Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL A bratislavai vár főkapujával szemben söröző és nagy parkolóhely fogadja a turistákat. Mögötte szűk sikátorban még állnak a Vinohradská utca düledező házai. A 4-es számú házban született 1908. )anuár 15-én johann JHans) Lagler. Apja és anyja, mindketten a inunkáslapok ismert terjesztői voltak. Hans a „Zuckermandl" városnegyed váraljai úti iskolájába járt és a proletár gyerekekkel barátkozott. E negyedben erős volt a szocialista és kommunista munkásmozgalom, de sok volt az úgynevezett „lumpenproletár" is, akik később magukba szívták a fajgyűlölő náci ideológiát. A fiatal Hans bújta a könyveket, és nemsokára a marxista—leninista irodalmat kezdte böngészni. Terjesztette ezeket a sajtótermékeket és segédkezett a haladó irányú könyvkereskedésekben. 1921-ben felvették a Moldavia Generali-Secutitas biztosító társasághoz, ahol később altiszti minőségben dolgozott. Színleg a német pártban Hans Lagler munkahelyén elnyerte feljebbvalói bizalmát és elismerését, de nem volt törtető, megmaradt szerény altiszti állásában még akkor is, amikor a politikai konjunktúra előnyeit — mint német nemzetiségű — ifihasználhatta volna. Német volt, de nem kereste a karriert, megmaradt elvhű kommunistának. A szégyenletes müncheni döntés után a CSKP illegalitásba vonult. Lagler elvpád FS egyenruhában és géppisztollyal biztosította a titkos nyomda zavartalan működését. Mire emlékeznek a kortársak? Sokan már nem élnek közülük, de akadnak néhányan, akik emlékeznek erre a szerény és öntudatos kommunistára. így /ön Jurík vereknyei lakos, régi vöröskatona. Előbb a LANA cégnél volt hajóvezető, majd később a bratislavai városi Duna-uszodában dolgozott, mint úszómester és kabinos. Ö vezette az úgynevezett „úszó-partikat" is Karlová Vestől le a Dunán az uszodáig, s kísérte ladikon az úszókat. 1940 elején került kapcsolatba Hans Laglerrel a kikötőben. Jó kapcsolatai voltak a hajósokkal, röplapokat osztogatott köztük. Nyáron Lagler többször lejött a fürdőbe, vagy a színház mögötti kis parkban találkoztak. 1942-ben minden héten kétszer találkoztak. A fürdőben három-négy napra egy kézi lehúzó hengert a tűzifa alá elrejtett. Lagler aztán ott dolgozott vagy három napig, a papírt és viaszmatricát bőrtáskájában elvitte. „Néhány nap múlva újból találkoztunk. De ekkor Árpád már ideges volt, és csak annyit mondott: „Nagyon kell vigyáznunk, valami nincs egészen rendben". Vártam rá, de hosszabb ideig nem jött, azután hallottam, hogy letartóztatták. Azóta sem láttam " — mondotta Jurik elvtárs beszélgetésünkkor. Az áruló 1939-ben Bratislavában felbukkant egy Handera nevű fekete hajú borbély, aki Kárpátaljáról származott, de a Szepességen is dolgozott. Onnan ismerték, mint ifjúsági funkcionáriust. Ügyesen beAZ UTOLSÓ LEHELETÉIG A PÁRT HŰ KATONÁJA VOLT Johann (Hans) Lagler társ is vállalta a kockázatot. Az illegális területi vezetőség azt tanácsolta neki, hogy lépjen be a német pártba, vállaljon funkciót, hogy így a párt sok mindenről tájékoztatást szerezzen. Nem szívesen ugyan, de megtette. A nácik úgy fogadták, mint a „megtévedt és megkerült bárányt". Tisztségekkel ruházták fel, majd később Karmasin náci vezér testőrségéhez került, és elérte a zászlótartói íokozatot. Az illegális SZLKP így általa nagyon értékes információk birtokába jutott. Egy ideig a biztosító intézet (a mai Gorkij utca 8 szám) egyik földszinti helyiségében gyártotta a röpcédulákat, s innen szálította az üres matricákat és papírt. Később azonban már veszélyes lett a helyzet, nem folytathatta ott a munkát. Egyenruhában védte a nyomdát A szőke, magas, kék szemű Hansot illegális nevén Árpádnak hívták. Általa sokszor oly kulisszatitkok kerültek nyilvánosságra, amelyeket Lagler tudott meg Karmasin környezetéből. Ő mint funkcionárius ismerte egyes vezetők címét, s ezek postaládájába is juttatott röplapokat. Amikor már veszélyes volt a belvárosban a technikai apparátus működése, az illegális nyomdát Főrévre, Dittinger Viktor kőművespallér új családi (a mai Pošeň 1001 számú) házába helyezték át. A pincében külön elrekesztett részben — amelyet be lehetett falazni — három illegális párttag dolgozott. A kis házat egy kilométernyi távolságban az elvtársak vették körül és őrizték. Szabó Pista, a területi vezetőség tagja kiadta az utasítást: „Kilenc órakor este kezdjétek el a munkát és három órakor be kell fejezni"! Itt nyomták egy ideig a Kladivo — Hammer — Kalapács, majd a KTK (Komunistická tlačová kancelária) és a „Hlas ľudu" című illegális lapokat. Amíg az elvtársak a házban dolgoztak, addig kint Árférkőzött az illegális kommunista pártba, sőt sikerült bejutnia az úgynevezett IV. vezetőségbe is. Veszélyes feladatokra buzdította a tagokat, ultraradikális elképzelései voltak. Találkozott Laglerrel is, de akkor még nem ismerte sem a nevét, sem a lakáscímét. Egyszer felkereste Ružena Machánková elvtársnőt, akinek a férje börtönben ült, hogy majd férje részére pénzsegélyt hoz, amit ez elutasított. Közben kérdezett Laglerre is, persze név nélkül, csak leírta, hogy műfogsora van, és szőke, borotvált arcú. Machánekné nem felelt neki, pedig sejtette, hogy kiről lehet szó, mert egy vállalatnál dolgozott Laglerrel. Handera, aki „jekete Péter" illegális néven mutatkozott be, kifürkészte Lagler lakását is. Amikor felment hozzá, azt a kifogást találta ki, hogy nyomában van a rendőrség és el kell rejtőznie. Egy hétig Laglernél lakott, majd az egy másik elvtársnak adta át, és így további ismerősökre tett szert. Ez a rendőrkonfidens az illegális funkcionáriusok néhány tagját lebuktatta. Sokan csak akkor eszméltek rá, hogy tőrbe csalta őket, amikor már kihallgatás közben szembesítették vele a detektívek. Ez az aljas áruló a Szepességen egy erdőbe becsalt vagy 150 kommunistát, hogy ott partizáncsoportot fognak alakítani, mire nagy csendőr és detektív túlerő körülzárta és elfogta őket. Handera segítségével került kézre 1942. október 15-én Hans Lagler is. Először az UŠB fogdában tartották, s nagyon megkínozták. Később a kerületi bíróság fogházában ült, és a Daxner és társai csoportban 12 évre ítélték. Az illavai fegyházban Innen Illavára került. Egykori fogolytársai kö zül jozej Staudinger nyugalmazott ezredes így jellemezte Hans Laglert: „Lagler elvtárs csendes, nagyon fegyelmezett, igen korrekt elvtárs volt. Már vagy fél éve magánzárkában ült, nem emlékszem, kapott-e csomagokat vagy látogatást. De akkor nagy volt közöttünk a szolidaritás, a kapott élelmiszereket szétosztottuk egymás közt. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején kalandos körülmények között mi vagy ötvenen — politikai foglyok — kitörtünk a jegyházból, köztünk volt Hans Lagler is. Előbb Zliechovba mentünk és jelentkeztünk a csendőrállomáson. Ide Jozef Lietavec elvtárs küldött fegyvereket, nyomban felfegyverkeztünk. Néhány napig védtük a zliechovi szorost, amíg rendes sorkatonaság le nem váltott bennünket. Utána Prievídzáról két teherautón fegyveresen Banská Bystricára jutottunk. Itt a pártközpontban jelentkeztünk. Ekkor szétváltak utaink." Önként a frontra Már szervezték a Jegorov-brigádot, s Lagler elvtársat a 9. zászlóalj 2. századába osztották be. A tűzkeresztségen 1944. szeptember 20-án esett át Dubovo mellett. Az elsők között harcolt, akik a faluból kiverték a fasisztákat. Éppen átcsoportosították a zászlóaljat. „Hajnalban még vártuk az elmaradozó társainkat, akiknek messziről láttuk körvonalait. A legutolsók között jött Lagler, aki egy sebesült partizánt támogatott — meséli egykori harcostársa. — Másnap parancsnokunk felolvasta a napiparancsot, mely szerint a 9. zászlóaljat Lenin-zászlóaljnak nevezték el. A kitüntetésre ajánlottak sorában Hans Lagler neve is szerepelt. 1944. október 17-én Blatnická Dolina térségi ben hatalmas erővel támadott a hitlerista Tatra páncélos divízió. A fasiszták a hegygerincen nyomultak előre és be akartak bennünket keríteni. Visszavonultunk, de néhányad magammal fel derítésre mentem a völgybe. Ekkor vettük észre, hogy Hans Lagler és két társa, egy szlovák és ukrán partizán hiányzik. Már azt hittük, hogy elestek, vagy fogságba kerültek. Két nap múlva, amikor visszaküldték a blatnicai völgybe, egyszeresük a bozótból felbukkant Hans és két tár sa. Ök védték az egész völgyet, sőt kiverték az ellenséget a lövészárkokból. Hősi epilógus Noverfber végén a hitleristák és vlaszovisták. Valašská Belá környékén „átfésülték" az egész hegyvidéket. A PiStek település felett Slavkin százada visszaverte a támadást. Az egyik csopor tot, amelyben Hans Lagler volt, körülkerítették. Ekkor már kemény fagy volt és havazott. Hans lábai megfagytak, járni sem volt képes. Két kimerítő nap után, éhesen, automata fegyverével és kézigránátokkal felfegyverkezve hason kúszott egy kunyhóhoz, ahol a hitleristák elszállásolták magukat. Rájuk dobta gránátait és a menekülő ellenség után kilőtte egész fegyvertárát. Közben társai kihasználva a zűrzavart, átvágták magu kat az ellenséges gyűrűn. Hansot halálos golyó érte, hősiesen harcolt utolsó leheletéig. Máig sem tudni, hogy hol temették el. GREK IMRE A kommunista harcos szülőháza (Erdősi Ede felvétele) MM VGS N 6/3 S" I S „A kommunisták a burzsoázia és a fasizmus ellen vívott küzdelemben és a szocializmus építésének éveiben is tudatában voltak annak, milyen felelőséggel tartoznak a munkásosztálynak, valamennyi dolgozónak, nemzeteinknek. A párt ma is e hagyományok szellemében fejezi ki, védelmezi és érvényesíti valódi érdekeiket. Minden kommunistára továbbra is érvényesek a pártunk fél évszázados útján szerzett tapasztalatok: a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, a széles néprétegek kapcsolata szocialista hazánk sikeres fejlődésének alapvető feltétele és záloga." (A CSKP Központi Bizottságának a párt megalapítása 50. évfordulójára kiadott felhívásából.)