Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám, péntek

KI KAPJA AZ AJÁNDÉKOT? Pótalkatrészek és pótmegoldások Az egyití ninaszomuati (Rimavská Sobota) járási szövetkezetben a tavalyi aratásról beszélgettünk. A kombájnok mun kájáról szólva az egyik dolgozó ezt mondta: „Az ember nem tudta, hogy aratógépek-e, vagy vetőgépek azok a kombájnok Ügy szórták maguk mögött a magot, mintha vetnének . Sok bajt tapasztaltunk más gépekkel kapcsolatban is. Alig lehet beszerezni vetőgéphez magvezetéket, el;éhez ekevasat, ko csihoz csapágyat, s legújabban a gumiabroncs is hiánycikk lett. Az ékszíjakért országjáró körutakat kell megtenni, a trágyaszóró RCV-2-est pedig inkább újat vesznek, mert lehetetlen megjavítani, ha egyszer elromlott. Hogyan lehetséges, hogy ilyen és hasonló, évek ^ta kísértő fogyatékosságok még mindig nehézségeket okoznak, csökkentik a mezőgazdasági munkák teljesítményét, bosszantják a dolgozókat? Pedig papírral és ceruzával egy iskolásgyerek is kiszámíthatja, hogy az alkatrészhiány miatt nemcsak elhúzódik a gépek javítása, hanem meg is drágul. De még menynyire! A felháborodás e helyzet láttán elvezetett egyenesen a járási fögépesítőhöz Rimaszombatba. • Tudjuk, mit akarunk de . . . Radomil Štefka mérnök, a rimaszombati járás főgépesítője fiatal, jól képzett ember, akinek legfőbb erénye, hogy a rengeteg kisebb-nagyobb probléma, gond és intézkedés ellenére nem téveszti szem elől a szélesebb összefüggéseket, és szigorúan tartja magát a problémák koncepciós megoldásához. Nem a napról napra felmerülő problé mák átmeneti megoldását, hanem a hibák gyökerét kutató, általános javulást eredményező munkát tartja célravezetőnek. Ebből a szempontból — s ebben egyet kell értenünk Štefka mérnökkel — elsődlegesnek a fogyatékosságok kiküszöbölésének hogyanja látszik. Mire van szükség, mi kell — azt tudjuk, de ha be is szerezzük a hiányzó alkatrészeket, a probléma nem oldódik meg, csak elhúzódik. A lényeg tehát nem a fogaskerekek, ékszíjak és gumiabroncsok tömkelegében, hane t a szervező munkában, a • szakképzésben, a hozzáértésben, 3 kivitelezői-megrendelői viszo•\yokban rejlik. Kérjük, konkrétabban. Tessék: — A pótalkatrészhiány több okra vezethető vissza. Ebből a két leglényegesebb: 1. a járásban elöregedett a gépállomány, 2. az új gépek hiányos ismerete a legilletékesebbek, a pótalkatrészeket rendelő intézmény dolgozói részéről. • Ismerni kell a gépeket — A gépek kiöregedése a rimaszombati járásban meglepően nagy: az erőgépek 50 százalékának már az ócskavasban lenne a helye, a közlekedési eszközök 58 százaléka, a vontatott szerszámok 34 százaléka túl van tervezett élettartamán. A járásban még 34 százalékban régi Zetor-Superek dolgoznak, gyakori még az öregecske Zetor 25-ös is. Nem csoda, hogy ezek az öreg gépek fokozott mértékben romlanak. Ráadásul a Zetor-Super szabadalmát már el is adtuk külföldre, rég nem gyŕrtjuk. A Szovjetunió sem gyártja már a DT-ket, 1969 óta új típusra tértek át. Nálunk „nagyvonalúan" nem rendeltek a behozott gépekhez pótalkatrészeket, (pedig a Szovjetunióban például törvény a már nem gyártott g'-pekhez való alkatrészek gyártása több évig — a szerző .negj.j, és vállaltuk, hogy magunk gyártjuk Detván, Podbrezov'm és másutt. Az anyagi ösztönzésben közben beállt változások azonban elriasztják üzemeinket ettől a '.ermelési profiltól. A gépek elöregedéséhez hozzájárult, méghozzá lényegesen, az 1967. évi intézkedés, amely szerint az efsz-ek megvásárolták a gépeket a gépállomásoktól. A szövetkezet közvetlen anyagi ösztönzése odahatott, hogy néhány évig a régi gépeket nyúzták, míg kikoptak, hogy behozzák a befektetést és a korszerűsítésbe nem invesztáltak. Ennek következtében az 1969—1970-es években óriási mértékben megnövekedett a gépek iránti kereslet. Igen ám, csakhogy sok mezőgazdasági gépgyár az előző négy évi csökkent kereslet alapján már átállt más gépek gyártására. Most van kereslet, de sok üzem más árucikk gyártásával is megtalálja számítását. — A másik probléma a szakismeretekben mutatkozik. Ez főleg az új gépek behozatalában és megrendelésében nyilvánul meg. Olcsó húsnak híg a leve — ha „nagyon jól" akarunk vásárolni, pusztán a gépet vesszük meg. Ehhez néha csupán két ékszíj jár. A pótalkatrész-kollekciót már nem igényeljük. Tudni kell, hogy ez is jár és meg kell rendelni. Tudni kell — és ehhez minden új gép műszaki iratai meg adják a lehetőséget —, hogy e gép melyik alkatrésze milyen idő alatt kopik el. Nem csak az egész gép élettartamát kell figyelni. Elég egy kis gumiszelep megrongálódása és az egész gép leáll, bár élettartama több év, de a kis gumiszelepé csak egy év volt. Ha a megrendelő ezt nem tudja — és sokszor nem tudja, mert nem nézte meg a műszaki iratokat tüzetesen —, akkor nem rendel idejében. így jártunk az NDK-beli nagyszerű permetezővel. Egyszerűen nem rendeltünk hozzá gumiszelepet, pedig a gyártó üzem tudatta velünk, hogy ennek élettartama rövid. Az NDK gyáraira jellemző a vásárló Iránti korrekt magatartás. Amikor hasonló módon nem rendeltünk elég ékszíjat, az NDK-ból azonnal egy egész helikopter-rakományt küldtek... Igaz, az elosztás módja azután sok kívánnivalót hagyott maga után ... • Hogy állunk a hozzáértéssel? A pótalkatrész-igénylés nagysága szorosan függ össze azzal, hogyan bánnak a gépekkel. Hozzá nem értő, vagy hanyag ember kezében a gép gyorsabban megy tönkre, ez nyilvánvaló. De van a szakképesítésnek egy másik vonatkozása ls, amely a géppark elöregedésével függ össze. Általában tapasztalt jelenség, hogy a mezőgazdasági üzemek ragaszkodnak a régi traktortípusokhoz. A régi jó 25öst, vagy Zetor-Supert gyakran ki nem adnák a kezükből, kínálhatnak bármilyen korszerű, „Majort" vagy más gépet. „A régi jobb" — mondják. Itt a tévedés. A régi nem jobb, csak egyszerűbb. így kellene monda ni: „A régihez jobban értünk". Aki nem növelte kellőképpen szaktudását arányosan a műszaki fejlődéssel, nem idomult hozzá tudásban a bonyolultabb, korszerűbb (és mindenekelőtt termelékenyebb, nagyobb teljesítményű és hasznosabb) gépekhez, az ezeket „rosszabbaknak" fogja tartani, mert ezekhez a kalapácson és a villáskulcson kívül nagyobb hozzáértés is kell. Ha a hozzáértés nincs meg, a legegyszerűbb elítélni az új gépet. A mezőgazdasági üzemek gépigénye gyakran nem objektív, hanem sokszor a kezelőszemélyzet szakmai színvonalát tükrözi csupán. Pedig tudni kell, a régi Zetorok a kollektivizálás kezdeti szakaszának megfelelő gépek, a mai színvonal, a szakosított mezőgazdasági termelés, a tudomány alkalmazásának szükségessége, a modern földművelés a nagyüzemekben és az egyesített szövetkezetekben másfajta gépeket követel meg. A hozzáértés egyik feltétele a gépekhez való viszony. Ezt számos munkahelyen nem képesek megfelelően elérni. Szavakkal, meggyőzéssel, a gépek ápolásának hangoztatásával semmit sem lehet e téren változtatni. A gépekhez való jó viszonyt, az érdeklődést a szakképzettség növelése iránt, az új gépfajták megszeretését és a velük való hatékony bánásmódot — szervezésileg lehet csak biztosítani. A rimaszombati járásban sok példa van erre. Elsősorban a szövetkezetek gépesltőinek új helyzete jelent lényeges javulást. A zootechnikus, az üzemgazdász, vagy az agronómus mellett a gépesítő szerepének jobb értékelése ma már lehetséges. S ez igen előnyösen befolyásolja a helyzetet. Jobb a helyzet azokban az üzemekben, ahol a gépesítőt nem váltogatják választási időszakonként. Ha valaki tudja, hogy ő felel hosszabb időtartamra a gépállományért, másként is viszonyul hozzá. Ezért talán gondolkozni lehetne afölött, szükségszerű-e, hogy a gépesítő választott tisztség legyen. A gépkezelők gyakori panasza: „Előkészítem a gépet a vetésre, előző este majdnem éjfélig pepecselek a masinával, azután másnap reggel utasítást kapok, menjek a városba tejporért teherautóval. A traktorral meg más megy ki a földre ..." Bebizonyosodott, hogy jobbak az eredmények és kisebb a rongálódás ott, ahol a gépkezelők és a traktorosok állandóan ugyanazokon a gépeken dolgoznak, a sajátjuknak tekintik őket, s úgy is bánnak velük. Ez teremti meg a géphez való jó viszonyt, nem a gondoskodás szükségességének az ismételgetése. Bebizonyosodott továbbá — statisztikák bizonyítják —, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek átálltak az unifikált sor gépeire, nem viszolyognak az újaktól, könynyebben megértik előnyeiket és ki is tudják használni őket. • Van-e kiúi? A jelenlegi súlyos helyzet a pótalkatrészek kérdésében kiútkeresésre kényszerít. Egyik módja ennek, mint mondottuk, a szakképzettség növelése. A járási főgépesítő osztálya az Agrotechnika vállalattal karöltve sorozatos tanfolyamokat rendez egyrészt új gépek megismerése, másrészt a meglevő gépek jobb kihasználása érdekében. Az idén a cukorrépavetés küszöbén rendeztek ilyen tanfolyamot, hasonló rendezvény előzi meg a kukoricavetést, majd az aratást is. Az NDK-ból és a Szovjetunióból behozott kombájnok jobb kihasználása érdekében e gépek különlegességeiről és sokszor nem ismert előnyeiről készül most tanfolyam a járásban, amelyre már eddig több, mint hetvenen jelentkeztek. Jelentős mozzanat, hogy többnyire tapasztalt, régi kombájnkezelőkről van sző. A rimaszombati járás főgépesítője a jelenlegi helyzet megoldását a következőkben látja: — Elsősorban a pótalkatrészek gyártásának előnyösségét kellene biztosítani az üzemekben. Fizetődjék ki az üzemek számára a pótalkatrészek gyártása. Másodszor, szerintem, rendezni kell az elosztás módszerét. Ügy vélem, az Agrotechnika vállalat létrehozása fölösleges volt, a centralizált alkatrészelosztás idején jobb volt a helyzet, nagyobb volt a választék. Harmadszor és legfőképpen: a tervezés jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Ezen belül is a tervezés minőségét. Rossz tervezés az, amikor a valóságos igények és szükségletek helyett a lehetséges választékot tervezik be pótalkatrészekben. A tervezés minőségét csak úgy lehet végképpen megjavítani, ha a tervezési munkák a gépek és alkatrészek tökéletes ismeretével párosulnak. Egyszerűen tudni kell — s ezt nem lehet elég gyakran hangsúlyozni —, mely alkatrész élettartama milyen. Ennek alapján kell tervezni megrendelésüket. Ma, sajnos, az a helyzet, hogy négyfajta pótalkatrészt például meg sem rendeltek erre az évre. Ilyen tervezés, Hyen igénylés alapján a mezőgazdasági gépipar képtelen reális tervet készíteni, hogy olyan alkatrészeket gyártson, amelyekre valóban szükség van. Radomil Štefka mérnökkel egyetérthetünk következtetéseiben. Lényegében az elmúlt évek meglazult tervfegyelmének következményeit szeretné kiküszöbölni törekvésével. Az igényes, pontos, felelősségteljes és hozzáértő tervezés bevezetését szorgalmazza. Ebben az igyekezetében kétségtelenül számíthat a pártszervek támogatására. Amíg azonban a mezőgazdasági gép- és pótalkatrész-ellátás tervezési rendszere tökéletessé válik, megfelelő intézkedésekkel biztosított lesz, addig — pótmegoldásokra kell szorítkozni. De ezek közül egy nem hiábavaló a jövő szempontjából sem — és ez a szakmai ismeretek állandó bővítése mindenütt, ahol nem akarják, hogy a kombájn arasson és „vessen" is egyszerre. VILCSEK GÉZA Többször láttam már, amikor közéleti emberek valamelyik járás vezetőitől átvették a kötelezettségvállalásokról szóló kimutatásokat. A kimutatásokból kitűnik, hogy az illető járás melyik üzeme milyen értékű „ajándékcsomagot" készít a CSKP „születésnapjára". Az újvári (Nové Zámky) járás mezőgazdasági üzemei például terven felül huszonkét millió korona értékű termék eladására kötelezték magukat. A huszonkét millió korona nyolcszázkilencven métermázsa marhahúsnak, tízezer métermázsa sertéshúsnak, háromezer métermázsa baromfihúsnak s mintegy tízezer métermázsányi olajos növénynek az értéke. A fent említett termékekre a felvásárló üzemekkel még az EGY POHÁR A köbölkúti (Gbelce) szövetkezetben nincs meg az 1967 előtti tehénlétszám. Ugyanis 1967-ben tbc miatt likvidálták az állományt. Az eladott 286 tbc-s tehén helyett vettek ugyan egészséges teheneket még ugyanabban az évben, de csak kétszázhatot. Ettől a kétszázhat tehéntől 1968-ban darabonként naponta átlagban 5,23 liter tejet fejtek. Ilyen hozammal náluk sem kifizetődő a tejtermelés, mégsem akartak rövid úton szabadulni a tehenektől, mint egyes szövetkezetekben, inkább azon fáradoztak, hogyan tudnák kifizetődővé tenni ezt a termelési ágat. Sikerült is növelniük a tehenek hasznosságát. 1970ben már 6,52 liter tejet fejtek egy tehéntől, a jelenlegi tejhozam pedig 6,90 liter. S miután megszületett az újabb határozat, miszerint minden száz hektárra húsz tehenet kell tartani, hozzáfogtak az állomány feltöltéséhez. Ma már kétszázötven tehenet tartanak. Az előírt létszám kétszázötvenöt. Az, hogy ma már itt tartanak, komoly erőfeszítés eredménye. Tóth Géza zootechnikus elmondotta, hogy a tejtermelés nagyon mostoha körülmények között folyik. Régi istállókban vannak elszállásolva az állatok. Csoda-e, ha a követelményeknek nem megfelelő munkahelyre nem kapnak dolgozót? ... IvóvízEGY FALU —1 i. Padány (Padaíi) a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban fekszik. Az első feljegyzés a faluról 1265-ből származik. 1288 táján Terra Padány volt a neve, majd 1291-ben Villa Padány, 1326-ban pedig Possessió Padány. A község határában levő Péterháza, Dienes, Iklér nevű dűlők a régi birtokosok neveit őrzik. Az 1900-as években Petény-pusztával együtt 104 háza és 580 lakosa volt a községnek. 2. Jelenleg a falu lakossága 856 fő, a házszám 235. Az utolsó tíz év átlagát véve alapul, a községben évente tizenöten születtek és heten haltak meg. — Az efsz 1949-ben alakult, 283 taggal és 201 hektár földterülettel. Jelenleg 100 tagja van és 788 hektáron gazdálkodik. Gépparkja 12 kerekes traktorból és 2 DT-ből áll. Elnök Kosár Miklós, aki jó szakember. A szövetkezet legsikeresebb éve az 1967-es volt, amikor búzából átlagosan 48 q/ha terméshozamot értek el. 3. Az üzlethálózat kielégítő. A fogyasztási szövetkezetnek két üzlete van: az élelmiszer-üzlet, és a vendéglő. Az előbbi évente 1 millió 200 ezer koronás, az utóbbi 800 ezer koronás forgalmat bonyolít le. Az üzletekben a kiszolgálás kifogástalan. 4. Házasságot évente tízet kötnek a faluban. A válások száma szinte elenyésző. A családok száma 240. Ma általában háromgyermekes családok élnek a faluban. 5. A nemzeti bizottság évi költségvetése 350 000 korona. Elnök: Horváth Ottó, aki jó szervezőkészséggel rendelkezik és köztiszteletnek örvend. Egyébév elején megkötötték a szerződéseket. A kötelezettségvállalás keretében kitermelt áruért a felvásárló üzem épp úgy fizet, mint a terv keretén belül felvásároltakért. A kötelezettségvállalás teljesítése többletmunkával jár. De amint látjuk, a többtermeléssel a szövetkezetek, az állami gazdaságok a saját pénzügyi — s ugyanakkor dolgozóik szociális helyzetén ls javítanak. így minden üzem, amely bekapcsolódott a kötelezettségvállalási mozgalomba, végül saját magát ajándékozza meg. S talán nincs is olyan munkahely, ahol ne tettek volna kötelezettségvállalást, ezért a mozgalom az egész országban hozzájárulhat az életszínvonal bizonyos emeléséhez. —kv— TEJ hiánnyal is küzdenek. Takarékoskodniuk kell vele, de még így is megtörténik, hogy etetés után nem tudnak itatni. S az bizony a másnapi tejhozamon már meglátszik. Ilyen körülmények között a termelékenység további fokozásának egyetlen módja a seléjtezés lenne. A rosszul tejelő egyedeket pedig addig nem küldhetik a vágóhídra, amíg nincs meg a kellő létszám. Alaposan megváltozik majd a helyzet, ha elkészül a 200 férőhelyes istálló, amelynek felépítéséhez ebben az ötéves tervben fognak hozzá. A jelenlegi körülmények között — a szövetkezet szempontjából nézve a dolgokat — kevesebb tehén tartása nem okozna ennyi gondot s kifizetődőbb is lenne. Nem nézhetik azonban csak a saját hasznukat. Figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság szerves része, elszakíthatatlan kapcsolatban áll a népgazdaság egyéb ágaival. A tejtermelésnél figyelembe kell venniük a fogyasztók és a tejfeldolgozó ipar igényeit is. Szükséges tehát, hogy az állami szervek tervszerűen befolyásolják a termelést. Természetesen nemcsak utasítgatással, hanem olyan gazdasági intézkedések életbeléptetésével is, amelyek segítik a szövetkezetet. KOVÁCS ELVIRA 0 HÍR ként a hnb 1950-ben alakult Költségvetésének legnagyobb tételeit a falu fejlesztésére fordítja. 6. A felszabadulás óta a következő munkálatokat végezte el: 1954—55-ben a hnb új épülete, 1958—59-ben a kultúrház átépítése, 1962-ben a hangszóró bevezetése, 1964—65-ben új üzlethelyiségek, 1965-ben a temető bekerítése, 1968-ban a vízvezeték építése, a községi utak portalanítása. Távlati tervekben szerepel: Oj tanítói lakás és óvoda építése, parkosítás, valamint a járdaépítés befejezése. 7. Baráti kapcsolatot tart fenn a község már évek óta a Rychnov járási Prepichy községgel. A csúcsmunkák idején kölcsönösen kisegítik egymást.. Terveikben a két falu kultúrcsoportjaínak kölcsönös fellépése is szerepel. 8. A tömegszervezetek közül a Vöröskereszt helyi szervezete érdemel dicséretet, de az utóbbi időben erősen fejlődik a sportszervezet is, melynek 71 tagja van. 9. Cjságok és folyóiratok szép számban járnak a faluba. Oj Szó 140, Szabad Földműves 95, Csallóköz 52, NŰ 45, Oj Ifjúság 20, Hét 4 példányban. 10. Érdekességek a krónikából: 1910-ben a falu határában motorhiba miatt leszállt az első repülőgép feltalálójának, Blériot francia mérnöknek a 11-es számú gépe. — 1920-ban járt a faluban Klement Gottwald, Major István és Steiner Gábor. — 1922-ben alakult meg a helyi pártszervezet. — 1945. április 1-én felszabadult a falu. LÁSZLÚ ÁRPÁD