Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám, csütörtök

A Az Énekes madár bemutatója előtt Tamási Áron Énekes madarának két szövegváltozata fekszik előttem. Az első az 1934-ben, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet ál tal Tornaiján (Šafárikovo) kiadott szöveg, a másik a szerző által átdolgozott — átdolgoztatott?! — 1956-os változat. A kettő között nagy a különbség. Ugyanaz a mű — és mégis más. Az 1956-os változat erénye, hogy — ahogy b'éja Géza írja — „a szerző helyenként túlzottan kacskaringós stílusát kiegyengette." Viszont hiányzik belőle az a tiszta költészet, amely az első, eredeti szöveget a népmesék kozmikus világába emeli, de úgy, hogy kapcsolata egy pillanatra sem szakad el a való világtól. így — a két változatot lapozgatva — nem nehéz egyetérteni Féja Gézával: „kitartok az Énekes madár eredeti szövege mellett". De nézzük közelebbről. Az 1934-es szöveg expozíciója; „Mindenkinek közhírré tétetik, hogy a kártevő varjak erősen elszaporodtak, melynélfogva őköt lövöldözni kell! Akinek pedig nincs pus káia, az próbálja meg kővel eltalálni, de legalább a riogatás mindenki részéről kötelezővé tétetik." Az ötvenhatos kiadás indítása: „Hirdetmény! Mindenkinek közhírré tétetik, hogy: Elő'ször! Ma este a szomorkodásra tilalom vettetik! Ez oknál fogva, bárki legyen, öreg és fiatal, kíváncsi figyelmét a háta mögé vesse, vagyis érre a házra. Másodszor! Mert ebben a házban az irigy emberek és az ártatlan szívek között nagy háború lesz! Mely háborúban az ifjú szerelmeseket maga a borongós ég is, egy-egy kicsit, megsegíti!" Ügy vélem, a különbség kézenfekvő. A „kártevő varjak" elszaporodása: költészet és jelkép a mese szintjén. A hirdetmény — hirdetmény marad. Nem emelkedik — mert nem emelkedhet — az előbbi fogalmazás magaslatára. S nincs kérdés utána, míg a „kártevő varjak elszaporodása" után valaki azt kérdi: „Hát az emberi varjakkal mit csináljunk?" Tulajdonképpen ez az egész mű alapkérdése. Tamási énekes madarai, Magdó és Móka tisztaságukkal, szerelmükkel adják meg az egyetlen lehetséges választ. Az első felvonás végén mondja Móka: „Nono, ne olyan sebesen! Mert igaz, hogy ti négyen vagytok varjak, s mi csak ketten kis madarak, de én már láttam olyant, hogy a kicsi madár legyőzte a nagy varjútl" Már említettem, hogy az ötvenhatos átdolgozásnál majdnem teljes egészében kimaradtak a mese- és folklórelemek. Például hiányzik a boszorkány, aki „amikor a Hold utolsó pereme is bemegy a felhők mögé, abban a pillanatban, fekete kecske képében, belöki fejével a kaput, főn néhány lépést, akkor megáll és körülnéz, majd hír telén bukfencet vet, s mint fekete ruhás vénaszszony áll talpra .. " Majd: „Hosszú fekete szőrtincset vesz elő, meggyújtja, s azzal végigfüstöli a ház oldalát..." Közben átkot mond: „Dicsőséges szőre erős bakördögnek: hervaszd el füstöddel a jóság rögyeit és gerjeszd fel szagoddal a fiatal vért" stb. Ez a boszorkány, azon túl, hogy kimaradt, másként is elég problémát okozott. Ugyanis az Énekes madár-ban — az első változatra gondolok — mindennek megvan a maga ellentétpárja a mese törvényei szerint. Csupán ez a boszorkány van magában, táncol, pörög, bukfencet vet, átkot szór büntetlenül és szabadon. A kérdés az volt: kit, Próbarészlet vagy mit állítsunk szembe vele, hogy a megbillent egyensúly helyreálljon. A megoldást a darabon belül kellett megtalálni. S az eleve adott volt a darab építkezésének logikájában. Ha Tamási a való világból minden nehézség nélkül a legtermészetesebb mozdulattal lép át a mesébe, nem kellett más,' csupán ezt az utat végigjárni. Átlépni a való világból a mesébe, ahol a fák és virágok elmozdulnak helyükből, beszélnek, énekelnek, segítik a jóért küzdő hőst, oltalmazzák, védik — a mi esetünkben — a gonosz varjak, embervarjak elől. Ha a diófa, amely Mókát Lukács és Máté elől elrejti, hirtelen emelkedni kezd, akkor a napraforgók is elindulhatnak helyükről Magdót védve, annál is inkább, mert a szerzői utasítás szerint „a napraforgók, végig a kert mellett, hajlonganak Magdolna felé". így állítottuk a boszorkánynyal szembe a napraforgókat. A fekete kecske képébe megjelenő boszorkány rontó szándéka ellen a napraforgók tisztaságát. Nem szövegben, de mozgásban, táncban. A cél és a szándék egy volt: megőrizni, viszszaállítani az Énekes madár folklórelemeit. Az Énekes madár zárójelenelének két változata közül is az elsőt hagytuk meg. Az 1956-os kiadás így zárul: „Hirdetmény! Nagy örvendezéssel adatik hírül, hogy: először: Eme házból kél madarat kirepülni láttak az égi csillagok! Másodszori Az elrepült két madarat tilos a jövendőben zavargatni! Harmadszor! Minden jó léleknek szép álmok kívántatnak." Az Énekes madár főbb szerepeit Kövesdi Szabó Mária, Gombos Ilona, Szabó Rózsi, Csendes l.ász ló, Lengyel Ferenc és Várady Béla játsszák. A zenét Ág Tibor szerezte, a koreográfia Quittner fános munkája. Rendező Beke Sándor. Az Énekes madár bemutatója április 15-én lesz Kosicén. GAl, SÁNDOR SZTRÁJKKAL VÉDEKEZTEK A szlovákiai földmunkások 50 év előtti általános sztrákja Szlovákiában 1920-tól gyors ütemben fejlődött a forradalmi mozgalom, s ez megteremtette a feltételeket a lubochiíai kongresszus összehívásához. A szlovákiai mezőgazdasági munkások harca része volt az igazságos társadalmi rendért folytatott küzdelemnek, amelynek élén az ipari munkásság állt. A mezőgazdasági munkások 1919—1920-ban sok tapasztalatot szereztek az osztályharcokban, közvetlen hatást gyakorolt rájuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szovjet kormány első intézkedései. A mezőgazdasági proletariátus helyzete ebben az időben rendkívül nehéz volt. A mezőgazdasági munkások szerződés nélkül dolgoztak, családjaik nyomorban éltek, sok helyen éhínség fenyegette őket. Elégedetlenségüket sztrájkban és más tiltakozó akciókban fejezték ki. Ezek közül a legjelentősebb az 1921. évi áprilisi általános sztrájk. 1920 decemberében tárgyalások kezdődtek a szlovákiai földmunkások bér- és munkaviszonyainak szabályozásáról. A tárgyalások eleinte kedvezően alakultak, de a sikertelen decemberi általános sztrájk után a nagybirtokosok megváltoztatták állásfoglalásukat és a tárgyalások hosszabb huzavona után áprilisban megszakadtak. A kollektív szerződést nem kötötték meg, s így a földbirtokosok saját akaratuk szerint csökkenthették munkásaik bérét. A kommunisták által vezetett Föld- és Erdőmunkások Szövetsége azon a nézeten volt, hogy ezek után a mezőgazdasági munkások már csak általános Öt koronáért Párizsba Nagy a kereslet a Szlovák Képzőművészeti Alap sorrendben már nyolcadik sorsjátékának sorsjegyei (iit korona darabja) iránt. A nyereménysorsolás májUK 4 én lexx Zi linán. Ezzel egy időben kisorsolják a 23 017 tárgyi nyereményt és prémiumot, amelyeknek összértéke 2 millió korona. A két, 110 000 korona értékű első díj: szobaberendezés, eredeti alkotások, Skoda luxus személygépkocsik és egy franciaországi turistaút, ät koro náérl utazhat tehát Franciaország ba, s megnézheti Párizsban Nona Lisa képét, ezenkívül ellátogathat Franciaországban a Loire folyú testűi vidékére. (c. v.) sztrájkkal harcolhatják kí igazságos követeléseiket, és felhívására április 15-én kitört a földmunkások általános sztrájkja. A sztrájk 11 megyében terjedt el. A földbirtokok idénymunkásai és gazdasági cselédjei beszüntették munkájukat a Nyitra, Bratislava, Komárom, Košice és más megyékben. A sztrájk a galántai járásban öltötte a legnagyobb méretet, itt kb. 3600 földmunkás sztrájkolt. A galántai csendőrök aggodalommal jelentették feletteseiknek, a sztrájkolok olyan radikálisak, hogy vezetőik letartóztatása esetén erőszakkal védelmeznék őket. A mozgalom az ipari üzemek közelében volt a legerőteljesebb és ott, ahol a bratislavai kommunisták, köztük Nagy Gyula elvtárs agitált a földmunkások körében. Töblí helyen, így Diószegen, Níigymegyeren, Nyítrán az ipari munkások sem dolgoztak, hogy így támogassák á földmunkások mozgalmát. A hatóságok határozottan felléptek a sztrájkolok ellen. Pusztafödémesen, Ögyallán és más községekben összetűzések voltak a sztrájkolók és a csendőrök között. A burzsoázia, amely 1920 de-, cemberében győzelmet aratott a munkásosztály felett, s ezzet megerősítette hatalmát, a mezőgazdasági munkások sztrájkját is leverte. A sztrájkolók egyik követelését sem teljesítették. A sztrájk szervezői is több hibát követtek el. Nem tudták kihasználni a sztrájkolók nagy forradalmi lendületét, nem irányították egységesen az akciót, s így a harc nagy részben ösztönös volt, a sztrájkolók elszigetelődtek, ami megkönnyítette az államhatalomnak az egésr mozgalom leverését. Sokáig ha-: lógatták a legradikálisabb lépés — az állatok etetésének és fejésének beszüntetése — megvalósítását, Mire ezt elrendel-, ték, már késő volt. Április 24-én a sztrájk befejeződött, hnbái; egyes járásokban a munkások csak április 27-én folytatták a munkát. A sztrájk, melyben a hivatalos becslések szerint legalább 30 000-en vettek részt, sikertelen volt, de kifejezte a mezőgazdasági munkások forradalmi hangulatát és elégedetlenségét. A sztrájkot a következő idő szakban számtalan hasonló forradalmi akció követte, míg a parasztság a munkásosztály hő szövetségeseként kivívta nagy győzelmét és a szocializmus építésének útjára lépett. CSIZMÁK ESZTER 12. Tam, amint a központ visszaigazolta neki, hogy Kue-t az ország egyik távoli pontjára szállították el, azonnal jelentkezett a rendörségen. s jelentette, hogy eltűnt a lány. Xe és Vij igencsak bajban voltak az öreggel, mert először semmit sem értettek meg a néma mutogatásából, de végül is Tam lerajzolt egy lányfigurát, s áthúzta egy keresztvonallal, jelezve, hogy nincs már Kue. — Megszökött valami jóképű legénynyel — veregette meg Xe a néma vállát, s intett neki, hogy ne törődjön azzal a kis cseléddel. Tam a fejét rázta, s kézzel-lábbal magyarázta, hogy de igenis törődni kell vele, mert... És itt a homlokához csapott, mint akinek csak most jut eszébe, hogy tulajdonképpen miért is aggódik ö-a lány eltűnése miatt. Zsebébe nyúlt, s két tárra való pisztolytöltényt tett a hadnagy asztalára Kue kis selyemkendőjébe csavarva, s utána a hadnagy heverője alá mutogatott. Xe és Vij agyában egyszerre született meg a jelismerés: Kue partizán volt. — Azonnal jelenteni kell a kettes osztálynak — mondta Vij, de Xe elhúzta a szálát, jelezve, hogy nem tetszik neki az ötlet: — Éppen elégszer beszélgettünk a lány előtt nem éppen lényegtelen dol gokról. Jobb tehát — nézett Vij szemébe — ha hallgatunk mi is, legalább addig, amíg a lány nem hallat magáról. Tam-ot, a némát barátságos vállveregetés közben kituszkolták a szobából. Mutatták neki, hogy menjen csak haza és mérje tovább az italt. — Szóval ez a kis cafka volt... — mondta Xe, s ujjaival idegesen babrált az íróasztalon. — Azt hiszem a Da Nang-i tábor három év előtti felszabadításához is ez a lány szállította az információkat. Ha ezt valaha megtudják a központban .. — Akkor fújtak a körzeti parancsnoki reményeknek — mondta Vij lehangolóan, hiszen parancsnokával réges régen megegyeztek már, hogy amenynyiben Xe-t körzeti parancsnokká nevezik ki a rövidesen nyugdíjba menő főnök helyére, akkor helyére Vij lép előre. Meditálásra nem sok idejük volt. Néhány perc múlva csengett a telefon, s á kettes elhárítási osztálytól Xe-t kérték. A vonal túlsó végén Boa alezredes ordított, szabotázzsal vádolta őket. Xe nem értett az első percben semmit. Ezt eléggé körülményesen közölte is az alezredessel, mire az egész közérthetően felvilágosította, hogy az aknazár telepítéséhez nélkülözhetetlen anyagokat szállító szerelvényt éjszaka felrobbantották. — Magukat szó nélkül főbe kellene lőni — üvöltötte az alezredes, s lecsapta a kagylót. Xe egy ideig sóbálvánnyá meredve állt a telefon mellett, aztán, amikor már kissé felocsúdott, csak ennyit kérdezett: — Miért éppen minket? — Azt hiszem — mondta Vij — hogy Li őrnagy volt szíves megemlíteni az alezredesnek, hogy egy lányt éppen akkor hoztunk be magunkkal a városba, amikor az akció tervét közölték velünk. És sajnos arról sem feledkezhetett el az őrnagy, hogy a vonat számát és várható indulását éppen a kocsiban kérdezte meg ön az őrnagytól. — Ezek akkor is megőrültek odafenn — mondta Xe. — A vonat nem innen indult, s mi aligha tudtuk volna megakadályozni, hogy a partizánok tudomást szerezzenek róla. — Most már csak enyhíteni lehet az öreg haragján — mondta Xe, s máris szólt a telefonközpontnak, hogy hívják meg a kettő D osztályt, s jelentsék be, hogy Boa alezredessel szeretne beszélni. — És mit mond most neki? — Egyszerűen jelentem, hogy napok óta nyomozunk egy lány után, akiről pontos leírásunk van, s akit partizántevékenységgel gyanúsítunk. Természetesen azt is megemlítem, hogy a lány akkor kéredzkedett fel u kocsinkra, amikor Li őrnagy átadta nekünk az utasítást. — Mit érünk el azzal, ha jelenti? — Ha látják, hogy mi is dolgozunk,. talán megenyhülnek . .. * Tam meg volt elégedve magával. Ügy érezte, hogy hosszú ideig még a gyanú árnyéka sem férhet hozzá, sőtl[ Talán még gyakoribb vendégei lesznek Vijék. mert szó ami szó — állapította meg — mostanában kevéske anyagot tudott összekaparni a kocsmában. Kivéve persze a vonatügyet, de ebben is csak az első lépés volt az övé, a má{ sodikat Kue, a többit a Moszkitó-esoport tette meg. , Amint a gondolatsorban Kuehoz ért, egy kicsit összeszorult a szíve: mi lehet most a lánnyal? Vajon sikerült-e valóban biztonságba helyezni? Nem történhet-e meg, hogy elkonspirálta magát, s amíg a saját pozícióját erősítette, Kue-ra szabadította Diemék ko póit? Amint így gondolataiba merülve ballagott hazafelé, észre sem vette, hogy valaki szorosan a nyomában haladt, attól a pillanattól kezdve, hogy kilépett a parancsnokság kapuján. Cserjés, bozótos szakasz mellett vitt el az út. Tam csak itt figyelt fel valami gyanús neszre. Megállt. Nagyon vigyázott most arra, hogy ha bárki is figyeli a bokrok közül, ne jöhessen rá — észreveszi a környező világ zajait. Rágyújtott egy cigarettára. Ritkán dohányzott, de most Jólesett mélyen tüdőre szívni a füstöt. Semmit nem hallott. Továbbindult. Alig tett azonban néhány lépést, sziszegő hang ütötte meg a fülét. Lehatolt, mintha csak a saruját akarná megkötni, s abban a pillanatban álhú zott felette egy kés. I Folytatjuk j 1971. IV 15.