Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

TELEFON Cseng a telefon. — Doktor úr, siessen, jöjjön ki hozzánk, a kislányomnak ma­gas láza van. — Milyen magas, kérem? — Negyvenöt, hat tized. — Akkor én felesleges va­gyok. Hívja a tűzoltókati LÉGYOTT — Hát nem ostoba a te férjed, hogy ilyen pocsék időben ki­megy a meccsre, amikor idehaza végignézhetné a televízión? (Erdei Kálmán rajza) TORNA Egy amerikai áruház kiraka­tában tábla hirdeti: száz dol­lárt fizetnek annak, aki olyat tud kérni, ami nem kapható az üzletben. Bemegy egy illető az áruház­ba és azt mondja: — Kérek egy olyan nőt, aki­nek magasabban van a térde, mint az orral Az áruház igazgatóját nem lepi meg a kérés és így szól: — Igenis, azonnal. Bessy, ké­rem csináljon gyorsan egy ké­zenállást! SKÓT VICC Két skót beszélget. — A ti városotokban nagyon híres futballcsapat volt régen. Mi történt, hogy most semmit sem hallani felőle? — Feloszlott a csapat — hangzik a válasz. — És miért? Kiöregedtek a játékosok? Vagy elpártoltak a szurkolók? — Dehogyis. Ellopták a lab­dát! IDEGGYÓGYÁSZNÁL — Jaj, doktor úr, a feleségem teljesen megőrjít! Képzelje, hat­van macskát tart a lakásban. Olyan szaguk van, hogy azt nem lehet kibírni! — Hát miért nem nyitnak ablakot? — Hogyne, hogy kirepüljön a kétszáz papagájom! PÁRIZS Madame vezet, férje mellette ül. Egy utcakereszteződéshez ér­nek. A hölgy méltatlankodik: — Rettenetesek ezek a gyalo­gosok, nézd összevissza ugrál­nak itt előttem" A férj csöndesen megjegyzi: — Ne sopánkodj, inkább gye­re le a járdáról! Ez is az is... Általában a nagyvárosban 61 e legtöbb kispolgár. A világon sok dolog van, ami sokkal értékesebb a pénznél. Csak meg kell tudni vásárolni. ... Tegnap este otthon egyedül tüntetést rendeztem magam el­len. ... Hason csúszva lehet legköny. nyebben felmászni az uborka­fára. ... A zsarnokot rendkívül bosz­szantfa az a tény, hogy ő is em­ber. ... Az halad előre a leggyorsab­ban, akit kergetnek. ... A nemzeti hagyományok kö­zül némely ember csak a lusta­ságot őrizte meg. tmmmmm BHBHHBBSBm TANÁR A KÉPTÁRBAN KfPMI S — ... én azért nagyon szeretném látni ennek a Picassónak az érettségi bizonyítványát! (MIKUS SÁNDOR rajza) GYERMEKVICC Siránkozó gyermek 611 az élelmiszerüzlet ajtajában. — Miért sírsz, kis­fiam? — kérdi részt­vevő hangon egy bá­csi. — Azért sírok, mert az anyukám leküldött vásárolni és most nem tudom, hogy mit mon­dott: Csaba, vegyél fél kiló gyulait, vagy azt, Gyula, vegyél fél kiló csabait... — No, ezen könnyű tegíteni — mondja mo­solyogva a bácsi. — Hogy hívnak, kisfiam? — Jenőke ... LÓSPORT Kovács áradozik: — Nagy öröm ért: tegnap a Gazember nevfi lóra tettem a lóversenyen és tízezer koronát nyertem! — £s ki adta a tippet? — A feleségemi Amikor eljöttem hazulról, azt kiabálta utá­nam: Már megint a lóversenyre mégy, te gazember?l DICSEKVÉS Vékony dongájú, nyápic vőlegény dicsekszik a menyasszo­nyának: — Képzeld, tegnap este futásra kényszeritettem egy tíztagú huligánbandátl — János, hát ez hihetetlen! — Pedig így vanl Én futottam siói, ők meg futottak utá­nam . PÁRBESZÉD — Mikor megvettem magától az autó­mat, kötelezte magát, hogy minden tört részt pótol. — Állom a szavamat. Mi tört el? — Az alsó állkapcsom, egyik sípcson­tom és az orrom ... ABSZOLÚT — Tudod mi az abszolút balszerencse? — ? — Ha valaki magúbaroskad és mellé­esik ... ummm mmmmmmmmm^mm NAGYVONALÚ EMBER — Kérem, itt várjon, legké­sőbb mástól frr múlva visszajö­vök* MSŠSle STEFÁNIA GRODZIENSKÁ Kétségbeesett Zátrebiből. „Azt ír/a, lujgy jér­fe házasságuk tizenöt éve alatt megváltozott. Hűséges ugyan, de már nem halmozza el virá­gokkal és a moziban nem fogja a kezét, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Az iránt érdeklődik kedves olvasónk; hogyan lehetne visszaadni a házastársi élet hajdani »hímporát«. Próbáljon csak kétszeresen gyengéd és figyelmes lenni, ügyeljen arra, hogy férje ne dolgozza agyon magát, és főleg semmiben sem korlátozza. Ezzel a módszerrel minden bizonnyal eléri nemes célkitűzését." A „Kétségbeesett Zátrebiből" figyelmesen el­olvasta a népszerű folyóiratban kapott választ és elnevette magát. Igen, megfogadja a jó ta nácsot. Ebben a pillanatban csengett a telefon. — Bocsáss meg drágám, de később jövök ebédre. Fél óra múlva otthon leszek. — Természetesen kedvesem — válaszolta vi­dáman. Igazán örülök. Jöhetsz akár egy 6ra múlva, vagy kettő múlva is. Csak végezd a dol­god, semmiben se korlátozd magad! A férfinek egy pillanatig torkán akadt a szó. — Mi a fenlét gúnyolódsz — szólalt meg dühösen. — Mi bajod van. Talán az olyan nagy bűn, ha elkések az ebédről. Talán azt hiszed, hogy szórakozni megyek? Munkám van! — Oh, szegénykém! Mennyi a munkája! Csak dolgozz, dolgozz, de az ég szerelmére agyon ne dolgozd magad! No és ha egy kicsit szórakozni akarnál, mi abban a rossz? Miért tagadnád meg magadtól? fin türelmesen várni foglak az ebéddel. Pá kedves, csak ne tagadj meg magadtól semmit. Néhány percen belül megjelent a férj, az elő­ző beszélgetéstől feldúlva. Az asszony kinyitotta az ajtót, férje nyaká­ba ugrott, majd elvette a kalapját, lesegítette róla a felöltőt és karonfogva bevezette a szobá­ba. — Foglalj helyet kedvesem, mindjárt hozom a finom ebédet. A kisfiú bizonyára nagyon fá­radt. A kisfiú ingerülten megsimogatta tenyerével kopasz tarkóját, de nem szólt semmit. Némán ebédelt, néha-néha nyugtalanul a feleségére nézett, aki figyelmesen a legjobb falatokat rakta tányérjába és le nem vette róla szerelme 1: tekintetét. Ebéd után a férje ölébe ült. — No és most mit akar csinálni az én fér Jecském? — Minek kérdezel ilyesmit? Jól tudod, hogy mit mindig, visszamegyek az irodába. — És nem akarsz ma egy kicsit pihenni. El mehetnénk moziba. Mit szólsz hozzá? — Mi jutott eszedbe? Moziba hétköznap? Azt hiszed, hogy van időm henyélésre? — Isten ments! Én tudom, hogy magadra soha nincs időd! De most kivételesenl Mit szólsz a mozihoz? — Hagyj békét azzal a mozival és ha annyira akarsz, hát menj egyedül. — Hogyisnel Én majd a moziban fogok szó­rakozni, míg te dolgozol. Én csak a te kedve dórt akartam. — Felesleges áldozat. No, én már megyek Felállt és készülődött. Felesége utánna ugrott. — És a puszi? Sietve arcon csókolta. — De ne ígyl Másképp! — Mi a csuda történt ma veled? Hagyj mát végre visszamenni a hivatalba. — Természetesen, menj csak az irodába. Ha inkább a hivatalban szeretsz lenni, velem ne törődj, csak semmi önmegtartóztatás, menj csak kedvesem az irodába. Én azt hittem, hogy szí­veseben maradnál itthon, de ha nem akarsz, nyugodtan menj, szabad akaratod van. — Idehallgass, mondd meg végre, mit akarsz? Mi nem tetszik neked rajtam? — Rajtad — meresztette ki csodálkozva a szemét. — A világon a legjobb férjen? — Figyelmeztetlek, hogy sokáig ezt nem bí rom — ordította el magát. Azonnal mondd meg mit akarsz! Ne kínozz! — Tényleg megbántottalak? Bocsáss meg. Többé nem teszem! Igazad van, Joggal harag szol rám. — Ide figyelj! — sziszegte összeszorított fo gakkal. — Figyelmeztetlek, hogy elfogyott a tü relmem. — Adjak vizet, vagy talán Valeriána-cseppe­ket akarsz? Olyan sápadt vagy. Mondd csak meg nyugodtan, leugrom a gyógyszertárba. A férfi ránézett, összeszorította az öklét és kifutott a szobából. Az előszobából azonban visszatért és ügy kiáltotta: — Hát rendben van. Igenis szeretőm van. Most már beismertem, ós hagyj engem békében.

Next

/
Thumbnails
Contents