Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. április 11. A NAP kel — Bratislava: 5.08, nyugszik: 18.37 órakor. Košice: 4.52, nyugszik: 18.21 órakor. A HOLD kel: 19.32, nyűg szik: 4.52 órakor. HÚSVÉT • 1821-ben született FRANTIŠEK ČUPR cseh filozófus (+1882). • 1851 ben született SCHELLE RÓBERT fémkohómárnök, kutató, a Selmecbányái akadémia la boratőriumának korszerüsftűje (+ 1925). • 1936 ban kezdődött a CSKP VII. kongresszusa. NEM FELEDKEZÜÜK MEG R6LA! A szerkesztőségi posta mindig szolgál érdeklődést keltő levelekkel. Nem akarjuk a közkeletű megállapítások számát szaporítani, azonban ezúttal is meg kell erősítenünk, hogy olvasóink levelező tevékenysége sokféleképpen hasznára válhatik lapunk szerkesztőségi gyakorlaténak — ha becsületes szándékú közlésvágy, jó értelemben vett közéletiség vezeti őket beszámolóik közreadásában. Ilyen levelet kaptunk a minap is, amelyben egy olvasónk arról tájékoztat bennünket, hogy a CSEMADOK dunaszerdahelyi (Dun. Streda) színjátszói az idei jókai Napokon Klimits Lajos: Véres pünkösd c. kétrészes drámájával szándékozik tisztelegni a negyven évvel ezelőtti kosúti események emlékének. A levélben, a tényszerű közlésen túl, a tárgyhoz és az eseményhez fűződő személyes érzelem, szinte tiszteletre méltó hevület is kifejezésre jut. S ez késztet bennünket nyilvános megválaszolásra. Annál inkább is, minthogy számolunk hasonló Indítékú levelek beérkezésével. A kosúti sortűz 40. évfordulójáról, amely éppen a CSKP 50. jubileumának és XIV. kongresszusának időszakára esik, eszmei, politikai és történelmi jelentőségét megillető módon szeretne lapunk is megemlékezni. A Vasárnapi Oj Szó ez alkalomra megjelenő számában — Fábry Zoltán Majorper című korabeli riportjának teljes anyagán kívül — élő szemtanúk vallomásait. hiteles képdokumentumokat, s mintegy ellenpontozásul, a mai Kosút (Košúty) társadalmi, gazdasági és kulturális életét, szocialista fejlődését reprezentáló riportot kívánunk közölni. Tőlünk telhetően e megemlékezéssel is Igyekszünk hozzájárulni a pártunk története, s hasonlóképpen a burzsoá köztársaság magyar proletár tömegeinek osztályharcos múltja iránti közgondolkodás és tisztelet elmélyítéséhez. A következő tartalmából AHOGY AKKOR LÁTTUK (Pártharcosok emlékeiből) TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI GAZDASÁGFEJLESZTÉS AZ NDK ban (Michal Sabolčík cikke) KONFERENCIÁK UTÁN (Folytatás az 1. oldalról) nesen melegágyává váltak annak, ami később szomorú valósággá lett. Az ellenséges ideológia nem ütközött megfelelő ellenállásba, szabadon burjánzottak a különféle téves, sőt antimarxista nézetek és egyre nagyobb teret hódítottak el az emberek gondolatvilából. Ezek a kérdések valamennyi járási konferencián felvetődtek. Sőt az elfogadott határozatok is leszögezték a hatékony ideoló- B giai munka fokozatos felújításának szükségességét. A bratislavai I. körzeti konferencián például Gejza Slapka, a CSKP KB küldöttségének vezetője, felszólalásában hangsúlyozta, hogy továbbra is következetes harcot kell folytatni a kispolgári nézetek ellen, különben teret hagyunk az ellenséges, jobboldali opportunista nézetnek, amelyeknek éppen a kispolgári gondolkodás a melegágya. Az eltelt két esztendő minden nehézségével, hibájával, buktatójával együtt is bizonyít. Igazolja, tanúsítja a párt erejét, hogy képes volt rendezni sorait, megteremteni az egységet a marxilenini tanítások alapján. Volt ereje megszabadulni azoktól, akik ellenünk fordultak, akik csak fél lábbal álltak a marxizmus-leninizmus talaján, az egységbontóktól, a szocializmus szent ügyének lejáratására törekvőktől, a fogadatlan prókátoroktól, a karrieristóktól, akik pártkönyvvel a zsebükben a barikád túlsó oldalára álltak és a szocializmus ellenségeinek malmára hajtották a vizet. A jobboldal elleni harcból a párt megerősödve, megacélosodva került ki. Kezébe vette a társadalom fejlődésének irányítását, kivezető utat mutatott a tanácstalanságból, a politikai, és a gazdasági megtorpanásból. Ellenségeink csalódására, de barátaink és a magunk örömére viszonylag rövid idő alatt sikerült helyes kerékvágásba döccenteni az életet, a bizonytalanság helyére biztonságérzetet plántálni, a munkás hétköznapoknak visszaadni a maguk varázsát, felsorakoztatni azokat az erőket, amelyek készek a párt célkitűzéseiért - ha a helyzet úgy kívánja - áldozatokat is hozni, akik tántoríthatatlanul, két lábbal állnak a marxizmusleninizmus talaján, akik számára mindennél szentebb a szocializmus ügye. Az ország népe újból felsorakozott a párt mögé, programját a magáénak vallja, megvalósításáért áll csatasorba. A cselekvő tevékenység egyik megnyilvánulása, hogy a járási pártkonferenciók idején számos gyárban, termelőüzemben folyt a munka. Vagy azok a nagyszerű munkafelajánlások, amelyekkel a dolgozók pártunk megalakulásának ötvenedik évfordulóját és a közelgő XIV. kongresszust köszöntik. Ezek mind-mind magukért beszélnek: bizonyítanak. A galántai járás dolgozói például közel 126 millió korona értékű munkafelajánlást tettek. A rozsnyói konferencián a járási pártbizottság beszámolója említette, hogy a járás ipari üzemei már a múlt esztendőben derekas munkát végeztek. A pártszervezetek jó, a kommunisták példaadó, meggyőző munkájának eredményeként született meg az a nagyszerű munkalendület, amelynek következtében az eredeti tervhez mérten 25 millió korona értékű áruval termeltek többet. És a lendületes, alkotómunka tovább tart. Hasonló hírek érkeztek a nagykürtösi járásból is, ahol a múlt esztendei 40 millió koronát érő kötelezettségvállalást 9,5 millióval túlteljesítették. A példákat — amelyek minden szónál erőteljesebben bizonyítanak — tovább sorolhatnánk. De minek. Ma már csak a vak nem látja, hogy ebben az országban a dolgozó nép túlnyomó többsége számára nem közömbös, mit hoz a jövő. Erejük, tudásuk teljes latbavetésével állnak csatasorba a párt által meghirdetett építő, célratörő program megvalósításáért. Miért? Azért, mert a pártáitól kitűzött célok, elgondolások összhangban állnak a dolgozó ember saját érdekeivel. A konferenciákon elfogadott határozatokat a nagy országépítő program szerves részének tekintik, amelynek megvalósításáért fáradozni nemcsak kötelesség, hanem dicsőség is. SZARKA ISTVÁN | KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | NYUGAT-BERLINI HÚSVÉT Szomorú tavaszi ünnepük van azoknak a nyugat-berlini lakosoknak, akik abban reménykedtek, hogy meglátogathatják az NDK fővárosában élő rokonaikat, ismerőseiket. Mint isme retes, Willi Stnph, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke február 24-én Schütz nyugat-berliui polgármesterhez intézett levelében tett kezdeményezésére tárgyalások folynak Giinther Kohrt, az NDK külügyminisztériumának államtitkára és Ulrich Müller, a nyugat-berlini szenátusi iroda igazgatója között a „rokonlátogatások" engedélyezéséről. Amíg azonban az NDK képviselője kormánya megbízásából konstruktív javaslatokat terjesztett elő az NDK és Nyugat Berlin közötti kapcsolatok általános rendezésére, a nyugat-berlini tárgyalófél egyetlen önálló konstruktív javaslatot sem tett. Willi Stoph figyelemre méltó javaslataiban rámutatott, hogy bizonyos körülmények között az NDK kormánya kész lenne olyan egyezményeket kötni, amelyek szabályoznák NyugatBerlin gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatait valamennyi állammal, tehát az NSZK val is. Kijelentette: az NDK lehetővé tenné a nyugat-berlini polgároknak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba utazzanak s hajlandó a megegyezésre egyéb kérdésekben is, amelyek például a nyugat-berliniek álltalános utazásait illeti, vagyis a tranzitforgalmat az NDK területén át. Az említett javaslatban „a bizonyos körülmények' azonban azt jelentették: a nyugat-berlini szenátusnak el kell ismernie azt, hogy a város önálló politikai egységet képez, és mint ilyen, nem tartozik az NSZK hoz. Két alapvető dolgot ugyanis le kell szögezni. Az egyik az, hogy a Szovjetunió és az NDK kormánya ismételten hangsúlyozta: nem támaszt politikai igényt Nyugat Berlinre. A másik pedig, hogy a város helyzetét csuk mind a két Németország egyetértésével és érdekeinek tiszteletben tartásával lehet megnyugtató módon rendezni. Ilyen körülmények között az utóbbi hetekben folytatott megbeszéléseken a nyugat-berlini szanátuson lett volna a sor, hogy éljen az NDK miniszterelnöke által tett kezdeményezés lehetőségeivel s valóban általános tárgyalásokat kezdjen az NDK képviselőivel a nyugat-berlini lakosság látogatási lehetőségeinek átfogó rendezéséről. Schütz polgármester azonban kijelentette, hogy a szenátus csak „illetékessége keretein belül" hajlandó tárgyalni az NDK-val, arra hivatkozva, hogy ezek a tárgyalások „nem akadályozhatják" a Nyugat Berlinről folyó négyhatalmi megbeszéléseket. A szenátus megbízottai ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a nyugat-berliniek húsvéti látogatásáról tárgyaljanak, s továbbra is elutasították a kapcsolatok általános rendezését célzó megbeszéléseket. Az NDK kormánya, fenntartva miniszterelnökének levelében foglalt javaslatokat bármikor kész a tárgyalások konstruktív szellemben történő folytatására, de nem volt hajlandó egyoldalú lépést tenni annak érdekében, hogy a nyugat-berliniek húsvét idején az NDK-ba utazhassanak. A tárgyalások eredménytelenségéért tehát a nyugat-berlini szenátust — s az öt befolyásoló nyugati megszálló hatalmakat — terheli a teljes felelősség. P. Ji A kongresszus szünetében. Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke a leningrádi küldöttekkel beszélget a Kreml udvarán. (Telefoto: CSTK—TASZSZ felv.J A nitrai járási pártkonferencián közel 400 küldött és 90 vendég vett részt. Felvételünk a konferencia szünetében készült. Balról Štefan Dobrotina, a párt nitrai alapító tagja, Mária Königová, a párt sokéves tagja, Rudolf Vančo, a járási pártbizottság titkára, és Pezlár elvtárs, az SZLKP KB titkára. (Koloman Cích — CSTK — felvétele

f Bratislava felszabadításának 26. évfordulója alkalmából a párt és városi szervek, a társadalmi szervezetek, valamint a csehszlovák és a szovfet hadsereg képviselői a Slavínon megkoszorúzták a szovfet hősök emlékművét. íján Lofaj — ČSTK — felvétele) Amerikaiak Indokínában Nixon: Majd kikászálódunk, fiúk! (International Herald Tribúne)