Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám, péntek

| KONGRESSZUSI KÜLDÖTT | ERŐSÖDIK A BIZALOM A HATÉKONYSÁG KULCSA A KEZÜNKBEN VAN $ Mire tanított meg a Mindenki szocialista módon mozgalom egy éve? # Napirenden: a komplex szocialista racionalizálás # Gazdag tapasztalatok alapján tekintenek az ötéves terv feladataira C s á j i István elvtárs a Csécsi (Čečejovce) „Győzelmes Február" Fisz negyvenhét esztendős slnöke. közei nyolc éve áll a košiceí járás egyik teiiodonépes, 1870 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó szövetkezetének ólén. Idejét, tudását, erejét egyéb tisztségek is lekötik. Tagja az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának, képviselője a járási és a helyi nemzeti bizottságnak, s ezenkívül más funkciókat is ellát. Legtöbb időt természetesen a közös gazdaság ügyintézésének szentel. Ezekből csupán néhányat említünk. Kezdjük talán azzal, hogy a csécsi „Győzelmes Február" összvagyona jelenleg közel 32 millió korona. 1962-ben az egy hektárra eső bevétel 3700 korona körül mozgott, tavaly már elérte a 7800 koronát. A szövetkezet bevétele 1962-ben 6,8 millió, 1970-ben 18,3 millió koronát tett ki, s az idén 19,2 millió korona jövedelmet terveznek. Ennek arányában növekedett a tagoknak kifizetett bérek összege is, ami kilenc évvel ezelőtt 2,3 millió korona volt, tavaly pedig meg közelítette a 4,5 millió koronát. Csáji István elvtársat a keleťszlovákiai kerületi pártkonferencia választotta kongresszusi küldötté, első ízben vesz majd részt Szlovákia kommunistáinak tanácskozásán s nem rejti véka alá érzéseit. — Eddig még nem volt alkalmam részt venni ilyen magas szintű párttanácskozáson. Derűlátó vagyok, ami ennek a kongresszusnak lefolyását, a tanácskozás eredményeit illeti. A jelenlegi pártvezetés helyes marxista—leninista politikája a párttagság egyöntetű támogatását élvezi. Hazánk becsületes állampolgárai, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt békében óhajtanak élni és dolgozni. Az a gondolat is foglalkoztat, hogy a pártkongresszuson alkalmam lesz sok-sok tapasztalatot gyűjteni a küldöttektől. Nem titkolom, abban is reménykedem, hogy mind a szlovákiai, mind az országos pártkongresszus teljes alapossággal értékeli majd az elmúlt évek eseményeit, levonja a szükséges következtetéseket s megszabja a feladatokat a pártmunka és a társadalmi élet minden szakaszára. Megteremti a feltételeket ahhííz, hogy a párt egysége, a társadalomban joggal megillető vezető szerepe tovább erősödjön, s az élet minden területén megszilárduljon a pártás a munkafegyelem. — Miről szeretne beszélni a vitában? A kongresszuson, elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatos problémákról tennék említést. Annak ellenére, hogy a Központi Bizottságnak az új ötéves tervre vonatkozó irányelvei — legnagyobb örömünkre — a mezőgazdaság számára is több kedvező változást ígérnek, nem tudnám szó nélkül hagyni azt a több éves, közismert fogyatékosságot, ami a mezőgazdasági és az ipari, illetve a szolgáltatási üzemek viszonyában fennáll. Nem titkolhatjuk, hogy ez, sajnos, többnyire a „jő ismeretségen" alapszik, és a mezőgazdasági üzemek igényeinek kielégítése, az alkatrészellátás és egyéb juttatások, szolgáltatások területén a korrupcióval határos. Fejlett ipari állam vagyunk, ezért joggal elvárnánk, hogy véget érjen az „országjárás" a „lámpásnak" csúfolt demizsonna! az alkatrészek és a mezőgazdasági gépek után. Remélem, a pártkongresszus ebben a kérdésben is megteszi a szükséges intézkedéseket, s ezek alapján a mezőgazdaság a reá háruló feladatokon kívül megkapja az ezek teljesítéséhez feltétlenül szükséges eszközöket is. Hozzátenném, hogy szolid vásárlási áron. — Milyen, speciálisan a csécsi szövetkezetet érintő kérdésekről tenne említést? — Sajnos, valóban ilyen is van, mégpedig a moldavai sík ság vízgazdálkodásának rendezése. Huszonhat évvel a felszabadulás után, a sok-sok ígéret és sürgetés ellenére eléggé lassan, vontatottan halad előkészítése. Ennek következtében csupán a mi szövetkezetünk határában közel 780 hektár szenved a talajvíztől, nem terem annyit, amennyit kellene, ami végső soron a szövetkezeti pénztárra hat ki kedvezőtlenül. Tudomásom szerint 1973-ban megoldódik ez a probléma. Ki merem jelenteni, ha így lesz, 1976-ban a mi szövetkezetünkben hektáronként az eddigi 7800 korona helyett 12,5—13 ezer korona értékű bruttó termelést érünk el. Tehát kifizetődő beruházás a vízgazdálkodás rendezése, csak mielőbb kezdjünk hozzá. Bízom abban, hogy a kongresszuson ezekről a dolgokról is szó esik majd. I kulik) Egy évvel ezelőtt tette közzé Szlovákia 24 vállalata a „Mindenki szocialista módon" elnevezésű mozgalom felhívását. Ez a mozgalom, amely igen gyorsan nagy visszhangra talált, jelentős szerepet töltött be a konszolidációs folyamat során nemcsak gazdasági, hanem politikai vonatkozásban is. A felhívás egyik kezdeményezője a Bans ká Bystrica-i Magasépítő Válla lat volt, amely már azelőtt a Felső-Garam menti üzemek mozgalmában is jelentős szerepet töltött be. A „Mindenki szocialista módon" mozgalmat ebben a vállalatban igen következetesen értelmezték, s ez közvetle nül a komplex szocialista racionalizálást célzó vállalati méretű elemzéshez vezetett. Ma tehát az ötéves terv irányelveit gazdag tapasztalatok birtokában elemezhetik az építővállalatban: tudják, mit várhatnak a racio nalizálástól, mit a szocialista munkaversenytől, mely irányban kell megfeszíteni erejüket, milyen szervezési és ösztönzési formákkal érhető el a legoptimálisabb siker. • 41 Pillantás a múltba A „Mindenki szocialista módon" mozgalom egy éve alatt a Magasépítő Vállalat rima-, szombati (Rim. Sobota j üzeme elnyerte a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa elismerését ls. A többi üzemrész is jó munkát végzet! a felszabadulás 25. évfordulójára szervezett versenyben. A dolgozók 85,3 százaléka vett részt a versenyben és öszszesen 46 405 műszakot dolgoztak le terven felül. Lerövidítették számos építkezés átadásának határidejét, eleget tettek a lakásépítési tervnek. A fő cél a munkatermelékenység növelése, a befejezetlen építkezések számának csökkentése, a termelés összpontosítása és az irányítási módszerek közül a leghatásosabb formák kiválasztása volt. A legértékesebb tapasztalat, amelyet a „Mindenki szocialista módon" mozgalom egy éve alatt szereztek, az volt, hogy az irányító tevékenység elmaradhatatlan része a dolgozók kezdeményezésének támogatása, felkarolása és érvényesítése. A közelmúlt éveiben mesterségesen elhomályosított és háttérbe szorított szocialista munkaverseny gondolata éppen ebben a mozgalomban éledt tökéletesített alakjában újjá és bizonyította l>e nemcsak életrevalóságát, ha nem elengedhetetlen szükségességét is. 0 A jövő tervei fölött A küszöbönálló feladatok jelentősek: csupán ebben az évben 310 millió korona értékű 47 építkezést kell befejezni, ami 54 millióval nagyobb érték, mint a tavalyi. A lakásépítésben 419 millió korona értékű munkát kell elvégezni, ami 11 milliós növekedés. Idén 1889 lakást kell átadni rendeltetésének, s emellett jelentősen meg kell javítani a munkát a szolgáltatási hálózat építésében. A Magasépítő Vállalat előtt ebben az évben álló feladatok összesen 665 millió korona érték megteremtését jelentik az építkezéseken, ami 600 millióval több, mint tavalv volt. Az ötéves terv legfontosabb feladatai közé tartozik az új házgyárak üzembe helyezése és bővítése. Felépítik a Bauringrendszerű panelgyárat, új panelgyártó futószalagot Losoncon (Lučenec) és a zvoleni épületelemgyártó üzemet 1500 la kás kapacitásra bővítik. A tervnek ezek a tételei a leglényegesebbek a munkatermelékenység növelése szempontjából, A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a beruházások és a korszerűsítés önmagában nem elég, eredményt csak akkor hoz, ha állandó szervező- és ne velőmunkával párosul. 41 A pártszervezet véleménye Az állandó szervező- ós nevelőmunkát — a küszöbönálló feladatok teljesítésének alapvető feltételét — az építővállalat pártszervezete hivatott biztosítani. A tapasztalatok bizonyítják: a legsúlyosabb gazdasági és politikai viszonyok között azért volt lehetséges sikert elérni, s kijutni a hullámvölgyből, mert a sürgető szükség fokozott aktivitásra késztette a kommunistákat. Ök fejtették ki a sokoldalú meggyőző,' szervező és agitációs tevékenységet azért, hogy a „Mindenki szocialista módon" mozgalom ne csak meghonosodjon, hanem konkrét eredményt is hozzon. A módszer egyszerű volt: a kezdeményezés fellendülésének megindulása után á 1 1 a n d ó a n ellenőrizték a mozgalom szervezésével kapcsolatos teendőket, tehát állandóan „rajta volt a szemük" a feladatok teljesítésének mikéntjén. A „Mindenki szocialista módon" mozgalom előnye, hogy közvetlenül bekapcsolja a termelést szervező és vezető dolgozókat a versenybe. Ezért a vezetésben dolgozó kommunistákon keresztül szakadatlanul ellenőrizni lehetett a kez-. deményezéssel, a versennyel való törődést. A'jelenlegi feladatokra a kommunisták ugyanezzel a módszerrel készülnek. Ma már rendelkezésre áll a vállalati elemzés, amely pontosan megjelöli a komplex szocialista racionalizálás egyes pontjait. Ezért a pártszervezet e racionalizálási terv megvalósításának következetessége fölött fog őrködni elsősorban. A CSKP 50. évfordulójának tiszteletére indított verseny ugyancsak a „Mindenki szocialista módón" alapelvei szerint folyik és állandó figyelmet követel. Mind a versenyeredmények, mind a hely-, zetelemzés kimutatta, hogy még tartalékok rejlenek a vállalat ban, ezek kiaknázásán múlik a siker. A pártszervezet úgy véli — mint azt az összüzemi konferencián is leszögezték —, hógy a termelés hatékonyabbá tételének kulcsa a dolgozók kezében van. Az ötéves terv irányelveinek legfőbb követelményét, a termelés intenzifikálását csak úgy lehet teljesíteni, ha minden munkahelyen mindenki következetesen tesz eleget mind feladatainak, mind a kötelezettségében vállaltaknak. Erre akarja a pártszervezet vezetni a dolgozókat — vezetőket és munkásokat egyaránt. A jelen feladatok is vannak olyan fontosak és jelentősek, hogy ugyanolyan aktivitást és törődést követeljenek, mint a hullámvölgyből való kijutás során. Az építés intenzífikálása bonyolultabb problémák elé állítja az embereket, főleg a műszaki fejlesztéssel kapcsolatban. Ezért talán még fokozottabban kell a jövőben a felszínen tartani a következetes ellenőrzés és a mozgósító szervezés gyakorlatát, mint a konszolidálás folyamatában. így lehet továbbra is szocialista módon elvégezni a munkát a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalatban. De nemcsaik ott. VILCSEK GÉZA K'C M' R'S 21. Tam ugyan nem feledte el a halászok elhurcolásának a történetét, most mégis derűsen végezte a dolgát. Elkészült ugyanis az új épület. Délután megnyitja újra az ivót. Már néhány paraszt leheveredelt a tornác előtti fűre, az építkezésben segítkezők is kimosakodtak az újranyitás örömére. Az igazi öröm azonban nyitás után érkezett egy házaló személyében, aki ventillátort kínált eladásra a néma kocsmárosnak. Tam tárt karokkal fogadta vendégét, hátravezette a kis hálókamrába. A ventillátoron kívül a házaló hozott néhány kiló tapiókát is. A burgonyához hasonló, de annak termésénél jóval nagyobb, 30—45 centiméter átmérőjű eseten ként a négy-öt kilót is elérő termény, pontosabban megvastagodott gyökér a manióka, ami nyers állapotban ciánt is tartalmaz, ezért szárítják, s lisztté őrlik. '. manióka lisztje a tapióka, ezt sokféleképpen használják. Fontos közélelmezési cikk. A kocsmáros fizetett, legjobb pálinkájával kínálta meg a házalót, s vele együtt tért vissza a kocsmába, ahol a vendégek még a „nyitási pálinkát", azaz a kocsmáros által ajándékozott italt fogyasztották. A házaló először egy üres asztalhoz leiepedett, de hamarosan akadt. társasága. Két paraszt kuporodott az asztal mellé, szóba elegyedtek az országjáró árussal, akinek batyujában volt még néhány kés, többek között az a speciális görbe kés is, amivel a kínafa kérgét lehántják a kinintermelők. — Messziről jöttél testvér — kérdezte, vagy inkább megállapította az egyik paraszt, amikor kézbe vette a görbe kést. — Errefelé nem él meg a kínafa, nem készül belőle kinin. Ezért nehéz hozzájutni a nyavalyatörősöknek is. — Milyen szelek járnak arrafelé? — kérdezte a másik, amikor a házaló megmondta, hogy legalább háromszáz kilométerre van innen a szülőfaluja. — Hát ilyen is, olyan is. Sokszor fúj a hegyekből, többször a tengerről. A tengeri szél jó hírt hoz. Olykor már hallani a Hai dalát is ... IHai legendává nőtt fiatal lány DélVietnamban. Ügy mesélik, hogy a legvéresebb harcok idején is énekelve járta a hegyeket, így csalta csapdába a francia tisztogató hadosztályokat. Kiállta a legvadabb golyózáporokat is, s noha többször keltették már halálhírét, a legkritikusabb pillanatokban mindig felcsendül hangja a vietnami hegyekben, hogy jó irányt mutasson a szabadságharcosoknak, csapdát állítson az ellenségnek. A hírek szerint egy, a dél-kínai tengeren levő szigetbörtönben kínozták halálra a Dlemék pribékjei. De a nép lelkében, hitében tovább él mindaddig, amíg harcolni kell, s minden bizonnyal azon túl is — mindörökké.) Tam tett-vett az italpultnál, de közben minden idegszálával az asztaloknál folyó beszélgetésekre figyelt, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy a „Tengeri szél" már nem egyetlen ember többé, akárcsak Hai alakja. Apró és nagyobb akciókról suttogtak a parasztok, halászok, mesteremberek, s valamiképpen mindig kapcsolatba hozták a „Tengeri szél"-lel. A kocsmáros nevetni szeretett volna örömében. Nevetni hangosan, önfeledten, vagy éppencsak leülni ezek közé a tiszta szívű emberek közé, beszélgetni velük a máról, a holnapokról. Azokról a holnapokról, amikor már nem kell sem kocsmák odújában, sem a hegyek és az erdők sötétjében meghúzódnia az igaz, becsületes embereknek. Rágyújtott egy filteres cigarettára. Lassan, vékony csíkban fújta maya elé a füstöt, ábrándozva, akárcsak egy gyerek. Azt várta, hogy a szertefoszló füstgomolyagból előlép a jó tündér, esetleg Hai, a legendáshírű lány képében. Ehelyett azonban Kuok érkezett. A kordéjos kicsit széterpesztett lábakkal állt meg az ajtóban, tekintetét lassan, vizsgálódva fordította asztaltól asztalig. Végül megállapodott a házalónál, oda irányította lépteit. — Békesség neked, idegen. — Neked is, testvér. — Nekem még igen, de neked már nem sokáig. Ha ugyan te adtad el a Törpe Gumifában ma reggel azt a dohányszelencét? — Ki más adhatta volna? Magam faragtam, apám szelleme fogta a bicskámat. — Ügy mondják, hogy a fedeléből valamiféle irat került elő. Afféle tervrajz egy katonai támaszpontról. — Akkor azt a szelencét nem tőlem vették. — Pedig úgy mondják. Szerencsétlenségedre a fűszeres, akinek eladtad, a rendőrség besúgója. Most városszerte keresnek. A házaló arcán nyoma sem volt a félelemnek. Tam feszülten figyelte mindkettőjüket. Kuok, mint a rossz hírt vivő tanácstalanul állt az asztalnál. — Jól tennéd, ha nem várnád meg, amíg ide is elér a szaglásuk — mondta az egyik paraszt, s bátortalanul felállt az asztaltól, fogta poharát, s áttelepült az ivó másik sarkába. A másik is követte. A házaló meg hol Kuokra, hol meg a batyujára tekingetett, mintha vagy az egyiktől, vagy a másiktól tanácsot várna. — Ha megkerülöd az épületet, a kis ösvényen eléred a folyót — mondta Kuok. — A stégeknél, ahol dzsunkák elszenesedett roncsai hevernek a vízben, találsz egy csónakot. Evezők is vannak a fenékdeszkán. Menj, evezz a parti fák védelmében északra. Két mérföldnyire halszárítótelepet találsz. Előtte köss ki, indulj el a Truong Son felé. Egyenesen, ahogy a szél utat mutat. Az emberek szívesen segítenek, hogy elérd a békeösvényt. Ott már a mieink ellenőriznek mindent. — Minek meneküljek? Az én dobozomban semmiféle térkép nem volt. — Én elhiszem. De csak én *— mondta Kuok, s felemelte az idegen batyuját. A házaló fogta a cókmókját, elhagyta az ivót. Egy perc sem telt távozása után, megjelent Vij a pribékjeivel. Tám gyorsan töltött neki egy pohárkával, de Vij ezúttal nem fogadta el az italt. Félkézzel a pultra könyökölt, elordította magát: — Hol a házaló, gazemberek? Csend lett. Tam az arcokat figyelte. Félt, hogy valaki megszólal és elárulja az idegent. — Ki hozta meg a hírt a házalónak, hogy keressük? — változtatott hangnemet Vij, s ebben a kérdésben mérhetetlenül sok fenyegetés volt. (Folytatjuk j 1971 IV 30.