Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének javaslata (Folytatás a 8. oldalról) és a nép életszínvonalának további emelkedéséhez. Az igényes, de reális feladatok telje­síthetők az egész társadalomnak az egy­séges állami terv alapján való fejleszté­se céltudatos irányításával. A terv cél­jait és elképzeléseit teljes egészében érvényesíteni kell az összes ágazatok, szakágak, vállalatok és az összes fokú nemzeti bizottságok ötéves terveiben. Ez az út vezet munkásaink, paraszt­jaink és értelmiségi dolgozóink milliói­nak a szocialista haza további felvirá­goztatásáért kifejtett igyekezete egyesí­téséhez. Ennek kulcsa a népgazdaság haté­konyságának lényeges emelése, a meg­lévő anyagi-műszaki bázis jobb kihasz­nálása, a tudomány és a technika ha­tékonyabb érvényesítése, a forrásokkal való jobb gazdálkodás, a tartalékok ki használása minden munkahelyen. Az intenzív gazdasági fejlődésre való kö­vetkezetes áttérés megköveteli, hogy politikai szempontból harcoljunk a gazdasági kérdések megoldásánál ész­lelt tehetetlenség, a konzervatív eljá­rás ellen, amely fékezi a termelés struktúrájában, a kooperációban és a nemzetközi szocialista integrációba való bekapcsolódásban a progresszív változásokat és a műszaki fejlődést. Nem lehet belenyugodni az igénytelen­ségbe és a kényelmességbe. Fokozni kell az összes vezető gazda­sági dolgozó felelősségét a tervfelada­tok teljesítéséért, meg kell szilárdíta­ni az állami és tervfegyelmet, gazda­ságosan kihasználni a társadalmi esz­közöket és az anyagi forrásokat, be kell tartani a technológiai folyamato­kat és a termelési fegyelmet, teljesí­teni kell az építési tervet, a szállítá­si határidőket. A vezető gazdasági dolgozók szervez­zék meg az új tudományos és műszaki ismeretek átvitelét a gyakorlatba, s a dolgozók kollektíváinak figyelmét a gazdasági folyamatok racionalizálásá­ra irányítsák. A teljes szocialista ra­cionalizáció a tartalékok folyamatos és hatékony mozgósítására irányuló szer­vezési és irányítási munka állandó módszere, s az állami terv teljesítését célozza. Az irányítás és tervezés oszt­hatatlan részének tartjuk, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, megköve­teli és lehetővé teszi az egész munka­kollektívák, a munkások és techniku­sok tevékeny részvételét a termelés irányításában és tökéletesítésében. Már az ötödik ötéves terv első évé­nek feladatait teljesítjük, s ennek eredményei nagy jelentőségűek lesz­nek az egész ötéves terv biztosításá­ban. A népgazdaság fejlődése az el6ő hónapokban sikeresen haladt. Ez a dol­gozók öntudatos igyekezetének az ered­ménye, ami megnyilvánult a CSKP megalupítása 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére indított széles körű vállalási mozgalomban is. A kommunista párt a további években is erre az öntudatos kezdeményezésre tá­maszkodik majd.. Az „Ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap"! jelszó igaz és egysze­rű szavai bizonyára az ötödik ötéves terv Irányelveinek javaslatában kitű­zött ieiadatok megvitatására, követke­zetes biztosítására és teljesítésére ser­kentenek. A CSKP KB elnöksége az üzemek és vállalatok vezető gazdasági dolgozói­hoz és munkakollektíváihoz fordul, hogy az ágazatok, szakágak, vállalatok és nemzeti bizottságok ötéves terveinek kidolgozásakor teljes terjedelmében biztosítsák a CSKP XIV. kongresszusá­nak az 1971—1975. évi népgazdaság­fejlesztési ötödik ötéves terv irányel­veinek feladatait. A figyelmet a ter­melés tervszerű emelésére kell össz­pontosítani a lakosság növekvő szük­ségleteinek kielégítése, a kivitel igé­nyes feladatainak teljesítése, továbbá a beruházások tervezett terjedelme és célkitűzései megvalósítása érdekében. A hangsúlyt a további fejlődés minő­ségi részére kell fektetni, így az álló alirpok jobb kihasználására, a tüzelő­anyag ós energia megtakarításra, a nyersanyaggal és anyagokkal való ta­karékosságra, a munkaerőkkel való ha­tékonyabb gazdálkodásra, a külkeres­kedelem hatékonyságának növelésére, a munkatermelékenység állandó és gyors emelkedésére, és a gyártmányok minőségének megjavítására. Valamennyi pártszarv és szervezet feladata, hogy fokozott politikai-szer­vező és eszmei-nevelőmunkával meg­teremtse a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók legszélesebb tömege teljes mértékben megismerkedjék az ötödik ötéves terv céljaival és tevékenyen részt vegyen a terv kidolgozásában és valóra váltásában. A gazdasági kérdések megoldásánál fon los szerepet töltenek be az FSŽM szervezetei. Feladatuk a gazdasági ve­zetőséggel együttműködve megteremte­ni a legkedvezőbb feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók bekapcsolódjanak a termelés irányításába, céltudatosan fej­lesszék a szocialista munkaversenyt, az újító és az ésszerűsítő mozgalmat. Szüntelenül gondoskodni kell a dolgo­zók munka- és életfeltételeinek javí­tásáról. Igényes küldetés vár minden fokú nemzeti bizottságra a termelőerők fej­lesztésének befolyásolásában és a la­kosság általános életkörülményeinek megjavításában. Az ötödik ötéves terv feladatai és céljai nagy lehetőséget nyújtanak a fia­taloknak az érvényesülésre, energiájuk és tehetségük kihasználására, az új, műszaki szempontból tökéletesebb meg­oldások, a racionális folyamatok alkal­mazása iránti érzékük érvényesítésére a mindennapi munkában. Nagy jelen­tőséget tulajdonítunk a Szocialista If­júsági Szövetség tevékenységének a fiatalok megnyerésénél az építő mun­ka számára. Az 5. ötéves terv realizálása a nép anyagi és kulturális színvonalának to­vábbi emelését eredményezi, megszi­lárdítja országunk nemzetközi helyze­tét, fokozza védelmi képességét és hozzájárul a szocialista tábor gazda­sági erejének növeléséhez. Csehszlová­kia Kommunista Pártja meg van győ­ződve arról, hogy dolgozóink mindent meglesznek az ötödik ötéves terv fela­datainak teljesítése és túlteljesítése ér­dekében. Harcos életút Ha igaz az a megállapítás, hogy minden emberi élet izgal­mas, érdekfeszítő és tanulsá­gos regénytéma, akkor — kis újságírói túlzással — Nagy Bé­la elvtárs életútjáról többköte­tes, folytatásos művet lehetne Írni. Most hatvankét éves, de megjárta a poklot és a menny­országot. Volt sztrájkvezér, az egykor „kis Moszkvának" ne­vezett Szímő (Zemné) község kommunista mozgalmának fő szervezője. Baloldali tevékeny­ségéért többször bebörtönözték, volt május elsejei szónok, Ko­máromban ( Komárno > megszer­vezte a 300 tagú szímőí kom­munista szervezet és a haladó gondolkodású pártonkívüliek 1931-es gútai (Kolárovo) poli­tikai megmozdulását, együtt­működött Steiner Gábor és Ma­jor István elvtársakkal, kül­döttként részt vett Csehszlová­kia Kommunista Pártja törté­nelmi jelentőségű V. kongresz­szusán ... Aki Nagy Béla elvtársról akar írni, annak vígan és gyor­san fut a tolla a papíron, mert élete az érdekes és tiszteletet ébresztő események olyan töm­kelegét kínálja feldolgozásra, hogy csupán arra kell ügyelni, hogy lehetőleg kronológikusan a legfontosabb eseményeket tudja rögzíteni. Teljességre tö­rekedni hiábavaló kísérlet len­ne. Nagy elvtárs élő történe­lem, tanúja azoknak a dicső harcoknak, amelyeket 50 éves pártunk vívott a belső és külső ellenséggel, de egyúttal cse­lekvő részese a konszolidáló­dás terén napról napra szebb­nél-szebb eredményeket elérő mai pártmunkának is. Helyt állt a kosúti sortűz Idején, mint jó kommunista, s tudta hol a helye a dubCek-vitézek 1968­as szélmalomharca idején. So­ha nem ingott meg. Ady sza­vaival élve: ember tudott ma­radni az embertelenségben, és hajlott kora ellenére ma is, mint a komáromi járási pártbi­zottság plénumának és az új­gyallai (Dulovce) falusi párt­szervezet vezetőségének a tag­ja Autónk az újgyallai dimbes­dombos vidék kacskaringós or­szágútján hullámvasútra emlé­keztetően himbál. Felfut egy dombra és leereszkedik a mély­be. Olyan ez, mint egy opera nyitánya. Előrevetíti a közeli találkozás rapszódikus epizód­jait, annak az embernek az •M életútját, akinek esetében ez a „le és fel" nagy szerepet ' mm m játszott. Egyszer vasraverve kf­1971. sérték a csendőrök a komáro­mi börtönbe, máskor Nagyme­IV 17. gyeren (Čalovo) és Érsekúj­váron (Nové Zámky) a szónoki 9 emelvényről beszélt a köréje gyülekező tömegekhez. 1945­ben az újjászervezett kommu­nista párt szímői szervezetének elnöke, 1947 után — amikor kitelepítették Magyarországra — a tatai járási földosztó bi­zottság tagja, majd Dunaszent­miklós párttitkára volt. Kere­ken 10 évig dolgozott Dunaal­máson, mint népfrontelnök. 1960-ban került vissza Cseh­szlovákiába és most Űjgyailán él. — A kommunistának minde­nütt meg kel) találnia helyét — mondja —, be kell kapcsolód­nia a mozgalomba, mert az or­szágokon és határokon túl is összeköti a haladószellemű em­bereket. Amikor Thälmann elv­társat bebörtönözték, a szímői­ek 300 piros szekfűvel díszí­tett képeslapot küldtek neki, de tömegmegmozdulásokat szer­veztünk akkor is, mikor a hort­hysták magyar kommunistákat tartóztattak le és ítéltek el. A Szlovák Nemzeti Felkelés ide­jén a szelek átfújtak hozzánk is. Éreztük, tudtuk, tennünk kell valamit. Komáromban a Bene néven ismert külvárosi kovácsműhelyben jöttünk ösz­sze. Fegyverünk nem volt, a délvidék pedig a földrajzi fek­vésénél fogva nem alkalmas na­gyobb akciók szervezésére, ugyanis nincsenek hegyek, erdőségek. Nem ültünk azon­ban ölbe tett kezekkel. A csal­lóköziek feladatul kapták a Nyugat-felé vezető telefonhuza­lok elmetélését, a gútiakat és kamocsaiakat pedig a vasúti sí­nek robbantásával bízta meg a párt. Hogy mindez nem valósult meg, arról nem Nagy Béla, a gútai Gögh elvtárs és a töb­biek tehettek, hanem a gyűlés után kialakult politikai hely­zet. Horthy lemondott, az or­szágban a nyilasok vették át a hatalmat és kíméletlen had­járatot indítottak a kommunis­ták ellen. Gőgh elvtársat a komáromi gyűlést követő nap letartóztatták, rokkant felesé­gét is elhurcolták, és Nagy Bé­la elvtársnak is bújdosnia kel­lett. Míg jegyzem szavait, pillan­tásom a CSKP megalapításának 50. évfordulójára kiadott, sar­lós-kalapácsos jelvényre esik, melyet ma nyugodtan hordha­tunk kabátunkon, és arra gon­dolok, hány Nagy Béla kellett ahhoz, hogy pártunk fél évszá­zados születésnapján a szocia­lizmus győzelmét ünnepelhes­sük! Tiszteletet és hálát érzek azok iránt, akik egykor a csen­dőrkordonokat áttörték, akik az állig felfegyverzett rendőrökre kőzáport zúdítottak, akik a bör­tönökben is tűrhetetlenül hit­tek a marxi—lenini eszmék győzelmében. Igazuk volt. Tud­ták, hogy az új, a jobb győz, a régi, a rosszabb felett! Honnan merítették ezek az emberek az erőt, a bátorságot? Miért nem féltek a brutális cselekedeteikről messze földön ismert „kakastollasoktól" azok az andódi (Andovce), lajoshal­mi (Ľudovítovo) és szímői asz­szonyok, akik Nagy elvtárs ve­zetésével a kapanyélre tűzött piroskendőkkel körülvették a palárikovói uradalom igazgató­sági épületét és béremelési kö­veteltek? Akkor is az úr hát­rált meg, mert írásban köte­lezte magát az 5,50 koronás napszám 9 koronára való eme­lésére. — Honnan vettük az erőt, bá­torságot? — gondolkodik el Nagy Béla elvtárs. Akár hiszi, akár nem, a marxizmus—leni­nizmus előre, az új világ felé mutató tanaiból. Mert mi a pártgyűléseken tanultunk, ké­peztük magunkat. Együtt dol­gozott velünk Szímőn egy Bo­ros nevű elvtárs. Bújta a köny­veket. Olvasta a Tőkét, és azo­kat a műveket, segédanyago­kat, amelyeket a párt illegáli­san juttatott el az alapszerve­zetekhez. Amikor a pártgyűlé­seken megbeszéltük a legfon­tosabb tennivalókat, tanultunk. Boros elvtárs felolvasott, ma­gyarázott, mi pedig gondol­kodtunk, kerestük az új fogal­mak közötti összefüggéseket. A párttagnak állandóan képeznie kell magát. Nemhiába mondota Lenin elvtárs: „Tanulni, tanul­ni, tanulni." Az 1968-as esemé­nyek előtt többször is szóvá tettem, hogy három éven ke­resztül nem rendeztek pártok­tatást. És mi lett az eredmény? Mindnyájan jól tudjuk . . . A kosúti sortűz utón Nagy elvtársat vasra verve szállítot­ták a komáromi fogházba. A faluban maradt kommunisták bekapálták a földjét, segítettek a családjának. Tudomást szer­zett arról, hogy az elvtársak nem hagyták cserben a csa­ládját, s ez új erőt adott neki. Nagy Béla elvtársat a párt­ban kifejtett sokéves munkájá­ért többször kitüntették. A ko­máromi járási pártkonferencia résztvevői úgy határoztak, hogy a kerületi pártkonferencián is részt vesz. — Szeretnék felszólalni — mondja a búcsúzásnál. Elismeré­semet akarom kifejezni e nagy fórum előtt azért, hogy pártunk bölcs vezetésével a második vi­lágháború óta eltelt történel­mileg rövid idő folyamán mind a dolgozó parasztságnak, mind az ipari munkásoknak sikerült elsajátítaniuk a legkorszerűbb technikát, melynek alkalmazá­sával elértük azokat a gyönyö­rű eredményeket, melyekről mi, öreg kommunisták egykor a pajtákban, kovácsműhelyek­ben Illegálisan megszervezett gyűléseinken álmodoztunk és amelyekért a fegyveres csendő­rökkel fegyvertelenül, sokszor életünket kockáztatva harcol­tunk. KOM L OSI LAJOS A Klenči pod Cerchovemi E lektroporcelán dolgozói értékes kötelezettségvállalást tettek a CSKP 50. évfordulója tiszte­letére. Minden dolgozó havonta négy túlórát dolgozik le. A felvételen Mária Kutteberková a villanykályhához szükséges alkatrészeket munkálja meg. /Felvétel: I. Vlach — ÖSTÜf Fejlesszük erdeinket Az elmúlt évtizedben a kelet­szlovákiai erdővállalat által ke­zelt erdőterület több mint 18 ezer hektárral bővült. Az ere­deti terv 47 ezer hektáros terü­letnövekedéssel "számolt. A gyakorlat azt bizonyította, hogy az eredeti elképzeléseket fel» tétlenül szükséges átértékelni, s reális fejlesztési tervet kell kidolgozni az 1980 íg terjedő időszakra. Az erdőgazdaság fejlesztésé­re kedvezőtlenül . kiható prob­• Benjámin Brittent felkér­ték, komponáljon zeneművet a Concorde típusú repülőgépek „tiszteletére". Britten visszauta­sította a felszólítást, azzal az in­dokolással, hogy a repülőgép­zúgás és a hangsebességet meg­haladó gépek robbanásai szá­mára sohasem váltak ihlet for­rásaivá. „Én csak félek ezektől a gépektől — vallotta be Brit­ten —, s a félelem engem nem sarkal) alkotásra". lémák közül elsó helyen kell említést tenni arról, hogy az efsz-ek birtokában levő közel 30 ezer, s a magánkezelésben levő több mint 11 ezer hektár, erdőterületen nagyon hiányo­san teljesítik a fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat. Példá­ul az 1968 — 70-es évek folya­mán az erdősítés tervét 29 szá­zalékra teljesítették az említett erdőtulajdonosok, s nagyon érezhető mulasztásokat követ­tek el a tervteljesítés egyéb szakaszain is. Az erdőgazdaság fejlesztési terve számol azzal, hogy a szo­cialista és állami erdőgazdál­kodás megszilárdul, s egyre in­kább megteremtődik az előfel­tétele annak, hogy az egyéni kezelésben álló erdők folya­matosan átmenjenek állami gondozásba. Az új ötéves terv időszaká­ban Kelet-Szlovákia területén közel 683 millió koronát fordí­tanak az erdőgazdaságok fej­lesztésére. (ItaHfc)

Next

/
Thumbnails
Contents