Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám, szerda

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL J ASZ DEZSŐ Mielőtt elfelejteném iv. 1971. IV. 21. A Kassai Munkás irodalmi mellékletéről külön tanulmányt lehetne írni. Nem emlékszem pontosan: hány irodalmi vonatkozású cikket közölt a lap 1920 —1922-ben. Legalább ötszázat! A szerkesztőség mindént elkövetett a száműzetésben élő baloldali magyar írók — Barta Lajos, Kassák Lajos, Gábor Andor és Révész Béla — népszerűsítéséért. Mácza János több szlovákiai magyar írót is bevont az irodalmi rovat munkatársai közé, köztük juhász Árpádot Mihályi I Ödön

t- Támo• gatta a baloldali érzelmű fiatal írókat is, például Kulcsár Miklóst és Vožári Dezsőt. Március első napjaiban egy huszonöt év körüli, magas, karcsú fiatalember lépett be a szerkesztőségbe. Megkérdeztem, mi járatban van. Válasz helyett egy csomó „kutyanyelvet" húzott elő a zsebéből. Illés Béla volt; riportot hozott. Ettől kezdve egymást követték írásai a lapban: riportok, politikai cikkek és novellák. Igaza van Botka Ferencnek, amikor azt állítja, hogy ez az időszak Illés Béla írói pályafutásának egyik legfontosabb szakaszát jelenti. A szolyvai, munkácsi, ungvári és kassai emlékekből keltek életre az író legnépszerűbb regényének, a Kárpáti rapszódiának a hősei. (Egyet-kettőt közülük én is ismertem, például a Medveölöt, aki mellettem levő széken ült a kassai kerületi pártértekezieten. Igazi nevére már nem emlékszem, de tüstént ráismertem, amikor — huszonhat év múltán — alkalmam volt elolvasni a regényt). A szerkesztőség nemcsak az emigráns magyar írókkal ápolta a kapcsolatokat, hanem igyekezett a baloldali cseh írók — Petr BezruC, Karel Capek. Jaroslav Hašek, Antonín Mačak, Michal Marek, Jaroslav Seifert és Jiŕí Wolker — müveit is hoz záférhetővé tenni a magyar munkások számára. Ez a vállalkozás — a haladó cseh írók népszerűsítése — nem volt a véletlen műve: törvényszerűen adódott az egységfront-programból, amelyet már 1920 elején kidolgoztunk. Mindent elkövettünk, hogy kapcsolatban maradjunk a tömegekkel. Világosan tükrözik ezt a tényt az irodalmi rovat munkatársainak — Mácza Jánosnak, Fried Jenőnek, Gyetvai Jánosnak és Illés Bélának — irodalmi és esztétikai nézetei is. Az ideológiai harc hatásos fegyvere volt a Proletkult-szervezet is (amelynek élén Mácza János állott). Egymás követték Kassán a színelőadások, a szavalóestek. az irodalmi matinék. Álljunk meg itt egy percre! A kassai Proletkult-szervezet a párt kultúrszervezete volt. Mi sem volna tévesebb, mint összetéveszteni a szovjet-oroszországbeli Bogdanov-féle proletkult-mozgalommal, amely a munkásosztály „önálló kultúráját" hirdette. A kassai Proletkult-szervezetnek nem volt.köze ehhez a felfogáshoz, amelyet V. I. Lenin 1920-ban élesen elítélt. Kassán, az előadóesteden Petőfi Sándor és Ady Endre versel mellett szép számmal szerepeltek más klasszikusok alkotásai is, például Heinrlch Heine költeményei. A Prolet- . kult-szervezet — ugyanakkor — a munkásmozgalom aktuális kérdéseivel is foglalkozott (versekben, dalokban, színdarabokban). A szervezet legnagyobb teljesítménye Mácza János Május című kórusának bemutatója volt. Ez a költemény — a szakértők szerint — az első proletároratórium. A bemulató 1922. május 1-én a Csermely úti sportpályán zajlott le, több száz tagú szavalógárda közreműködésével. A Proletkult-szervezet révén ismerkedtek meg a magyar munkások Karel Capek „A rovarok életéből" című darabjával is, amelynek nyers fordítását Fried Jenő készítette el. Az -irodalmi változat Mácza János műve. A darabot — 1922-ben — a Kassai Nemzeti Színház is bemutatta. Mácza János kezdeményezte a vasárnapi gyermekkirándulások szervezését is, amelyek nem egyszer hét-nyolcszáz gyermeknek jelentettek szép élményt. Mácza Jánosnak két „szárnysegédje" volt: Hidas Antal és Csont Péter (aki később az Egyesült Államokba vándorolt ki, s ott fontos szerepet játszott a baloldali szakszervezeti mozgalomban). A gyermekkirándulások rendszerint így zajlottak le: a kisfiúk és a kislányok a Munkásotthon előtt gyülekeztek. Délután egy órakor már az egész utca megtelt velük, még a szomszéd utcába is jutott belőlük. Ötven-hatvan gyerekkel egyegy felnőtt haladt: Goldhamnter Mácza, Halni Elemér, Mácza Jánosné, Nagy Endre nagyváradi középiskolai tanár, Pethő Böske, Pilát Sári, Szántó Judit és mások. A zsibongó gyermekhadat Mácza János vezette: fedetlen fővel haladt a menet élén, hosszú haját hátra-hátra simítva. Kint a szabadban a gyerekek ötvenes csoportokban telepedtek le, játszottak, majd a felnőttek „vörös meséket" mondtak nekik. Hol Hidas Antal, hol Nagy Endre, hol Szántó Judit, hol maga Mácza János mesélt. Uzsonna után énekóra következett. A gyerekek főleg magyar népdalokra írt nótákat énekeltek. A dalok új szövegének szerzője többnyire Hidas Antal volt. Ez a vállalkozás rendkívül fontosnak bizonyult, nemcsak kulturális tekintetben, hanem az utánpótlás szempontiából is. Ezért a mesedéiutánok ötletét más szlovákiai városok is átvették. Ez a körülmény nyilvánvalóan hozzájárult, hogy a rendőrség néhány hét múlva betiltotta a gyermekdélutánokat. Az igazat megvallva: a rendeletnek nem sok foganatja lett: a kassai gyermekcsoport tovább működött. (A helyzet csak anynyiban változott, hogy a gyerekek ezután nem a zöldben, hanem a Munkásotthon nagytermében jöttek össze). Ezt — többek között — a gyermekcsoport Mácza Jánoshoz intézett búcsúlevele is bizonyítja. A levélen, amelyet 1922. május 6-án a kassai pályaudvaron adtak át Mácza Jánosnak a gyermekcsoport képviselői: Csimiló József, Farkas József és Láng Rezső, a csoport bélyegzője is látható: MUNKÁS GYERMEKCSOPORT KOSICE DETSKÁ SKUPINA ROBOTNÍCKA Két okból utalok erre a levélre. Egyrészt, mert lehetővé teszi annak a kérdésnek a tisztázását, hogy mikor hagyta el Mácza János Kassát, másrészt azért, mert a levélben szereplő pecsét is bizonyítja, hogy mi — ellentétben a jobboldali szlovák szociáldemokratákkal: Ivan Dérerrel és Ivan Markovičcsal — nem ismertünk sem nyelvi, sem nemzetiségi különbséget. (Erre más bizonyítékok is vannak, például az a tény, hogy a pontosabb cikkeket szlovákul is kö zölte a Kassai Munkás}. A rendőrség élén — ez idő tájt — Jaroslav Klíma állott, akinek . Jaroslav Hašek állított „örök emléket" a Svejkben. Talán nem tűnik szószaporításnak, ha röviden elmondom: milyen szerepe volt a Kassai Munkásnak Jaroslav Klima megbuktatásában. (Az eset annak idején napokon át foglalkoztatta a kassai újságokat). Mielőtt azonban a tárgyra térnék, szeretném bemutatni néhány szóval Jaroslav Klímát. Nem volt „Ferenc József bizalmasa". Az viszont tény, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején a prágai rendőrigazgatóság 2. osztályát, a politikai rendőrséget vezette, amely — Jaroslav Hašek szavai szerint — „csupa fekete-sárga vadállatból állt". A jellemzés helyességét Jaroslav Klima messzemenőleg igazolta: százakat juttatott börtönbe a világháború idején „felségsértés" és „hazaárulás" miatt, köztük T. G. Masaryk öreg, beteg feleségét. Ö fogatta le Karel Kramárt is, akit a prágai hadbíróság halálra ítélt. Jaroslav Klima 1920 őszén érkezett Kassára, azzal a megbízással, hogy mégtisztítsa KeletSzlovákiát a „kommunista felforgatóktól". Minden hájjal megkent, öreg rendőrkopó volt, kassai vállalkozásába mégis beletörött a bicskája. (Ebben nekem is volt némi részem .. .) Én a helyi rovatot vezettem a lapnál, ezért naponta eljártam a rendőrigazgatóságra is. Egy ízben — 1922 tavaszán — az oroszlánbarlangba: a politikai osztályra is benéztem. Az osztály vezetőjét a beszélgetés közben Jaroslav Klima magához rendelte, így én egyedül maradtam a szobában. Első pillantásom az asztalon heverő iratokra esett, amelyek között felfedeztem a prágai belügyminisztérium szigorúarj bizalmas átiratát, amelyben utasította a kassai rendőrigazgatóságot, hogy provokáljon összetűzést a munkásokkal a május elsejei felvonulás alkalmával. Természetesen nem elégedtem meg azzal, hogy elolvassam az utasítást, hanem feljegyeztem az ügyirat prágai és kassal, iktatószámát is. A Munkás — más nap — leleplezte a tervet. A cikk megjelenése után a Szlávia Kávéházba rohantam. Itt találkoztam minden reggel kilenc óra tájban a magyar újságírókkal, akik közül többen rokonszenveztek a kommunistákkal. Nem került különösen fáradságomba, hogy rábeszéljem őket: interjúvolják meg Jaroslav Klimát, mi is a helyzet ezzel a prágai tervvel? Amint várható volt, Jaroslav Klima mindent letagadott. Erre én közöltem a belügyminiszteri utasítás prágai iktatószámát. Jaroslav Klima, akit az újságírók — „forgatókönyvük" szerint — újból felkerestek, szemenszedett hazugságnak minősítette a hírt. Ezúttal sem maradtam adós a válasszal: most már nyilvánosságra hoztam az ügyirat titkos kassai iktatószámát is... Az újságírók ismét elmentek a rendőrségre, de Jaroslav Klima ezúttal már nem Jogadta őket. A rendőrigazgatóságon minden a feje tetején állt: izgatott rendőrtisztek rohangáltak ide-oda a házban. Mi is történt? Néhány nap múlva kiderült: tucatnyi rendőrtisztviselő ellen indult fegyelmi eljárás, egyeseket közülük fel is függesztettek. De az ügy ezzel nem fejeződött be: néhány hónap múlva Jaroslav Klimát is leváltották. Azt, hogy rakusák — Habsburgbérenc — volt, megbocsátották neki. Szemet hunytak afölött is, hogy halálra ítéltette Karel Kramárt (aki — egy vagy két év múlva — a naša republika miniszterelnöke lett). Azt azonban már nem nézték el, hogy maga esett u verembe, amit a „kommunista f el forgat óknak" ásott. Jarosláv Klima Kassáról Pozsonyba került, ahol hamarosan meghalt. Én akkor már Romániában voltam... Sok helyen megfordultam 1918 óta, miután beléptem a kommunista pártba: Ausztriában, Romániában, Jugoszláviában, Görögországban, Németországban, Svájcban, Hollandiában, Spanyolországban és Franciaországban., De a kassai éveket változatlanul életem legszebb szakaszának tartom. Nem lennék őszinte, ha elhallgatnám: nagyon örülök, hogy — fél évszázad elteltével — újból alkalmam volt szétnézni Szlovákiában. Természetesen, tíz nap túlságosan rövid idő a kooperáció és a szakosítás Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedben elért eredményekre a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén, láthatjuk, mekkora utat tett meg ez a fontos népgazdasági ágazat. A haladás nemcsak a termelés korszerűsítésében, hanem az emberek felfogásában is kifejezésre jut. Falvainkban már csak elvétve akad ember, aki pl. a kisparcellákon való gazdálkodás „előnyeit" bizonygatná a nagyUzemi gazdálkodással szemben. A tudomány és technika már ulyan méretekben teret hódított a mezőgazdasági termelés egyes szakain, hogy elmondható: megérett az idő a mezőgazdasági termelés további koncentrációjára és szakosítására. Pártunk elnöksége márciusban megtárgyalta és jóváhagyta a mezőgazdaság és élelmiszeripar további szakosításával és koncentrációjával kapcsolatos teendőket, s meghatározta annak alapvető irányát. A mezőgazdasági üzemek közti együttműködés, a társulások stb. tapasztalatai alapján a pártvezetés arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdasági üzemek közti kooperációs és integrációs kapcsolatok továbbfejlesztése a nagyobb termelékenység és a fejlett mezőgazdasági technika gazdaságos kihasználása szempontjából is szükséges. A mezőgazdaságfejlesztési koncepció nem ír elő egységesen kötelezi) kooperációs formát. A kooperációs és integrációs forma megválasztása a helyi, területi viszonyok alapján történik. A párthatározat nagy súlyt helyez az önkéntesség elvének betartására. Arra, hogy a mezőgazdasági üzemek társulása és konperálása megértésre talál efsz-eink és állami gazdaságaink dulgozói körében. Mezőgazdaságunk úgymond alulról is kap ösztönzést, maguk a szövetkezeti tagok érdeklődnek az iránt, milyen irányban halad a termelés korszerűsítése. A szakosítás és kooperáció érinteni fogja a mezőgazdaság kemizálásának eddigi formáit is. Kiszámították, hogy a legcélszerűbb 15—30 ezer hektár hatósugarú agrokémiai központok létesítése, mert így biztosítható pl. a szakszerű műtrágyatárolás és az agrokémiai technika teljes kihasználása. Ezen a téren értékes tapasztalatokkal rendelkeznek a Német Demokratikus Köztársaságban. Természetesen e nagy hatósugarú agrokémiai központokhoz a feltételeknek megfelelően alközpontok kapcsolódnának. Tekintettel arra, hogy agrokémiai központok építése és felszerelése, előzetes számítások szerint 2,5—3 milliárd koronába kerülne, megfontolandó, hogy a társult szövetkezetek fedezzék-e teljesen a kiadásokat, vagy az állam is részt vegyen ebben a beruházásban. A szakosítás és kooperáció kihatna a gépesítésre is. Ismeretes, hogy a korszerű mezőgazdasági gépek egy részének kihasználása a kis területű szövetkezetekben nem a leggazdaságosabb. Itt lehetőségek nyílnak pl. a közös gépvásárlásra. Mezőgazdaságfejlesztési koncepciónk új szakaszt jelent mezőgazdaságunk történetében. Nincsenek olyan problémáink, mint a szövetkezetek alakítása idején, de a célkitűzések teljesítése úttörá alkotómunkát igényel. Elsősorban magasabb szintű szervezést és irányítást. A múlt héten nyilvánosságra hozott népgazdaságfejlesztési irányelvek is hangsúlyozzák a nagyüzemi munkamódszerek alkalmazásának szükségét a mezőgazdaságban. A dokumentum leszögezi, hogy a mezőgazdasági beruházási eszközöket a termelés további koncentrálásával és szakosításával összhangban kell összpontosítani. Komoly erőfeszítéseket és szerkezeti változtatásokat igénylő feladatok ezek. Pártunk mezőgazdaságpolitikai célkitűzése az, hogy mezőgazdaságunk az eddiginél jobban kielégíthesse a lakosság növekvő szükségleteit. Ez a célkitűzés megfelel a lakosság életszínvonala emelését szem előtt tartó szocialista politikának. SOMOGYI MÁTYÁS Helyes úton járunk ALŽBETA PETRLENlCüVÁ még nem volt tizennyolc éves, amikor 1948-ban felvételét kérte a kommunisták közé. Jelenleg a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) városi pártszervezet vezetőségének tagja. Három gyermek édesanyja. Származását tekintve munkás. Öt évig a közbiztonsági szerveknél dolgozott, most háztartásbeli. A nyugat-szlovákiai kerületi párt konferenciára a dunaszerdahelyi járási pártkonferencia javasolta. A járási és a kerületi konferencián legjobban a merész tervek tetszettek neki. Az elmúlt időszakot értékelve elmondja: büszke rá,'hogy a dunaszeradhelyi járásban él, mely teljes mértékben helytállt. A kerületi konferencia nagyban hozzájárult a társadalom további konszolidálásához. Van még mit tenni. Főleg gazdasági tisztségekben akadnak még olyan egyének, akik arra nem érdemesek. Az egész társadalom konszolidálása sikeresen folyik. Mindenkinek látnia kell, hogy már helyes vágányon vagyunk. Szerinte fontos lesz a munkafegyelem további javítása, s az, hogy a közös tulajdonra úgy tekintsünk, mint a sajátunkra. A konferenciák résztvevői elviszik a kommunisták tanácskozásának szellemét a pártonkívüliek közé. Annál is inkább, mivel a küldöttek munka- és lakhelyükön tekintélynek örvendenek. A kommunistáknak mindig és mindenhol példát kell mutatniuk. F. I. ahhoz, hogy minden látnivalót felkeressen az ember. Hajlok arra, hogy századrészét sem láttam mindannak, amit örömest megnéztem volna, ha futja az időmből. Szlovákiai körútam alatt mégis alkalmam volt meggyőződni arról, milyen alapvető változásokon ment át az ország a szocialista átalakulás során. Hadd illusztráljam ezt egy példával: Kassának most háromszor annyi lakosa van, mint ötven éve. Mondanom sem kell: ottani tartózkodásom alatt szétnéztem az Újvárosban is. Egyedül ebben a városrészben, amely a szocialista iparfejlesztésnek köszönheti a létét, csaknem hatvanezer ember lakik: tízezerrel több, mint az egész város lakossága fél évszázaddal ezelőtt. Az itt töltött másfél óra különösen nagy élmény volt számomra, hiszen ott, ahol most sokemeletes házak sorakoznak, nem is olyan régen még csak zöld gyep volt. Hasonló kép tárult elém a nyugat-szlovákiai városokban is, ahol megfordu'tam. Persze, ez csak néhány színfolt, de hozzátartozik az összképhez. Ha megkérdezné tőlem valaki, milyen végső következtetésre jutottam szlovákiai körutamon, ezt válaszolnám: biztos vagyok benne, hogy a szocialista építésben eddig elért eredményeket rövidesen újabb, még jelentősebb sikerek fogják követni.