Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-24 / 96. szám, szombat

IMIRŐL ÍRNAK KONKRÉT FELADATOK EVÉBEN Mindenkit érdeklő kérdésekről tanácskoztak Egyre kevesebb az olyan em­ber, aki számára közömbös, hogy milyen eredményeket érünk el szocialista társadal­munk építése terén, milyen fel­adatok teljesítését tűzzük ki célul, s mit sikerül belőlük megvalósítani. Ez természete­tes, hiszen a társadalom érde­kei az egyén számára sem le­hetnek közömbösek. A társada­lomnak mindannyian tagjai va­gyunk, javait közösen élvezzük. Társadalmunk a legmesszebb­inenően gondoskodik az egyén­ről. A szocialista társadalom építése terén elért eredmé­nyeinket a kommunista párt, a dolgozók élcsapata vezetésével értük el. A párt politikája a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul, ezért a leg­szélesebb tömegek támogatósát élvezi. Ezt tükrözték a nemrég lezajlott járási párt konferen­ciák is, melyek az elmúlt idő­szak értékelésén kívül fő fi­gyelmüket az előttünk álló fel­adatok megoldásának szentel­ték. Hogy milyen konkrét és minden állampolgárt érintő fel­adatokról volt szó, azt a ga­lántai járási pártkonferencián ls tapasztalhattuk. A galántai járás kommunis­tái egyebek közt arról tanács­koztak, és határozatba is fog­lalták, hogy az iparban még több munkalehetőséget kell biztosítani a nőknek. A kon­ferencia aláhúzta, hogy a párt gazdasági politikájának megva­lósításáért a vezető gazdasági tisztségviselők közvetlenül fele­lősek. A határozat is kiemeli, hogy irányítani és támogatni kell a dolgozók szakképzettsé­ge állandó növelését, a leg­progresszívebb munkamódsze­rek elsajátítása és a termelő-, illetve az irányító munkában történő felhasználósa érdeké­ben. A járás kommunistái azt is határozatba foglalták, hogy a gazdasági szervek fokozott gon­doskodásával állandóan javíta­ni kell a munkakörnyezetet, s tueg kell teremteni az emberek közti jó kapcsolatok feltételeit mind a termelésben, mind azon túl is. Folytatni kell a többmű­szakos termelés feltételeinek létrehozását és a munkaidőt jobban ki kell használni. A beruházási építkezés terén •intézkedéseket kell foganatosí­tani az építkezések időtartamá­nak lerövidítésére — de nem a munka minőségének rovásá­ra. A konferencia rámutatott, hogy különös gondot kell for­dítani a Vágsellyei (Sala) Dus­lo IV. szakaszának és a Dolná Streda-i Pórobeton Üzem építé­sére. Ugyanez vonatkozik a ga­lántai poliklinika II. szakaszá­nak kiépítésére és a lakásépí­tésre. Bizonyára azt is minden­ki megelégedéssel fogadja, hogy a konferencia nagy fontosságot tulajdonított az építőanyagok — főleg a lakásépítkezéshez szük­séges anyagok — termelésének. Az építkezés fellendülése érde­kében szükséges az építkezésen dolgozók kedvező munka- és szociális feltételeinek megte­remtése. A konferencia a járási pártbizottságnak feladatul tűzte ki, hogy a beruházási építkezé­sek terén rendkívül gondot for­dítson a szolgáltatások, az egészségügy, a" kereskedelem és a közszolgáltatások fejlesztésé­re. Ezen belül a szeredi (Se­red) és a galántai szolgáltatá­sok háza építésének. Említést érdemel, hogy a konferencia kiemelte: a beruházási lakás­építkezésnél nagy súlyt kell he­lyezni a lakótelepek közműve­sítésére, miközben nem enged : hető meg a lakások megdrágí­tása a polgárok kárára. Ez a néhány konkrét példa is szemléltetően bizonyítja, milyen konkrét és valóban min­denkit érintő feladatokról tár­gyaltak a galántai járás kom­munistái. Ugyanez vonatkozik a többi járás kommunistáinak tanácskozására is. A feladatok megoldása tehát nem csupán a párttagok érdeke. És ezt egyre többen megértik. Ezért támo­gatják egyre többen a CSKP politikáját a pártonkívüliek is. FÜLÖP IMRE A TETTEIKKEL BIZONYÍTANAK Valahányszor Gömörben já­rok, benézek a Gömörhorkai (Gem. Hőrka) Cellulózgyárba. Nem csak azért, mert sok is­merősöm, gyermekkori barátom dolgozik itt, hanem azért ls, mert itt mindig tanulok valami hasznosat. Egyszer lelkesedé­sükből merítek, máskor pedig kommunista helytállásukból. Ezek az emberek nem ismernek akadályt, nehézséget, jobban mondva csak akkor beszélnek róla. ha már túl vannak a nehe­zén. Volycsko Gyulát — aki régeb­ben mint munkás dolgozott —, az igazgató gazdasági helyette­séi az íróasztalán levő papírok fölé hajolva találom. Látom, sok a munkája, de készségesen fo­gad. — Hogy hogyan vagyunk — ismétli meg a kérdésemet. — Jól! Mi 1968-ban sem tettük ki a fekete zászlót. A szovjet csa­patok érkezését jóleső érzéssel fogadtuk. A legkritikusabb idő­ben is szorgalmasan dolgoztunk. Augusztusban terven felül 360 ezer korona értékű árut termel­tünk. Az évi tervet 1700 000 ko­ronával túlszárnyaltuk. A vörös csillag minden munkahelyen megmaradt, s amint az eredmé­nyek is mutatják, az emberek szivében is! Szó szót követ. Elújságolja, hogyan küzdöltek a helytelen nézetek ellen, s 1970-ben a munkafegyelem megszilárdítá­sáért. Megtudom, hogy az utób­bi tíz év alatt 20 százalékkal növekedett a termelés. A tavaly elért eredményekhez viszonyít­va az idei tervfeladataik 4,5 millió koronával növekedtek, jóllehet a feltételek maradtak. Büszkén megemlíti, hogy az el­ső negyedévben a bruttóterme­lés tervét 103,2, a munkaterme­lékenységet pedig 102,5 száza­lékra teljesítették. — Ezért mondtam, hogy jól vagyunk — mondja. — Mindezt a dolgozók igyekezetének, a szocialista munkaversenynek, no meg munkásőrseinknek kö­szönhetjük .. . — A munkásőröknek ...? — Igen. Ugyanis a párt meg­alapítása 50. évfordulójának és a közelgő XIV. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy sze­mélyenként 50 munkaórát dol­goznak le azon a részlegen, ahol a szükség azt megkívánja. Azt is hozzátették, hogy ezért nem kérnek bért. Eleinte nehe­zen értettük meg, hogy többlet­munkájukért nem akarnak fize­tést, de később rájöttünk, hogy cselekedetük nagy ajándék a tár­sadalomnak, ezért támogatnunk kell. Az eredmény? A betegségek, 1971 a szabadságolások az idén nem okoztak gondot, kapkodást, mint IV. 24. máskor. A gyűléseken szóba ke­rült a milicisták kezdetnényezé­5 se. Erre az erőmű dolgozói 24 óra ledolgozását vállalták. Az­tán a fő termelési osztály 130 dolgozója hallatta szavát. Vagy ott vannak a tolatók. Késő éj­szaka 12 vagon kén érkezett. A vezetőséget már nem lehetett értesíteni. Mit tettek? Hazatne­hettek volna, de nem mentek. Reggelre kirakták, s cselekede­tükkel 6500 korona fekbér meg­fizetésétől mentették meg üze­müket. Közben Balázs István, az új igazgató is benéz. Egy ideig hallgatja beszélgetésünket, majd megszólal: — Amikor a kötelezettségvál­lalást összeállítottuk, azt a célt tartottuk szem előtt, hogy meg­növekedett tervfeladataink tel­jesítését szolgálják. Az első ne­gyedévi kötelezettségvállalá­sunk 604 810 korona értéket képviselt. Értékelése folyamat­ban van. de nyugodt lelkiisme­rettel kijelenthetem, hogy 100 ezer—150 ezer koronával túl­teljesítettük. Második negyedévi kötelezettségvállalásunk 250 ezer korona, de minden bizony­nyal ezt is túlszárnyaljuk. Ke­zesség erre, hogy a karbantartó­műhely 80, és az igazgatóság 50 dolgozója — a többiek példáját követve — áprilisban fejenként 8 brigádórát dolgoznak a ter­melésbon. Ilyen emberek a gömörhorkai­ak. Mindig az élen járnak. A bur­zsoá köztársaság idején a sztrájkokban, a május elsejei felvonulásokban, most a terme­lésben. Míg a szakágazatban 1 köbméter fából átlagban 180 kg cellulózt nyernek, addig Gö­mörhot'kán 196 kg-ot! A külön­bözet pénzben 50 koronát tesz ki. Pedig 1958 óta korszerűsítést, átépítést csakis a maguk erejé­ből hajtottak végre. S ma, ha van rá megrendelés, lomblevelű fából is készítenek cellulózt. Csomagoló- és hullámpapírt is gyártanak. Mielőtt elbúcsúznánk, még egy kényes kérdés, a Sajó szennyeződése felől érdeklő­döm. Az elvtársakon látszik, hogy ezzel a problémával gyak­ran foglalkoznak. Hogyisne, évente 14 inlillió koronájukba kerül. — Sűrítő- és égetőberendezés segítene rajtunk. Igaz, ez költ­séges. Mi kölcsönt is hajlandók volnánk felvenni — mondja az igazgató —, mivel terveink már elkészültek. A költségek_5—6 év alatt megtérülnének. A megva­lósításban az gátol, hogy egy határozat értelmében 1973-ban döntenek üzemünk jövőjéről. A kérdőjel tehát még mindig ott lebeg az üzem felett, s ki tudja.már hánv év óta. Mi lesz a sorsa ennek a régi gyárnak, nehéz volna megjósolni. A gö­mörhorkaiak mégis hatványo­zott szorgalommal dolgoznak, túlteljesítik a tervet, nyereség­gel zárják az évet. NÉMETH MNOS A SZISZ TEVÉKENYSÉGE A NÉPHADSEREGBEN Egy év telt el azóta, hogy a hadseregben megalakították a Szocialista Ifjúsági Szövetség alaj)szervezeteit. A munkában eltöltött esztendő problémák­ban, de eredményekben sem szűkölködött. A fiatal katonák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a válságos évek nehézsé­geit leküzdve újjáalakult if­júsági szövetségünk, melynek szervezetei ina már rendszere­sen és jól dolgoznak. A Prágában megtartott sajtó­tájékoztatón Jan Moťovský őr­nagy, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöksége ifjúsági osztályának a képviseletében a SZISZ munkáját ismertette. El­mondotta, hogy ma már a tény­leges szolgálatot teljesítő ka­tonák 65 százaléka szervezett tagja a SZISZ-nek, melybe a belépés önkéntes. Ám annak el­lenére valamennyien —- tehát a szervezeten kívülállók is — ki­veszik részüket a néphadsereg aktív politikai munkájából, csakúgy, mint a gazdasági te­vékenységből. Ezt bizonyítják kötelezettségvállalásaik ls, me­lyeknek alapján több mint más­fél millió brigádóra ledolgozá­sát vállalták a mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetekben, illetve a város- és községfej­lesztési akciók keretében. A véradók száma a hadseregben már meghaladja a 17 000-et. A katonai egységekben a SZISZ kezdeményezésére felújí­tották a szocialista munkaver­senyt is, melyek közül különö­sen ismert a CSKP megalakítá­sa 50. évfordulójának tisztele­tére rendezett „Vörös lobogó" című. A katonák 40 százaléka a „Példás katona" jelvényért ve­télkedik egymással. Azok pe­dig, akiknek még nincs szak­májuk, majdnem valamennyien vállalták, hogy elsajátítanak egy mesterséget a katonai szol­gálat alatt. A katonaságnál természetesen olyan politikai-eszmei nevelés­ben részesülnek a fiatalok, hogy ismereteiket leszerelésük után is bőségesen gyümölcsöz­tethessék. A hazánkban állomá­sozó szovjet katonákkal kato­náink rendszeresen találkoznak, a legjobb megértés és baráti viszony fejlődött ki közöttük. —km­i mm 25| tribúna KUJ 00030 IméMlámm • - - ^ PRÁGAI LAPOK Vasifi Bil'ak cikke a Tvorbában A Tvorbu szerdai számában közli Vasil Bifak elvtárs, a CSKP elnökségi tagja, a KB titkára cikkéi. A kommunisták felelőssége című cikket a párt kultúrpolitikai hetilapja kong­resszusi fórumrovatában közli. Jó műtét — hibás gyógykezelés Bifak elvtárs cikke beveze­tőjében leszögezi, hogy a XIII. pártkongresszus óta eítelt idő­szak pártunk fél évszázados történetének legbonyolultabb korszakát jelenti, amelyre a mély válság volt jellemző, ami­kor megbénult a párt leninis­ta jellege. — Talán nem szük­séges külön magyarázni, hogy a hibák nem 1968 januárjában gyökereznek, a gyökerek mé­lyebbek — állapítja meg BiTak elvtárs, majd aláhúzza: csak az az ember nem követ el hi­bát >aki nem dolgozik és tétle­nül hever. Fontos annak felis­merése, milyen hibák keletkez­tek szubjektív, s milyenek ob­jektív okokból. Mindkettőből le kell vonni a tanulságot. Hiába volt. hogy a pártveze­tés — Novotnýval és élen — elsősorban Antonín Novotný csak az eredményekről akart tudni. Novotný a politikába és a gyakorlatba sok szubjektivi­tást vitt. Az egyik végletből a másikba esett, nem vette figye­lembe az adott fejlődési sza­kaszt, sem a tömegek gondol­kodásmódjának színvonalát, ­politikai, gazdasági és ideoló­giai téren pedig gyakran rög­tönzött. Szátnos megoldásra érett problémát nemcsak meg­került, hanem el is titkolt. A nemzetiségi kérdésben pedig kimondottan katasztrofális, ér­zéktelen álláspontot tanúsított, amivel gyengítette a csehszlo­vák állam egységét. Novotný egyes megnyilatkozásaival gyakran vulgarizálta a marxis­ta-leninista ideológiát, amivel nemcsak pártunkat és népein­ket, hanem a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalmat is megkárosította. Tehát 1968 januárjában Antonín Novotný leváltása elkerülhetetlen volt. Ezt a műtétet végre kellett haj­tani. nehogy az egész párt „megbetegedjen". Sajnos bebi­zonyosodott, hogy a „műtét utáni gyógymód" téves volt: a gyógykezelést könnyelmű orvos végezte — s ha nem hívtunk volna segítségül tapasztaltabb és bátrabb orvost, akkor orszá­gunk még súlyosabb helyzetbe került volna. Manapság természetesen sok „okos" ember hirdeti, hogy Dubcekot nem kellett volna megválasztani első titkárnak, de hát kinek jutott volna kö­zülünk eszébe, hogy Dubček a Jobboldali opportunizmus, a re­vizionizmus és a nyílt szovjet ­ellenesség platformájára lép? Azokból a mozgalmas hónapok­ból mindannyiunknak van va­lamilyen élettapasztalata. Hány emberben kellett csalódnunk a kemény vizsga soránl Pedig fel­tételeztük, hogy a szocializmus ügyét híven támogatják. Ezzel szemben sokan, akik odaadásu­kat és hazafiasságukat nem hangoztatták, hűségről, szilárd jellemről és bátorságról lettek tanúbizonyságot. örökség és eredmények Bilak elvtárs a továbbiakban kitért a CSKP 1970 decemberi plenáris ülésén elfogadott „Ta­nulságokra" is. Mély meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy ez a dokumentum a párt törté­netében előremutató határkö­vet jelent. A Tanulságok — ír­ja — nemcsak számunkra, ha­nem az utánunk jövő nemzedé­kek számára ls hasznos, mert leleplezi az imperializmust, s ismételten kifejezi, miképpen kell a nép szabadságáért és boldogságáért harcolni, s egy­ben azt is, hogy egy pillanatig sem feledkezhetünk meg arról, hogy osztályszempontok szerint megosztott világban élünk. Tudjuk, milyen örökséget ka­pott a Husák-vezetés: felbom­lasztott pártot, fellazított ál­lamgépezetet, a katasztrófa szélén álló népgazdaságot, szét­szakított szövetségi kapcsola­tokat, felbomlasztott kereske­delmet. Több opporUinistánk, re­vizionistánk és különféle hitet­len Tamásunk volt, mint cipő «z üzletekben. És ami a leg­rosszabb — a megtévesztett emberek milliói, akiket először meg kellett győzni az igazság­ról, a válságból kivezető útról. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy feladatainkat: a nép bi­zalmának megnyerése, a párt megtisztítása, a népgazdaság­irányítási rendszer felújítása, a korona elértéktelenedésének megállítása, a közellátás felújí­tása, az SZKP-val és a többi testvérpárttal való kapcsolatok rendezése — nemcsak a Köz­ponti Bizottságban, a központi hivatalokban, hanem a járások­ban, kerületekben, az üzemek­ben és a falvakon egyaránt tel­jesítettük. Büszkén tekinthetünk azokra az eredményekre, ame­lyeket 1969 áprilisa óta elér­tünk . .. Minden propaganda nélkül elmondhatjuk, hogy az 1.968-as helvzethez viszonyítva tavaly az ipari termelés 7.7 százalékkal, a termelékenység pedig 8 százalékkal nőtt. 1970­ben .115 000 lakás épült. Ennyi lakást a felszabadulás óta egy évben sem építettünk Előre tekintsünk Olyan időszakban vagyunk, amelyben jobban előre kell te­kintenünk. A XIV. pártkong­resszussal minőségileg új hely­zetbe lépünk, amely új felada­tok elé állítja a kommunistá­kat, az egész társadalmat. Ami­kor a konszolidáció eredmé­nyeiről szólunk, igazat mon­dunk. Végzetes hibát követnénk el azonban, ha ez kielégítene bennünket. Az ellenforradalom nagy károkat okozott nemcsak anyagiakban, de az emberek­nek gondolkodásában is . . nem elégedhetünk meg az elért eredményekkel. A pártból ki­űztük a jobboldaliakat, ők azonban továbbra is köztünk vannak, de nehiggvük, hogy be­ismerik tetteiket. Ha mi nem dolgozílnk, akkor ők fognak helyettünk dolgozni. Várják, hogy kifáradunk hnev úiból elfásulunk. Az előttünk álló időszak igé­nyes feladatokat állít eténk. A pártkongresszus megteremti a feltételeket a nemzeti bizott­sági és parlamenti választások­hoz, s társadalmunk konszoli­dálásának befejezéséhez. A vá­lasztások nagy igényeket tá­masztanak a pártszervekkel, minden egyes kommunistával szemben. Már most kell kibon­takoztatnunk pártunk tömeg­politikai munkáját, s az egyes szervekbe olyan embereket fe­löljünk, akik élvezik a dolgozók bizalmát, szilárd hívei a párt mai politikájának és a szocia­lizmusnak. A CSKP XIV. kongresszusának előkészületeit ellenfeleink za­varral és gyűlölettel fogadták. Ok most bizonytalanságot akar­nak előidézni, meg akarják osz­tani a pártvezetést, meg akar­ják télemlíteni a kommunistá­kat és a pártonkívülieket. Nem riadnak vissza a szabotázs-kí­sérletektől és a diverziós cse­lekedetekből sem. Hogy meg­bontsák egységünket bennünket, kommunistákat jókra, rosszak­ra és még rosszabbakra cso­portosítanak. — Meggyőződésem, hogy va­lamennyi kommunista már most mindent megtesz azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a múlt évek hibái, hogy a XIV. kongresszus az egész világ előtt demonstrálja a csehszlo­vák kommunisták erejét, hogy a CSKP a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, a CSSZSZK pedig a szocialista világrendszer szilárd láncszeme legyen — fejezi bc cikkét Bi­fak elvtárs. (sni}

Next

/
Thumbnails
Contents