Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

fi Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámoiöia (Folytatás a 3. oldalról) Az egész háború utáni időszakban mi, akárcsak szövetségeseink és barátaink, végig abból indultunk ki, hogy a tartós európai béke alapja mindenekelőtt az európai államhatárok sérthetetlensége. Most a Szovjetuniónak és Lengyelországnak az NSZK-val-kötött szerződései révén a határoknak, köztük az NDK és az NSZK határainak, valamint a lengyel állam nyugati határainak sérthetetlensége teljes határozottsággal biztosított. Az említett szerződések ratifikálásának kérdésével kapcsolatban NyugatNémetországban élesen polarizálódnak a politikai erők. Szeretnénk hinni, hogy a reálisan gondolkodó körök Bonnban és egyes más nyugati fővárosokban is megértik azt az egyszerű igazságot, hogy a ratifikálás halogatása újabb bizalmi válságot keltene az NSZK egész politikájával szemben, mérgezné az európai politikai légkört és csökkentené a nemzetközi feszültség enyhülésének kilátásait. Ami a Szovjetuniót illeti, országunk kész teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötésével vállalt. Hajlandók vagyunk megtenni a magunkét az NSZK és Európa szocialista része közötti kapcsolatok normalizálódásához és javulásához vezető úton, ha, természetesen, a másik fél is a szerződés betűjének és szellemének megfelelően jár el. Az utóbbi időkben Európában végbement pozitív változások nem jelentik azt, hogy teljesen megoldódtak a második világháború örökségeként Európában megmaradt problémák. Mit kell tenni, hogy tovább javuljon az európai helyzet, előbbre jusson az európai kollektív biztonság ügye, az együttműködés fejlődése mind kétoldalú, mind pedig összeurópai alapon? Az európai helyzet javulását egészében véve egy összeurópai tanácskozás összehívása szolgálhatná. Napjainkban az európai államok többsége emellett foglal állást. A tanácskozás előkészítése a gyakorlati politika síkjára helyeződik át. Ám nem szűnnek a próbálkozások az európai enyhülés megakadályozására. A kontinens minden államának még számottevő erőfeszítéseket kell tennie abból a célból, hogy összehívják az összeurópai értekezletet. A kontinens helyzetének javulásához természetesen szükséges, hogy mielőbb hatályba lépjen a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés. Rendezni kell továbbá a' Nyugat-Berlinnel kapcsolatos problémákat is. Ha az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia, hozzánk hasonlóan, a NyugatBerlin különleges státusát meghatározó szövetséges egyezmények tiszteletben tartásából, a Német Demokratikus Köztársaság mint független szocialista állam szuverén jogainak tiszteletben tartásából indul ki, akkor a jelenleg folyó tárgyalások sikeresen fejeződhetnek be, valamennyi érdekelt fél, köztük a nyugat-berlini lakosság kölcsönös előnyére. Időszerű feladat az is, hogy általánosan elismert nemzetközi jogszabályok alapján létrejöjjenek az egyenjogú kapcsolatok a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, s hogy mindkét államot felvegyék az ENSZ-be. Nem kis jelentőségű a Csehszlovák Szocialista Köztársaság azon jogos követelésének teljesítése sem, amely szerint kezdettől fogva érvénytelennek kell nyilvánítani a müncheni egyezményt. ElvtársakI Korunk egyik legfontosabb nemzetközi problémája a leszerelés. Mi konkrét eredményekre törekszünk, ameiyek csökkentik a háborús veszélyt, annak megakadályozását kívánjuk, hogy a népek megszokják a fegyverkezési hajszát, mintha az elkerülhetetlen rossz volna. A beszámolási időszakban kidolgozásra került és hatályba lépett a nukleáris fegyverek elterjesztését tiltó szerződés. Bár nem minden állam, köztük nem minden nukleáris hatalom vált a szerződés részvevőjévé, mégis, a szerződés bizonyos mértékig csökkenti egy nukleáris háború kitörésének veszélyét. Most fontos, hogy a Néirtit Szövetségi Köztársaság, Japán, Olaszország és más országok a. szerződés ratifikálásával erősítsék meg aláírásukat. Olyan szerződések jöttért létre, amelyek tiltják a nukleáris fegyverek elhelyezését a világűrben, valamint a tengerek és az óceánolí mélyén. Ezek ózonban csak kezdeti lépések. Célunk olyan helyzet megteremtese, hogy a nukleáris energia kizárólag békés célokat szolgáljon. Tárgyalásokat folytatunk az Egyesült Államokkal a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról. E tárgyalások kedvező kimenetele lehetővé tenné, hogy elkerüljünk egy újabb szakaszt a rakétafegyverkezési hajszában, s hogy jelentős Rszközöket szabadítsunk fel alkotó célokra. Mi arra törekszünk, hogy a tárgyalások pozitív eredményeket hozzanak. Mindamellett hangsúlyozni szeretném, hogy a leszerelési tárgyalások általában, még inkább az olyan tárgyalások, amelyeken a vita tárgyát igen kényes katonai-technikai vonatkozások képezik, csak akkor lehetnek eredményesek, ha egyenlő arányban veszik figyelembe a felek biztonsági érdekeit és senki sem törekszik egyoldalú előnyökre. A harc mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelésért — beleértve az általános és teljes leszerelést — továbbra is az SZKP és a szovjet állam külpolitikai tevékenységének egyik fontos iránya lesz. Az utóbbi években eléggé aktív és sokoldalú volt a Szovjetunió kapcsolata a kapitalista világ országaival. Közülük némelyikkel bővült az együttműködés a nemzetközi politika általános kérdéseit illetően, gyakorlattá váltak a politikai konzultációk, amelyek előmozdítják a jobb, kölcsönös megértést. Jelentős arányokat öltöttek a gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok, amelyek számos esetben hosszú lejáratú alapra helyeződtek. Együttműködünk — természetesen kölcsönösen előnyös feltételek között — például Olaszországgal a volgai autógyár építésében, Ausztriával és néhány más országgal a gázipar fejlesztésében, így a Szovjetunióból NyugatEurópába vivő gázvezetékek megépítésében. Nemrég megállapodás jött létre, amely szerint a Szovjetunió részt vesz egy franciaországi kohászati kombinát építésében. Japán cégek fognak közreműködni egy új távol-keleti kikötő építésében. Megvitatás alatt állnak más nagyszabású tervek is, amelyek iránt üzleti partnereink élénken érdeklődnek. Mint mindig, most is nagy figyelmet fordítunk a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatokra. Tovább erősödnek a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés Finnországgal; sikeresen fejlődnek kapcsolataink Afganisztánnal és Iránnal; normálisak a kapcsolataink Pakisztánnal és Törökországgal; stabil jellegűek a kapcsolatok Svédországgal. Jelentősen fejlődtek baráti kapcsolataink Indiával. Az indiai kormánynak a nemzetközi ügyekben követett békeszerető, független irányvonala, az országaink népeit, hagyományosan összefűző barátság előmozdítja a szovjet— indiai együttműködés elmélyülését.Nagy lehetőségeket látunk a Japánnal való kölcsönösen előnyös együttműködés további bővítésében, bár bizonyos japán körök próbálkozásai, hogy kihasználják az úgynevezett „területi kérdést", természetesen nem használnak a szovjet—japán kapcsolatoknak. A Japánban levő külföldi katonai támaszpontok szintén megnehezítik a kapcsolatoknak megfelelő szerződéses alapon való teljes normalizálását. A normalizálás pedig megfelelne mindkét ország népei hoszszú távú érdekeinek, a béke érdekeinek a Távol-Keleten és a Csendes-óceán térségében. Most a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól kívánok beszélni. E kapcsolatok javulása megfelelne a szovjet és az amerikai nép érdekeinek, a béke megszilárdítását szolgálná. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül az Egyesült Államoknak a világ különböző részeiben elkövetett agresszív cselekményeit. Az utóbbi időkben az amerikai hivatalos körök megmerevítették álláspontjukat számos nemzetközi kérdésben, így olyanokban is, amelyek a Szovjetunió érdekeit érintik. Megnehezítik az Egyesült Államokkal .yaló kapcsolatokat az amerikai külpolitika gyakori cikcakkjai is, amelyek szemlátomást bizonyos konjunkturális belpolitikai manőverekkel is összefüggnek. Abból indulunk ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok javulására van lehetőség. Elvi álláspontunk a kapitalista országokra, köztük az Egyesült Államokra vonatkozólag az, hogy következetesen és teljes mértékben gyakorlatilag megvalósítsuk a békés egymás mellett élés elvét, kibontakoztassuk a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, azokkal az államokkal pedig, amelyek erre hajlandók, együttműködjünk a béke megszilárdításában, a lehető legszilárdabb alapokra építve a velük való kölcsönös kapcsolatokat. Számításba kell vennünk azonban, vajon ténylegesen olyan törekvéssel van-e dolgunk, amely a kérdéseknek a tárgyalóasztalnál való megoldására irányul, vagy pedig olyan kísérletekkel, hogy erőpolitikát folytassanak. Az imperialisták minden alkalommal, amikor el akarják leplezni agresszív lépéseiket, igyekeznek feltámasztani a „szovjet veszélyről" szóló mesét. Ilyen veszély jeleit keresik az Indiai-óceán mélyén és a Cordillerák magaslatain. A NATO látcsövén át nézve már az európai síkságokon sem tudnak mást látni, mint a Nyugat ellen ugrásra kész szovjet hadosztályokat. Csakhogy a népeket nem tévesztik meg az arra irányuló próbálkozások, hogy a Szovjetuniónak tőle idegen szándékokat tulajdonítsanak. Mi teljes felelősséggel kijelentjük: senkivel szemben sincs területi igényünk, senkit sem fenyegetünk és senkit sem szándékozunk megtámadni, mi valamennyi nép szabad és független fejlődését akarjuk. De velünk se próbáljon meg senki az ultimátumok és az erő nyelvén beszélni. Nekünk megvan mindenünk, ami szükséges — becsületes békepolitikánk, katonai erőnk és a szovjet nép összeforrottsága —, hogy biztosítsuk határaink sérthetetlenségét mindennemű merénylettel szemben és megvédjük a szocializmus vívmányait. Elvtársaki A beszámolási időszak befejezte azt a negyedszázadot, amely a hitleri Németország és a militarista Japán szétverése után következett. E nagy győzelem eredményei élnek a mai nemzetközi realitásokban is. A szovjet nép féltve őrzi mindazt, amit ilyen nagy áron ért el. Népünk immár több mint 25 éve békében él. Ebben látjuk pártunk külpolitikájának legnagyszerűbb eredményét Több mint negyedszázada immár, hogy az emberiség megszabadult a világháború borzalmaitól. A szovjetek országa, a szovjet külpolitika nagymértékbenhozzájárult a népeknek ehhez a történelmi jelentőségű vívmányához is. Az agresszió és a militarizmus erőit azonban, bár sikerült visszaszorítani, még nem sikerült ártalmatlanná tenni. Ezek az erők a háború utáni években több mint 30 különféle méretű háborút és fegyveres konfliktust robbantottak ki. Nem tekinthetjük teljesen megszűntnek az új világháború veszélyét sem. Megakadályozni azt, hogy ez a veszély realitássá váljon — ez valamennyi békeszerető állam és valamennyi nép életbevágó fontosságú kötelessége. Az Imperializmus agresszív politikájával a Szovjetunió szembehelyezi a béke aktív védelmének és a nemzetközi biztonság megszilárdításának politikáját. Ennek a politikának a fő irányai mindenki előtt ismeretesek. Pártunk és szovjet államunk, a testvéri szocialista országokkal és más békeszerető államokkal együtműködve, a világ különböző tájain élő sokmilliós néptömegek őszinte támogatását élvezve, már sok éve folytatja ezt az irányvonalat, védelmezi a béke és a népek közötti barátság eszméit. Ennek a harcnak az alapvető konkrét feladatait a jelenlegi helyzetben az SZKP a következőkben látja: — Fel kell számolni a háborús tűzfészkeket Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten, elő kell segíteni a politikai rendezés megvalósítását ezekben a térségekben az agresszió áldozatává vált államok és népek törvényes jogainak tiszteletben tartása alapján. — Azonnal és keményen vissza kell vágni bármely agressziós cselekményre, az önkényesség bármely megnyilvánulására a nemzetközi életben. Ennek érdekében teljes mértékben ki kell használni az Egyesült Nemzetek Szervezetének lehetőségeit is. — A nemzetközi élet törvényévé kell változtatni az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondást a vitás kérdések megoldásában. A Szovjetunió a maga részéről javasolja azoknak az országoknak, amelyek osztják ezt a felfogást, hogy kössenek megfelelő kétoldalú vagy regionális szerződéseket. — Végleges kiindulópontként kell elfogadni azokat a területváltozásokat, amelyek a második világháború következményeképpen jöttek létre Európában. Gyökeres fordulatot kell végrehajtani az európai földrészen az enyhülés és a béke irányába. Biztosítani kell az összeurópai értekezlet összehívását és sikeres lebonyolítását. — Mindent meg kell tenni az európai kollektív biztonság garantálása érdekében. Megerősítjük a védelmi jellegű Varsói Szerződés tagországai által együttesen kinyilvánított készséget a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség egyidejű érvénytelenítésére, vagy — első lépésként — katonai szervezeteik felszámolására. — Szerződéseket kell kötni a nukleáris, vegyi- és baktériumfegyverek betiltására. — Törekedni kell a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletezés beszüntetésére, bárki és bárhol folytasson is ilyen kísérleteket, beleértve a föld alatti kísérleteket is. — Elő kell segíteni a nukleáris fegyverektől mentes övezetek létrehozását a világ különböző térségeiben. — Síkraszállunk azért, hogy valamennyi állam, amelynek nukleáris fegyvere van, hajtson végre nukleáris leszerelést, valamint azért, hogy ezzel a céllal hívják össze az öt nukleáris hatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Franciaország és Anglia konferenciáját. — Aktivizálni kell azt a küzdelmet, amely a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért folyik a fegyverzet minden területén. Véleményünk szerint össze kell hívni egy világkonferenciát a leszerelési kérdések teljes komplexumának megvizsgálására. — Síkraszállunk a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért, a fegyveres erők létszámának és a fegyverzet mennyiségének csökkentéséért azokban a térségekben, ahol a katonai szembenállás különösen veszélyes, mindenekelőtt Közép-Európában. — Célszerűnek tartjuk olyan intézkedések kidolgozását, amelyek csökkentik a háborús incidensek véletlen keletkezésének vagy szándékos kirobbantásának és nemzetközi válsággá, háborúvá való kifejlődésének valószínűségét. A Szovjetunió kész megállapodást kötni a katonai kiadásoknak, elsősorban a nagyobb államok katonai kiadásainak csökkentéséről. — Teljes mértékben végre kell hajtani a még meglevő gyarmati rezsimek felszámolására vonatkozó ENSZ-határozatokat. Általánosan el kell ítélni és bojkottálni kell a fajgyűlölet és a faji megkülönböztetés minden megnyilvánulását. — A Szovjetunió kész minden területen elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat azokkal az államokkal, amelyek a maguk részéről törekednek erre. Országunk kész más érdekelt államokkal együtt részt venni olyan problémák megoldásában, mint a természeti környezet megóvása, az energetikai és egyéb természeti erőforrások kiaknázása, a közlekedés és a hírközlés fejlesztése, a legveszélyesebb és legelterjedtebb betegségek megelőzése és megszüntetése, a világűr és a világóceán kutatása és meghódítása. Alapvető vonásokban ez pártunk programja a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harcra. És mi kijelentjük, hogy a Szovjetunió, következetesen megvalósítva a béke és a népek közötti barátság politikáját, a jövőben is határozott harcot vív az imperializmus ellen, kemény visszacsapásban részesíti az agresszorok mesterkedéseit és diverzióit. Mi, mint eddig is, megmásíthatatlanul támogatni fogjuk a népeknek a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért vívott küzdelmét. Elvtársak! Mint az elmondottakból látható, az elmúlt öt évben pártunk és államunk aktív és megfeszített tevékenységet fejtett ki a nemzetközi politikában. Természetesen, a nemzetközi ügyekben nem minden függ csupán tőlünk vagy a mi barátainktól. Nem mindenben haladtunk olyan gyorsan a kitűzött célok felé, mint ahogy szerettük volna. Számos fontos akció még nem ért véget, jelentőségük majd később mutatkozik meg teljes mértékben. De az általános mérleg nyilvánvaló: öt esztendő alatt nagy eredményeket értünk el. Hazánk nemzetközi helyzete még jobban megszilárdult, tekintélye megnövekedett, a szovjet emberek békés munkája megbízhatóan szavatolva van. II. A párt gazdaságpolitikájának alapvető kérdései a jelenlegi szakaszban Elvtársak! V. I. Lenin ötven évvel ezelőtt, amikor széles körű megvitatásra terjesztette elő a történelem első állami gazdaságfejlesztési tervét, a GOELRÖ-t, „a legboldogabb korszaknak" nevezte azt az időt, amikor az ország gazdaságfejlesztésének kérdései lesznek a párt és a szovjethatalom figyelmének középpontjában. Lenin arra buzdított, hogy a kongresszusokat és az értekezleteket változtassuk „a gazdasági sikerek ellenőrzésének szerveivé, olyan szervekké, ahol megfelelő módon megtanulhatjuk a gazdasági építést". A mi pártkongresszusaink a szó igazi értelmében ilyen szervekké váltak! A (-folytatás a 5, oldalon.) 1971 IV. 1.