Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Partja Központi Bizottságanaklieszáinolöia (Folytatás a 11. oldalról) összehangolása. Megszilárdult a taná­csok anyagi-pénzügyi bázisa, a tanácsi apparátus szakképzett káderekkel töl­tődik fel. Egészében véve aktívabbá és sokolda­lúbbá vált a tanácsi munka. A küldöt­tek most már rendszeresen találkoznak választóikkal, beszámolnak nekik. Az is fontos, hogy fokozatosan gyakorlattá válik nálunk a tanácsi munka mind szélesebb körű ismertetése a sajtóban, a rádióban és a televízióban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szövetséges köztársaságok legfelsőbb tanácsai az eddiginél erőteljesebben ellenőrzik a minisutériumok és igaz­gatóságok tevékenységét, a gazdasági és kulturális építőmunka lő területei­nek helyzetét. Az állandó bizottságok számának növekedése, tevékenységük tervszerűbb megszervezése lehetővé te­szi a képviselők számára, hogy többet kezdeményezzenek, jobban elmélyedje­nek a végrehajtó szervek munkájában, aktívabban vegyenek részt a törvény­javaslatok előkészítésében. A párt nagy jelentőséget tulajdonít a szovjet törvényhozás tökéletesítésének. Az eltelt időszakban a figyelmet olyan kérdések törvényekkel való szabályo­zására összpontosították, mint a nép egészségvédelmének javítása, a család intézményének megerősítése, a munka­körülmények további javítása, a ter­mészet védelmének és a természeti kincsek ésszerűbb felhasználásának biz­tosítása. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa és a szövetséges köztársaságok legfelsőbb tanácsai mindezekben a kér­désekben megfelelő törvényeket hoztak, miután a törvényjavaslatokat széles körben, sok millió állampolgár rész­vételével alaposan megvitatták. És még egy dolog. Itt az ideje egy olyan különleges törvény kidolgozásá­nak, amely meghatározza a képviselők státusát, kezdve a Legfelsőbb Tanács­túi a községi tanácsokig meghatározza felhatalmazásukat és jogaikat, vala­mint a tisztségviselő személyek köte­lezettségeit a képviselőkkel szemben. Ügy vélem, hogy egy ilyen törvény el­fogadása növelné a képviselők tekinté­lyét és aktivitását. Az előttünk álló feladatok sikeres megoldása feltételezi az államapparátus pontos, jól összehangolt munkáját. Eb­ből következik, hogy fokozott követel­ményeket kell támasztanunk az irányí­tási apparátussal szemben. Az irányí­tási tevékenység korszerű eszközeinek és módszereinek az utóbbi években megkezdett elsajátítása megteremti a feltételeket az irányítási apparátus ész­szerűbb megszervezéséhez, olcsóbbá té­teléhez, létszámának csökkentéséhez. Ebben az irányban máris történnek in­tézkedések és újabbakat is foganatosí­tunk. Az államapparátus dolgozóinak több­sége megfelelő képzettségű, lelkiisme­retes, figyelmes ember. Munkájuk meg­érdemli a nagyi megbecsülést és a tisz­teletet. El kell ismernünk azonban, hogy vannak még lélektelen hivatalno­kok, bürokraták, goromba emberek is az apparátusban. Ezek magatartása jog­gal váltja ki a szovjet polgárok felhá­borodását. A párt a társadalom támoga­tását élvezve erélyesen küzd az irányí­tási munka kulturáltságának fokozásá­ért. A mi értelmezésünkben az irányítás kulturáltságának fogalma szervesen ma­gában foglalja a dolgozók szükségletei és gondjai iránti figyelmet és érdekelt­séget, a bejelentések és a kérelmek operatív megvizsgálását is. A jóindulat, az emberek iránti tisztelet légkörének keli uralkodni minden intézményünk­ben. A szovjet szocialista demokrácia rendszerében fontos helyet foglalnak el a népi ellenőrzés szervei, amelyeknek munkájában ma sok millió munkás, kol­hozista és alkalmazott vesz részt. A párt továbbra is gondoskodni fog arról, hogy hiánytalanul megvalósítsák Lenin esz­méjét a széles tömegek által gyakorolt szüntelen és hatékony ellenőrzésről. Elvtársak! A szocialista rendszer fon­tos sajátossága, hogy hazánkban a dol­gozóknak a társadalom irányításában való részvétele nemcsak az állami szer­vek útján valósul meg, hanem a dolgo­zók tömegszervezeteinek szerteágazó hálózatán keresztül is. Mindenekelőtt olyan társadalmi szervezetekre gondo­lok, mint amilyenek a szakszervezetek és a Komszomol. A szovjet szakszervezeteknek jelenleg több mint 93 millió tagjuk van. Ez gya­korlatilag magában foglalja az egész munkásosztályát, az egész dolgozó értel­miséget, a falusi dolgozók nagy cso­portjait. A szakszerveeztek a szocialista de­mokrácia átfogó rendszerének egyik legfontosabb láucszemét alkotják. Igen fontos szerepet töltenek be a dolgozók­nak az állami és a társadalmi ügyek irányításába való bevonásában. Részt vesznek a népgazdaság fejlesztésével összefüggő sok feladat megoldásában, az állami tervek kidolgozásától kezdve, az egyes üzemek munkájának irányítá­sáig. Fontos szerepet töltenek be az üzemek, építkezések, intézmények kol­lektíváinak termelési és társadalmi te­vékenységében. Részt vesznek a munkához és a tár­sadalmi tulajdonhoz való kommunista viszony kialakításában, gondoskodnak a dolgozók kulturális és hétköznapi szükségleteinek kielégítéséről, a dolgo­zók egészségének védelméről. A szakszervezetek egyik fő feladata változatlanul a dolgozók törvényes ér­dekeinek védelme. Nem titok például, hogy vannak még nálunk olyan üzemek, amelyekben szinte rendszerré vált a túlóráztatás, az embereket minden kü­lönösebb ok nélkül megfosztják pihe­nőnapjaiktól, néhol még a munkavé­delmi berendezések sem megfelelőek. A szakszervezetek sokat tehetnek ezek­nek a tarthatatlan jelenségeknek a fel­számolására. A párt irányvonala az, hogyi tovább növekedjék a szakszervezetek szerepe, javuljon munkájuk színvonala. A párt­szervezetek anélkül, hogy kicsinyes mó­don gyámkodnának a szakszervezeti bi­zottságok felett, kötelesek minden le­hetséges módon elősegíteni a szakszer­vezeti bizottságok aktivizálódását és kezdeményezőkészségük fokozódását, kötelesek kádereket küldeni e bizott­ságok megszilárdítására és fokozottabb igényeket támasztani a szakszervezetek­ben dolgozó kommunistákkal szemben. A párt továbbra is állhatatosan támo­gatni fogja a szakszervezetek, a dolgo­zók legnagyobb tömegeit egyesítő szer­vezeteinek tevékenységét. Gondoskodni fog arról, hogy a szakszervezetek tel­jesebben és sikeresebben tölthessék be szerepüket, mint az irányítás, a gazdál­kodás és a kommunizmus iskolái. Az ország társadalmi-politikai életé­ben fontos hely illeti meg a Lenini Kom­szomolt, amely több mint 28 millió fia­talt egyesít soraiban. Nehéz elképzelni a gazdasági és a kulturális építőmunka olyan területét, ahol a komszomolisták energiája, alkotó ereje és lelkesedése netalálna felhasználási területet. A kiemelt komszomolista építkezések, a fiatal munkások csoportos szakmai versenyei, az egyetemista építőbrigádok a fiatalokból álló termelési brigádok, a nyári építő- és pihanőtáborok — mind­ezek a Komszomolnak, a szovjet ifjú­ság vezetőjének konkrét és igen szük­séges kezdeményezései. A Komszomol központi feladata az if­júságnak a kommunista elviség szelle­mében, a szovjet haza iránti odaadás, az internacionalizmus szellemében való nevelése, társadalmunk normőinak és szellemi értékeinek tevékeny propa­gandája volt és marad. Ifjúságunk különböző csoportjainak, a fiatal munkásoknak, parasztoknak, szakembereknek, az egyetemistáknak és az iskolai tanulóknak megvannak a ma­guk sajátosságai. A Komszomolnak tud­nia kell minden ilyen csoporttal dol­gozni. A Komszomoltól nagymértékben fiigg a fiatalok helyes és idejében tör­ténő 6zakmai eligazítása, a fiatal nem­zedék olyan nevelése, hogy kialakuljon benne az őszinte tisztelet az üzemek­ben és a gyárakban, a gazdaságokban és a mezőn folytatott munka iránt. Az utóbbi években nagymértékben ki­bővült a Komszomol tevékenységi köre az ifjúság munkájának, tanulásának, pihenésének és mindennapos életének kérdéseiben. A pártszervezetek egyre bátrabban bízzák a komszomolistákra a felelős munkaterületeket. Megnöveke­dett a Komszomol társadalmi és politi­kai aktivitása. Jellemző, hogy több mint félmillió fiatalt választottak be az ál­lamhatalmi szervekbe, a tanácsokba. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kül­dötteinek mintegv. 20 százaléka fiatal. A párt állandóan új erőt merít a Kom­szomolból. A XXIII. kongresszus óta el­telt években 1 350 000 komszomolista lépett az SZKP-ba, ez az új tagok 45 százaléka. Ugyanakkor kétszeresére nö­vekedett azoknak a kommunistáknak a száma, akik a Komszomolban dolgoz­nak. Ez megfelel a XXIII. kongresszus útmutatásának, amely szerint erősíteni kell a Komszomol szervezetek kommu­nista magját. Szabállyá válhatna az, hogy a pártba felvett komszomolisták továbbra is tevékenyen dolgozzanak a Komszomolban, amíg nem kapnak más megbízást a pártszervezettől. A párt jogosan büszke a kommuniz­mus fiatal építőire. Kötelességünk, hogy átadjuk politikai tapasztalatainkat az új nemzedékeknek, a gazdasági és a kulturális építés problémáinak megol­dására vonatkozó tapasztalatainkat irá­nyítsuk az ifjúság elvi nevelését, min­dent megtegyünk annak érdekében, hogy az ifjúság méltón folytassa apái ügyét, a nagy Lenin ügyét, A szocialista demokrácia fejlesztésé­ben nagy holyet foglal el dolgozói kol­lektíváink, a szocialista társadalom alapvető sejtjei szerepének növelése. Ez fontos harci terület a szovjet emberek munkabeli és társadalmi aktivitásának fokozásában. Itt alakulnak ki a dolgo­zók új, szocialisa tulajdonságai, formá­lódnak a barátság és az elvtársi köl­csönös segítség kapcsolatai. Az egyén felelőssége a kollektíva előtt és a kol­lektíva felelőssége minden dolgozóért a mi életformánk elidegeníthetetlen vo­nása. A beszámolási időszakban a központi bizottság és a szovjet kormány, folytatta a törvényesség és a közrend megerősí­tését célzó intézkedések foganatosítá­sát, az állampolgároknak a szocialista együttélés törvényei és szabályai meg­tartásának szellemében való nevelését. Javult a rendőrség, az ügyészség, a bí­róságok tevékenysége. A törvényesség megszilárdítása nem­csak az államapparátus feladata. A párt­szervezetek, .a szakszervezetek és a Komszomol köteles mindent megtenni azért, hogy biztosítsa a törvények leg­szigorúbb betartását, javítsa a dolgo­zók jogi nevelését. A jogrend, a tör­vények tisztelete váljék minden ember személyes meggyőződésévé! Ez még in­kább vonatkozik a felelős személyek te­vékenységére. Nem tűrhető el a tör­vénytől való eltérésnek vagy a törvény, megkerülésének semmiféle kísérlete, bármi motiválja is azt. Nem tűrhető el a személyi jogok megsértése, az állam­polgárok méltóságának megcsorbítása. Számunkra, kommunisták számára, akik a leghumánusabb eszmék hívei vagyunk, ez elvi kérdés. Komoly feladat marad a bűnözés el­leni harc. Az utóbbi időben számos tör­vénysértésért szigorúbb felelősségre vo­nás jár. A törvényekben előirányzott büntető intézkedések alkalmazása mel­lett mind nagyobb gondot fordítunk a bűnesetek megelőzésére, elhárítására, megakadályozására. Az imperializmus folytatódó akna­munkájának feltételei között fontos szerepet játszanak az állambiztonsági szervek. A beszámolási időszakban e szerveket politikailag érett káderekkel erősítettük meg. A párt következetesen neveli e szervek dolgozóit a lenini el­vek, a szocialista törvényesség feltét­len megtartásának szellemében, éber­ségre neveli őket a szovjet társadalom­nak az ellenséges elemek tevékenysé­gétől, az imperialista felderítés próbál­kozásaitól való megvédéséért folytatott harcban. Elvtársak! Mindent, amit a nép létre­hozott, megbízható módon meg kell vé­deni. A szovjet állam szilárdítása, fegy­veres erőinek gyarapítását, hazánk vé­delmi képességének sokoldalú növelé­sét jelenti. S mindaddig, amíg nyugta­lan világban élünk, ez a feladat az egyik legfontosabb feladat marad! A szovjet hadsereg népünknek része, amely a néppel egyazon életet él. Ná­lunk a katonai szolgálat nemcsak a katonai szakértelem iskolája. Egyidejű­leg jó iskolája az eszmei és fizikai edzettségnek, a fegyelmezettségnek és a szervezettségnek. Teljesítve a nép akaratát, a kommu­nista párt szüntelenül gondoskodik az ország védelmének erősítéséről. A be­számolási időszakban a katonai nevelés kérdései szüntelenül figyelmünk közép­pontjában álltak. Az elmúlt években foganatosított intézkedések lehetővé tették, hogy jelentős mértékben növel­jük fegyveres erőink erejét és harc­készségét. A szovjet emberek biztosak lehetnek abban, hogy a nap és az éj­szaka bármely időpontjában dicsőséges fegyveres erőink készek arra, hogy, visszaverjék az ellenség támadását, bár­honnan érkezzék is az. Bármely esetr leges agresszor nagyon jól tudja, hogy, az országunk elleni nukleáris rakétar támadás kísérletének esetén megsem­misítő visszacsapásban részesül, A dicsőséges szovjet hadseregről be­szélve, elismeréssel kell szólnunk a frontharcosokról, azokról a katonákrói és parancsnokokról, akik a Nagy Hon­védő Háború éveiben megvédték ha­zánk szabadságát. A háborús évek óriási megpróbáltatásai után sem ada­tott meg nekik a pihenés: a fronthar? cosok ismét megjelentek a fronton, a munka frontján. Sok veterán elvtárs már nincs velünk. De milliószámra van­nak még szolgálatban. Egyesek a hadr seregben folytatják a szolgálatot, má­sok tudásukkal és munkájukkal az üzer mekben és az építkezéseken, a kolho­zokban és a szovhozokban, a tudomá­nyos intézetekben és az iskolákban szolgálják hazájukat. Valamennyiüknek jó egészséget, boldogságot, újabb sike­reket kívánunk a kommunizmus nevé­ben végzett munkájukhoz. Elvtársak! A demokrácia kérdései, mint ismeretes, ma a szocializmus vilár ga és a kapitalizmus világa közötti ideológiai és politikai harc középpont­jában állnak. A burzsoá Ideológusok, a revizionisták képmutatóan amiatt pa­naszkodnak, hogy, úgymond, nálunk hiányzik a demokrácia. Mindenfajta „tanácsokat" adnak nekünk a szocia­lizmus „megjavításával", „demokratizál lásőval" kapcsolatban. Természetesen azonban nem a szocializmus miatt ag­gódnak. Szeretnének visszatéríteni benr nünket a burzsoá rendbe, ezért megpró­bálják ránk kényszeríteni saját burzsoá demokráciájukat, a kizsákmányolóknak a nép érdekeitől idegen demokráciáját, Haszontalan, hiú ábránd. A szovjet embereknek megvan a maguk demokrá­ciája, a szocialista demokrácia; ennek fejlesztésére saját elveik és saját ha^ gyományaik vannak. Nincs szabadság általában, ahogy nincs demokrácia sérti általában. Ezek osztályfogalmak. így vetette fel a kérdést V. I. Lenin, így veti fel azt pártunk ma is. A szocialista demokrácia értelmét és tartalmát abban látjuk, hogy mind szélesebb tömegek vesznek részt az ország, a közügyek irányításában. A társadalom egész poli­tikai rendszere, a dolgozók állandóan növekvő kezdeményezőkészsége nálunk a kommunizmus építésének szolgálatán ban'áll. Az ilyen demokrácia számunk­ra a szocialista társadalmi viszonyok fejlődésének és megszilárdulásának lét­fontosságú követelménye, elengedhet tetlen feltétele. A párt állandóan gondoskodik arról, hogy szocialista demokráciánk szaka­datlanul fejlődjék, hogy mindenki ál lampolgárnak érezze magát a szó leg­teljesebb értelmében, érdekeltnek érez­ze magát abban, ami az egész nép ügye, és vállalja a felelősség reá háruló ré­szét. A párt a jövőben is következete­sen követi ezt az irányvonalat. 3. AZ ÚJ EMBER KIALAKÍTÁSA A PÁRT EGYIK FÖ FELADATA A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉBEN A párt tevékenységében a beszámo­lási időszakban nagy helyet foglalt el az ideológiai munka összes formáinak kibontakoztatása, a tömegek politikai nevelése és a nép kulturális színvona­lának emelése. A nagy ügy — a kommu­nizmus építése — nem juthat előre az ember sokoldalú fejlesztése nélkül. Ma­gas kulturális színvonal, közoktatás, társadalmi tudat az emberek belső érettsége nélkül elképzelhetetlen a kommunizmus, mint ahogy elképzelhe­tetlen a megfelelő anyagi-műszaki bá­zis nélkül is. A szovjet emberek erkölcsi-politikai tulajdonságait egész szocialista életfor­mánk, az egész társadalmi folyamat, mindenekelőtt azonban a pártnak és valamennyi szervezetének célratörő, ál­hatatos ideológiai nevelőmunkája ala­kítja ki. A párt egész ideológiai nevelőmunká­jának magva az, hogy a dolgozók leg­szélesebb tömegeiben kialakítsa a kom­munista világnézetet, a marxizmus—le­ninizmus szellemében nevelje őket. A leghaladóbb ideológia is csak ak­kor válik azonban reális erővé, amikor a tömegekbe hatolva aktív tevékeny­ségre serkenti őket, meghatározza min­dennapos magatartásuk normáit. A párt által végzett ideológiai munkában első helyen áll az új, kommunista munka­szemlélet kinevelése a szovjet embe­rekben. Űriási feladat ez. Az élet meg­győzően bizonyította, mennyire igaza volt Vlagyimir Iljics Leninnek, amikor azt hangsúlyozta, hogy „új munkafe­gyelmet teremteni, az emberek közötti társadalmi kapcsolat új formáit építeni, új formákat és módszereket teremteni az emberek munkába való bevonására — ez sok-sok évre, ez évtizedekre ter­jedő munka. Ez a leghálásabb és a leg­nemesebb munka." (Lenin Művei 4. ki­adás, 30. kötet, 526-os oldal.) Figyelem­re méltó szavak! Le kell belőlük von­nunk a következtetéseket! A szocializmus győzelme országunk ban az emberiség történelmében koráb­ban ismeretlen tömeges munkalelkese­dést váltott ki, olyat, mint a Sztahanov­mozgalom, a munkához való kommunis­ta viszony mozgalma és mások. Az el­múlt öt év e tekintetben is sok újat hozott. A munkaverseny szó szerint az egész népre kiterjedő méreteket öltött. A párt abban látta feladatát, hogy tá­mogassa a kommunista munka tömeg­mozgalmát, hogy sokoldalúan ösztönöz­ze a szovjet emberek alkotó kezdemé­nyezéseit. Az utóbbi években — mint azt Önök is tudják, elvtársak — egész sor rendelkezést hoztunk a városi és falusi dolgozók olyan tömeges kezde­ményezéseinek ösztönzésére és elter­jesztésére, mint a Nagy Október 50. év­fordulója, a Lenin születésének 100. év­fordulója tiszteletére indított szocialis­ta verseny, a lenini kommunista szom­batok. A központi bizottság helyeselte a moszkvai és leningrádi dolgozó kol­lektívák figyelemre méltó kezdeménye­zéseit, amelyek hűen városaik dicső hagyományaihoz, az ötéves terv határ­idő előtti teljesítésére kezdeményeztek versenyt. A Központi Bizottság támogatta a fémkohászok, az olajbányászok, a szén­bányászok, az autógyári és szállítómun­kások, valamint más iparágak dolgozói­nak konkrét termelési kezdeményezé­seit is. Az utóbbi években jelentős munkát (Folytatás a 13. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents