Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám, péntek

A szovjeteflenesség funkciója a kommunistaellenes erők terveiben A mai antijiommuuizmus egy fö jellemvonása a szovjetellenesség. A kommunistaellenes erők támadása elsősorban a Szovjetunió, a forradalmi erő« fő támasza ellen irányul. Az antikommunizmus stratégái jól tudják, hogy a Szovjetunió bizonyos objektív funkciót tölt be a szocialista világrendszerben. — Ez elsősorban gazdasági funkció. A Szovjetunió gazdaságilag a legerősebb szocialista állam. Elegendő nyersanyagforróssal — kőolajjal és földgázzal — rendelkezik a tudományos-műszaki forradalom megvalósításához. Egyedül a Szovjetunió képes arra, hogy kellő alapot biztosítson a hatékony nemzetközi szocialista munka'megosztás számára. — Nemkevésbé jelentős a védelmi funkciója. A Szovjetunió katonailag a legerősebb szocialista ország és a világ forradalmi erőinek támasza. A Szovjetunió védelmi képességétől függ az egész szocialista világrendszer védelmi képessége. A Szovjetunió, mint a világ első szocialista országa, ahol megvalósult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, nagy politikai tapasztalatokkal rendelkezik. Ez feltételezi politikai funkcióját. A Szovjetunió külön felelősséget visel a szocializmus sorsáért az egész világon. A felsorolt tények szempontjából adódik a kommunista világmozgalom policentrizmusára vonatkozó különböző elméletek tarthatatlansága. A Szovjetunió által betöltött objektív funkciókat- nem töltheti be más szocialista ország, mivel egyiküknek sincs ehhez elegendő gazdasági és védelmi ereje, egyik sem tudna helyt állni a fő imperialista hatalommal — az Egyesült Államokkal való versengésben. Az a feladat, melyet a Szovjetunió teljesít a nemzetközi forradalmi folyamatokban, nagyon igényes anyagi és emberi forrásaival szemben. Gyakran nem is tudatosítjuk, hogy a szovjet emberek milyen nagy áldozatokat hoztak és hoznak a forradalmi világmozgalom érdekében. A világban végbemenő objektív forradalmi folyamatokat tekintve nyilvánvaló, hogy szovjetellenesség alapján nem lehet semmiféle szocializmust építeni. A szocializmus szovjctellenes alapon kialakított bármiféle „modellje" objektíven és szükségszerűen az antikommunizmus eszközévé válik. Ezt bizonyítják tapasztalataink a szocializmus ún. csehszlovák modelljével kapcsolatban 1966 hói és 1969 bol. A Szovjetunió különleges szerepet tölt be a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában, amely a szocializmus és az imperializmus versengésének fö színterévé és az éles ideológiai harc tárgyává válik. Arról, hogy az antikommunizmus ideológusai milyen reményeket fűznek a tudományos-műszaki forradalomhoz, Brzezinsky 1970 októberében kiadott „Két korszak között — Amerika szerepe a technotronikus korszakban" című könyve tanúskodik. Felhívja az Egyesült Államok kormányát, törekedjen továbbra is arra, hogy elválassza a szocialista országokat a Szovjetuniótól, bízik abban, hogy a tudományos-műszaki forradalom biztosítja az amerikai imperializmus győzelmét. A tudomány és technika fejlődésének az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött programja meggyőzően mutatja, milyen irreálisak ezek a remények. Amint Breztjiiyev elvtárs beszámolójában megállapította „történelmi feladat áll előttünk: a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak szerves összekapcsolása a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel, valamint a tudomány és a termelés kapcsolata eddigi szocialista formáinak továbbfejlesztése". E feladat teljesítésében a szocialista világrendszer I

— országai jelentős sikereket érll nek el. Antikommunizmus — 1971 ,a csehszlovák szocializmus' , .

j|

( modellje 1968-ban Csehszlovákiában 5

különféle politikai platformok alakultak, melyek a szocializmus új, sajátságosan csehszloIrta: Ľudovít Fezlár, az SZLKP Központi Bizottságának titkára (3) vák modelljének téziséből indultak ki. így pl. a Rudé ptóvo 1968 júliusában „A szocializmus új, csehszlovák modelljére vonatkozó döntés előtt" címmel politikai platformot lett közzé. Tartalmilag hasonló dokumentumot közölt a Nové slovo 1968. július 4-én „Tudomány — párt — haladás" címmel. Ezeket a különféle politikai platformokat összegezték és feldolgozták a XIV. pártkongresszusra. Ezt az összegezést 1968. július 24-én az Alexander Dubček elnökletével tanácskozó Politikai Bizottság jóváhagyta. Ez a dokumentum lett az ún. vysočanyi kongresszus alapja. Mi is tulajdonképpen a szocializmus „cseh szlovák modellje"? A szocializmus „csehszlovák modelljének" alapvonásait a nyugati jobboldali szociáldemokrata pártok, elsősorban a nyugatnémet és osztrák pártok programdokument urnáiból vették át. A jobboldali szociáldemokraták ideológiájából vették át elsősorban a politikai plurarizmusra vonatkozó jelszót, mely mögött a valóságban a párt vezető szerepének tagadása van. Társadalmunk osztályszempontból történő elemzése helyett mesterségesen ellentétet szítanak a „társadalmi, haladó és konzervatív" erők között, aztán ezt az ellentétet alapvető ellentétnek nevezik. Gyakorlatilag teljesen mellőzik az osztályszempontol, ami végered ményében azt jelenti, hogy teljesen lemondanak a marxizmus ról. Gazdasági téren azt hirdetik, hogy az üzem a gazdasági rendszer alapja és a központnak csak az a feladata, hogy kialakítsa a keretet az üzemek általános döntéséhez. Ezen a téren még tovább mennek, mint a nyugati szociáldemokrata pártok, és platformjuk ellentétben áll a termelőerők fejlődésének objektív irányzatával. Modelljük szerint a párt csupán ideológiai politikai eszközökkel uralkodna és intézményesen csak addig, amíg más politikai pártok is léteznek. A pártsajtó, a szerkesztőségek kollektíváinak irányítása és nem a párt választott szerveinek vezetése alatt állna. Az antikommunizmust csak potenciális veszélynek nevezik annak ellenére, hogy a veszély realitásáról a mindennapi élet egyértelműen meggyőz bennünket. Nem feladatom, hogy ebben a cikksorozatban részletesen elemezzem a modell egyes struktúráit. Szerzői azt hirdetik, hogy modelljük nemzeti és szociális szempontból igazságos, megtelel az ország viszonyainak. Röviden, a „szocializmus csehszlovák modelljének" alábbi legfontosabb vonásaira hívnám fel a figyelmet: • tartalma szocialistaellenes és szovjetellenes; • belső kapcsulatainak többsége irracionális. A modell egyes struktúrái érvényesítésének kísérletei az irányítás egész struktúrájának gyors bomlásához vezettek. Végeredményében a szocializmusnak ez a „modellje' a kommunistaellenes erők eszköze lett a szocialista világnézet elleni harcban. Szocialistaellenes tartalma miatt az antikommunizmus ideológusai saját céljaikra használták fel és hihetetlen reklámot csináltak neki. A valóságban azonban netn az volt a céljuk, hogy kiküszöböljék a fogyatékosságokat társadalmunk fejlődéséből, „megjavítsák" a szocializmust vagy „emberi arculatot" adjanak neki. « Ezt bizonyítja többek között Brzezinsky 1968. június 1-i prágai előadása, melyben nyíltan kijelentette: „Rokonszenvvel s érdeklődéssel figyeljük, mi történik önöknél. Hogyan látjuk mindezt nálunk New Yorkban? A történteket örömmel látjuk, és úgy gondoljuk, hogy mindez pozitív, mivel lényegében a régi értékek érvényesítéséről van szó új formában, azaz a történelem, a történelmi értékek és hagyományok bizonyos összeházasításáról az újabb politikai formákkal, struktúrákkal és célokkal, melyek Csehszlovákia újkori történelmének eredményei. Abból indulunk ki tehát, hogy a legutóbbi kelet-európai eseményeket az eredményezte, hogy felszínre jutottak azok a politikai kultúrák, melyek már itt vollak." Kétségtelen, hogy a múlt politikai kultúráihoz való visszatérés alatt a München előtti köztársaságra gondolt, tehát a kapitalizmusba való viszszatérésre. S nem ez volt az ' antikommuuizmus ideológusának első ilyen előadása Csehszlovákiában, már 1964-ben előadást tartott Prágában „A leninizmus vége?" sokatmondó címmel. Ebből a szempontból figyelemre méltó Nyugat-Németország Kelet és a nemzetközi kapcsolatokat kutató szövetségi intézményének a szocializmus „csehszlovák modelljével" foglalkozó jelentése. Az intézet a nyugatnémet belügyminisztériumhoz tartozik ős élén a mai antikommuuizmus vezető képviselői állnak. Helmut Dalim, a jelentés szerzője részletesen elemezte „a csehszlovák tavasz" egyes teoretikusainak nézeteit, és arra a következtetésre jutott, hogy az ő „modelljük" aligha felel meg azoknak a kritériumoknak, melyeket a korszerű tudomány szab meg. Szerinte a „demokratikus szocializmus" utópista illúzió, melyet azonban politikai okokból támogatni kell. Kétségtelen, hogy állandóan tovább kell fejlesztenünk a szocialista társadalom demokratikus jellegét. Ez a folyamat azonban csakis azoknak az elveknek az alapján valósítható meg, melyek alapján a szocia lista társadalom kialakult. Ez azt jelenti, hogy állandóan növelnünk kell a dolgozók részvételét a társadalom irányításában. A szocializmus „iiiudell jeinek" különbözű koncepciói azonban ulyan elvekből és kritériumokból indulnak ki, melyek összeegyeztethetetlenek a szocializmus lenini elveivel. A ma reálisan létező szocializmus özekben a modellekben, mint nem demokratikus, bürokratikus rendszer szerepel, mely elidegenítette magától h dolgozókat. 1968-ban az ellenforradalom Csehszlovákiában behatolt a tudomány és a művészet területére is. Ezt bizonyltja pl. az ún. fekete szériához tartozó egyik film, jakubisko „Menekültek és zarándokok" című filmje. A kommunistaellenes erők világszerte propagálták ezt a filmet, s felhasználták a szocialista eszmék elleni harcban. Sokatmondó a Daily World amerikai kommunista lap kommentárja a film bemutatójával kapcsolatban: „Egy burzsoá ország sem pén/.elne tudatosan olyan művészt, vagy művészeti ágazatot, amely közvetlenül veszélyezteti létezését. Itt azunban szocialista országról van szó, mely a tömegkultúra és nevelés alapeszközét a pulitikai ellenségek kezébe adja. És ez az ellenség, mely önmagát művészeinek nevezi, lőszert gyárt az igazi szocializmus elpusztítására . .." Az újság szerint a film alapját ezek a gondolatok képezik: — minden szocialista forradalom gaztett; — az ellenállók, partizánok, felkelők tulajdonképpen semmiben sem különböztek a náci megszállóktól; — a jövőben csak pusztulás vár ránk, atomvilágháború, mely ellen az érzékeny átlagembernek nem lesz sem fegyvere, $pm reménye (Daily World, 1970. január 16.). A komoly nyugati filmgyártók többsége már nem is gyárt ilyen mély és primitív antikommunizmussal és szovjetellenességgel áthatott filmeket. Ezt a filmet azonban az állam pénzén a szocialista Csehszlovákiában készítették 1968-bati. Hermann Kahn, a mai antikommuuizmus egyik neves teoretikusa 1988 augusztusában, közvetlenül a szövetséges csapatok bevonulása után a Fortuneban felvetette azt a kérdést, mi történt volna Csehszlovákiában, ha 1968 augusztusában nem vonultak volna be a szövetséges csapatok. Ezeket a lehetőségeket sorolta fel: — Csehszlovákiában a nyugatnémet volna; hatás érvényesült — Altalánosságban csökkent volna a kommunista párt befolyása; — az állam a szocializmus ún. humánus verziójára támaszkodott volna, sőt az is lehet, hogy a kapitalista beütésű szociáldemokráciára; — fordulat következett volna be Lengyelországban és ezzel megkezdték volna az NDK elszigetelését és gyengítését; — valószínű, hogy ezt egy vagy több kelet-európai ország kilépése követte volna a Varsói Szerződésből. A Szovjetunió nyugati „ismerőinek" többsége Kahnhoz hasonlóan értékelte a csehszlovákiai események jelentőségét és funkcióját. A Kahn elemzéséből kiragadott részlethez nem kell kommentárt fűzni. Egyértelműen azt mutatja, hogy a szocializmus ún. „csehszlovák modellje" több szerzőjének szubjektív szándékaitól függetlenül a forradalomelleues és szocialistaellenes erők politikai platformjának eszköze lett. Egyúttal azt is megmutatja, hogy 1968—1969 válságos időszakában nemcsak Csehszlovákiáról volt szó. A „The Economist" angol folyóirat már 1968 júliusában azt írta, hogy nemcsak Csehszlovákiáról, hanem Kelet-Európa háború utáni elrendezésének egész struktúrájáról van szó. Ez azt jelenti, hugy a „csehszlovák események" sohasem vollak csupán csehszlovák esemuoyek. A belső és nemzetközi szocialistaellenes erők közös támadása volt ez az egész szocialista világrendszer ellen. Az ún. csehszlovák tavasz programja objektív összefüggéseiben a nemzetközi antíkommunizmus eszköze lett. Ezen a tényen mit sem változtál az, hogy Csehszlovákia lakosságának jelentős része annak ellenére, hogy közvetlen tanúja volt az eseményeknek, nem vette észre az események igazi tartalmát és szubjektív szempontból bizonyára nem akart a szocializmus ellen fellépni. Az 1968—69. évi csehszlovákiai társadalmi válság igazi lényegét csak akkor érhetjük meg teljes mértékben, ha a forradalmi világfolyamatok szempontjából értékeljük. A csehszlovák jobboldali és szocialistaellenes erük pulitikai platfurnija egyértelműen kommunistaellenes volt. A párt ideológiai munkájában egyre időszerűbb az a feladat, hogy harcoljunk a mai antikommunizmus ideológiája ellen. Állandóan türelmesen magyaráznunk kell a kommunistaellenes erők való céljait. A mai autikommunizmus elleni harc programjának pozitív programnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a hazai és külföldi ideológiai, osztálypolitikai ellenségeink elleni harcunk legjobb eszköze lesz a gazdaság, a kultúra, a műveltség és a tudomány fejlesztése szocialista társadalmunkban. Csehszlovákia Kommunista Pártja a XIV. kongresszusára készül. A. kongresszus értékelni fogja a konszolidálás! folyamat eredményeit és kitűzi a további fejlődés távlatait. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gazdaság, a kultúra és a politikai rendszer pozitív fejlesztésére kifejtett törekvést éles ideológiai harc kíséri. •„A pártban és a társadalomban a XIII. kongresszus óta végbement válság tanulságai" című dokumentum rámutat, milyen tragikus következménye volt annak, hogy a múltban elhanyagoltuk és lebecsültük az ideológiai munka jelentőségét. Az antikommunizmus különböző formái és megnyilvánulásai elleni harc megköveteli, hogy állandóan fejlesszük a marxizmus—leninizmus elméletét, mely korszakunk legfőbb forradalmi erőinek ideológiája. Tekintettel a mai antikoinmunizinus stratégiájának és taktikájának globális jellegére, egyre inkább szükségszerűvé válik az a feladat, hogy egybehangoljuk az összes haladó erők törekvését a közös ellenség elleni harcban. Jól kezdtük az évet A múlt évhez viszonyítva a Szlovák Szocialista Köztársaságban az 1971. év első negyedévében 9 százalékkal növekedett az ipari termelés. Főleg a szlovákiai bányák dolgozói érnek el kimagasló eredményeket, örvendetes, hogy a villamosenergiatermelésben az idén a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva - 211,7 millió KVVIIval több az eredmény. Ezeket a számokat a Szlovák Statisztikai Hivatal vezetői ismertették az újságírók előtt. Elmondták, hogy növekedett a külkereskedelmi árucsere-forgalom, és jelentősen javult az állami és gazdasági szervezetek anyagi ellátottsága is. Ugyanakkor március végéig 239 figyelemmel kísért üzemből 40 nem teljesítette a tervet. A lemaradás egyik oka, hogy néhány legyártott árucikk a kereslet hiánya miatt raktáron hever, de előnytelenül hatott néhány üzem tervének teljesítésére az áramszolgáltatás korlátozása. A fogyatékosságok ellenére az \ év márciusáig — a múlt évhez viszonyítva — 9,2 százalékkal nőtt a munkatermelékenység. A mezőgazdasági üzemek jó eredményeket érnek el az állattenyésztési termékek értékesítésében. A tojásfelvásáriási. tervet csak a komáromi (Komárno), a košicei és u Spišská Nová Ves-i járás dolgozói nem teljesítették az első negyedévben. (k. I.) JUBILÁL A KOŠICEI MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT Húsz évvel ezelőtt kezdte el tevékenységét a mai Mélyépítő Vállalat. Az eltelt két évtized alatt több jelentős, országos jellegű építkezést végzett. A jubileum alkalmából Vladimír Vebr mérnök, a vállalat igazgatója és legközelebbi munkatársai tájékoztatták az újságírókat a vállalat 20 éves tevékenységéről. Ez a vállalat 1951. júliusában tulajdonképpen a hazánkat a Szovjetunióval összekötő Barátság Vasútvonal felépítésére létesült. Akkor közel 12 ezer dolgozót foglalkoztatott és sikeresen teljesítette feladatát. 1956 óta a Košicei Mélyépítő Vállalatra átkeresztelt építőüzem igen jelentős feladatot teljesít Kelet-Szlovákiában, de a kerület határán túl is. Az elmúlt húsz év folyamán több mint 600 km hosszú utat, 349 hidat épített fel, jelentős részt vállalt a kelel-szlovákiai síkság, a széles nyomtávú vasút, fontos vízvezetékhálózatok, a Magas-Tátrában megrendezett sívilágbajnokság szükségleteit szolgáló épületek, utak építéséből is. A vállalat dolgozói az elmúlt két évtized alatt közel hétmilliárd korona értékű munkát végeztek. A jubiláló vállalat ez év elsó negyedében 105,7 százalékra teljesítette feladatát, ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 11 százalékos növekedést jelent. Ez év április 19-én újabb fontos építkezést kezdett meg a vállalat: a Szovjetunióból az NSZK-ba vezető nemzetközi gázvezeték első szakaszának építését. Az új ötéves terv folyamán a vállalat által végzett munkálatok terjedelme 42.05 százalékkal, a munkatermelékenység pedig 35,14 százalékkal emelkedik. A jubiláló vállalat sikeresen teljesíti a párt megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeket is, amiről a május elsejei felvonuláson adnak hírt a transzparenseken ... IkuilkJ