Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. április 25. A NAP kel — Bratislava: 4.40, nyugszik: 18.43 órakor. A HOLD kel: 4.16, nyugszik: 19.46 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARK nevű kedves olvasóinkat • 1886 ban születeti |INDftlCH HOREjŠt cseh kültfi és műfordító (+ 1941) • 1886-ban született PÓLYA TIBOR festő és grafikus, a kecskeméti és szolnoki művésztelep tagja, impresszió nista táj és figurális képein kívül, jelentős plakáttervek alkotója ( + 1937). I MIRŐL ÍRJANAK? Levelezőink, tudósítóink elég gyakran felteszik a kérdést: ezt most megírtam, miről szóljon a következő levél? Az ilyen kérdésekre általában a válaszlevelekben szoktunk feleletet adni. A kezdőkre való tekintettel azonban nem árt, ha ezzel a kérdéssel ezen a helyen is foglalkozunk. A rendszeres levelezőktől és tudósítóktól azt várjuk, lehetőleg közérdekű eseményekről, történésről írjanak, a széles körű olvasótábor számára is valami mondó írásokat küldjenek: olyas valamit, ami az esemény színhelyén kívül is érdeklőlésre tarthat számot, esetleg okulni, tanulni lehet beőle, ami nyilvános dicséreet is jelent a közösség ériekében kifejtett jó munkáért, esetleg elmarasztal a hanyagságért. Tudvalevő, hogy pártunk megalapításának ötvenedik esztendejében élünk, hogy készülünk pártunk közelgő XIV. kongresszusára. A dolgozók százezrei egyre fokozódó aktivitást fejtenek ki. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy páratlan alkotó törekvés tapasztalható az egész ország területén. Tudósítóinktól és levelezőinktől — akik ott élnek a történések kellős közepén — azt várjuk, hogy ellessék ennek a pezsgő életnek egyes mozzanatait. írják meg azt, hogy ígyes munkakollektívák, ssetleg személyek milyen munkafelajánlásokat tettek, ie méginkább azt, hogy mennyire képesek beváltani adott szavukat. Állandó írástéma az egyre terebélyesedő izocialista munkaverseny. Jgyancsak szinte kimerítheotlen anyagforrásként szolgálhat a „Mindenki szocialista módon" mozgalom. Ha régi és új levelezőink, tudósítóink írásuk témájának megválasztásakor csupán a fent körvonalazott gondolatokat tartják szem Blőtt, igen hasznos munkát végezhetnek. A következő tartalmából MUNKÁSOKKAL A MUNKÁSOKÉRT (Balázs Béla cikke) ANNA (Részlet Ivan Olbracht azonos című regényéből) BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A beruházók felelőssége - Életszínvonalunk emelését lényegesen befolyásolják a beruházások. Ezért nein lehet közömbös, hogy milyen drágán, mennyi idő alatt építünk, s mikor térfii vissza a beruházott összeg. Az sem vigasz számunkra, hogy nemcsak most, hanem már 10 évvel ezelőtt sem tartottuk be az építési határidőket. Tény, ez a jelenség nem a konszolidálást folyamat szüleménye, eredete messze viszszanyúlik a múltba. Nálunk szinte kétszer annyi idő alatt realizáljuk az ipari beruházásokat, mint a fejlett ipari országokban. Nem sikerö-l a kívánt ütemben csökkentenünk a befejezetlen épít kezesek számát, s az építési beruházások költségeinek állandó emelkedése szinte elképesztő méreteket ölt. A Szlovák Árhivatal munkatársai felülvizsgálták öt nagy építési beruházás költségvetését és megállapították, hogy a három érdekelt — tervező, beruházó, kivitelező — „jóvoltából" a helytelen árkalkuláció, vagy a rendeletek tudatos kijátszásának eredményeképpen 138 millió koronával emelkedtek a költségek. Ez a példa nem egyedülálló, 1970 ben közel 200 beruházó kért engedélyt a már megkezdett építkezések költségeinek emelésére. Ha kérésüket teljesítik, akkor több mint 3 milliárd koronával kellett volna emelni a beruházások összegét. A gyakorlati életben a döntésért felelős személyek objektív okokra hivatkozva igyekeznek kibújni a felelősség alól. Gazdaságirányítási rendszerünkben jelenleg nem hatnak olyan közgazdasági szabályozók, melyek a beruházót — sőt a tervezőt és a kivitelezőt is — anyagilag érdekeltté tennék a költségvetés csökkentésében és az építési határidő lerövidítésében. Az erkölcsi felelősség hangsúlyozása és az időnként foga natosított utasítások e téren nem biztosíthatnak lényeges javulási. Még a hatvanas években gyakorlattá vált, hogy a beruházások költségeit az építkezés megkezdése után különböző jogosnak és jogtalannak minősített indokok alapján módosították. Legtöbb esetben a korszerű technikai berendezés címén végezték a költségvetés „kikerekítését". Később éppúgy szaporodott az alaptalan „mó dosítások" száma, mint az egyéb negatív jelenségek. Gazdasági életünk vérkeringésének felfrissítését hivatott elősegíteni az l9K5-ben elfogadott gazdaságirányítási rendszer. A beruházást érintő építkezésekből vajmi kevés valósult meg. A tervezők és a beruházók anyagi érdekeltségének növelése csupán hangzatos jelsző maradt. A nagykereskedelmi árak „átépítése" után már a befejezett építkezések műszaki-gazdasági értékelését sem végezték el. Szakemberek szerint 1967 ben már csupán a tervezők és a kivitelezők „jóindulatától" függtek a beruházási költségek. Ezek után elképzelhető, hogy mi történt e téren az 1968 —69 es válságos években. Nem véletlenül bukkantak fel az inflációs jelenségek. A konszolidációs folyamatban a kormány számára a „kemény diót" ez a pont jelenti. Az SZSZK kormánya 1970-ben utasította a minisztériumokat, hogy terjesszék a kormány elé azon építkezések névsorát, melyek költségei több mint 20 millió koronával nagyobbak az eredetileg tervezett összegnél. A Szlovák Árhivatal 193 beruházás összegét elemezte. Megállapították, hogy a költségvetés-növekedés 46 százaléka az ármódosításokat, 31 százaléka pedig a beruházót terheli. Főként az utóbbi szám figyelmeztető, s szükségessé teszi a beruházók felelősségének hangsúlyozását. Mielőbb ki kell alakítani olyan eljárási rendszert, amely lehetővé teszi a javasolt beruházások költségeinek reális értékelését. A kormányszerveknek e téren a beruházók erkölcsi felelősségé nek hangsúlyozásán kivül főként az anyagi érdekeltség elemeit kellene kidomborítaniuk, az egyéni felelősség — jutalmazás és bírságolás — hatékonyabb érvényesítésével. CSETÖ JÁNOS Lam Son — 720 Tévedtek azok, akik úgy vélték, hogy Nixun elnök a legutóbbi laoszi invázió kudarcából levonja a szükséges következtetéseket. A legfrissebb hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy az amerikai—saigoni hadvezetés ismét tekintélyes erőket von össze az A-Shau völgyében s nem tartják ki zártnak egy újabb laoszi támadás lehetőségét. Egyébként ezt a feltételezést támasztja alá Thieu dél-vietnami elnöknek és Abrams tábornoknak, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők főparancsnokának a nyilatkozata is. A stratégiai elképzelés. a nagyarányú hadművelet indoklása hasonló, mint a Lam Son — 719 esetében volt; átfogó, bekerítő hadmozdulatról van szó, amelynek célja a dél-vietnami szabadságharcusak „utánpótlási vonalainak az elvágása." Persze felvetődik egy kérdés: mennyiben feleltek meg a valóságnak az amerikai hadvezetés jelentései, amelyek, mint ismeretes, a legutóbbi laoszi invázió eredményességéről számoltak be, azt bizonygatták, hogy az akció elérte célját, tehát sikerült felszámolni a partizánok utánpótlási vonalait. Nos, alighanem ismét tévedésről lesz szó, illetve a Pentagon újabb cselvetéséről, amely az indokínai háború eszkalációját szolgálja. Azt viszont nem tudni, vajon az amerikai tábornokok milyen újabb „súlyos érvekkel" győzték meg Nixon elnököt és külpolitikai tanácsadóit a hadműveletek fontosságáról. Tény, hogy az elnöki „igen" nem maradt el, s a 17. szélességi körtől délre, a dél-vietnami —laoszi—kambodzsai határ térségében fekvő A-Shau-völgyben tízezer saigoni zsoldos áll bevetésre készen, ugyanakkor teljes készültségbe helyezték az amerikai légierőt és tüzérséget is. Annak ellenére, hogy a saigoni nyilatkozatuk rendkívül szűkszavúak, következtetni lehet rá, milyen arányokat ölthet az újabb Lam Son hadművelet. A szándék világos és egyértelmű: az amerikai hadvezetés „jóvá akarja tenni" legutóbbi baklövését, bizonyítani szeretné, hogy a helyzet magaslatán áll. Ugyanakkor a Lam Son—720 sikeres Nixon elnök számára is politikai tőkét jelentene, végeredményben a „vietnamizáciö" eddig beharangozott eredményeit hitelesítené. A laoszi szabadságharcosoknak tehát fel kell készülniük arra, hogy az újabb invázió hevesebb, drasztikusabb lesz, hiszen az amerikai és nem utolsó sorban a saigoni vezérkar „tekintélye" forog kockán. A Lam Son—720 előkészületei tehát teljes Ütemben folynak. A politikai megfigyelők azonban rámutatnak, hogy az Egyesült Államok újabb agressziójának terve akkor került a nyilvánosság elé, amikor a párizsi béketárgyalásokon Xuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője felfigyeltető javaslatot terjesztett be, felajánlotta, hogy a végleges csapatkivonások időpontját Washington határozza meg. Ügy véljük, hogy a VDK államminiszterének ez a bejelentése valóban messzemenő jóakaratról ad tanúbizonyságot, lehetővé teszi Nixon elnök számára, hogy kezdetnényezőleg lépjen fel. Megszívlelendő Yost szenátor elképzelése is, aki a csapatkivonások végső időpontját 1971. december 31-re, esetleg 1972. június 30-ra javasolja. Vitathatatlan tehát, hogy ismét Nixon elnökön áll. vagy bukik a vásár* . . . BALOGH P. IMRE Leonyid Brezsnyevet, akt részt vesz a Bolgár Kommunista Pán X. kongresszusán, nagy lelkesedéssel fogadta Szófia lakossága. /CSTK — TASZSZ) Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter Moszkvában nagy fontosságú tárgyalásokat folytatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. /CSTK — TASZSZ) Hétfőn ünnepélyes keretek között megnyitották a. közszükségleti árucikkek II. brnói nemzetközi vásárt. Felvételünkön dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára és Ludvík Svoboda köztársasági elnök. A. Kazabcovval, a szovjet csarnok igazgatójával beszélget. j C STK felvétele) ELŐRE A BÉKE ÚTJÁN!... Az amerikai vezetők arcátlanul azt állítják, hogy készek a békés rendezésre, közben folytatják az indokínai háború eszkalációját. (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában)