Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám, kedd

Nehezen múló gondok A pártegység egyre szilárdabb A pártegység megszilárdítása a járási pártkonferenciákon is a legtöbbet emlegetett kérdések közé tartozott. Ez érthető is, hiszen saját magunk tapasztalhattuk, mit jelentett a pártegység hiánya, nemcsak a párt, hanem az egész társadalom számára. A pártegység fellazulása rendkívül káros következményekkel járt és jár még ma is. Hogy ez valóban így van, azt abból is láthatjuk, hogy a szocializmus ellenségeinek fő igyekezete 1968-ban és 1969-ben éppen a pártegység bnmlasztására irányult. Persze ezt a célt ma sem tévesztik szem elöl, amit szűnni nem akaró ellenprupagandájukkal napról napra be is bizonyítanak. Ma persze sokkal nehezebb számukra az ilyen irányú ellenpropaganda kifejtése, hiszen a sajtó, a rádió és a televízió már nem szolgálja a szocializmus ellenségeit mint 1968-ban, de főleg az úgynevezett „sajtószabadság" idején, melynek igazi mivoltát s teljesen egyoldalú jellegét valamennyien megismerhettük. Éppen az hajtja az igazság, vagyis a mi oldalunk malmára a vizet, hogy a dolgozók többé nem hagyják magukat hazugságokkal és szépen hangzó frázisokkal félrevezetni. Az emberek ma már csakis a tényekre, az igazságra kíváncsiak. A tények pedig teljesen egyértelműen a párt politikájának helyességét igazolják. E politikának köszönhető társadalmunk rendkívül gyors ütemben történő konszolidálása, ami az emberekben megerősítette a biztonságérzetet, nyugalmat. Ha egységes a párt, a dolgozók is egységesen támogatják a pártpolitikát. A pártonkívüliek és a párt közti egység a pártegység nélkül nem képzelhető el. Ezért volt szükséges megválni mindazoktól, akiknek jelenléte a pártegységet nem szilárdította, hanem gyengítette. A párt tagjainak létszáma ugyan csökkent, de ereje nem. Ellenkezőleg: a pártegység megteremtése a párt megszilárdulását jelenti. Szükséges, hogy mindig és minden kérdésben egységes véleményre jussunk s a kitűzött célokért egységesen harcoljunk. Hogy ez nem mindig sikerül teljes mértékben, sajnos még arra is akadnak példák. Az egyik járási konferencián például rámutattak, hogy egy pártszervezeten belül egy és ugyanazon egyéni egyesek nagyon pozitívan, mások viszont nagyon negatívan ériékeitek. A két értékelés közül mindkettő semmi esetre sem lehet igaz. Ebben az esetben tehát nem beszélhetünk a szervezet tagjainak egységes állásfoglalásáról, fellépéséről ... De miért mondták el mindezt egy járási konferencián? Azért, hogy figyelmeztessenek vele: olykor még ma is hiányzik az egységes fellépés. Márpedig ahol egy bizonyos kérdés megítélésében ilyen nagy különbség mutatkozik, ott az igazi pártegység megteremtésében még akad tennivaló. A pártegységért folytatott harcot sosem tekinthetjük lezártnak. Ezért volt a pártegység a legemlegetettebb kérdések egyike a járási konferenciákon, s ezért nem feledkezhetünk meg róla a jövőben sem a pártmunka során. Az idei járási pártkonferenciákon már egységesek voltak a kommunisták, ami nemcsak a párt megtisztulásáról tanúskodik, lianem arról is, hogy a kitűzött, merész feladatokat teljesítjük is. Ez pedig nemcsak a párt, hanem az egész társadalom, valamennyiünk számára bíztató. Érthető tehát, hogy hozzájárul a kommunisták és a pártonkívüliek közti egység további megszilárdításához is. FÜLÖP IMRE llllllllllll Ha a szövetkezetek, állami gazdaságok vezető beosztású szakembereitől ama bizonyos „három kívánság" felől érdeklődnénk, meglepően egyeznének a válaszok. — Az agrotechnikai határidőnek megfelelően sikerüljön minden munkát elvégezni és minimális veszteséggel tudjuk betakarítani a termést — hangzana az első számú kívánság. Érthető, hiszen az időjárással eddig még senki nem tudott szerződést kötni. Másodsorban legtöbben talán a mezőgazdaság ellátottságának javítását kérnék. Ez sem lenne feltűnő. Az alkatrészek, műtrágya és egyéb vegyszerek, a nagyobb teljesítményű, de főleg jobb minőségű munkagépek puszta szóba hozatala is azonnal megkeseríti a beszélgetés „ízét". Sajnos így van ez országszerte. Bárhol is pendíti meg valaki ezeket a már kissé túlhangolt húrokat. Száz közül legalább kilencven esetben biztosan az egyre veszélyesebb méreteket öltő munkaerőhiány megoldása, enyhítése volna a harmadik kívánság. S amennyiben még több „lehetőség" is lenne, valószínűleg hosszú ideig folytathatnánk a felsorolást, mert minden téren tömérdek az orvoslásra váró probléma. Már szinte fehér hollónak számítanak — ha ugyan vannak — az olyan földművelő gazdaságok, amelyekben az imént említettek fordítva volnának érvényesek. A zselíziekről • (Želiezovce) még csak véletlenül sem mondhatjuk ezt. A két szövetkezet és az állami gazdaság gondjaival, nehézségeivel talán még a békésen kanyargó Garamot is el tudnák rekeszteni. — Több mint hétezer hektáron gazdálkodunk, amelyből 6800 hektár a szántóföld' — mondja Gregor Matej mérnök, az állami gazdaság jó szakemberként közismert igazgatója. A tavalyi, vagy a korábbi évek termelési eredményeit nézve nemigen panaszkodhatunk, de... Összesen 180 traktora van a gazdaságnak. Némi szemhunyorítással a kívülálló jónak mondhatja a géppark nagyságát és összetételét. Igaz, a gépek nagyobb része régebbi gyártmányú, de még három négy évig gazdaságosan használhatnák, ha nem okozna gondot az alkatrészek beszerzése. — A tél folyamán bőven jutott volna idő a javításokra — folytatja az igazgató. A tavasz kezdetén viszont, amikor mindig rengeteg a munka, s most ráadásul az idő is sürget, a gépek harminc százaléka tétlenül vesztegelt. Ilyen nagy mértékű gépkiesés mindenütt sok fejtörést és csak nehezen behozható lemaradást okozna. Egy több ezer hektáros nagygazdaságban pedig különösen, hiszen lehetetlen csak úgy egyik napról a másikra átdolgozni a vetésforgót azért, mert üzemképtelenné vált a gabonavetőgépek fele: Távolról sem lehetett tehát egyszerűen bebiztosítani azt, hogy mintegy ezer hektáron idejében földbe kerüljön az árpa. Egy régen hiányzó fogaskerék, vagy más szinte filléres apróság miatt könnyen több mázsás „adót" fizethettek volna a tervezett hektárhozamokból. Az, hogy nem így történt, csupán a dolgozók ünnepet és fáradságot nem ismerő munkájának köszönhető. Kemény volt a kéthetes küzdelem. Az árpa után a répa elvetése sem könnyebb. A legtöbb baj megint a vetőgépekkel, illetve a hiába keresett pótalkatrészekkel van. Még némileg az vigasztalja az embereket, hogy 530 hektáron már befejezéséhez közeledik ez a munka is. A zselizi szövetkezet irodájában csak dél felé, háromszori eredménytelen keresés után sikerült találni valakit. — Többnyire csak este jut idő elvégezni a papírmunkát — magyarázkodik Virág László gépesítő, aki egyúttal az alelnöki tisztséget is betölti. Napközben a határt járjuk. Gyakran törik-szakad valami, s a javításnál minden hozzáértő kézre nagy szükség van. Olyankor szinte versenyezni kell az Idővel. Amikor a pótalkatrészek felől érdeklődöm, ömleni kezd a panasz. Ismerősök a szomorú hangvételű szavak. — A Super 50-es és a Zetor 3011-es kerekes traktorok hengerhüvelyeit, csapágyait, és lassan már a gumiabroncsait is csak hírből fogjuk ismerni. Ezek ugyanis a legrégebben keresett cikkek. Persze eredménytelenül. Jó pár generáljavitásra szorult vontatónkat csak azért toltuk ki a műhelyből, hogy ne foglalják fölöslegesen a helyet. Nagy Mihály anyagbeszerző gépkocsija megközelítőleg anynyi kilométert fut le, mint egy taxivállalat bármelyik autója. Csak üzemanyagból négy-ötszáz liter fogy el havonta. Hol marad még a többi szükséges kiadás: a karbantartás költségei, az amortizáció. — Szükségmegoldásként mármár arra kényszerülünk, hogy külföldre menjünk próbálkozni, ami persze jóval drágább és körülményesebb is. Belátjuk, nem könnyű gyorsan kielégíteni a keresletet. Nekünk viszont mindenképpen termelnünk kell, mert a legfontosabbról, az élelmiszerszükséglet bebiztosításáról van szó. Szerintem pedig ez mindennek az alapja — fűzi tovább a sort Virág László. A problémákból, nehézségekből ennyi is bőven elég lenne. De leggyakrabban, ahogy mondani szokás, esőstől jönnek a bajok. Már az első tavaszi határszemle alkalmával szomorúan állapította meg a tényeket Mikle Ferenc agronómus. Sok helyen kifagyott a búza. Mély nyomokat hagyott maga után az őszi száraz időjárás is. Mindezt alaposan tetőzte még az elszaporodott rágcsálók kártétele. Az üresen maradt foltokat és a ritka sorokat alávetéssel kellett pótolni, illetve sűríteni. A tervezett hektárhozamo kat azonban már aligha szárnyalják túl. — Hetvenöt hektárnyi területet szeretnénk répával bevetni az idén. Munkaerőhiány miatt ebből harminc hektáron egycslrás maggal számoltunk. Sajnos, csak a tervezgetésig jutottunk. A vetőanyag-beszerzéssel nem lenne baj, de a vetéshez szükséges speciális gépekből mostanában csak egyet láttunk üzemképesen. Azt is egy kísérleti parcellán — folytatja a panaszkodást az agronómus. A szövetkezetnek valószínűleg jól jövedelmezne a kertészkedés. Könnyen tudnák öntözni akár a legvízigényesebb növényeket is. Közel van a Garam. Ogy mondhatnánk, hogy a kertek alatt folyik. A folyó menti földek sem a leggyengébbek. Jól tudják ezt a gazdaság vezetői. A kertészetbe szükséges munkaerő biztosítása viszont nagyon sok nehézséget okozna. A csúcsmunkák idején egyébként is gyakran fő a munkaszervezők feje. Tavaly szerencsére sokat segítettek a szovjet katonák. Előreláthatólag az idén is hasonlóan kell majd elvégezni a terménybetakarítást. Bizonyára sokan vannak olyanok, akiknek már szalmacséplésnek tűnnek a gyakori példázgatások. Mégis beszélni kell róluk. Vagy inkább elgondolkozni felettük és mielőbb segíteni rajtuk. LALO KAROLY dejoviak követik. Egyébként a ke. rületben az év első negyedévéhen a postásak a Pravdára 915, az Új Szóra 320, a Východoslovenské novinára 818 és más politikai lapokra 342 nj előfizetőt szereztek.. Ugyanakkor minden járásban fo-, lyik az előfizetők toborzása a járási lapokra is. Kelet-Szlovákia postásai tehál méltóan akarják köszönteni a jubileumi évfordulót, pártunk XIV. kongresszusát! nj13. Guggolva maradt és figyelt. A bokrokból jövő csörgető hang távolodott. — Ostoba — "sziszegte jogai között Tam. — Ostoba, aki egy ilyen fontos dobást elvét. Néhány másodpercnyi guggolás után elindult, hogy megkeresse a kést, amely alaposan felsebzett egy csenevész gumifát, s dolgavégezetlenül hullt a sárba. Tam tenyerére fektette a hangtalan fegyvert, ló tízcentiméteres penqéje a legjobb kézműves munkáját dicsérte. Leheletvékony volt a kétélű penge, melynek élével akár borotválkozni is lehetett volna. Markolatát egyszerű bivaltjszarvból csiszolták. Jel sem a pengében, sem a markolatban nem volt. •—• Valaki tehát figyelt, amikor a rendörségre mentem, figyelt, s akár tudatosan, akár ösztönösen, de rájött, hogy ellenük tettem valamit. Ez jó jel, mert azt jelenti, hogy az emberek nyitott szemmel járnak, jó jel azért is — folytatta a gondolatsort —, mert azt jelenti, hogy gyűlölik az ellenséget, s készek ismét minden eszközzel harcolni ellenük. Persze jó lenne tudni, hogy a csoporthoz tartozott-e a támadó, vagy egyszerűen magánakcióról van szó. Egyetlen, de nem részletkérdésben biztos volt: erre parancsot senki sem adott a támadónak. Éppen alkonyat előtt tért haza. A nyitott teraszon néhány halász és egy-két paraszt üldögélt. Morogva fogadták a kocsmárost, s türelmetlenül mutogattak az üvegekre. Ki ezt, ki azt kért. Tam alig győzte kiszolgálni őket. Az ital megoldotta a nyelvüket. Az emberek most már ráérősen telepedtek le az asztalokhoz, s kisebb csoportokba verődve megtárgyalták a napi munka, s a világ eseményeit. Tam figyelt. Számos kisebb partizánakcióról szóltak, de a vonatrobbantás híre még úgy látszik nem érkezett el hozzájuk. Nemsokára fiatal férfi lépett be az ivóba. Tam nem emlékezett rá, hogy valaha is találkoztak volna, mégis úgy érezte, hogy ez az ember több figyelmet érdemel, mint a többiek. — Ügy látszik a halászok közül való — nyugtázta magában, amikor a jövevény az egyik csoport halászhoz telepedett le, akik érdeklődéssel fogadták. Összébb húzódtak, s láthatóan nagy figyelemmel hallgatták az idegen suttogását. Anh, az öreg halászmester egyszer csak intett a jövevénynek, hogy maradjon csendben, s átkiáltott a többieknek: - Akar/átok-e hallani, hogy Long mi hírt hozott a városból? Akarták. Persze hogy akarták, hiszen három napja vízen voltak már, s ez az első szabad délutánjuk. Körülállták hát Anhékat, s Long, az ismeretlen idegen kicsit megemelte a hangját: — Azt mondják, hogy a mieink lent délen, Kuang Ngal közelében a levegőbe röpítették azt a szerelvényt, amely a demarkációs vonalhoz szállította az aknát. A disznók, el akartak vágni véglegesen bennünket északi testvéreinktől. Es még segítőtársuk is akad, aki besurran a rendőrségre, mint a tolvaj macska, hogy elmondja mit látott. Tam .az idegen lábát nézte. Sarujára kemény sár tapadt, nadrágja szárát csaknem térdig feláztatta a vizes fű. E pillanatban megértette, hogy ösztönei miért figyelmeztették a jövevényre. Biztosan ő volt a támadó, A kocsmáros kiment a konyhába, kis reszelőt vett elő az asztal fiókból, s parányi ielet reszelt a kés nyelébe. Amikor befejezte a műveletet, ismét visszatért az ivóba. Még tett vett néhány percig az italpult mögött, aztán rászánta magát a próbára: az inge alatt feszülő övéből előhúzta a kést, megkocogtatta nyelével a pultot, s magasra mutatta, közben balkezét két nyitott ujjal a magasba emelte, jelezve, hogy 200 piaszter mindössze az ára. Az egyik öreg halász egy ujját emelte a magasba. Tam csak a fejét rázta, s hogy megmutassa mit ér a kés, egy

f csak csuklóból kiinduló mozdulattal elhajította, s a penge mélyen az ajtófélfába fúródott. Valamikor az iskolán sokat gyakorol-' ta ezt a mozdulatot, amelyre elsősorhaii olyan helyzetben van nagy szüksége az embernek, amikor teste mozdulatlanságra van kárhoztatva, de keze a csuklóból még szabad. — Ez volt aztán dobás! — kiáltottak fel többen is, s hangosan éljenezve biztatták Tamot, hogy ismételje meg újra a mutatványt. Tam kiemelte a kést az ajtófélfaból, visszament a pulthoz, úgy tett, mintha már csak a poharai érdekelnék, aztáň egy villámgyors mozdulattal megfordult, s a kést pontosan az előbbi nyomba vágta. Közben nézte Long arcát, s úgy találta, hogy a fiú egy kicsit elkomorodott. — Kétszáz piaszter — mutatták Tam magasra emelt ujjal, Long, az idegén; a zsebébe nyúlt, s kiszórta az asztalra a két ezüstpénzt. Közben fogai között egyre csak ezt hajtogatta: —• ÁruitV. Áruló disznó vagy! — mondta, s Tam szívesen ölelte volna magához a lázadó testvérét, de tettetett vigyorgással zsebébe süllyesztette a pénzt, s ment vissza a pulthoz. Sejtette, hogy a késő délutáni kalanddal még nem ért véget az ellene irányuló akció. Számolnia kellett egy újabb támadással, vagy támadásokkal. Arra azonban ö sem számított, ami aznap éjszaka történt. (Folytatjuk) 1971. IV. 20. Méltó köszöntő A levočai postások felhívása alapján verseny bontakozott kí a kelet-szlovákiai kerület postásai között a pártsajtó terjesztésére. Az első negyedév értékelése alapján a versenyben a rozsnyói járás (Rožňava) postásai vezetnek, akik április l-ig 435 új előfizetőt szereztek a pártsajtóra, vagyis min den kézbesítő több mint négyet. Ma az említett járásban 5011 Prav da, 3841 Új Szó, 3509 Východoslu venské noviny, 575 szlovák és magyar nyelvű Pártélet jár. Az elért eredményekkel a rozsnyói járás postásai teljesítették a párt meg alapítása 50. évfordulójára és a kii zelgő kongresszus tiszteletére tett felajánlásuk mintegy 40%-át. A legjobb eredményt elérő posták közé tartozik a sirki, a gömörhorkai (Gem. Ilórka) és a slavosoveei. A kerületi versenyben a rozs nvóiakat a inichalovceiek és a bar