Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-14 / 87. szám, szerda

Az SZKP XXIV. kong resszusának határozata a Központi Bizottság beszámoló jelentésével kapcsolatban Miután meghallgatta és megvitatta L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának beszámoló jelentését a központi bizottság munkájáról, a XXIV. pártkongresszus elhatározta: Teljes mértékben jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati tevékenységét; jóváhagyja a központi bizottság beszámoló jelentésében foglalt javaslatokat és következtetéseket. A kongresszus javasolja valamennyi pártszervezetnek, hogy gyakorlati tevékenységében tekintse vezérfonalnak a beszámoló tételeit. A XXIV. pártkongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy az SZKP programjának, a XXIII. kongresszus által I A kongresszus nagy elismeréssel ' • értékeli az SZKP Központi Bizottságának a lenini külpolitika következetes megvalósításáért kifejtett tevé kenységét. A központi bizottság figyelmének tengelyében állandóan szerepeltek a szocialista világrendszer további összeforrasztására és fejlesztésére vonatkozó kérdések. A szocialista világrendszer, mint döntő antiimperialista erő, mint a béke és a társadalmi haladás bástyája, még jobban megszilárdult. Lényegesen megnövekedett a szocialista testvérállamok gazdasági potenciálja, erősödtek a szocializmus politikai alapjai, emelkedett népeink jóléte, tovább fejlődött kultúrájuk és tudományuk. igen gazdag kollektív tapasztalatok halmozódtak fel a szocialista építésre, a megérett társadalmi problémák megoldására, a szocialista vívmányok megvédésére vonatkozólag. A különböző nehézségek és bonyodalmak ellenére az uralkodó irányzat a szocialista országok barátságának és összefogottságának erősödése maradt. Sikeresen fejlődött és erősödött minden területen a Szovjetunió együttműködése a testvéri államokkal. Rendszeresebbé és sokoldalúbbá váltak az SZKP kapcsolatai a testvérországok kommunista pártjaival. Komoly sikerek születtek a külpolitikai tevékenység összehangolásában. A szocialista államok együttes javaslatai és politikai akciói kedvezően hatnak az egész nemzetközi helyzet fejlődésére. Az imperialista agresszorok sok tervét a szocialista államok aktív ellenakcióival sikerült meghiúsítani. A kollektív intézkedések eredményeképpen erősödött a Varsói Szerződés államainak katonai szervezete. A szövetséges államok fegyveres erői a felkészültség magas fokán vannak és a testvéri népek békés munkájának megbízható garanciáját nyújtják. Tovább fejlődött a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés a Szovjetunió és a szocialista országok között. A KGST-országok irányvonala a termelés nemzetközi szakosítására és az együttműködésre, a népgazdasági tervek szoros összeegyeztetésére, a gazdasági integrációra, a világszocializmus fejlődése objektív követelményeinek kifejezését jelenti. Sok történt a Szovjetunió és a szocialista országok kétoldalú kapcsolatainak további erősítésére. E kapcsolatok céljait és elveit erősítették meg a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményeikben. A kongresszus teljes mértékben helyesli és támogatja az SZKP KB és a szovjet kormány elvi lenini irányvonalát, és konkrét lépéseit a szovjet—kínai kapcsolatok területén. Olyan körülmények között, amikor a kínai vezetők a maguk sajátos, a leninizmussal összeegyeztethetetlen eszmei-politikai platformjával állnak elő, amely a szocialista országok elleni harcra, a nemzetközi kommunista és minden imperialistaellenes mozgalom megosztására törekszik, az SZKP Központi Bizottsága az egyetlen helyes álláspontra helyezkedett, a marxizmus—leninizmus elvei következetes védelmének, a kommunista világmozgalom egysége legteljesebb erősítésének, a szocialista haza érdekei védelmének álláspontjára. A kongresszus határozottan elutasítja a kínai propagandának pártunk és államunk politikáját rágalmazó koholmányait. Ugyanakkor pártunk síkraszáll a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közti kapcsolatok normalizálásáért, a szovjet és a kínai nép közötti jószomszédság és barátság helyreállításáért. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak megjavítása megfelelne mindkét ország alapvető, hosszú távú érdekeinek, a világszocializmus érdekeinek, az imperializmus elleni harc erősítése érdekeinek. kitűzött feladatoknak teljesítéséért vívott következetes és állhatatos harc eredményeként nagy sikerek születtek a kommunista építésben. A beszámolási időszak fontos vívmánya, hogy a népgazdaság további fejlődése és az ország védelmi erejének gyarapodása a városi és falusi dolgozók jólétének jelentős emelkedésével párosult. Sikeresen fejlődtek a szocialista társadalmi viszonyok, a szovjet demokrácia. Még jobban megszilárdult a munkások, a kolhozparasztok és az értelmiség erkölcsi-politikai egysége, a Szovjetunióban élő népek testvéri barátsága. A beszámolási időszak jellemzője volt, hogy tovább növekedett a kommunista párt vezető szerepe a szovjet társadalom életében. A szovjet nép forrón és egyI. A kongresszus teljes mértékben jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának tevékenységét, amellyel a testvéri országokkal együtt internacionalista segítséget nyújtott a csehszlovák népnek a szocializmus vívmányainak a belső ellenforradalomtól és az imperialista reakciótól való megvédéséhez. A csehszlovák események tapasztalata ismét figyelmeztetett arra, hogy fokozni kell az éberséget az imperializmusnak és ügynökségeinek a szocialista közösség országaiban kifejtett próbálkozásaival kapcsolatban, hogy következetes harcot kell vívni a jobboldali opportunizmus ellen, amely a szocializmus „megjavításának" álarca alatt igyekszik elsikkasztani a marxizmus—leninizmus forradalmi lényegét és szabaddá tenni az utat a burzsoá ideológia behatolása számára. A szocialista országok népeinek eltökélt, rendíthetetlen szándéka, hogy megőrzik és megvédik forradalmi vívmányaikat. A szocialista rendszer fejlődésének tapasztalata mind világosabban mutatja, hogy állandóan erősíteni kell a marxista—leninista párt vezető szerepét a szocialista társadalomban, állandóan tökéletesíteni kell a párt vezetésének formáit és módszereit, alkotó, marxista—leninista szellemben kell megoldani a szocializmus fejlődése időszerű problémáit. Oj erővel mutatkozik meg annak a lenini tételnek a helyessége, hogy a szocializmus sikeres építésénél a szocialista építés általános törvényszerűségeiből kell kiindulni, de figyelembe kell venni az egyes országok konkrét adottságait is. A kongresszus rámutat arra, hogy a szocialista rendszer közös volta, a szocialista országok népei alapvető érdekeinek és céljainak egybeesése a marxista—leninista pártok helyes politikájának esetén lehetővé teszi a szocialista világrendszer fejlődésének és erősödésének szakadatlan előrehaladását. A kongresszus megbízza az SZKP Központi Bizottságát, hogy tovább erősítse és fejlessze az együttműködést a szocialista országok kommunista és munkáspártjaival, mivel elsősorban ettől függ a szocialista világrendszer egysége és összeforrottsága; minden erővel szélesítse az együttműködést a szocialista államokkal a nemzetközi politika, a gazdasági kapcsolatok területén, így a gazdasági integráció területén is; erősítse a tudományos és kulturális kapcsolatokat. 2

Az elmúlt időszakban ismét meg• hiúsultak az imperializmus kísérletei, hogy megállítsák a világ forradalmi erőinek növekvő előretörését, megzavarják a szocializmus erősödését. Az imperialisták a nemzetközi színtéren folytatott agresszív politikájukhoz és az osztályuralom saját országaikban való megszilárdításához felhasználják a kapitalizmus állammonopolisztikus formáinak növekedését, az államközi gazdasági integrációt, a tudomány és a technika eredményeit. Az Imperializmus reakciós természete és agresszív törekvése mindennél élesebben az amerikai imperializmus politikájában jelentkezik, amely a népek függetlensége ős az egyetemes béke szempontjából a legnagyobb veszélyt, a társadalmi fejlődés legfőbb akadályát jelenti. Az Egyesült Államokra különösen Jellemző az agresszív külpolitikai irányvonal, a fokozódó mllitarízálódás, amely a világháború veszélyét hordozza magában. A háborúk és az agressziók erői aktívan tevékenykednek más imperialista országokban is. A mostani szakaszban, amikor a szocializmus a világ jelentős részében szilárdan megvetette lábát és szakadatlanul fejlődik, amikor a tőkésországokban növekednek a társadalom forradalmi átalakítását sürgető erők, amikor a nemzeti felszabadulásért vívott harc számos országban az egész kizsákmányoló, elnyomó rendszer elleni harccá alakul át, öntetűen támogatja a párt bel- és külpolitikáját. Még szilárdabbá és biztosabbá váltak a Szovjetunió nemzetközi pozíciói. Megnövekedett a szocialista világrendszer szerepe. A Szovjetunió és a szocialista testvérországok nagymértékben járultak hozzá a békéért és a népek biztonságáért folyó harchoz, növekvő befolyást gyakoroltak a nemzetközi erőviszonyoknak a béke, a demokrácia és a szocializmus javára való további megváltozására. Tovább erősödött és mélyült korunk alapvető forradalmi erőinek — a szocialista világrendszernek, a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgalomnak — a harci szövetsége. még jobban szembetűnik az imperializmus történelmi kilátástalansága. A kapitalizmus megpróbál alkalmazkodni az új feltételekhez, de ezzel nem tudja magát mint társadalmi rendszert stabilizálni. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyül. Az állammonopolisztikus fejlődés kiélezi a kapitalizmus összes ellentmondásait, lendületet ad a monopolellenes küzdelemnek. E harcban a Vezető erő a munkásosztály, amely mind nagyobb vonzóerőt képvisel a lakosság valamennyi dolgozó rétege számára. A munkásosztály és a dolgozó tömegek nagyszabású megmozdulásai olyan új osztályharcok előhírnökei, amelyek alapvető társadalmi átalakulásokhoz vezethetnek, ahhoz, hogy a munkásosztály, szövetségben más dolgozó rétegekkel, megszerzi a hatalmat. Folytatódik az ellentmondások kiéleződése a különböző tőkésállamok között. Fontos, hogy a béke és a társadalmi haladás pozícióinak szilárdítására jobban kihasználjuk a kapitalista rendszer általános válsága mostani kiéleződéséből fakadó lehetőségeket. Az SZKP a jövőben is ingadozás nélkül folytatja a tőkésországok munkásmozgalmával való egység és internacionalista szolidaritás politikáját. Az imperializmust mindjobban szorongatják azok az erők, amelyek a nemzeti felszabadító harcokban nevelődtek kí. A legfontosabb az, hogy a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelem sok országban gyakorlatilag mind a hűbéri, mind pedig a tőkés kizsákmányolási viszonyok elleni harccá nő át. A modern nemzeti felszabadító mozgalom élén azok az országok haladnak, amelyek a fejlődés nem kapitalista útjára léptek, vagyis a szocialista társadalom perspektívájában folytatják az építést. Mindjobban fokozódik a latln-amerikai népek antiimperialista harca. E kontinens számos népének életében fontos forradalmi-demokratikus változások történnek. Az SZKP változatlanul hü a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért küzdő népekkel való szolidaritás lenini elvéhez. Az eddigiekhez hasonlóan teljes támogatásunkra számíthatnak azok, akik a még megmaradt gyarmati rendszerek ellen harcolnak. A kongresszus külön jelentőséget tulajdonít a szocialista orientációjú országokkal való együttműködés kiszélesítésének. 3

A kongresszus megállapítja, • hogy az SZKP Központi Bizottsága a beszámoló időszakban következetesen folytatta azt az irányvonalat, amely a kommunista pártok marxistaleninista alapokon állló összeforrottságára irányul, szilárdan védelmezte a kommunista mozgalom internacionalista elveit Más marxista—leninista pártokkal együtt nagy munkát végeztünk az 1969-es nemzetközi tanácskozás előkészítésével és megtartásával kapcsoltban. Ez a tanácskozás fontos előrelépés volt a kommunisták nemzetközi egységének megszilárdítása, az összes antiimperialista erők konszolidálódása útján, jelentősen hozzájárult a marxista-leninista elmélet sok tételének fejlesztéséhez. Az SZKP az antiimperialista harc programjának megvalósítását — amely programot a tanácskozáson dolgoztak ki — fontos alapnak tekinti ahhoz, hogy szilárduljon a kommunista és munkáspártok akcióegysége, fokozódjék a kommunista mozgalom szerepe a modern világ fejlődésében. Az SZKP amellett van, hogy a szükségnek megfelelően a jövőben is össze kell hívni nemzetközi értekezleteket. A kongresszus megbízza az SZKP Központi Bizottságát, hogy továbbra is tántoríthatatlanul küzdjön a kommunista mozgalom összeforrottságáért, szerepének növeléséért az imperialistaellenes harcban, érje el a kommunista mozgalom mind szilárdabb politikai összeforrottságát és marxista—leninista eszmei egységét. A kongresszus úgy véli, hogy az antikommunizmus és a szovjetellenesség, valamint a jobboldali és „baloldali" revizionizmus és a nacionalizmus elleni harc továbbra is fontos, időszerű feladat marad. A kongresszus megbízza az SZKP Központi Bizottságát, hogy szélesítse és erősítse a fejlődő országok forradalmi — demokratikus pártjaival fennálló kapcsolatait, az általános imperialistaellenes harc érdekében mozdítsa elő közös akciók szervezését és az együttműködést a tömegszervezetekkel és tömegmozgalmakkal, a szocialistákkal és szociáldemokratákkal. Pártunk egyszersmind meg nem alkuvó harcot folytat minden olyan áramlat ellen, amely a munkásosztályt alá akarja rendelni a monopoltőke érdekeinek és alá akarja aknázni a dolgozóknak a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelmét. a A beszámolási időszakban az SZKP KB és a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtett, hogy kedvező külső körülményeket biztosítson a kommunizmus építéséhez a Szovjetunióban, hogy megvédelmezze a szocializmust, a népek szabadságát és a világbékét, hogy leleplezze és meghiúsítsa az agresszív imperialista erők cselekményeit. A Szovjetunió politikájában az agresszió erélyes visszautasítása mindenkor összekapcsolódott a megérett nemzetközi problémák rendezésére törekvő konstruktív fellépéssel, a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése lenini elvének következetes képviseletével. A kongresszus megbízza az SZKP Központi Bizottságát, hogy továbbra is folytassa azt az irányvonalat, amelynek célja az imperialista háborús és agreszsziós politikával való szembeszállás, a béke és a szabadság ügyét fenyegető , tervek leleplezése és meghiúsítása. A kongresszus teljességgel helyesli a központi bizottság és a szovjet kormány politikáját, amelynek alapján minden téren támogatja Vietnam, Laosz, Kambodzsa népeit az amerikai agresszorok és csatlósaik elleni igazságos harcukban. A kongresszus támogatja az említett országok törvényes képviselőinek javaslatait, amelyek az egyetlen lehetséges utat mutatják meg az indokínai problémák megoldásához. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány közel-keleti politikáját jóváhagyva, a kongresszus megbízza a központi bizottságot és a kormányt, hogy továbbra is folytassa azt az irányvonalat, amelynek célja az amerikai imperializmus által buzdított Izrael agressziójának céltáblájává vált arab népek támogatása, a haladó arab államokkal való szoros együttműködés fejlesztése. A Szovjetunió e térségben igazságos politikai rendezésre fog törekedni. E rendezés feltétele az izraeli csapatok kivonása az elrabolt területekről, a térség minden állama önálló létezési jogának megvalósítása, valamint a palesztinai arab nép törvényes jogainak kielégítése. Az egyetemes béke megszilárdításának és a feszültség enyhülésének egyik kulcsproblémája az európai biztonság megteremtése, a második világháború eredményeként kialakult területi és politikai realitások elismerése alapján. E téren komoly jelentősége van a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai további fejlődésének és elmélyülésének. Kontinensünk biztonságának megteremtése irányában fontos lépés volt a szovjet—nyugatnémet szerződés, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződés 1970-ben történt megkötése. E szerződések ratifikálása elő fogja mozdítani az európai helyzet egészségesebbé válását. Az európai helyzet további javulását hivatott előmozdítani az európai biztonság és együttműködés kérdéseinek megtárgyalására összehívandó értekezlet. A kongresszus megbízza az SZKP Központi Bizottságát, hogy ezután is következetesen valósítsa meg a gyakorlatban a békés egymás mellett élés elvét, bővítse a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat a kapitalista országokkal. A Szovjetunió hajlandó az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak fejlesztésére is, abból kiindulva, hogy ez egyaránt szolgálja a szovjet és az amerikai nép érdekeit, mind pedig az egyetemes béke érdekeit. A Szovjetunió egyúttal mindig határozottan fel fog lépni az Egyesült Államok agresszív cselekményei ellen. A kongresszus hiánytalanul jóváhagyja az imperializmus agresszív politikája ellen, a békéért, a népek biztonságáért és a társadalmi haladásért vívott harcnak a beszámoló jelentésben vázolt fő irányvonalait. (Folytatás az 4. oldalon)