Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

MIKOLA ANIKÓ VERSEI TAVASZ... TAVASZ... Most újra visszatérek. Tavaszt még nem láttam ezen az erdőn. Itt mindig tél volt amikor erre jártam. Gsak ősz és tél és éhség és halál. Most is tél von. A dombok közül leszállt a délután Fényt, fényt, fényt hozott és ébredő füvet. ÖszI barna-rőt avar kelyhéből kinyíló tenyérnyi pázsitot. Hét felhő harcolt az égen. Vérük a tölgyfák kéregcsatornáin folydogált lefelé és megitatta a kiszikkadt inyű szomjas mohát. Éhség kószált a bokrok kőzött: nyulak pásztora. Fehérre hágott vesszők csontvázai roppantak léptei alatt. A bozót árnyékkapui csukódtak mögöttem. Nyarat kiáltó madár merre vagy? Ha hátra fordulok, csak tegnapi arcom jön felém. Az ér repedt tükrében csönd vert tanyát. Korán jöttem és korán jött a fű, a virág s a sárga délután is. KÖNYÖRGÉS VIRRAD ÁTÉRT Merre kószálnak ma éjjel hamis isteneitek Hol áldoztok ma éjjel falónk bálványaitoknak Hová ültetitek ma éjjel gyávaságotok sárga keresztjeit Ezen az éjszakán sorsára hagytátok az embert Hordozzátok csak büszkén vasbeton glóriátokat Meszeljétek fehérre parázna falaitokat Söpörjétek föl kétértelmű erényeitek börtönét Törölgessétek fényesre tűzhelyeitek nőstény-ölét Ezen az éjszakán elhagynak benneteket a tárgyak nem kaptok választ sem feloldozást Törvényeitekből fészket raknok a sasok s leszakadnak menekülésetek olámosott homokpartjai Tüskét növeszt az ágyatok és biztonságotok elvérzik a ragadozó csillagok karmai között Gserben hagy a méreg a gáz a gravitáció s visszatér a forró kenderföldekre a csillárra akasztott hurok Ezen az éjszakán minden bálványotok süket lesz imáitokra s a hét sovány tehén legelőjére hajtott álmaitok felsebzett patákkal kóborolnak Könyörögjetek virradatért amely üresen találja sírotokat Virradatért amely elhamvasztja tisztaságotok hamis aranyát Virradatért amely megbékíti a szilárd napot Könyörögjetek virradatért amelyen valaki szólni tud helyettetek és szárnyra kelnek a hímporos mezők Könözsi István felvétele AVANTI POPOLO Az 1936—1939-es évek idején minién dolgozó tudta, mi is kezdődött és ml zajlik le Spanyolországban. A nemzetközi imperialisták ellenforradalmi rohanta meg a népfront kormánya mögé felsorakozott spanyol népet. Hullott a rengeteg bomba a teljesen nyíltan támadó német és olasz repülőgépekből. Lángoltak a spanyol dolgozók vitylllói, folyt a vér, sírtak a gyermekek és az anyák. A nemzetközi reakció ülte orgiáját Spanyolországban. Ugyanakkor a spanyol nép segítségért kiáltott a nagyvilágba, mely visszhangra talált, önkéntesek siettek a szorongatott spanyol nép segítségére. Komárom munkássága is teljes szivével kívánta a spanyol nép győzelmét. De nem elégedett meg ezzel, hanem lehetőségeihez mérten segített is. Nem volt nálunk abban az időben olyan haladó szellemű ember, aki ne akarta volna kivenni részét a segítségből Ruhaneműt, kötszert, orvosi műszereket juttattak el a spanyol polgárháború harctereire. Sokan megtanulták a spanyol népfront kormánycsapatainak harci indulóit is. Többek között az „Avanti Popolo" című forradalmi dalt is. Még most is emlékszem az induló utolsó soraira, amely így hangzott: Bangyera rossa triumfera, bangyera rossa triumfera, bangyera rossa triumfera a Viva Kommunizmus la libertaü! Voltak városunkban olyan dolgozók Is, akik nem elégedtek meg azzal, hogy ruhát és köteszereket küldjenek a spanyol front harcoló katonáinak, mert érezték, hogy azoknak több segítségre ls szükségük van. Többen harcba Indultak az elvtársak a spanyol nép Igazságáért. Azóta 38 év telt el, és tudjuk, hogy ezalatt rengeteg embert börtönöztek be, sokakat megkínoztak és kivégeztek. De mindez a láncait lerázni készülő spanyol elvtársakat nem rendítette meg, mert hittek abban, hogy egyszer eljön az idő, amikor sikerül megszabadulniuk a fasiszta rémuralomtól. • • " TObben Jöttünk Assza Komáromban CeessáréknAl, ahol • Spanyolországban zajló eseményekről beszélgettünk: éppen kiirtani készültek a bebörtönzött hat fiatal Baszk hazafit. Majd örömmel hallottuk a rádióból, hogy Fíanco kénytelen volt engedni a világ közvéleményének, és átváltoztatta a halálos ítéletet börtönbüntetésre. Tudtam, hogy Cse'szár elvtársnő férje ls elesett a polgárháborúban, valahol Spanyolországban, de hogy hol, azt nem. És azt sem tudtam pontosan, mikor ment ki a férje Spanyolországba. Ezért kérdést intéztem Cseszár elvtársnőhöz, hányan is maradtak életben férje eleste után? — Hárman — mondotta a kérdezett. — Júlia lányom, egy fiam, aki nincs itthon, ugyanis Pardubicén dolgozik, és én. Majd így folytatta: — A burzsoá köztársaság idején, amikor nagy volt a munkanélküliség, 1929—1935-ben férjem a komáromi kikötőben dolgozott egyszerű rakodó munkásként, pedig géplakatos volt. Szerényen éltünk vékonyka keresetéből. Férjem pártalapító tag volt. Gyakran járt agitációs pártgyűlésekre, melyek után rendszerint a rendőrség elől kellett bujkálnia. Mivel a rendőrség megismerte a nevét, szinte szokássá vált, akár ott volt a gyűlésen, akár nem, őt csukták le. Anyagilag is ráfizetett, mert a mozgalmi tevékenységben eltöltött idejét rendszerint nem fizették ki. így teltek napjaink, amikor 1936ban kitört a spanyol polgárháború. Az angolok, franciák, amerikalak segítették a Franco-féle rezsimet. Hitler és Mussolini fasiszta hordái pedig nyíltan mészárolták a spanyol népet, és bombazáporokat zúdítottak a védtelen falvak és városok lakosaira. Cseszár elvtárs akkor hallgatott a párt szavára, és önként jelentkezett a spanyol népfrontkormány és a spanyol dolgozók megsegítésére. Fota archfr Sajnálta ugyan családját, feleségét és két kis gyermekét. De tudta, hogy ha a fasizmust Madridnál nem állítják meg, akkor elveszik hazánk is, és vele együtt kis családja is. Ezért úgy határozott, hogy elindul, és segít a spanyol elvtársaknak. 1937. október 16-án, a tél beállta előtt távozott otthonából. Mielőtt elment, ezeket mondotta: — Nyugodtan megyek a harctérre, mert egy kis házat, hajlékot építettem a fejetek fölé. Felesége így folytatta hősi halált halt férje élettörténetét: — A hozzánk küldött leveleibőt megtudtuk, hogy megjárta a polgárháború csataterelt. A harcok közben sohasem feledkezett meg családjáróL Erről sok fakó levél tanúskodik. A második világháború idején el kellett ásnunk a leveleit, és ott rongálódtak meg. Irt Barcelonából, Madridból, ahot részt vett a hevesen dúló harcokban. E harcok során sokan életüket veszítették. Férjem sem volt kivétel, a lábán sebesült meg. Alighogy gyógyulóban volt, máris hívta a kötelesség. Még kissé bicegve ment a többiekkel a levantel frontra. Azt írta, hogy ó nem a kórházi ágyat jött nyomni, hanem harcolni. Itt azonban már nem tudta sorsát elkerülni, mert az említett levantel fronton Teruelnél hasős fejlövés érte, melynek következtében kórházba szállítás közben 1938. szeptember 9-én meghalt. Az értesítés kézhezvétele után családunkra gyász nehezedett. Az 1938 novemberében bekövetkezett államfordulat után még üldöztek bennünket a hatóságok. Felkutatták, felforgatták egész lakásunkat. Megnéztek mindent, Kommunista dokumentumokat kerestek. — Nekem pedig — folytatta Cseszár elvtársnő —, több ízben kellett kihallgatásra Járnom a tülkomároml rendőrségre, ahol eltűnt férjemről faggattak: hol van, hová tűnt, hol lehet, miért nincs otthon? A Horthy-rezsim erőszakosan érdeklődött utánunk és meghalt apánk iránt. 1957-ben Vöröscslllag Rendet kapott a férjem. In memoriam, Nyitrán. Nagyon örültünk neki, mert ekkora kitüntetést kapni a legnagyobb megtiszteltetés. HOLCZER LASZLQ