Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám, szerda

A munkásegység útján... Huszonöt évvel ezelőtt, 1946. április 21-én hivatalosan egye­sült a KPD és az SPD (a kom­munista és a szociáldemokrata párt) a fasiszta uralom és há­ború szörnyű sebeit magán vi­selő, gazdaságilag a teljes csőd szélén álló Németország keleti részében. Az egyesülés foly­tán létrejött a Német Szocia­lista Egységpárt, a inai NDK vezető politikai ereje. E törté­nelmileg szükséges egyesülés áthidalta a munkásosztály ket­tészakadását. A kibontakozás lehetőségét a Német Kommunista Párt 1945. június 11-i és a Német Szociál­demokrata Párt 1945. június 15-i értekezlete vázolta. Mind­két párt állást foglalt az anti­fasiszta, demokratikus Német­ország megteremtése mellett. Miután 1945. júniusában lét­rejött az akcióegység, még az év decemberében összeült a harminc kommunista és har­mint szociáldemokrata párttag, az úgynevezett Hatvanak kon­ferenciája. Ezen a tanácskozá­son Ottó Grotewohl, a szociál­demokrata, és Wilhelm Pieck, a kommunista párt elnöke mondott beszámolót, s egyaránt síkraszálltak a munkásosztály egységének megteremtéséért. A konferencia határozatában ki­mondotta: „Legyen az akció­egység kibővítése és elmélyíté­se a munkásmozgalom politikai és szervezeti egysége megvaló­sításának kezdete, vagyis a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Kommunista Párt egységes párttá való összeol­vasztásának kezdete." A Németország keleti részé­ben végbemenő fejlődés, a munkásegység megvalósulása hatalmas ellenállást váltott ki a reakciós erők részéről, s a nyugati megszálló hatalmak fokozták törekvéseiket Német­ország kettészakítására. Ezzel kapcsolatban Walter Ulbricht, az NSZEP 25. évfordulójának ünnepségeit előkészítő bizott­ság ülésén rámutatott: „A munkásosztály egyesülése bo­nyolult politikai harc volt. El­lenségeink jól tudták, mit je­lent a kommunista párt és a szociáldemokrata párt fúziója: a monopoltőkének és a feudális junkereknek a dolgozó nép fö­lött gyakorolt diktatúrájának végét. A néptől, a demokrati­kus fejlődéstől való félelmük­ben a jobboldali erők a nyugati megszálló hatalmakkal a mun­kásság egyesítése ellen intri­káltak, és megkezdték Német­ország kéttészakításának előké­szítését". A Nőmet Demokratikus Köz­társaság megszületésével kap­csolatban kijelentette, hogy az 1871 és 1945 között fennállt polgári német nemzet ma már nem létezik. Az NDK-ban, amely szocialista német nem­zeti állam, a szocialista német nemzet kialakulásának folya­mata megy végbe. Ezen a tényen alapszik az NDK-nak az NSZK-val szembeni külpolitikája s ezért elutasítja azokat a törekvéseket, hogy a nem létező „nemzeti egység" jegyében közeledjenek az NDK­hoz, és talajt teremtsenek a szociáldemokrata elmélet szá­mára az országban. Az NSZK­val tehát olyan kapcsolatokra törekszik, amelyek mindenben megfelelnek a nemzetközi jog előírásainak, s számításba ve­szik a két rendszer további ob­jektív és elkerülhetetlen elha­tárolódását. Az első német munkás-pa­raszt állam, amely nemrég ün­nepelte fennállásának 22. év­fordulóját, mérhetetlen sikere­ket ért el mind az ország gaz­dasági, kulturális fellendítése, mind pedig nemzetközi tekinté­lyének megszilárdítása tekinte­tében. E sikereket elsősorban a munkásosztály élcsapatának a Német Szocialista Egységpárt­nak köszönheti, amely a Szov­jetunióval és a szocialista kö­zösség országaival szoros együttműködésben következe­tes, békés politikát folytat. Ez óv júniusában, a párt VIII. kongresszusán az eddig elért hatalmas eredmények alapján az NSZEP a szocializmus teljes kiépítésének újabb szakaszát nyitja meg az NDK-ban. P. J. 4 ezer kilométer Moszkva — Az Ekonomi­cseszkaja Gazeta című szovjet hetilap írja, hogy a barátság olajvezeték második részlegé­nek építése során több mint 4000 kilométer hosszú olajveze­téket fektetnek le. A barátság olájvezétéken keresztül érke­zik a kőolaj Lengyelországba, az NDK-ba, Csehszlovákiába és Magyarországra, számos szov­jet kőolajfeldolgozó üzembe és Ventspils balti-tengeri kikötő­be. A barátság olajvezetéken működésének első évében 1964­ben 8,3 millió tonna kőolaj ha­ladt át 1975-ben a tervek sze­rint a felsorolt országokba csaknem 50 millió tonna kőolaj érkezik a barátság olajvezeté­ken keresztül. Az olajvezeték második részlegének lefekteté­se során jelenleg Kujbisevtől Unyecsáig folyik a munka. A A Bi-odi-Ungvár szakaszon már megépítették a fővezeték má­sodik elágazását. Jubileumi köszöntő A rimaszombati (Rimavská So­bota) járás az iparilag fejletlen területek közé tartozik. A lakos ság nagy része más járásokban dolgozik. Azok, akik a megélheté­süket odahaza találták meg, ta valy ugyancsak kitettek magukért. Hazánk [elszabadulásának 25. év fordulója tiszteletére tett kötele zettscgvállalásukat 121,7 százalék­ra teljesítették, s ez 144 006 110 ko róna értéket képvisel. A rimaszombati járás dolgozói is méltóan akarják köszönteni a párt megalapításának 50. évfordulóját és közelgő XIV. kongresszusát. A járás lakosainak és üzemeinek dolgozói 7182 egyéni és 242 kol­lektív kötelezettségvállalást tet­tek, amelyek pénzértéke 62 543 907 koronát tesz ki. A már megkezdett ,,Z"-akció ke­retében épülő létesítményeknél 7 967 0U0 korona ráfordításával 12 584 00(1 korona értéket szándé koznak alkotni. Gömörújfaluu (Ge­merská Ves) kultúrotthon épiil, Sušanyn és Nagybalogon (Veľký Blh) pedig átépítik a meglevő kul túrközpontot, Tisovecen óvoda, szá­mos községben hnb székház, tűz oltószertár épül, elkészül a vízve­zetékhálózat is. A nemzeti bizott­ságok helyi téglagyáraiban 4 mii lió 500 ezer téglát akarnak gyár­tani, s ezzel lehetővé teszik 250 építkezési engedély kiadását és 260 lakás átadását. A jövedelmi adó kirovásának megszigorításával a nemzeti bizottságok 2 800 000 ko rona terven felüli bevételhez szán dékoznak jutni. Az általuk irányí­tott helyi jellegű üzemektől 2 mil­lió koronát kapnak a költségveté­sükbe. Alsúvályban (Vyšné Valice), Ro kytníkon, Lökösházán (Levkuška) és Vyšný Skálnikon befejezik az önsegéllyel épülő üzleteket és Chvalován további építését kezdik el. Tornaiján (Šafárikovo), Gem. lablonecon és Rim. Brezován be­ruházással épül ti j üzlet. A köte lezettségvállalások alapján 35 hek­tárt parkosítanak a járásban. A faluszépítési akció keretében a lakosok 2 862 564 brigádóra ledől gozására tettek ígéretet. A járás mezőgazdasági üzemel nek dolgozói is kitesznek magú kért. A jubileumi évforduló tisz teletére tett kötelezettségvállalá sukban azt ígérik, hogy terven fe löt 3 714 130 korona értékben húst, 1 441 650 értékben tejet, 835 730 ér tékben tojást adnak el a közellá­tás céljaira, s ugyanakkor 71000 brigádőrát dolgoznak le különbö­ző társadalmi munkák keretében. A nemzeti bizottságok irányítót ta 14 üzem vállalásának értéke több mint hatmillió koronát tesz ki. Egyszóval így gyűlt össze az összjárási kötelezettségvállalás. S bár az időjárás eddig még mos­toha volt, elmondható, hogy a ri­maszombati járás dolgozói vállalá­saik teljesítését már megkezdték s remélhető, hogy mint tavaly, úgy az idén ls túlteljesítik azt. nj Fokozódó aktivitás A múltban a rendőrség tag­jai a CSSZBSZ utcai szerveze­teiben fejtettek ki tevékenysé­get. A bratisiavai Kerületi Rend­őrkapitányságon 1969 októberé­ben az elsők között újították fel a CSSZBSZ tevékenységét. Azóta öt alapszervezetükben 430 tagot számlálnak. Az alap­szervezetek munkájáról beszél­gettünk MICHAL ŠEBEK elv társsal, a közbiztonsági szervek kerületi parancsnoksága mellett működő CSSZBSZ üzemi bizott­ságának elnökével. • Sebek elvtárs, elégedett az alapszervezetek tevékenysé­gével? — Igen. Főleg a múlt évben, a barátság hónapjában fejtet­tünk ki aktív munkát, amelyet V. I. Lenin születése 100. évfor­dulójának és Csehszlovákia fel­szabadulása 25. évfordulójának jegyében tartottunk. A szerve­zetek már kidolgozták az idei rendezvények tervét, s egyben fokozódik a tagok aktivitása is. Beszélgetéseket rendeztünk a CSSZSZK és a Szovjetunió ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­dése felújításának jelentőségé­ről, és a Szovjetunióban társas­utazáson részt vett elvtársak­kal. A CSSZBSZ hónapjában gyermekrajz-kiállítást rendez­tünk a Szovjetunióról, s ugyan­csak megrendeztük a szovjet szerzők könyveinek kiállítását, ezenkívül előfizetőket toboroz­tunk a Týždenník aktualít fo­lyóiratnak. Több kulturális ren­dezvényt szerveztünk, többek között az Amur hajó legénysé­gével való találkozót ls. Szerve­zetünknek tevékenységét pozi­tívan értékelte a CSSZBSZ vá­rosi bizottságának, valamint a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának plenáris ülése is. Öt elvtársat a CSSZBSZ II. fo kú jelvényével tüntettek ki. • jelenleg milyen feladatokra összpontosítják figyelmüket? — Az előadások és megbeszé­lések keretében ismertetjük tagjainkkal a Szovjetunió tör­ténelmét ős kultúráját, népsze­rűsítjük gazdag tapasztalatait. Tervbe vettük egy szovjetunió­beli kirándulás megszervezését, ahol szeretnénk felvenni a ba­ráti kapcsolatot a kijevi milíciá­val. — Szervezetünk barátságot kötött a bratisiavai Dimitrov Vegyipari Művek CSSZBSZ alap­szervezetével. Az egyezményt 1970 júniusában irtuk alá. Ez tulajdonképpen az első barátsá­gi egyezmény, amelyet a közbiz­tonsági testület tagjai kötöttek egy nagyüzem dolgozóival. Az együttműködés jó irányba fejlő­dik. CSSZBSZ alapszervezetünk tagjai szabad szombatok kere­tében 750 brigádórát dolgoztak le. A Dimitrov Vegyipari Művek szervezetével való szövetség ke­retében segítettek az üzem tér­ségeinek rendezésénél, a mun­kakörnyezet javításánál, külön­böző áru és anyag ki- és be­rakásánál. Ezáltal teljesítik a CSKP megalapítása 50. évfordu­lójának tiszteletére tett vállalá­saikat is. • A brigád munkája az üzem számára valószínűleg érté­ket is hozott? — Természetesen. Ám nem a pénz a legértékesebb, amit a kommunisták brigádja és a CSSZBSZ alapszervezet tagjai nyújtottak. Elsősorban azt a be­csületes igyekezetet kell érté­kelnünk, hogy hozzá akartak járulni a dolgozókkal való ba­rátság megszilárdításához és segítséget akartak nyújtani a gyárnak azokon a munkahelye­ken, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ezenkívül különfé­le kulturális rendezvényeken is találkoznak az üzem dolgozói és közbiztonsági testületünk kerületi parancsnokságának tagjai. Gyermekeinket üdülésre küldjük az üzemi üdülőbe, ugyanakkor az üzem dolgozói­nak gyermekei a mi üdülőköz­pontunkban töltik a szünidőt. Az év végéig alapszervezetünk 22 tagja tölti szabadságát Bul­gáriában a Dimitrov Vegyipari Művek alkalmazottaival együtt. Ezt a lehetőséget az üzem szer­vezetünk tagjai számára bizo­nyos kedvezménnyel nyújtja. • Mi a kívánsága? — Hogy továbbra is szilár­duljon nemzeteink, a Szovjet­unió és a szocialista országok barátsága, hogy semmi se bont­sa meg a szocialista országok nemzetközi egységét, s az idén is szilárduljon és erősödjön a vállalattal való együttműködés. Hogy a CSSZBSZ alapszerveze­tei számára további fiatalokat nyerjünk meg. Az alapszerveze­tekben konkrétabb tevékenysé­get akarunk kifejteni szoros együttműködésben a CSSZBSZ szlovákiai és bratisiavai városi bizottságával, a közbiztonsági testület alakulatainak pártbi­zottságával és a bratislayai ke­rületi parancsnokság vezetősé­gével. M. HRĎ2 n K®CSMflR®S 14. Odakint szemerkélt az eső. A csendet esak olykor-olykor törte meg az élele­mért mélyen a parti sávba kirepülő si­rályok panaszos dala. Akárcsak gyer­meksírás tépne bele a csendbe, úgy pa­naszkodtak a vitorlaszárnyúak. Tam egy idő óta nem szerette a sirályokat. Gyer­mekkorában szent állatoknak tartotta őket, de néhány évvel ezelőtt látta, amint csoportosan lecsapnak egy fel­püffedt hullára, amelyet tehetetlenül sodort magával a tenger. Ettől kezdve gyűlölte a sirályokat, s hiába állította a józan ész, hogy az értéktelen halak­kal és mezei rovarokkal találkozó ál­latnak nem sajátos tulajdonsága az em­berevés, Tam minden sirályt kiirtott volna gyűlöletében. Éjfél felé járhatott már, amikor arra eszmélt, hogy kis hálófülkéjének abla­kát nyitva hagyta. Felállt, hogy be­csukja a deszkaablakot, aztán gondolt egyet, ölbe kapott néhány ócska kabá­tot, konyharuhát, s egyéb rongyot, egy öreg harisnyaszárból emberi fejet for­mált a rongyok segítségével, s megfor­málta önmagát az ágyban. Maga pedig leguggolt az ablak melletti sarokba, s várt. Elszundított, s arra riadt fel, hogy nyirkos ágak nyikorognak odakint, az ablak közelében. Ősi szokás szerint két marokra fogta füleit, s megcsavarta, hogy az álom egy szempillantás alatt eltűnjön a szeméből, fejéből. Éppen ideje volt, hogy észre térjen, mert valaki átlendült az ablakpárká­nyon, s egyetlen mozdulattal az ágynál termett. Magasba emelt keze lesújtott, s a marokra fogott kés tövig beleszaladt a rongybabába. Tam mint a macska, úgy vetette rá magát a támadóra, s be­gyakorlott fogással belefojtotta a kiál­tást a jövevénybe. A dulakodás mindössze néhány má­sodpercig tartott. Tam pillanatok alatt ártalmatlanná tette támadóját. Először lecsatolt derékszíjával kötötte át a má­sikat, aztán kötelet kerített elő a ládá­ból. Egy pillanatra felvillant az agyúban, hogy meg kellene világítania vendége arcát, aztán mégis úgy döntött, hogy ráér hajnalig. Addig szundít még egy ke­veset. Nem sokáig bóbiskolhatott. Talán ha fél órán át pihentette szemeit, amikor az ivóban reccsent az ajtó, s közvetlen azután vad csörömpöléssel a földre zu­hant az italos polc. Tam ugrott volna ki a szobát az ivótól elválasztó ajtón, ami­kor hirtelen vörös fény villant odakint, s egy pillanat múlva már kékes lán­gok jelezték, hogy az összetört üvegek­ből a padlóra folyt ital lángot fogott. Tehetetlen dühében csaknem felkiál­tott. Aztán a sarokban összekötözve he­verő emberre nézett, s döntött: mene­külniük kell. Vállára kapta hát a tehe­tetlen támadót, kiugrott vele az ablakon át, s futólépésben közelítette meg a fo­lyóparti csónakházat. Berúgta maga előtt az ajtót, s a gyé­kénpriccsre fektette „vendégét". Az ab­laknyílástól ellökte az esőtől savanyú szagot árasztó gyékényt, s látta, mint terjednek át a lángok az ivóról az épü­let többi részére. Hirtelen észbe kapott, s futva tért vissza a házhoz. Éppen az utolsó pilla­natban érkezett ahhoz, hogy a szobából még kimentse a kis viaszos vászonba csomagolt pénzét, az újrakezdés remé­nyét. Tehetetlennek érezte magát. Emberi indulatai gyűlöletet ébresztettek támadói iránt, feladatának felelőssége viszont azt az örömet táplálta benne, amelyet délu­tán érzet, amikor sziszegve elhúzott fe­je felett a kés az úton. Várt. Reménykedve várta, hogy mi­előbb elpusztítsanak mindent a lángok, s remélte, hogy a szeszes ital táplálta égéshő elegendő lesz ahhoz, hogy a fel­ismerhetetlenségig összeolvadjon ventil­látora is. Egyetlen árulkodó jelet csak a ventillátorba épített adóvevő szolgál­tathatott volna a hatóságoknak. Kétségei nem oszlottak el akkor sem, amikor visszatért a csónakházhoz, s tá­madója továbbra is menekülnivágyón vergődött a kötelek szorításában. Tam most már meglátta a férfi arcát, s nem is csodálkozott', amikor Long, a késes tekintett gyűlölettel feléje. A kocsmáros ismét fontos döntés előtt állt, s mert nem tehetett másként, elha­tározta, hogy felfedi magát: — Ki adott erre parancsot? — kiál­tott a fiúra, aki megmerevedett a rémü­lettől, hogy a néma megszólalt. —- Ki adott parancsot — ismételte meg újra a kérdést, s a másodszor zsákmányolt kést kirántotta az övéből. Long összehúzódott, mint egy pióca. Szeméből döbbent rémületet olvasott ki Tam, aki időközben maga is rádöbbent, hogy félelmetes lehet így, magasra emelt kezében borotvaéles tőrrel, egy összekötözött ember felett. Kezét gyor­san leeresztette, s a kétélű pengével átvágta a köteleket. — Egyetlen érvényes parancsot kapsz már esak • ezen a vidéken ->­mondta Tam, s közben megmasszírozta Long elzsibbadt karjait. — A Tengeri szél parancsa, hogy menj vissza az üsz­kös romokhoz, s emeld ki a parázs és hamutengerből a ventillátort. Emeld ki és tüntesd el a folyóban. Többé pedig itt senki sem láthat, senkivel sem be­szélhetsz. . — Ki vagy te, hogy parancsot adsz, annak ellenére, hogy néma vagy, s el­vágod köteleimet, annak ellenére, hogy az életedre támadtam? — Ma már kétszer is — mondta Tam, s titokzatosan mosolygott. —• Menj, tégy ahogy mondtam. A ventillátor áruló jel, akárcsak ez a kés itt — dobta oda a priccsre a kést —, amelynek nyelébe ma délután jelet reszeltem, mert meg akartam ismerni, ha „visszajön". Es visszajött. — Ki vagy te, hogy ismered a Tenge­ri szelet? — nézett értelmetlenül a né­mára Long. — Egy a sok kézül, aki hallgatni is tud, ha kell, védekezni is, ha megtá­madják, s parancsot is tud adni, ha el­jön az ideje. De ne kérdezősködj tovább. Menj és vigyél virágot Kan-nak. A jelszó minden kétséget kizáróan ha­tott. De mielőtt Long elindult volna, még megkérdezte a némát. — Bs veled mi lesz? — Megyek, s jelentem a parancsnok­ságon, hogy ismeretlen támadók fel­égették a házamat. Kérek valami se­gélyt, hogy felépíthessem ismét. Mert erre a kocsmára szükség van. Nagyon nagy szükség. Most pedig menj béké­vel, s feledd el mindörökre, hogy meg­szólított a néma, mint ahogyan én is elfelejtem, hogy kétszer hozzám került M a késed. UU — Békét szülnek a hegyek — mondta 197 Long, két tenyere közé fogta Tam felé­fe nyújtott kezét, s így álltak néhány tv. másodpercen át, szótlanul a hajnali szürkületben. (Folytatjuk) ^

Next

/
Thumbnails
Contents