Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. április 25. A NAP kel — Bratislava: 4.40, nyugszik: 18.43 óra­kor. A HOLD kel: 4.16, nyugszik: 19.46 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARK nevű kedves olvasóinkat • 1886 ban születeti |IND­ftlCH HOREjŠt cseh kültfi és műfordító (+ 1941) • 1886-ban született PÓLYA TIBOR festő és grafikus, a kecskeméti és szolnoki mű­vésztelep tagja, impresszió nista táj és figurális ké­pein kívül, jelentős plakát­tervek alkotója ( + 1937). I MIRŐL ÍRJANAK? Levelezőink, tudósítóink elég gyakran felteszik a kérdést: ezt most megírtam, miről szóljon a következő levél? Az ilyen kérdésekre általában a válaszlevelekben szoktunk feleletet adni. A kezdőkre való tekintettel azonban nem árt, ha ezzel a kérdéssel ezen a helyen is foglalkozunk. A rendszeres levelezőktől és tudósítóktól azt várjuk, lehetőleg közérdekű esemé­nyekről, történésről írjanak, a széles körű olvasótábor számára is valami mondó írásokat küldjenek: olyas valamit, ami az esemény színhelyén kívül is érdeklő­lésre tarthat számot, eset­leg okulni, tanulni lehet be­őle, ami nyilvános dicsére­et is jelent a közösség ér­iekében kifejtett jó mun­káért, esetleg elmarasztal a hanyagságért. Tudvalevő, hogy pártunk megalapításának ötvenedik esztendejében élünk, hogy készülünk pártunk közelgő XIV. kongresszusára. A dol­gozók százezrei egyre foko­zódó aktivitást fejtenek ki. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy páratlan alkotó törek­vés tapasztalható az egész ország területén. Tudósí­tóinktól és levelezőinktől — akik ott élnek a történések kellős közepén — azt vár­juk, hogy ellessék ennek a pezsgő életnek egyes mozza­natait. írják meg azt, hogy ígyes munkakollektívák, ssetleg személyek milyen munkafelajánlásokat tettek, ie méginkább azt, hogy mennyire képesek beváltani adott szavukat. Állandó írás­téma az egyre terebélyesedő izocialista munkaverseny. Jgyancsak szinte kimeríthe­otlen anyagforrásként szol­gálhat a „Mindenki szocia­lista módon" mozgalom. Ha régi és új levelezőink, tudósítóink írásuk témájá­nak megválasztásakor csu­pán a fent körvonalazott gondolatokat tartják szem Blőtt, igen hasznos munkát végezhetnek. A következő tartalmából MUNKÁSOKKAL A MUNKÁSOKÉRT (Balázs Béla cikke) ANNA (Részlet Ivan Olbracht azonos című regényéből) BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A beruházók felelőssége - Életszínvonalunk emelését lényegesen befolyásolják a beruházá­sok. Ezért nein lehet közömbös, hogy milyen drágán, mennyi idő alatt építünk, s mikor térfii vissza a beruházott összeg. Az sem vigasz számunkra, hogy nemcsak most, hanem már 10 évvel ez­előtt sem tartottuk be az építési határidőket. Tény, ez a jelenség nem a konszolidálást folyamat szüleménye, eredete messze visz­szanyúlik a múltba. Nálunk szinte kétszer annyi idő alatt reali­záljuk az ipari beruházásokat, mint a fejlett ipari országokban. Nem sikerö-l a kívánt ütemben csökkentenünk a befejezetlen épít kezesek számát, s az építési beruházások költségeinek állandó emelkedése szinte elképesztő méreteket ölt. A Szlovák Árhivatal munkatársai felülvizsgálták öt nagy épí­tési beruházás költségvetését és megállapították, hogy a három érdekelt — tervező, beruházó, kivitelező — „jóvoltából" a helyte­len árkalkuláció, vagy a rendeletek tudatos kijátszásának eredmé­nyeképpen 138 millió koronával emelkedtek a költségek. Ez a példa nem egyedülálló, 1970 ben közel 200 beruházó kért engedélyt a már megkezdett építkezések költségeinek emelésére. Ha kérésüket teljesítik, akkor több mint 3 milliárd koronával kellett volna emelni a beruházások összegét. A gyakorlati életben a döntésért felelős személyek objektív okokra hivatkozva igyekeznek kibújni a felelősség alól. Gazdaságirányítási rendszerünkben jelenleg nem hatnak olyan közgazdasági szabályozók, melyek a beruházót — sőt a tervezőt és a kivitelezőt is — anyagilag érdekeltté tennék a költségvetés csökkentésében és az építési határidő lerövidíté­sében. Az erkölcsi felelősség hangsúlyozása és az időnként foga natosított utasítások e téren nem biztosíthatnak lényeges javulási. Még a hatvanas években gyakorlattá vált, hogy a beruházások költségeit az építkezés megkezdése után különböző jogosnak és jogtalannak minősített indokok alapján módosították. Legtöbb eset­ben a korszerű technikai berendezés címén végezték a költségve­tés „kikerekítését". Később éppúgy szaporodott az alaptalan „mó dosítások" száma, mint az egyéb negatív jelenségek. Gazdasági életünk vérkeringésének felfrissítését hivatott előse­gíteni az l9K5-ben elfogadott gazdaságirányítási rendszer. A beru­házást érintő építkezésekből vajmi kevés valósult meg. A terve­zők és a beruházók anyagi érdekeltségének növelése csupán hang­zatos jelsző maradt. A nagykereskedelmi árak „átépítése" után már a befejezett építkezések műszaki-gazdasági értékelését sem végezték el. Szakemberek szerint 1967 ben már csupán a tervezők és a kivitelezők „jóindulatától" függtek a beruházási költségek. Ezek után elképzelhető, hogy mi történt e téren az 1968 —69 es válságos években. Nem véletlenül bukkantak fel az inflációs je­lenségek. A konszolidációs folyamatban a kormány számára a „kemény diót" ez a pont jelenti. Az SZSZK kormánya 1970-ben utasította a minisztériumokat, hogy terjesszék a kormány elé azon építkezések névsorát, melyek költségei több mint 20 millió koro­nával nagyobbak az eredetileg tervezett összegnél. A Szlovák Ár­hivatal 193 beruházás összegét elemezte. Megállapították, hogy a költségvetés-növekedés 46 százaléka az ármódosításokat, 31 száza­léka pedig a beruházót terheli. Főként az utóbbi szám figyelmez­tető, s szükségessé teszi a beruházók felelősségének hangsúlyozá­sát. Mielőbb ki kell alakítani olyan eljárási rendszert, amely le­hetővé teszi a javasolt beruházások költségeinek reális értékelését. A kormányszerveknek e téren a beruházók erkölcsi felelősségé nek hangsúlyozásán kivül főként az anyagi érdekeltség elemeit kellene kidomborítaniuk, az egyéni felelősség — jutalmazás és bírságolás — hatékonyabb érvényesítésével. CSETÖ JÁNOS Lam Son — 720 Tévedtek azok, akik úgy vélték, hogy Nixun elnök a leg­utóbbi laoszi invázió kudarcából levonja a szükséges következ­tetéseket. A legfrissebb hírügynökségi jelentések arról számol­nak be, hogy az amerikai—saigoni hadvezetés ismét tekinté­lyes erőket von össze az A-Shau völgyében s nem tartják ki zártnak egy újabb laoszi támadás lehetőségét. Egyébként ezt a feltételezést támasztja alá Thieu dél-vietnami elnöknek és Abrams tábornoknak, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők főparancsnokának a nyilatkozata is. A stratégiai el­képzelés. a nagyarányú hadművelet indoklása hasonló, mint a Lam Son — 719 esetében volt; átfogó, bekerítő hadmozdu­latról van szó, amelynek célja a dél-vietnami szabadságharcu­sak „utánpótlási vonalainak az elvágása." Persze felvetődik egy kérdés: mennyiben feleltek meg a valóságnak az amerikai hadvezetés jelentései, amelyek, mint ismeretes, a legutóbbi laoszi invázió eredményességéről számoltak be, azt bizonygat­ták, hogy az akció elérte célját, tehát sikerült felszámolni a partizánok utánpótlási vonalait. Nos, alighanem ismét téve­désről lesz szó, illetve a Pentagon újabb cselvetéséről, amely az indokínai háború eszkalációját szolgálja. Azt viszont nem tudni, vajon az amerikai tábornokok milyen újabb „súlyos ér­vekkel" győzték meg Nixon elnököt és külpolitikai tanácsadóit a hadműveletek fontosságáról. Tény, hogy az elnöki „igen" nem maradt el, s a 17. szélességi körtől délre, a dél-vietnami —laoszi—kambodzsai határ térségében fekvő A-Shau-völgy­ben tízezer saigoni zsoldos áll bevetésre készen, ugyanakkor teljes készültségbe helyezték az amerikai légierőt és tüzérsé­get is. Annak ellenére, hogy a saigoni nyilatkozatuk rendkívül szűkszavúak, következtetni lehet rá, milyen arányokat ölthet az újabb Lam Son hadművelet. A szándék világos és egyértel­mű: az amerikai hadvezetés „jóvá akarja tenni" legutóbbi bak­lövését, bizonyítani szeretné, hogy a helyzet magaslatán áll. Ugyanakkor a Lam Son—720 sikeres Nixon elnök számára is politikai tőkét jelentene, végeredményben a „vietnamizáciö" eddig beharangozott eredményeit hitelesítené. A laoszi szabad­ságharcosoknak tehát fel kell készülniük arra, hogy az újabb invázió hevesebb, drasztikusabb lesz, hiszen az amerikai és nem utolsó sorban a saigoni vezérkar „tekintélye" forog kockán. A Lam Son—720 előkészületei tehát teljes Ütemben foly­nak. A politikai megfigyelők azonban rámutatnak, hogy az Egyesült Államok újabb agressziójának terve akkor került a nyilvánosság elé, amikor a párizsi béketárgyalásokon Xuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője felfigyeltető javaslatot terjesztett be, felajánlotta, hogy a végleges csapatkivonások időpontját Washington hatá­rozza meg. Ügy véljük, hogy a VDK államminiszterének ez a bejelentése valóban messzemenő jóakaratról ad tanúbizonysá­got, lehetővé teszi Nixon elnök számára, hogy kezdetnényező­leg lépjen fel. Megszívlelendő Yost szenátor elképzelése is, aki a csapatkivonások végső időpontját 1971. december 31-re, eset­leg 1972. június 30-ra javasolja. Vitathatatlan tehát, hogy is­mét Nixon elnökön áll. vagy bukik a vásár* . . . BALOGH P. IMRE Leonyid Brezsnyevet, akt részt vesz a Bolgár Kommunista Pán X. kongresszusán, nagy lelkesedéssel fogadta Szófia la­kossága. /CSTK — TASZSZ) Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter Moszkvában nagy fontosságú tárgyalásokat folytatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. /CSTK — TASZSZ) Hétfőn ünnepélyes keretek között megnyitották a. közszük­ségleti árucikkek II. brnói nemzetközi vásárt. Felvételünkön dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára és Ludvík Svoboda köztársasági elnök. A. Kazabcovval, a szovjet csarnok igazgató­jával beszélget. j C STK felvétele) ELŐRE A BÉKE ÚTJÁN!... Az amerikai vezetők arcátlanul azt állítják, hogy készek a békés rendezésre, közben folytatják az indokínai háború eszkalációját. (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában)

Next

/
Thumbnails
Contents