Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám, kedd

MEGÉRTETTÉK Tudósítóink a kongresszusi versenyről KONGRESSZUSI KÜLDÖTT | Nem véletlen, hogy a XIV. kongresszusra készülve a dolgozók egyre többet foglalkoznak a vállalások teljesítésének kérdéseivel. Kézzelfogható, számokkal mérhető tartalmat adtak a vállalásoknak, és most arra törekednek, hogy ezek a vállalások meg is valósuljanak. A vállalások azt bizonyítják, hogy ezren és ezren adták tudásukat, tehetségüket, szavukat, hogy munkával biztosítsanak pártunk célkitűzéseinek alapot, amelyeket majd a kongresszus fogalmaz meg. NAPRÖL NAPRA JELZIK a küldött hírekben, tudósításaikban, leveleikben, milyen vállalások teljesítésével készülnek a kongresszusra azok ti munkaközösségek, amelybe tartoznak, vagy amelyeket meglátogattak. Nem Jelszavakról írnak, nem gyűlésekről számolnak be, hanem adatokról, tényekről. Számokkal kifejezhető szándékokról, tettekről. D omonkos Pál tudósítónk megírta, hogy a košicei vasútasok 850 000 korona értékű vállalást tettek. És mindjárt jelezte azt is, milyen módon teljesítik vállalásukat. Érthetően, egyszerűen, ahogy azt a vasúti dolgozók kifejezték: „A vagonok körforgási időtartamát 0,5 százalékkal fogják csökkenteni". A konkrét tennivalók összegezését jelenti minden vállalás. Bizonyítja ezt M 1 r i á k Ferenc tudósítónk híre is: „A komáromi (Komárno) STAVBA üzem dolgozói egymillió korona értékű munkát végeztek el terven felül. Ezenkívül a dolgozók 500 brigádóra ledolgozására is vállalkoztak." A FALVAK NÉPE IS hozzájárul a munkások által kezdeményezett vállalások mintájára az országossá vált akció sikeréhez. Kúcs Gyula tudósítónk az Alsószecsei (Dolná Seč) Efsz vállalásáról adott hírt: 410 ezer koronát jelent az, hogy .100 ezer tojással és 50 ezer liter tejjel többet adnak közellátásunknak. A munkásoktól tanulva, termelési adatokra hivatkozva állították össze vállalásukat a Vámosladányi (Mýtne Ludany) Efsz tagjai is, akiknek a vállalása 486 ezer korona értékű. Ábel Gábor tudósítónk hírében részletesen elemzi a vállalást: „Marhahúsból 100 q-val sertéshúsból 50 q-val többet termelnek. És növelni fogják a hektárhozamot. A kukoricánál 3 q-val, a búzánál 1 q-val, a cukorrépánál pedig 10 q-val." NEM ÜRES FORMASÁGOK a vállalások, hanem a dolgozók önként vállalt munkafeladatainak összegezése a faluszépítési akcióban is. Kitűnik ez H a rczos Andrásáé tudósításából is, aki az érsekújvári (Nové Zámky) járás egyik aránylag kis lélekszámú községe, Lipova vállalásáról számolt be. „Az összérték 946 761 korona. Ez 20 686 brigádőrát jelent, mely a következők megvalósításához szükséges: a sportpálya megépítése, 2 autóbusz-váróterem felépítése, 900 díszbokor kittltetése és egy 400 négyzetméteres park létesítése." És ami a legfontosabb: a nemzeti bizottságok nemcsak szervezik, összegyűjtik ezeket a vállalásokat, hanem kezdeményezik a munkálatokat és ellenőrzik teljesítésüket. Borik Margit ifjú tudósítónk beszámolója is jelzi ezt: „Nagyzellő (Veiké Zlievce) lakosai 4872 brigádórát ajánlottak fel. Ebből az első negyedévben már 815 órát ledolgoztak." KÉT TUDÓSÍTÁS a sportolók vállalásairól számolt be. Természetesen ezek a vállalások is munkát fejeznek ki. B e 1 á n y i János tudósítónk például megírta, hogy a lévai (Levice) járás sportolói 36 000 brigádóra ledolgozására vállalkoztak. Külön kiemelte: „A mezőgazdasági csúcsmunkák idején 12 000 brigádóra ledolgozásával járulnak majd hozzá a sikeres betakarításhoz." Másik tudósítónk, a komáromi Andriskin József így számolt be járásunk sportolóinak kötelezettségvállalásairól: „A tavaszi takarítás és parkosítás során 17 600 brigádórát dolgoznak le. A szövetkezetek, az állami gazdaságok megsegítésére 7610 munkaórát fordítanak, a faluszépítési akcióban 3550 munkaórát dolgoznak majd le, 19 200 őrai munkál szántak a sportlétesítmények felépítésére." A FIATALOK ÉS GYERMEKEK is lelkesednek, ha látják a felnőttek részéről a lelkesedést. Erejükhöz mérten ők is szívesen vállalnak még rendkívüli feladatokat is. Erről több tudósítónk is beszámolt. Pupák Judit ifjú tudósítónk megírla, hogy a rimaszombati (Rim. Sobota | járás egyik kis falujának, Runyának (Rumince) 42 fiatalja 315 munkaórát dolgozik le a helyi szövetkezetben. A tanulóifjúság vállalásáról írt K í s z e 1 a Erzsébet ifjú tudósítónk. Megírta, hogy a lévai gimnáziumban a SZISZ szervezet versenyt hirdetett a „Legszebb és legtisztább tanterem" cím elnyeréséért. Természetesen ez a cím sem érhető el a diákok munkatevékenysége nélkül. Tehát még a diákok vállalásaira is jellemző a munka döntő jelentőségének hangsúlyozása. Ez tűnik ki Kurucz Nándor n é tudósításéból is: „Az izsai (Iža) KAI tanulói az iskola környékének rendezésénél eddig már több mint 400 órát dolgoztak le. Ezenkívül kiültettek 100 fenyő- és díszfát." A vállalások és a teljesítésük, nyomán születő munkasikerek a szocialista társadalomról és e társadalom embereiről állítanak ki mindennél többet mondó bizonyítványt. Ugyanakkor jelzik, hogy a dolgozók megértették a párt szavát. Megértették, hogy a jövő, a boldogulás útja a becsületes munka. HAJDÜ ANDRÁS • Érdekes bemutatóra vállalkozik az idén a budapesti Körszínház. Kazimír Károly rendezésében és színpadi átdolgozásában július 9-én bemutatják a háromezer éves hindu népi eposzt, a Ramajanát. A darab kísérőmuzsikáját ősi hindu népzene és a Beatles eredeti indiai zenei feldolgozása nyomán állították össze. A szereposztás még nem végleges, de annyi már bizonyos, hogy sok fiatal kap feladatot az előadásban. A Ramajanát augusztus 7-ig tizenöt alkalommal adják elő. Erősödött a Nagy Jánossal, a Borsai (Hrubá Borša) Efsz mellett működő üzemi pártszervezet 48 éves elnökévei, a CSKP és az SZLKP kongresszusának küldöttjével munkahelyén, a szövetkezet javítóműhelyében beszélgettünk. Nem is csoda tehát, hogy rövidesen a közösre terelődött a szó. A borsaiak 330 hektáron gazdálkodnak. Méghozzá nem is rosszul, hiszen a galántai járás Jó szövetkezetei közé tartoznak. Az elmúlt év végén például 48 százalékos osztalékot kaptak. Mindez nyilván összefügg azzal, hogy a szövetkezetben a vezető szerep a kommunista párté. Ezt egyebek közt úgy érik el, hogy a jelentősebb tisztségeket párttagokra bízzák — kommunista az elnök, az agronómus, a zootechnikus, a mezőgazdasági csoportvezető. Ráadásul a pártszervezet minden funkcióváltozást megtárgyal. Az is figyelemre méltó, hogy az állandó 50—60 szövetkezeti tagból 15 tagja a pártnak. Ebből csupán kettő nyugdíjas. Azt is el kell mondani, hogy a szervezet tagjainak átlagos életkora nem magas, noha 26 éven aluli tagjuk csak kettő van. Két párttagjuknak nem a szövetkezet a munkahelye. Itt jegyezzük meg, hogy külön falusi szervezet nincs a községben. Annál fontosabb lenne a falu határán túl dolgozó kommunistáknak minél előbb jelentkezniük regisztrálásra a szövetkezeti pártszervezetben. Nagy elvtárs igen helyesen rámutat, hogy erre azért lenne nagy szükség, mert nincs áttekintésük arról, kik váltak ki a párt soraiból az átigazolás során. Ezzel kapcsolatban azt is elmondja, hogy az üzemeknek az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a tagok jelentkezésének ellenőrzésére. Náluk eddig mindössze heten jelentkeztek regisztrálásra. A szervezet természetesen a község gondjaival is törődik, így a lakosság aktivitásának növelését is a feladatának tekinti. A párt 50. évfordulója tiszteletére a község lakossága merész kötelezettségeket vállalt. Ebben nagy szerepet játszanak a tömegszervezetek is. A szövetkezetnek külön kötelezettségvállalásai vannak a jubileF munkisiellege um tiszteletére. A borsaiak látják az egész társadalom konszolidálódásának eredményeit, s elkötelezik magukat a párt politikája mellett. Helytállásukkal a válságos időszakban sem volt baj. Nemzetiségi súrlódások sem voltak soha a faluban, pedig a lakosság vegyes összetételű. A konszolidálódás terén elért eredményekről Nagy elvtárs már a járási pártkonferenciáa ls meggyőződött. Sok konferencián vett már .részt, de olyan objektívan értékelőn, mint at idei járási konferencia volt, már régen nem. Főleg azt tartja jelentős eredménynek, hogy a párt ismét visszanyeri munkásjellegét, ami bizony az utóbbi években meggyengült. Például az 1968-as járási pártbizottságban nem volt elég munkás vagy munkásszármazású kommunista. Nagy János maga is munkás, a szövetkezet gépjavítója. Egyben kommunista, a pártszervezet elnöke, s tudja, hogy ez nagy megtiszteltetés, amely példaadásra kötelezi. Részt vesz Szlovákia, majd az egész ország kommunistáinak tanácskozásán. Tudja, hogy a kongresszusok szellemét, az ott szerzett tapasztalatokat át kell adnia valamennyi kommunistának s rajtuk keresztül minden dolgozónak. Csak így' valósíthatjuk meg kitűzött céljainkat. FÜLÖP IMRE A lányi |Tóö) kultúrházban népgyűlést rendeztek, ahol megjelent Halász fános nemzetgyűlési képviselő és Varga Ernő, a járási nemzeti bizottság alelnöke. A résztvevők figyelemmel hallgatták meg a felsőbb szervek képviselőinek beszámolóit a múlt évi tervteljesitésról és az előttünk álló feladatuk valóra váltásáról. A CSKP megalapításának tiszteletére a község lakossága 160 000 korona értékű munkavállalást fogadott el. Keszegh Károly 18. Fongék csaknem késve érkeztek. A hajógyár déli bejáratánál ugyanis már elvtársaik „adtak őrséget". — Az urak vacsorára jöttek? — kérdezte a csoport egyik őrséget álló tag ja, aztán megveregette Fong vállát. — Idehallatszott. Jó munka volt. Remélem a telefonösszeköttetés is időben megszakadt. Nem szeretném, ha úgy járnánk, mint legutóbb a tábornyitásnál. — Megyek tovább — mondta Fong. — Jó munkát, s vigyázzatok. A sólyatéren ezalatt már vagy harmincan dolgoztak. Azt a néhány őrt, aki „útjukba akadt", elnémították. Nem. nem mindörökre, hiszen szerencsétlenek csak egyszerű éjféli őrök voltak, igaz egyenruhába bújtatva. Az éjszaka csendjét végre megtörte az első eljuttatott hajó csobbanása. Aztán még egy csobbanás, még egy. Végre a kilencedik is vizet ért Ekkor indult útjára az első benzínespalack, s mint apró kis üstökösök, követték a többiek. Kedvezett az idő. Közepes erősségű déli szél fújt. A lassan lángot fogó hajótesteket elkezdte sodorni a hulllámoerés a hadikikötő felé. Oda, ahol most jó néhány cirkáló lóyatta tétlenül vízbe a lábát. Oanh, a csoport vezetője aprókat füttyentett, jelezve, hogy az akció befejeződött. A néhány rövid géppisztoly sorozatra senki sem figyelt fel. Nesztelenül surrantak a kijárat irányában s miután az utolsó ember is elhagyta a gyár területét, az „őrség" ls ledobta egyenruháit, elindult a többiek után. Émelyítő füst ült a városra. Az emberek rémülten nyitottak ablakot, hogy a szélirányból legalább következtethessenek a füst keletkezésére. De amint az első tűzoltókocsi végigbaktatott az utcán, s felvijjongott a sziréna, szinte varázsütésre becsukódtak az ablakok. Ilyenkor a rendőrség is jönni szokott, azt meg ablakból sem nézték szívesen. Egyébként sem lehetett valami sokat látni. A tűzoltók is szinte lépésben haladtak előre a füsttengerben. A tűzoltókocslk lassan jelsorakoztak már a hajógyár sólyaterén, de ezúttal hiába jöttek. A tenger mozgása elsodorta a parttól az égő hajókat. A szárazföldi spriccmesterek hiába vakargatták fejüket. A tűz a szemük előtt csapott mind magasabbra. Xe azt hitte, hogy menten megüti a guta. A gyár egyetlen telefonvonalán sem tudott kapcsolatot teremteni a postával, pedig ezúttal csak a Sirálytámaszpont tűzoltóhajóitól várhattak segítséget. Legalább annyit, hogy megakadályozzák a tűz továbbterjedését, mielőtt eléri a hadikikötőt. — Rádión kellene megkísérelni mondta Vij, s a százados máris a rohamkocsi felé vette az irányt. Mielőtt elérte volna a kocsit, egy gyalogos rendőrjárőr jelentette, hogy merényletet követtek el a parancsnoksági épület ellen. A város telefonvonalait is megrongálták. - További parancsot várok — mondta a járőr, aki egy kicsit meg volt illetődve, hogy ilyen fontos jelentést ő maga tehetett meg a rettenetes parancsnoknak. — Akassza fel magát, vagy kövessen el harakirit, vagy ugorfon a tengerbe, mit bánom én — mondta Xe, s fogai hangosan összecsikordultak. Mintha a fogcsikorgásra jönne a visszhang, amerikai tengerészgyalogo sokkal megrakott teherautó fékezett mellettük. A vezetőfülkéből kiugró ezredes üvöltött, amikor meglátta a parton tehetetlenül ácsorgó tűzoltókat. — Mit mondanak? — fordult Vij-hez, de amaz csak legyintett, jelezve, hoip./ jobb, ha parancsnoka nem érti az amik „érdeklődését". — Ostoba, tehetetlen népség — köpte ki a rágógumit a gépkocsi vezetője. Az ezredes bólintott, aztán pattogó hangon adta ki az utasítást az egység rádiósának: — Értesítse a négyes támaszpontot: a hajógyár sólyaterén elszabadított égő hajók úsznak. Néhány vadászbombázó verje szét ezeket a gyertyákat, mielőtt még lángra lobbantanák a hadikikötőt. — ... a hadikikötőt — mondta a rádiós, s várakozóan nézett az ezredesre. — És készítsenek forró rumot — fejezte be az üzenetet az ezredes, — sok citrommal, tönkreteszi a torkomat ez a mocsok füst. A rádiós szinte az ezredessel egy i dőben fejezte be az üzenetek további tását, aztán mintegy csak mellékesen Xe-hez fordult: — Maga itt valamiféle parancsnok? Xe azt hitte menten elsüllyed szégyenében, amint Vij lefordította neki a kérdést. De tudta mivel tartozik kenyéradó gazdáinak, hál V(j segítségéve! bemutatkozott. Az ezredest láthatóan nem hatotta meg. ' hogy a kerületi rendőrfőnök áll elt'tte. Rágógumit tömött a szájába, és csámcsogva mondta. — Irányítsa el innen az embereit, nehogy valamelyiknek a tyúkszemére dobjanak egyet a fiúk odafentről. — Ezzel sarkonfordult. Intett a bámészkodó tengerészgyalogosoknak. hogy pattanjanak fel a kocsira. Köszönés nélkül távoztak. Negyedóra sem telt el a ouúászbom. bázók megérkeztek. A tűzoltók riadtan menekültek az utca leié. Azt hitték, hogy közvetlenül u sarkukban robban nak a bombák. Másnap valamennyi angol és oiet nami nyelven megjelenő lap terfedelmes cikkben számolt be a legújabb partizánakcióról. Tam és a többiek lényegében az újságokból tudták meg, hogy mind a nyolc városban sikerrel zárultak le az akciók. A Thoi Luan, akárcsak a Chính Luan cikkírója még arról is „hírt adott", hogy észak-vietnami légideszant egységek hajtották végre a támadásokat, s néhányat közülük foglyul ejtettek. No, most aztán dagadhat Fong melle — gondolta magában Tam —, hiszen öreg taxiját ezek szerint katonai szállítógéppé léptették elő az újságírók. Azt azonban még álmában sem gondolta volna, hogy ezeket a megmosolyognivaló „hírecskéket" mennyire komolyan gyártják a kormánynál, s at amerikai tanácsadószolgálatnál. Nem is sejtette, hogy ezekre a törékenynek tű nő ugródeszkákra irányítják egy id6 után az „US Army" bombázógépeit, amelyek terhüket északi területek felett oldják ki, hogy „megtorolják" a békés lakosságon a hadigépezetükön és a hírnevükön esett csorbát. Tam nem gondolt, nem gondolhatott most erre. Sokkal nagyobb gondot okozott neki pillanatnyilag, hogy az akciót követő napokban alig három-néni) munkás jelentkezett reggelenkint az építkezésen. Azok elejtett félmondataiból tudta meg, hogy a hajógyári akciónál, az első jelentésekkel ellentétben, hárman elestek. Azok hárman, akiknek a telefonközpontot kellett elfoglalniuk, hogy a rövidhullámú rádióadót is elnémítsák a telefonvonalak után. Az őr x ség géppisztolyosokból állt. Lőttek, amíg tudtak. A kocsmáros szerette volna tudni, hogy a csoportból való volt-e az a három, ezért elhatározta, hogy még aznap délután kifizeti az embereket. tói számított. Amikor már mindenki felvette a bérét, a három napszámért nem jelentkezett senki. Mutogatva kér dezte, hogy hol van az a másik három, mire a többiek csak legyintettek, s az egyik keserűen megjegyezte: — Dobd a bérüket a tengerbe, néma! Oda, ahol azok a szerencsétlenek úszkálnak. Ahová másnap reggel dub Iák őket. . -. j Folytatjuk j 1971 IV. 27.