Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-24 / 96. szám, szombat

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG A VALASZTAS8K JEGYÉBEN S2ÍM1) a szocialista orszagépites mm Csepeli gyárrészleg Az utóbbi időszakban töbi)átfogó elomzés, értékelés, tanulmány látott napvilágot, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a Magyar Népköztársaság a 111. ötéves terv Időszakában kiváló népgazdasági eredményeket ért el, szilárdan halad a szocialista társadalomépítés utján. Tán hangsúlyoznunk sem kellene, hogy ezek az eredmények, sikerek nem véletlenszerűek, hanem a céltudatos munka, a helyes lenini gazdaságpolitika törvényszerű velejárói. A szocialista országok sajtója, de a nyugati sajtó is, élénk figyelemmel kísérte az új gazdasági mechanizmus bevezetését követő időszakot. Leszögezhetjük, hogy a gazdaságirányítás reformja beváltotta a hozzáfűzött reményekel, a fejlődés nagyobb volt az előző évek átlagánál, a Magyar Népköztársaság fokozottabb mértékben vette ki részét a nemzetközi munkamegosztásból, emelkedett az életszínvonal; tömören: megvalósultak az alapvető gazdasági célok. Ügy véljük, hogy ma, amikor a Magyar Népköztársaság dolgozó népe az utóbbi hónapok egyik legfontosabb belpolitikai eseménye jegyében él, megválasztja törvényes képviselőit, nem árt, ha tömören vázoljuk a népgazdaság fejlődését, felvillantjuk a gazdasági, politikai, társadalmi élet általános érdeklődésre számottartó mozzanatait. Mielőtt néhány valóban kifejező adattal érzékeltetnők a fejlődés irányának alapvető mutatóit, feltétlenül rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a szóban forgó gazdasági fejlődést, a társadalmi-gazdasági élet struktúrájának megszilárdulását mindenekelőtt a Magyar Szocialista Munkáspártnak az a törekvése eredményezte, hogy „a marxizmus-leninizmus nemzetközt érvényű tanításait, következetesen és alkotó módon alkalmazta" az ország viszonyaira. A Magyar Szocialista Munkáspárt legutóbbi kongreszszusa kitűzte az elkövetkező időszakra szóló feladatokat, a IV. ötéves terv célkitűzései, a népgazdaság fejlesztésének irányelvei pontosan meghatározták a szocialista társadalomépítés további útját. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a bolgár kommunisták tanácskozásán tehát joggal jelenthette ki: „Meggyőződésünk, hogy a magyar nép a választásokon szavazatával is támogatni fogja pártunk, a Hazafias Népfront politikáját, a szocializmus felépítésének programját, és tovább erősödik ha zánkban a szocialista nemzeti egység és összefogás." Á III. ötéves terv [1960 1970) eredményei azt mutatják, hogy a gazdaságirányítás rendjének módosulása következtében hatékonyabbá vált a termelés, a nemzeti jövedelem, következésképp a lakosság életszínvonala gyorsabb ütemben növekedett a tervezettnél. Míg a terv az 1966—1970-es években, tehát a III. ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelemnek 19—21 százalékos emelkedését irányozta elő, a növekedés a valóságban jóval nagyobb, 31 százalék volt. Itt kell rámutatnunk arra a momentumra, hogy a nemzeti jövedelem növekedése a III. ötéves terv utolsó évében 39 százalékkal szárnyalta túl az 1965. évit. Kétségtelen, hogy az ilyen ütemű fejlőtlés, a nemzeti jövedelemnek ilyen méretű gyarapodása rendkívül kedvezően mutatkozott meg a lakosság életszínvonalának emelkedésében is. Elmondhatjuk, hogy az államháztartás megfelelő eszközökkel és feltételekkel rendelkezett ahhoz, hogy kielégíthesse az egyre növekvő igényeket mind a fogyasztás, mind a kulturális és szociális szükségletek szintjén. Feltétlenül szembetűnő a Magyar Népköztársaság iparának gyors ütemű fejlődése; a termelés az elmúlt tervidőszakban 35 százalékkal emelkedett. Tény, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének egyik meghatározó jellegű összetevője az ipari termelés emelkedése volt. így például a III. ötéves terv az építőipari termelés 24—28 százalékos emelkedését irányozta elő. Nos, ezen a téren is jelentősen túlszárnyalták a tervfeladatokat, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal jelentése nem kevesebb, mint 62 százalékos növekedést mutat ki. Nem titok, hogy az utóbbi esztendő során rendkívül aktivizálódott a magyar külkereskedelem. Elsősorban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül és általában a szocialista országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokat említhetnénk. Ebben a vonatkozásban Csehszlovákia is előkelő helyet foglal el — gazdasági, kereskedelmi, tudományos-műszaki kapcsolataink, bár az összes lehetőséget távolról sem merítettük ki, rendkívül kedvezően alakulnak. A magyarországi üzemek a harmadik ötéves terv időszakában — az előző tervidőszakhoz viszonyítva 47 százalékkal több árut importáltak, míg az export növekedése elérte az 53 százalékot. Ez annyit is jelent, hogy jelentősen mérséklődött a behozatali többlet, felfigyelhetően javult az ország külkereskedelmi mérlege. Vitathatatlan azonban, hogy ennek a ténynek a gazdasági vonatkozásokon túlmenően politikai aspektusai is vannak. Az elért eredmények hűen tükrözik a szocialista Magyarország gazdasági politikájának szilárdságát, kidomborítják a szocialista tervgazdálkodás vitathatatlan előnyeit. Kétségtelen, hogy a Magyar Népköztársaság termékei nem csupán a szocialista országokban vívtak ki elismerést, hanem keresett cikkek a nyugati piacokon is és természetesen a fejlődő országokban. Tán az előbb említett adatokkal hozható összefüggésbe az a tény, hogy külföldön egyre nagyobb az érdeklődés Magyarország iránt, s ez természetesen megmutatkozik az idegenforgalmi bevételekben is. Az 1970-es esztendőben nem kevesebb mint 6 millió 300 ezer külföldi látogatott a Magyar Népköztársaságba, ezek közül 3 millió 600 ezer magyarországi úticéllal. A hivatalos adatok bizonyítják, hogy a külföldi látogatók nagy része a szocialista tábor országaiból érkezett. Az ország illetékes szervei az elkövetkező időszakban az idegenforgalom növekedésével számolnak. Éppen ezért egy egész sor Intézkedést foganatosítanak a szálláslehetőségeket illetően és általában az ellátás és szórakozási, üdülési feltételek vonatkozásában. De ebbe a témakörbe tartozik a következő adat is: az elmúlt esztendőben Magyarországról 1 millió esetben utaztak külföldre. Ez a szóm nyilvánvalóan összefügg az életszínvonal rohamos emelkedésével, bár a statisztikai jelentések megállapítják, hogy a harmadik ötéves terv időszakában ebben a tekintetben mérsékelt volt a növekedés. Ezzel egyidejűleg viszont az egy főre eső fogyasztás 29 százalékkal emelkedett. A magyar párt- és kormányszervek intézkedéseket hoztak ugyanakkor az alacsony jövedelmű rétegek életszínvonalának emelése érdekében. Ebből a szempontból különösképpen hatásosnak bizonyultak a különböző társadalmi juttatások és a helyesen megválasztott árpolitika. A fentiekből kitűnik, hogy a Magyar Népköztársaság eredményei, gazdasági sikerei méltán keltették fel nemzetközi viszonylatban is az érdeklődést. Ám nemcsak az ipar, az idegenforgalom növekedése szembetűnő, kiváló eredményekről számolhatnánk be a mezőgazdasági termelést illetően is. Ugyanakkor tekintélyesen megnevekedett a beruházások aránya, a második ötéves terv időszakához viszonyítva 50 százalékos a növekedés, ami annyit jelent. hogy az 1966 -1970-es esztendőkben több mint 330 milliárd, forintot fordítottak különböző beruházásokra. Mindezek az eredmények természetesen pozitívan „csapódlak" le a szociális politika és a kulturális élet tekintetében. Növekedett az orvosok száma, tízezer lakosra 23 orvos jut, a kórházi ágyak száma mintegy 7 ezerrel gyarapodott. Rendkívül kedvező a helyzet az oktatás területén. A Magyar Népköztársaságban az 1970 71-cs tanévben — a különböző oktatási intézményekben — 1 millió 800 ezer fő tanul, örvendetes tényként könyvelhető el egyébként, hogy növekedett a szakközépiskolákba járó tanulók aránya. Összegezve az elmondottakat, illetve felsoroltakat, megállapíthatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozói az elmúlt évek során olyan szilárd bázist alakítottak ki, teremtettek meg, amelyre bátran lehet alapozni, amely nagyszerű perspektívákat nyit a jövőbe. A népgazdaság ilyen ütemű fejlődése, a nemzeti jövedelem további növekedése mindenekelőtt a beruházások fokozását teszi lehetővé, az ipar fejlesztését, a szolgáltatások színvonalának további emelését, végső soron az életszínvonal fokozottabb növelését. S mindez nem csupán gazdasági, műszaki kérdés, hanem elsősorban politikai — mint azt már az előzőkben hangsúlyoztuk. Kgy társadalmi rend progreszszivitását, a szocialista országépítés vitathatatlan előnyeit bizonyítja. Alátámasztja a munkásállam létjogosultságát, a marxizmus—leninizmus teremtő erejét. /P.J 17. Tam a fejét csóválta. Ilyen rosszkor még nem jött akció. Kimozdulni is alig tud az építkezéstől, kapcsolatai elég lazák ahhoz, hogy megfelelő gyorsasággal továbbítsa a jelzéseket. Ellentmondásnak viszont helye nincs - jól tudta ezt a régi szabályt. De nemcsak a szabályismeret miatt volt fegyelmezett. A készülő akció végre nyolc városra kiterjedt egyidőben. Olyan figyelmeztetést adhatnak ezzel Dieméknek és az amíknak, amire csak néhány évvel ezelőtt volt példa, a franciák elleni harc idején. Órájára nézett. Közel volt már a hajnal. Nem volt vesztegetni való ideje

r Gyorsan elkészítette a régi trükköt, a félarasznyi sebhelyet az arcán, arra az esetre, ha valakivel mégiscsak találkozna útközben, elővette legmocsknsabb kalapját, s nekivágott a városhoz vezető útnak. Bal orvos lakásáig jó negyven perc volt az út. Ö volt az egyetlen összekötő, aki ebben a negyedben telefonnal rendelkezett, hát hozzá kellett fordulnia. Szerencsére senkivel sem találkozott eddig. S alig kocogtatla meg a szokásos módon az ablakot, Bai kidugta a fejét. — Gyorsan híreket kell továbbítani -— mondta Tam, miután elhadarta a jelszót, s az orvos nem kételkedett pillanatig sem, hiszen ezt a sebhelyes arcú összekötőt már többször látta az elmúlt évek során. — Félő, hogy ellenőrzik a vonalat -- mondta Bai. — fő lett volna, ha előbb egy utcai fülkéből felhív. Hogy a központban nyoma legyen a hívásnak. Tam válasz helyett a készülékhez lépett. jól tudla. hogy minden központnak van egy vonalkontroll száma, s ha ezt feltárcsázzák, visszahívó jelet ad, amelyet a számlálószerkezet külső hívásnak jelez abban a pillanatban, ahogy felemelik a kagylót. Tárcsázott. Bai nem értette az egészet, de szótlanul állt a hajnali vendég mellett. Néhány pillanat múlva megszólalt a készülék, s mintegy tíz másodpercig hivójelet adott. Aztán Tam átadta az orvosnak a kagylót: — Minden rendben. Most már keresheti a hívót, hiszen felzavarták álmából. — Szöveges parancs? — kérdezte az orvos. —- Nem. csak a szokásos: „Uram, vagy asszonyoml Ún hívott az előbb? Nem, akkor bocsánat, azt hittem Ön keresett." A válasz is a megszokott kell, hogy legyen: „Nálunk is van súlyos beteg, doktor úr, de szerencsére, most mélyen alszik". Az orvos tárcsázott. Érdeklődött, el köszöni, s közben számokat írt egymás alá. Egyetlen egynél tett keresztet a szám után, ami jelezte, hogy nem a hívott fél vette az üzenetet. — Mellétárcsáztam talán — mondta az orvos, s újra hívni akarta a számot, de Tam lefogta a kezét: — Képtelenség. De ha mégis úgy történt, inkább egy valaki ne kapja meg az üzenetet, mintsem felhívjuk magunkra a figyelmet. Tam rövid Idő múlva elbúcsúzott. Tudta, hogy a telefonjelzések sikerültek, s ez neki elegendő eredmény volt ma hajnalra. A többi már a következő éjszakán dől el. Este tíz órakor a hajógyár kürtje bőgve kiáltotta a műszak végét. A dombo kon — mint már évek óta — most is katonai szállítójárművek álltak. Amint szertefoszlott a kürtszó az éjszakában, egy tehergépkocsi rajtolt az egyik külvárosi ház udvaráról. Szél deszkái védelmében öten hasaltak. Fong, aki taxiját ezúttal a tehergépko esi volánjával cserélte fel, most is mogyorót rágcsált vezetés közben. De csak arclzmainak ütemes rágása volt ilyen közömbös. A gázt taposó láb, u kormányt szorító kéz egyetlen idegje szültség volt. A rendőrség parancsnoksága ellen induló kis létszámú csoport akciója enyhén szólva nem volt veszélytelen, hiszen este tíz után néhány perccel még sok-sok katonai jár mű bóklászhat az utcákon, s ha Vľ letlenül összeakadnak eggyel... Az útelágazásoknál fel-felvillantotla a fényszórót, aztán isméi csak a szélességjelzökkel haladt tovább. Amint a térre kanyarodott, lelassított. A kocsi most szemközt haladt a parancsnokság épületével. A bejáratnál strázsáló ős egy helyben toporgott. Fong hátrakopogott az ablakon. Valaki viszszajelzett, hogy minden rendben. Ebben a pillanatban Fong felkapcsolta az erre az alkalomra különlegesen ráerősített fényszórókat. Az őr ijedten kapta szeme elé a kezét. Fong gázt adott, s hirtelen balra kanyarodott. Jobb lába .rátaposott a fékre, a kocsi megállt. Fong még látta az őrt, amint elvakított szemeit dörzsölgeti, aztán érezte a platón szinte egyszerre dobbantó lábak zaját, máris kapcsolt. Mire a második fokozatra nyomta fel a sebességváltót, a tankelhárító kézigránátok már robbantak, s a pokolként gyűlölt rendőrségi épület földszinti ablakaiból lángnyelvek csaptak a magasba. Félsiker — gondolta Fong, miközben egyre nagyobb sebességgel vezette kocsiját. — Á lőszerraktárt ügy látszik mégiscsak áttelepítették a liátsö épületrészbe ... Mégsem telepítették át — villant át Fong arcán egy mosoly, amikor végre meghallotta az ablakokat repeszťó rob bánást. Mellékutcába irányította a kocsit. Néhány száz méter gurulás után leállt. kiugrott a volán mellől. Együtt ert földet a másik öt emberrel. Szó nélkül futottak a taxihoz, bepréselődtek és megkezdődött a második jelvonás. • A számítás bevált. Tam észrevétlenül mászott át a kerítésen, kúszva közelítette meg a postai kábelek ellenőrzésére szolgáló szakaszállomást. Az őr.ség jó százötven méternyire volt a kis épülettől. Odabent mindössze egyetlen műszerész teljesített szolgálatot, az is bóbiskolt. Tam nesztelenül nyitotta ki az ajtót. Az odakint éterrel átitatott rongydarabot a szunyókáló ember arcára szorította. Az kicsit megvonaglott a kezei között, aztán békésen elaludt. Tam gyorsan és zajtalanul dolgozott. Kombinált jogóval és villáskulcsokkal felváltva oldotta meg a kábelkötéseket. Mindössze tíz perc telhetett el az akcitf kezdete óta, s a város interurbán vonalai elnémultak. Emellett még három kerület telefonjainál hiába vártak vonalra. Tam először nem értett egyet azzal, hogy városi vonalakat is megrongáljanak, mondván, hogy az orvosi és egyéb sürgős hívásokat is lehetetlenné teszik ezzel, de aztán megértette, hogy a halógyár telefonkapcsolatának megszüntetése csak így lehetséges. UjC Először jutott eszébe az a ponyvare gényekben igen gyakori fogás, hogy 1971 otthagyja a névjegyet a tett színhelyén. Előkerített hát egy papírlapot, iv. : rákanyarította arasznyi betűkkel: Tengeri Szél. Aztán amilyen zajtalanul jött, el is távozott. £& lFolytatjuk) ^