az egyes ágazatok alkalmazottságának összetételében. 1948-ban a lakosság 21,2 százaléka az iparban és az építkezéseken, 60,2 százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozott. 20 év alatt az az arány 40,6 százalékra és 24 százalékra változott. Az ipari termelés 1969-ig csaknem 11-szeresére növekedett, ebből a termelőeszközök gyártása több mint 11-szeresére. A szlovák munkások, akiket azelőtt olcsó, szakképzetlen munkaerőnek tartottak, elsajátították a hajó, a mozdonyok, a hengerolt áruk, a hűtőberendezések és más bonyolult berendezések és műszerek gyártását. Nem tagadjuk, hogy az anyagi-műsz:iki alap fejlődését negatív jelenségek is kísérték. Nem valósították meg elég következetesen az üzemekben és vállalatokban a hatékonyság elvét. E tény felismerése alapján az utóbbi időben fontos döntéseket hoztunk, hogy a mostani ötéves tervben emelkedjen az üzemek, elsősorban a vegyi, vaskohászati és tehergépkocsiipar és más ágazatok hatékonysága. A népgazdaság szlovákiai részének ilyen problémái csökkentették Szlovákia gazdasági hatékonyságát és részarányát. Ez politikai téren is megnyilvánult, s 1968-ban a szlovákiai fejlődés lemaradásával kapcsolatos elégedetlenség megnyilvánulásait nacionalizmus szítására haszuálták fel. Sajnos, később még tovább mentek. A szlovák közgazdászok egy része a nacionalizmus hatására a gazdaság integrációjának gyengítésében kereste a megoldást. Ezzel a cseh nacionalizmus malmára hajtották a vizet, mely azt a nézetet terjesztette, hogy ráfizetnek Szlovákiára. A pártfunkcionáriusok egy része is nacionalista szempontból közelítette meg az integrált gazdaság problémáinak megoldását. A szlovák vezetőség nacionalista nézeteire reagált nagyon kifejezően Novotný, amikor kijelentette: „Ha már föderáció, akkor legyen következetes". Nacionalista, kispolgári nézetekről volt szó, amelyek teljesen idegenek pártunk programjától. A pártvezetőség ezért ma arra törekszik, hogy kiküszöbölje azokat a súrlódási pontokat, amelyek a nacionalizmus forrásául szolgálhatnak. A föderáció gazdasági része integráló elemeinek megszilárdítása és a szlovákiai gazdaság hatékonyságát célzó intézkedések megvalósítása az egyedüli helyes út, amely növeli Szlovákia hozzájárulását a népgazdasághoz. Ebből az következik, hogy cseh részről pozitívan kell hatni az emberek tudatára, hogy ne tekintsék a Szlovákiának nyújtott anyagi segítséget ráfizetésnek, a gyengébbnek nyújtott segítségnek, hanem úgy értékeljék, mint Szlovákia anyagi és emberi forrásainak mozgósítását az egész köztársaság érdekében. A szlovák társadalom gondolkodásából ki kell küszöbölni azokat a nézeteket, hogy a hiányzó forrásokat és eszközöket tekintet nélkül hatékonyságukra, közös forrásokból kell megkapnunk. A falvakon is szocialista változások mentek végbe. A mezőgazdaság eddig indokolatlanul az iparosítás mögött állt. A nemzeti és demokratikus forradalom megoldotta a kisparasztok, mezőgazdasági munkások földhiányának legégetőbb kérdéseit. Ezáltal azonban csak fokozódott a földterület feldaraboltsága, csaknem 1 millió személynek 17 millió parcellát osztottak szét. Ez komolyan akadályozta a mezőgazdasági termelést és a mezőgazdasági munka termelékenységének növelését. A falvakon végbement mélyreható változások következtében megszűnt a parasztság elmaradottsága, és mivel a lakosság többsége a mezőgazdaságból élt, kiküszöbölődött Szlovákia elmaradottsága és a falvak túlnépesedése. 1948-ban 918 ezer személy dolgozott a mezőgazdaságban, míg ma 450 000. Az állam csaknem 90 milliárd korona értékű segítséget nyújtott a mezőgazdaságnak, ezzel új termelési viszonyokat és társadalmi kapcsolatokat létesített a falvakban. 1968-ban a szocializmus eredményeinek lebecsülésére kifejtett törekvés természetesen a szövetkezetesítést is érintette. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek kiépítése bonyolult folyamat volt, és hibák is előfordultak, Szlovákiában nem következett be a mezőgazdasági termelés pangása. Sőt, a termelés 66 százalékkal emslkedett, ebből az állattenyésztés csaknem 100 százalékkal. Mivel a szocialista mezőgazdaság pozitív eredményeit nem tudták saját céljaikra felhasználni, visszaéltek a szövetkezetek megalakításánál alkalmazott módszerrel. Az absztrakt humanizmus, a szabadság és a demokrácia osztályszempontot mellőző értelmezésének hangsúlyozásával azt próbálták bizonygatni, hogy a szövetkezetesítés a parasztokra gyakorolt erőszakot jelentett. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az egységes földművesszövetkezetek a szocialista rendszer szilárd láncszemeként helytálltak a társadalmi válságban. (A cikk befejező részét a Vasárnapi Oj Szó következő számában közöljük.) „Népünk, és különösen a munkásosztály, amelyre a szocializmus építéséért viselt felelősség súlyának nagyobb része nehezedett, áldozatkész és kitartó munkával olyan művet alkotott, amely mind terjedelmében, mind jelentőségében páratlan népeink történetében. A szocializmus a mi hazánkban is bebizonyította életképességét, valamint fölényét a kapitalizmussal szemben/' (A CSKP Központi Bizottságának a párt megalapítása 50. évfordulójára kiadott felhívásából.)