Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének javaslata A CSKP XIV. kongresszusának az 1971 1975. évi népgazdaságfeilesztési tervre vonatkozó irányelvei A munkásosztály győzelme, amely 1948 februárjában tetőzött, megnyitotta Csehszlovákia szocialista fejlődésének útját. Népgazdaságunk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a tervezett átépítés és a gyors felemelkedés útjára lépett. A szocialista termelési viszonyok és a Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő szövetség, és az ezekkel kialakult együttműködés, továbbá a központi tervirányítás érvényesítése lehetővé tette, történelmileg rövid idő alatt, a szocializmus hatalmas anyagi-műszaki bázisának kiépítését. A nemzeti jövedelemnek több mint három és félszeresre emelkedése — a háború előtti színvonalhoz viszonyítva — következtében 1948—1970-ben háromszorosan nőtt a személyi fogyasztás. Olyan vívmányokat értünk el, amelyeket csak a szocialista társadalmi rend nyújthat. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nemzeti jövedelemnek egy főre számított magas terjedelmével azok közé a fejlett országok közé tartozik, amelyek magas színvonalú iparral és építőiparral, intenzív mezőgazdasági nagyüzemi termeléssel, sűrű közlekedési hálózattal és viszonylag széles tudományos kutatási alapokkal rendelkeznek. Megszűntek a lényeges ellentétek a gazdasági területen, az ország egyes körzetei között, valamint a város és a falu életszínvonala között is. A társadalombiztosítási rendszer a lakosság minden rétegére vonatkozik. Az oktatásügy, a kulturális berendezések, az egészségügyi-higiéniai gondoskodás magas színvonalú és döntő többségében díjtalan. A szocialista építés bonyolult müve, amelyet az imperialista diverzió ellen vívott éles küzdelem és az egészen új problémák megoldását követelő feltételek között valósítottak meg, nem kerülhetett ki bizonyos fogyatékosságokat és nehézségeket. A népgazdasági nehézségek a legkifejezőbben a 60-as évek kezdetén váltak láthatókká. Csehszlovákia Komjnunista Pártja — a hibákat felszámolandó — számos intézkedést fogadott el. Ezek nem kö vetkezetes megvalósítása, valamint a párt akkori vezetőségének eszmei lazasága teret nyitott a jobboldali és antiszociallsta erők destruktív tevékenysége számára, s ez 1968-ban és 1969-ben a szocialista társadalom és a népgazdaság irányítása alapelveinek revíziójához és felbomlásához vezetett. Az 1969 áprilisában elfogadott határozott Intézkedések, amelyek a párt és a szocialista állam népgazdaság-irányítási vezető szerepének megszilárdítását célozták, megfékezték a népgazdaság válságos fejlődését. A párt nagyra értékeli azt a támogatást, amellyel politikája a dolgozók részéről találkozik. E politika helyességét igazolják az 1970. évi tervteljesítés eredményei, valamint az 1971. évi kezdet, amelynek sikeréhez hozzájárulnak a párt 50. évfordulója és XIV. kongreszszusa tiszteletére vállalt kötelezettségek és a versenymozgalom. Csehszlovákia Kommunista Pártja a történelmi tapasztalatokból és az elért eredményekből kiindulva köztársaságunkat a további felvirágoztatás és jólét felé vezeti. Gazdaságpolitikájának a legközelebbi öt évre vonatkozó céljait fejezi ki az ötödik ötéves terv irányelve. I. A népgazdaság fejlődése a CSKP XIII. kongresszusa után A CSKP XIII. kongresszusa olyan időben jelölte ki a népgazdaság további fejlődésével összefüggő feladatokat, amikor az ökonomika alapjában véve már leküzdötte a harmadik ötéves terv alapvető arányai felbomlása által okozott stagnálást. A népgazdaságfejlődés céljaként jelölte meg az arányok megerősítését, a tudomány és technika kifejezőbb érvényesítését a népgazdasági gyakorlatban, és olyan szerkezetmődosítás realizálását, amely nemcsak a termelés igényelt fejlődéséhez járul hozzá, hanem a szakosítás, a nyersanyag és az élőmunka megtakarításának növeléséhez, és a termelőberendezések hatékonyabb kihasználásához. A népgazdaság, valamint a gazdasági hatékonyság növelése volt hivatva kialakítani a kedvező feltételeket és a tervirányítás tökéletesebb rendszerét is. Az 1966—1970. évi gazdasági fejlődés feltételei rendkívül bonyolultak voltak. 1966—1967-ben kifejezően tapasztalható volt az a törekvés, amely a fejlődés dinamikájának gyorsulását szolgálta. Az ipari termelés évente átlag 7,2 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 8,4 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 7,2 százalékkal nőtt. A forrásokat lé nyegében képzésükkel összhangban osztották el. Az 1966. évi eredmények gazdasági fejlődéséhez hozzájárult a tervirányltási rendszernek a CSKP KB 1965. januári határozata értelmében végrehajtott tökéletesítése is. A dolgozók figyelme mindenekelőtt a gazdasági kérdések, és a belső tartalékok kihasználása iránt fokozódott. Az anyagi források nagyobb kialakítását és a népgazdasági alapvető kapcsolatok kedvezőbb fejlődését nem kísérte az eszközök összpontosítása a gazdaságfejlődés néhány komoly problémájának megoldása. Ez a legkifejezőbben a tüzelőanyagbázisok területén volt tapasztalható. A szakágazat további fejlesztéséhez szükséges beruházási tevékenység korlátozása súlyos zavarokat okozott a tüzelőanyag- és energiaellátásban. E zavarok áthidalása a következő években nagy eszközöket és igyekezetet követelt. Kedvezőtlennek bizonyult a nagykereskedelmi árak 1967. január elsejei módosítása is, ami többek között lehetővé tette a vállalatok jelentős részének, hogy jogtalan anyagi forrásokat alakíthassanak ki. Ez meggyengítette a gazdaságosságra irányuló gondoskodást és a bérfegyelem, valamint a beruházási fegyelem lazulásához vezetett. Ennek következtében a népgazdaságban egészségtelen nyomasztó tényezők váltak láthatókká, s kialakultak a további évek fejlődésének kedvezőtlen irányai. A politikai válság, a jobboldali opportunista és antiszocialista nézetek befolyása és növekedése akadályozta a gazdaság továbbfejlődését 1968-ban és 1969 elején, jelentősen felbomlasztották a központi gazdasági tervirányítás szocialista rendszerét és a népgazdaság arányos fejlődését. A kaotikus ős inflációs fejlődés követ-^ keztében alapvetően felbomlott a kapcsolat az állam és a vállalatok között, valamint a nemzeti jövedelem alakulásának, felhasználásának és a bérek növekedésének alapvető proporciói is. A névleges bérek gyors növekedése nem járult hozzá a munka differenciált jutalmazásának elmélyítéséhez, sem ahhoz, hogy a dolgozók anyagilag fokozottabban legyenek érdekelve a munka eredményében. Ellenkezőleg, a meglazult munkaerkölcs és a kiskereskedelmi árak növekedésének hatására fokozódott a további bérmódosítás igénye. Láthatókká váltak az új nivellizációs tendenciák. A lakosság jövedelme 1968—1969-ben évente több mint 11 százalékkal, a létfenntartási költségek pedig évente nagyjából 2,5 százalékkal nőttek. Ugyanakkor azonban az ipari termelés átlagos évi növekedése 1966-hoz és 1967-hez viszonyítva csupán 5,3 százalék volt. A személyi fogyasztás gyors növekedése — gyorsabb ütemű volt a nemzeti jövedelem növekedésénél — a belkereskedelem egyensúlyának jelentős romlásához, és a lakosság ellátásában be következett súlyos zavarokhoz vezetett. Az építkezési beruházások inflációs, ösztönös fejlődése következtében a beruházási költségek 1968-ban 10 százalékkal, 1969-ben pedig 17 százalékkal nőttek. A befejezetlen építkezések száma szüntelenül nőtt és egyre lassúbbá vált az új kapacitások üzembe helyezése. Az építkezések tárgyi szerkezete eltért az eredeti célkitűzésektől. A belső arányok felbomlása hatást gyakorolt a külső gazdasági kapcsolatokra is. A szokványos importszükséglet terjedelme meghaladta az export által kialakított lehetőségeket. A népgazdaság fejlődését egyre jobban befolyásolta a piaci gazdálkodás elmélete, az árak inflációs hevességgel nőttek, jelentős mértékben érvényesültek a csoportérdekek és terebélyesedett a spekuláció. Ugyanakkor hanyatlott a munkafegyelem és a munkaerkölcs. A CSKP új vezetőségének 1969 áprilisa után mindenekelőtt ezt a válságos fejlődést kellett megfékeznie. A CSKP KB 1969 májusi realizációs irányelve erélyes intézkedések foganatosítását határozta el, amelyek kivezették az országot a politikai válságból és a gazdasági káoszból. Politikai küzdelemben kellett legyőzni a jobboldali és antiszocialista erőket, leküzdeni a revizionista elméleteket, felújítani az egyensúlyát vesztett állami és gazdasági irányítást, a központi tervezést, és a figyelmet a tartalékok mozgósítására, a termelés növekedésére kellett összpontosítani. A CSKP KB abból indult ki. hogy a kialakult helyzet nem oldható meg az életszínvonal terhére, hanem csupán az anyagi források alakulásának fejlesztésével. A gazdaságfejlődés eredményei — 1969 második felében, de különösen 1970-ben — bizonyítják, hogy a CSKP új vezetőségének céltudatos gazdaságpolitikája eredményes volt. Felújult a párt gazdasági vezető szerepe. Az állami népgazdasági terv ismét a szocialista bővített újratermelés folyamatát irányító alapelv. Gátat vetettek az inflációs fejlődésnek, kielégítették a belső piacot, s felújult a bizalom a korona vásárlóereje Iránt. 1970-ben sikerült az ipari tervfeladatokat túlteljesíteni, s ugyanakkor a munkatermelékenység teljes mértékben fedezte az ipari termelés növekedését. A lakosság pénzjövedelmének alakulása megfelel az értékek kialakításának. Elértük a globális összhangot a lakosság részéről megmutatkozó kereslet és a kínálat között, feltöltöttük a belkereskedelmi készleteket, amelyek az előző években kimerültek, s részben "javult az áruszerkezet is. Realizáltuk a nyugdíjak módosítását, bevezettük az anyasági illetéket. Az építkezési beruházások szakaszán sikerült betartani a gazdaságilag hasznos mércét, irányítani az ágazati szerkezetet és megfékezni a befejezetlen építkezések növekedését. Első ízben sikerült egy év alatt több mint 100 000 lakást építeni. A mezőgazdasági termelési tervet teljesen teljesítették. Kifejezően javultak a külkereskedelmi eredmények, bár az 1968-as és az 1969es év kedvezőtlen hatását csak részben sikerült felszámolni. így az ötödik ötéves terv kezdete számára kialakult a kedvező kiindulóbázis. A konszolidálás időszakának gazdasági eredményei egyidejűleg kedvező befolyást gyakoroltak az 1966—1970. évi gazdasági eredmények egészére is. Az 1966—1970. évi gazdasági fejlődét nem volt kiegyensúlyozott. A viszonylag kedvező kezdet után a jobboldali opportunista erők hatására nemcsak elfecsérelték a népgazdaság intenzívebb fejlődésének lehetőségét, hanem ellenkezőleg: az ösztönösség és a koncepció hiánya vezette a népgazdaságot a mély válság szélére. Kedvező változást csak a CSKP új vezetőségének céltudatos és energikus intézkedései hoztak. Ezek az intézkedések tették lehetővé a gazdasági helyzet aránylag gyors javulását. 1966—1970-ben a nemzeti jövedelem nagyjából 39 százalékkal nőtt. De az elért dinamika révén sem sikerült a kívánt mértékben biztosítani a népgazdaságfejlődés effektivitását, és nem sikerült megoldani múltban gyökerező szerkezeti problémáit. A munkaidőalap ki használása az iparban csökkent. Romlott az állóalapok kihasználása is, és a műszakok száma a gépiparban 1,31-ről 1,24-re csökkent. Az ipari termelés — a munkatermelékenység 29 százalékos növekedése mellett — 39 százalékkal nőtt. Az átlagbérek 33 RTSzalékkal nőttek. Tov.Waz ipari termelésben a gépipar és a vegyipar aránya. A tüzelőanyag- és energetikai bázis terén nőtt a cseppfolyós és a gáztüzelőanyagok szerepe, a közszükségleti ipar jobban alkalmazkodott az igényekhez, mint az előző években. Nagyobb mértékben kezdték érvényesíteni a műszaki haladást az iparban, az építőiparban és a közlekedésben A mezőgazdaság a népgazdaság jelentős stabilizációs tényezőjévé vált. Termelése az utolsó öt esztendőben az előző ötéves tervhez viszonyítva 19 százalékkal nőtt. A gyors növekedés lehetővé tette, hogy nőtt a műtrágyaszállítás, elterjedt a mezőgazdasági kultúrák nagyhozamú fajtáinak alkalmazása, s fejlődött a takarmánygyártó ipar. Az új gazdasági feltételek is jelentős szerepet játszottak. Továbbra is probléma marad a dolgozók kedvezőtlen életkorösszetétele, ugyanis a munkaerők létszámának csökkenését nem sikerült idejekorán korszerű technológiával és technikával helyettesíteni. Az SZSZK népgazdasága 1966-1970ben gyorsabban fejlődött, mint a CSSZK népgazdasága. Ezáltal a szlovákiai gazdasági színvonal tovább közeledett a CSSZK színvonalához. Az SZSZK részvétele az ipari termelésben — országos viszonylatban — 21 százalékról 24 százalékra, a mezőgazdasági termelésben 30 százalékról 32 százalékra nőtt. 1965ben Szlovákiában az egy főre jutó ipari termelés 59 százalék, 1970-ben már 69 százalék volt, a mezőgazdasági termelés 1961—1965-ben átlagosan 98, 1970-ben tnár 104 százalék volt. A foglalkoztatottság Szlovákiában gyorsabban nőtt, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban, csökkent a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók aránya és nőtt az iparban, az építőiparban és egyéb ágazatokban dolgozók aránya. 1966—1970-ben Csehszlovákiában lényegesen emelkedett az életszínvonal. A lakosság személyi fogyasztása 30 százalékkal, a lakosságnak díjtalanul — a társadalmi szükségletek keretében — nyújtott termékek és szolgáltatások terjedelme közel 50 százalékkal nőtt. Csökkent a munkaidő, és általában bevezették az ötnapos munkahetet. Ennek következtében a heti két összefüggő szabad nap révén jelentősen bővült a dolgozók szabad ideje. Az ésszerű táplálkozás elveivel összhangban az élelmiszerszükségletünkben növekedett az állati eredetű termékek és csökken a gabona és a cukor fogyasztása. Az egy főre jutó húsfogyasztás 1970-ben nagyjából elérte a 72 kg-ot, a tejfogyasztás 17 százalékkal, a tojásfogyasztás pedig 13 százalékkal nőtt. Egyidejűleg jobb minőségű textil- és ruházati cikkek kerültek piacra. A lakáshelyzet javulásához hozzájárul 435 000 lakás építése, a lakótelepek jobb felszerelése, a lakásalapok fokozott karbantartása és korszerűsítése. Az új lakások átlagosan nagyobbak (1964ben: 37,5 négyzetméter, 1969-ben 41,1 négyzetméter), és belső felszerelésük is jobb. Az egyéni családiház-építés fejlődését kedvezően befolyásolta a széles körű anyagi és pénzügyi segítség, mint amilyenek például a kölcsönök, az állami hozzájárulás, az adókedvezmények, a leegyszerűsített építésrendészeti ügyvitel és a kedvezményezett nyersanyagellátás stb. Bővült a háztartások felszerelése is. Például 1965-ben a háztartások 30 százalékában, 1970-ben már 60 százalékában volt hűtőszekrény, 1965-ben a háztartások 51 százalékában, 1970-ben 75 százalékában volt televíziókészülék. 1960-ban minden huszadik háztartás tulajdonában volt személyautó, 1970-ban már minden hatodik háztartás rendelkezik járművel. 1965-höz viszonyítva az iévi átlagos nettó nominális bér 4000 koronával, a földművesszövetkezetek dolgozóinak tiszta jövedelme átlagosan 6000 koronával nőtt. Ezzel a földművesszövetkezeti dolgozók átlagos nettó pénzjövedelme megközelítette a munkások és az alkalmazottak jövedelmének 88 százalékát, s egész jövedelme (beleszámítva háztáji gazdálkodásuk jövedelmének felét), egyenlő a munkások és az alkalmazottak jövedelmével. Számos intézkedést fogadtak el a társadalombiztosítás javítása érdekében. Folytatták az alacsony nyugdijak emelését, módosították az ellenállási mozgalom részvevőinek és a szövetkezeti parasztságnak a nyugdíjbiztosítását. A szövetkezeti parasztság nyugdíjbiztosításáról szóló szabályrendelet értelmében az ilyen nyugdíjasok száma 204 ezerrel nőtt. Az intézkedések következtében a nyugdíjasoknak 1970-ben 4 milliárd koronával többet folyósítottak, mint 1965-ben. A dolgozók és a szövetkezeti tagság betegbiztosításában is számos javítást realizáltak. A fizetett szülési szabadság időtartama 22 hét helyett 26 hét, és a nettó bér 90 százalékára emelték a szülési szabadság idején folyósított járadékot. Ugyanakkor 1000 koronára emelték a gyermek sSületése alkalmával kifizetendő egyszeri segélyt. Ezenkívül havi 500 korona segélyt fizetnek a két- és többgyermekes dolgozó anyáknak, akik a szülési szabadság letelte után gyermekükről egyéves koráig otthon gondoskodnak. Nőtt a családi segély összege. Ezek az intézkedések évi 3 millió koronával növelték a lakosság említett csoportjának jövedelmét. (Folytatás a 4. oldalon)