Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója Leonyid Brezsnyev elvtársnak, a központi ki zottság főtitkárának előadói beszéde Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára előadói beszédet mond a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusá­nak első napján. (TASSZ - ČSTK foto) 1971 IV. 1. /Brezsnyev elvtársnak az SZKP XXIV. kongresszusán elmondott előadói beszédének bevezető ré­szét lapunk tegnapi számában közöltük. A beszámoló befejező részét ma közöljük./ Egészében véve joggal mondhatjuk, hogy mindinkább erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottsága, élénkülnek a gyümölcsöző kétoldalú és többoldalú pártközi kapcsolatok. Pár­tunk ezt örömmel üdvözli. Pártunk to­vábbra is elő fogja segíteni, hogy a do­log ebben az irányban fejlődjék tovább. Nem hagyhatjuk azonban, elvtársak figyelmen kívül azt a körülményt, hogy nem mindenütt sikerült leküzdeni a ne­gatív jelenségeket. Továbbra is időszerű a harc a jobboldali és „baloldali" revi­zionizmus ellen, a nacionalizmus ellen. A burzsoá ideológusok, a burzsoá propa­ganda a szocializmus és a kommunizmus elleni harcában napjainkban leginkább éppen a nacionalista irányzatokra épít; különösen azokra, amelyek a szovjet­ellenesség formáját öltik. A kommunista pártokban fellelhető opportunista eleme­ket ideológiai megalkuvásra ösztönzik, mintha csak ezt mondanák nekik: mu­tassátok meg, hogy szovjetellenesek vagytok, mi pedig hajlandók vagyunk vi­lággá kürtölni, hogy ti vagytok az „igazi marxisták" és teljesen „önálló állás­pontra" helyezkedtek. Mellesleg szólva, az események menete azt mutatja, hogy az ilyen emberek rálépnek a hazájuk kommunista pártja elleni harc útjára is. Példaként említhetők erre az olyan tí­pusú renegátok, mint Garaudy Francia­országban, Fischer Ausztriában, Petkov Venezuelában, a Manifesto-csoport Olaszországban. A testvérpártok az ef­féle elemek elleni harcot soraik meg­szilárdítása fontos feltételének tekin­tik. így ezek a példák — számukat még növelni lehetne — arról tanúskodnak, hogy a revizionizmus és a nacionaliz­mus elleni harc továbbra is a kommu­nista pártok fontos feladata. Elvtársak! Az imperializmus elleni harcban egyre nagyobb szerepet játsza­nak a forradalmi demokratikus pártok, amelyek közül sok a szocializmust hir­deti programjának céljaként. Az SZKP élénken fejleszti velük a kapcsolatokat. Meggyőződésünk, hogy az ilyen pártok együttműködése a kommunista pártok­kal, köztük hazájuk kommunista párt­jával is, teljes mértékben az antiimpe­rialista mozgalom érdekeit, a nemzeti függetlenség megszilárdítását és a tár­sadalmi haladás ügyét szolgálja. Kapcsolatokat tartunk fenn és fejleszt­jük azokat egész sor nyugati, keleti és latin-amerikai ország baloldali szocialis­ta pártjaival. Ezen a téren az utóbbi években elég serény munka folyt. Az 1969-ben megtartott nemzetközi ta­nácskozás irányvonalának megfelelően, az SZKP kész az együttműködés kibonta­koztatására a szociáldemokratákkal, mind a békéért és a demokráciáért fo­lyó harcban, mind pedig a szocializmu­sért vívott küzdelemben, de magától ér­tetődően ennek során jottányit sem en­ged ideológiájából, forradalmi elveiből. A kommunistáknak ez az irányvonala azonban heves ellenzésre talál a jobb­oldali szociáldemokrata vezetők részé­ről. Pártunk kérlelhetetlenül harcolt és harcol ezután is minden olyan állás­pont ellen, amely a munkásmozgalmat alárendeli a monopoltöke érdekeinek, aláássa a dolgozóknak a békéért, a de­mokráciáért és a szocializmusért vívott harca ügyét. Elvtársak! A kommunistáknak jutot­tak mindazok a legsúlyosabb megpró­báltatások, amelyekben a nép ügye har cosainak valaha részük volt. Mi azon­ban emlékezetünkbe idézzük Lenin sza­vait: „... a forradalom iránti önfeláldozó hűség, és a néphez intézett forradalmi szó nem vész kárba akkor sem, ha egész évtizedek választják el a vetést az ara­tástól..." (Lenin müvei, 5. kiadás, 21. kötet, 250. oldal.) A kommunisták eszméi nagyszerűen bontakoztak ki a megvalósult szocia­lizmus gyakorlatában, millió és millió ember agyában és tetteiben. A Szovjetunió kommunistái nagyra értékelik a testvéri kommunista és mun­káspártok saját hazájukban végzett óriá­si munkáját. Jól tudjuk, mennyire nehéz ez a munka, milyen önfeláldozást, mi­lyen fenntartás nélküli odaadást tesz szükségessé közös nagy eszményeink iránt. Ma újra biztosítani kívánjuk küz­dőtársainkat, a világ kommunistáit: pár­tunk mindig szorosan, vállvetve fog haladni a harcban önökkel, kedves ba­rátaink! Sohasem fogunk megfeledkezni azok­ról a hatalmas áldozatokról, amelyeket e harcban hoztak. A kommunista moz­galom hőseinek neve, a munkásosztály ügyéért tanúsított bátorság és hűség sok péídája minden igazi forradalmár ölök­ké féltve őrzött kincse lesz. Féltve őr­zött kincs ez Lenin pártja, a szovjet nép számára, amely elsőnek emelte fel a győzelmes szocialista forradalom zász­laját. A Szovjetunió Kommunista Pártja in­ternacionalista kötelességének tudatá­ban a nemzeti ügyekben továbbra is olyan irányvonalat követ, amely elő­mozdítja a világot átfogó antiimperia­lista harc további élénkülését, e harc valamennyi részvevője harcos egységé­nek erősödését. A szocializmus ügyének teljes győzel­me az egész világon elkerülhetetlen. Mi erőnket nem kímélve fogunk harcol­ni e győzelemért, a dolgozó nép bol dogságáért! 3. A SZOVJETUNIÓ HARCA A BÉKÉÉRT ÉS A NÉPEK BARÁTSÁGÁÉRT AZ IMPERIALISTA AGRESSZIÓS POLITIKA VISSZAVERÉSE Elvtársak! A beszámolási időszakban a központi bizottság és a szovjet kor­mány minden tőle telhetőt megtett, hogy biztosítsa a békés viszonyokat a kommunizmus építéséhez a Szovjetunió­ban, leleplezze és meghiúsítsa az ag resszív imperialista erők mesterkedé­seit, megvédje a szocializmust, a népek szabadságát, a békét. Az agresszió kemény visszaverése po­litikánkban állandóan párosult azzal az építő irányvonallal, amelynek célja a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezése, normális, sőt, ahol a körül­mények megengedik, jó kapcsolatok fenntartása a más társadalmi rendsze­rű államokkal. Mint azelőtt, most is következetesen védelmezzük az államok békés egymás mellett élésének lenini elvét, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. Napjainkban ez az elv a nemzetközi fejlődés tényleges erejévé vált. Engedjék meg, hogy részletesen fog lalkozzam azokkal a legfontosabb nem­zetközi problémákkal, amelyek kiéle­zettségük vagy jövőbeni jelentőségük következtében különösen magukra von­ták figyelmünket. Mindenekelőtt a délkelet-ázsiai ese­ményekről kívánok szólni. Az Egyesült Államok kormánykörei által a világ e térségében előidézett agresszív háború nem győzelmi babérokat hoz az ameri­kai népnek, hanem sírkoszorúk tízez­reit. Mindenkinek, aki reálisan tudja nézni a dolgokat, világosan kell látnia, hogy sem közvetlen katonai beavatko­zással, sem a tárgyalások szabotálásá­val, sem a zsoldosok egyre szélesebb körű felhasználásával nem lehet meg­törni a vietnami nép elszánt akaratát, hogy urává lesz saját országának. A háború úgynevezett vietnamizálása, vagyis az a terv, hogy Washington ér­dekeinek megfelelően vietnamiak irtsák a vietnamiakat, az agresszió kiszélesíté­se Kambodzsára és Laoszra — mindez, nem menti meg Amerikát az indokínai szennyes háború kudarcától, nem mossa le azt a szégyent, amelyet azok hoztak az országra, akik kirobbantották és folytatják az agressziót. A vietnami probléma megoldásához csak egy út vezet. Ezt az utat a VDK kormánya és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány világosan megjelölte javasla­taiban, amelyeket mi szilárdan támo­gatunk. A Szovjetunió határozottan követeli a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép elleni imperialista agresszió beszünteté­sét. Országunk a múlthoz hasonlóan most és a jövőben is Indokína hősi népei igaz­ságos ügyének aktív védelmezője. A világpolitika másik „forró pontja" a Közel-Kelet. Az EAK-ot, Szíriát és Jor­dániát ért izraeli agresszió következté­ben kialakult válság az egyik legfeszül­tebb válság az elmúlt időszak nemzet­közi kapcsolatai alakulásában. A testvéri szocialista országokkal együtt mindent megtettünk, hogy meg­állítsuk és elítéljük az agressziót. Tel­jes élességgel vetettük fel a kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Köve­telésünkre összehívták a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. A Szovjetunió és más testvéri országok megszakították diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, amely figyelmen kívül hagyta az ENSZ tűzszüneti határozatát. Országunk segít­séget nyújtott a betörés áldozatául esett arab államok, mindenekelőtt az EAK és Szíria védelmi erejének helyreállításá­hoz. Az EAK-kal és Szíriával évről évre erősödik együttműködésünk. Az Egyesült Arab Köztársaság nem­rég fontos kezdeményezést tett. Kije­lentette, hogy elfogadja Jarring külön­leges ENSZ megbízott >avaslatát és kész békeegyezményt kötni Izraellel, ha a megszállt arab területekről kivonják az izraeli csapatokat. Az EAK azt is java­solta, hogy tegyenek lépéseket a Szuezi­csatorna hajózásának mielőbbi felújítá­sára. Ily módon az arab fél álláspontja reális alapul szolgál a közel-keleti vál­ság megoldásához. Az a tény, hogy az izraeli kormány elutasította ezeket a ja vaslatokat és Tel Aviv nyíltan hangoz­tatja igényét az arab területekre, vilá­gosan mutatja, hogy ki emel gátat a békéhez vezető úton a Közel-Keleten, kinek a hibájából marad fenn a hábo­rú veszedelmes tűzfészke ebben a tér­ségben. Egyidejűleg még nyilvánvalóbbá válik azoknak a szégyenteljes szerepe, akik az izraeli szélsőségeseket bujto­gatják — az amerikai imperialisták és az agresszív imperialista körök eszkö­zéül szolgáló nemzetközi cionizmus sze­repe. Pedig Tel Aviv jobban tenné, ha józa­nul nézné a dolgokat. Csak nem abban reménykednek Izrael vezető körei, hogy teljesen berendezkedhetnek a megszállt idegen földön és büntetlenül ott ma­radhatnak? Azok az előnyök, amelyek­hez a hódítók az orvtámadás eredmé­nyeként jutottak, végső soron illuzóri­kusak. Eltűnhetnek, mint a délibáb a Sfnai homoksivatagban. És minél to­vább húzódik el a közel-keleti politikai rendezés, annál nagyobb lesz a közvé­lemény felháborodása, az arab népek gyűlölete az agresszor és pártfogói el­len, annál több kárt okoznak Izrael uralkodó körei saját népüknek, saját or­száguknak. A Szovjetunió továbbra Is szilárdan támogatja arab barátait. Országunk, a Biztonsági Tanács más tagjaival együtt, kész közreműködni a közel-keleti poli­tikai rendezés nemzetközi garanciáinak kidolgozásában. Ennek elérése után, nézetünk szerint, megvizsgálhatnánk a további lépéseket e térség háborús feszültségének enyhí­tésére, nevezetesen arra, hogy a Föld­közi-tengerből a béke és a baráti együttműködés tengere váljék. Elvtársak! Külpolitikai tevékenysé­günk egyik igen fontos Irányzata volt ezekben az években Európa. Az egész európai fejlődés szempontjá­ból rendkívül pozitív következmények­kel járt a szovjet—francia kapcsolatok javulása. A francia elnökkel a közel­múltban folytatott moszkvai tárgyalá­soknak és a politikai konzultálásokról szóló jegyzőkönyv aláírásának eredmé­nyeként bővültek a szovjet—francia együttműködés lehetőségei. Népeink barátsága tarfcis történelmi hagyomá­nyokon nyugszik. Álamaink előtt ma is tág tere nyílik a közös érdekeknek. Mi a Szovjetunió és Franciaország kap­csolatainak további fejlesztése és elmé­lyítése mellett vagyunk. Ebben a nem­zetközi biztonság fontos tényezőjét lát­juk. Oj távlatok nyíltak meg Európában az NSZK-val való kapcsolatainkban tör­tént lényeges haladás eredményekép­pen. (-folytatás a 4, oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents