Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám, csütörtök

PÁRTHARCOSOK EMLÉKEIBŐL Egy vöröskatona emlékei 1914-től KIS IMRE esztergomi halászmesternél dolgoztam két társammal együtt. Amikor nem halásztunk, akkor a gazda szőlőjében meg a földeken dolgoztunk pár fillérért. A kosztra ma is visszaemlékszem: minden héten hatszor bab volt, vasárnap pedig cifrabab és Kukoricamálé. Sok emberrel, Oroszországból szökött katonákkal ismerkedtünk meg, akik a halásztanyán rejtőzködtek. Mindenki az orosz forradalomról beszélt, a nép a nélkülözés miatt nagyon el volt keseredve. Már éppen sorozás előtt álltunk, amikor kitört a magyar őszirózsás forradalom. Otthagytuk a gazdát és önként jelentkeztünk katonának. Tudtuk, hogy ez a hadsereg már forradalmi és közel áll hozzánk. Azután még két földim csatlakozott hozzánk, és Így hatan jelentkeztünk Szentendrén a karhatalmi géppuskás zászlóaljba. A tanfolyam elvégzése után 1919 januárjában a budapesti 69-es laktanyába mentünk. Zászlóaljunkban Oroszországból hazajött bolsevikok és munkásmozgalmi harcosok voltak. 1919 áprilisában négy ellenforradalmi megmozdulás leverésében vettem részt. Május végén a légionáriusok átlépték a határt és bekerítették Salgótarjánt. Mi három órakor kezdtük meg a támadást Kistérén y énéi, majd előrenyomultunk Fülek, Losonc, Zólyom felé. Az antant Iközbelépésére azonban visszavonultunk. Ezután a Tiszához vezényeltek bennünket. A front összeomlása után viszontagságos úton eljutottunk a csehszlovák határig. Két bajtársammal, Kovács Józsefjei és Csermák Jánossal éjjel átúsztuk a Dunát. Sikerült hazakerülnöm Karvára. A katonai parancsnokságon kihallgattak, majd bezártak egy kamrába, ahol már több embert tartottak fogva. Innen Bélára vittek bennünket, ahol újabb kihallgatásoknak vetettek alá. Kiszabadulásom után öt hónapig minden nap jelentkeznem kellett a rendőrparancs nokságon. 1920 őszén Köbölkútról ellátogatott hozzám Máté András, a szociáldemoikrata párt titkára, aki mindjárt bevezetőben elmondta, hogy ő a párt baloldali szárnyát képviseli, összeírta a volt vöröskatonákat és megbízott bennünket, beszéljünk a cselédekkel és a munkásokkal, hogyha sztrájk lesz, akkor tartsanak ki, mert csak úgy tudunk jobb életfeltételeket kicsikarni a burzsoáziától. 1920 decemberében, a nagy sztrájk idején a falut csendőrök szállták meg, a katonáik készenlétben álltak. Este nyolc óra után kijárási tilalom volt, mi azonban a mezei utakon eljuttattuk a további utasításokat a munkásokhoz, hogy mihez tartsák magukat. A csendőrök nyomoztak, de senkire nem tudtak rábizonyítani semmit. 1921-ben eljött hozzánk Major István, Nagy János és Máté András. Karkó Imre lakásánakkor megalakítottuk a kommunista pórt helyi szervezetét. Elnökké Karkó Imrét, alelnökké Csupor Istvánt választottuk, a bizottság tagja volt még Csókás Ferenc és Mrella lózsef, az ellenőrző bizottság tagjává pedig Duka Imrét, Bugány Gyulát és engem választottak meg. A gyűléseket Polozsányl István és Kereki Mihály hívta össze. 1921-ben bevonultam katonának Prágába. Itt többször találkoztunk magyar emigránsokkal. 1922 tavaszán röplapokat terjesztettem a katonák között. Valaki beárult, és tizennégy napi szigorított fegyházat kaptam. Amikor 1938-ban Szlovákia déli része horthysta megszállás alá került, Karkó Imrét, Csókás Ferencet és engem a nánai laktanyába hurcoltak. Kiszabadulásom után minden héten jelentkeznem kellett a köböikúti csendörségen. 1940 ben behívtak katonának, ahol bújtogatásért többször bezártak. Katonaszökevényként két hónapig bujdostam. A felszabadulás után megalalkítottuk a pártszervezetet, a nemzeti bizottságot és a milíciát, amelynek én lettem a parancsnoka. Azután felosztottuk az úri birtokokat és gyümölcsösöket a szőlőkkel együtt. Később mint magyar nemzetiségűnek, megszakadt a párttagságom, a tagkönyvet csak az 1948 februári győzelem után kaptam viszsza. Az elmúlt évtizedekben számos pártfunkciót és közéleti tisztséget töltöttem be. Munkámért négy ízben tüntettek ki. 1950-ben az egységes földművesszövetkezet egyik alapító tagja voltam. Szövetkezetünk taglétszáma jelenleg 128. Kiváló eredményeiért M u nk aérdem rendd el tüntették ki. Községünkben, melynek lakossága valamivel meghaladja az ezer főt, jelenleg három pártszervezet működik, a kommunisták száma hatvankettő. Falunkban összesen huszonhárom vöröskatona volt, köztük hatan Oroszországban harcoltak, tizenheten pedig a Magyar Tanácsköztársaságért küzdöttek. Közülük ma már csak hatan vagyunk életben. Befejezésül lenne egy javaslatom. A kommunista párt városi és községi helyiségeiben emléktáblákat kellene elhelyezni, amelyeken megörökítenék a párt alapító tagjainak, a vöröskatonáknak és az egységes földinűvesszovetkezet alapítóinak a nevét. VARGA GYULA, Karva Diószeg forradalmi műltiáböl Községünk haladó munkásmozgalmi hagyományaira büszkék vagyunk. Szeretnénk, ha ezt ifjúságunk is megismerné és példának tekintené. Az első világháború végén Diószegről bevonult katonák részt vettek az Osztrák-Magyar Monarchia elleni lázadásokban. Pivkó József például a kragujeváci lázadás részvevője volt. 1916-ban a Diószegi Cukorgyárban megalakították a munkástanácsot, amely 1918-bíin Kufner bárótól munkáskézbe vette a cukorgyárat. A munkástanács elnöke Szalai Rezső volt. A községben a munkásmozgalmi szervezkedés a vörösgárdisták segítségével kezdődött. Többen vezető tisztséget is vállaltak. Bauer Géza a Magyar Tanácsköztársaság egyik katonai egységének parancsnokaként a galántai járásban elfoglalta Pallóc pusztát. A Tanácsköztársaság leverése után hazatért, s még abban az évben a szociáldemokrata párt helyi szervezetének elnökévé választották. Mészáros András volt vöröskatonát 1921-ben a kommunista párt helyi szervezetének elnökévé választották. Diószeg- már 1919—1921 között erős munkásmozgalmi központtá lett. LiSka, a burzsoá kormány Belügyminisztériumának fogalmazója hetvenhétoldalas jelentésében utal arra, hogy a község lakosságának harminc százaléka kommunista. 1919 és 1938 között Diószeg lakosai minden évben felvonulással ünnepelték május elsejét. Az első munkásszervezet, a Magyar Fémipari Munkások Helyi Szervezete 1918-ban alakult meg Diószegen. Az alakuló gyűlést a Nagy-féle vendéglőben tartották. Ugyancsak itt alakult meg 1919-ben a szociáldemokrata párt helyi szervezete. A szervezet az országos pártszakadás után a forradalmi balszárnyhoz csatlakozott. A ľubochňai kongresszuson Diószegről Szalai Rezső és Dévény Pál vett részt. 1921- ben a kommunista párt helyi szervezete a Marmostein vendéglőben alakult meg. A húszas évektől kezdve a községi képviselőtestületben a kommunisták nyerték el a szavazatok többségét. A község élén kisebb megszakításokkal kommunista bírók álltak. Az első kommunista bíró Petrányi lózsef, az utolsó 1938-ban Pethő Rudolf volt. 1921—1938 között a kommu nista párt helyi és területi szervezete közösen huszonöt sztrájkot és több tüntetést szervezett. A CSKP Központi Bizottságának jóváhagyásával a területi pártvezetőség, a helyi pártszervezet és a volt vöröskatonák a Vörös Hadsereg fennállása 10. évfordulójának alkalmából 1928ban tüntetést rendeztek Galántán. Az 1931-es kosúti sortűz egyik áldozata, Gyevát János szintén diószegi volt. A diószegi származású Löriez Gyula munkájával hathatós segítséget nyújtott a községben a párt legális és illegális tevékenységéhez. ZOBOR ROZÁLIA, Diószeg (Sládkovičovo) Kitartottak elveik mellett 1971. A CSKP megalakulása közelgő 50. évfordulójának alkalmából a munkásmozgalom harcainak emlékeiről beszélgettem Kovács lózsef elvtárssal, a kommunista párt Ipolyszakállasi régi harcosával. Elmondta, hogy a CSKP megalakulása utáni években községükben ls szervezkedni kezdtek a mezőgazdasági munkások. A párt célkitűzéseinek eléréséért akartak küzdeni. 1924-ben tartották az első gyűlést. A szervezkedésben Mocsári Lajos elvtárs tevékenykedett a legaglllsabban. Mocsári elvtárs részt vett a Magyar Tanácsköztársaságért vívott harcban. Bátor ember, rátermett szervező és jó szónok volt. Sokat segített neki volt vöröskatona bajtársa, ürbán Sándor elvtárs. A pártsejt megalakításában az Ipolysági járási pártvezetőség részéről hivatalosan Fábián titkár vett részt. A helybeli elvtársak lakásokban tartották találkozóikat. A párttitkár utasításai szerint dolgoztak, óvatosak voltak, de elveik mellett kitartottak. Tizenöt párttaggal kezdték á munkát, de 1926-ban már negyvenen fejtettek ki kommunista tevékenységet. A vörössegély-akció keretében ekkor rendezték a gyűjtést. A község lakosai megértők voltak, rokonszenveztek a kommunistákkal. természetesen a nagygazdákon kívül. A vörössegélyalapra mindenki adott 15—20 koronát. 1928-ban történt, hogy a Fogyasztási Szövetkezet helyiségében gyűlést tartottak. A helyiség zsúfolva volt a falusi szegényekkel. Az emberek a földosztást sürgették. A gyűlést megzavarta Sur<va helybeli jegyző és sürgette, hogy az összejövetelt azonnal fejezzék be. A tömeg tiltakozni kezdett. A hangulat olyan harciassá vált, hogyha a kommunisták nem léptek volna közbe, elverték volna a port a burzsoá hatóság képviselőjén. Urbán Sándort, a pártelnököt mégis bíróság elé állították és három hónapi börtönre ítélték. A burzsoá hatóságok minden ürügyet kihasználtak a munkásmozgalom harcosai elleni fellépésre. Megtörtént egyszer, hogy az említett Fábián párttitkár munkáját elvégezve Ipolyszakállasról a szomszédos Ipolybélre igyekezett, hogy ott gyűlést szervezzen. A községben egy pajta kigyulladt. A csendőrség ennek ürügyén őt tartóztatta le, s ártatlansága ellenére a börtönből csak fél év múltán szabadult ki. A kommmunista párt tevékeny ségének szervezésében sokat tett a Munkás című lap. Kovács elvtárs lelkesen terjesztette ezt az újságot, hetente 8—10 példányt adott él, a pártlap cikkeit közösen olvasták a gyűléseken. A vezető pártfunkcionáriusok gyakran jártak a községbe agitálni. Egy ízben Safranko képviselő járt ott és találkozott a templomból kijövő emberekkel. Elbeszélgetett velük a kommunisták céljairól. Szavai olyan hatást tettek az emberekre, hogy kérték, gyakran látogasson el közéjük. Egy Bene nevezetű zsellzl festő is ahányszor a faluban járt, mindig lelkes kommunista agitációt folytatott. A párt iránti bizalom megnyilvánult a választásokon. A község élére választott kommunista bírák sokat tettek a falusi szegények helyzete megjavításának érdekében. A felszabadulás után Kovács József elvtárs részt vett a IX. pártkongresszuson. Ekkor személyesen elbeszélgetett vele Antonín Zápotocký elvtárs. A kongresszus után megkezdődött az egységes földművesszövetkezetek megalakítása. Kovács elvtárs a kongresszusról hazatérve a községben azonnal szervezni kezdte a szövetkezetet. Udvara olyan volt azokban a napokban, mint a méhkas. A szövetkezet szervezésében részt vevő Zselízi Gtá dolgozói nála aludtak és étkeztek. A volt egyházi és a Lőcsi-féle birtokon 21 tag kezdte meg a közös gazdálkodást. BF.I.ANYI JÁNOS, Ipolyszakállas LAKÁSVISZONYAINK MARGÓJÁRA 1. H0NNAN-H0VA Nem vitás, hogy a szocializmus építésének negyed évszázada alatt nálunk a lakáskörülmények is figyelmet érdemlően változtak, és joggal büszkék lehetünk az eredményekre. Sok százezer korszerű lakás épült fel a városokban, gombamódra elszaporodtak a falvakon a múlt tehetős polgárainak villáival vetekedő összkomfortos családi házak. Jelentős népi tömegek lakáskultúrája ugrásszerűen javult, és a lakásviszonyok térképéről majdnem teljesen eltűntek a szégyenfoltok. Általában és országos átlagban tehát — számokkal, tényekkel bizonyíthatóan — olyan fejlődés cselekvő részesei és többségünkben egyben élvezői vagyunk, amely az életszínvonal emelkedésének szerves alkotóelemeként megérdemli az elismerést. A tőkés múlt és a szocialista ma között ebben a vonatkozásban is szembeszökő a különbség' az utóbbi javára. Ez az igazi megállapítás viszont korántsem vezethet önelégültséghez. A számításból ugyanis nem hagyhatjuk ki azt a körülményt sem, hogy az életszint emelkedése visz-szaliat az igényekre. Modern korunk embere, aki átlagában jobb anyagi feltételek között él, mint a múlt dolgozó embere, teheti is, hogy többet, jobbat, szebbet akarjon. Márpedig ezzel az igénynyel lépést tartani nem volt és ma sem könnyű feladat. Miért? Elsősorban azért, mivel a burzsoá köztársaságtól örökölt lakásalap jelentős hányada egyrészt nem felelt meg a legelemibb emberi követelményeknek, másrészt az idő foga is kikezdte. Másodsorban azért, mivel a háború hurrikánja is megtette a magáét. Bár ezen a téren más európai országok — a Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia, hogy csak néhányat említsünk a mi tájainkról — jóval több kárt szenvedtek, nálunk is a lakóházak ezrei dőltek romba. Nem könnyű végül ez a feladat azért sem, mivel a helyreállítás és a fejlesztés első szakaszában a lakásépítést háttérbe parancsolta az ipar fellendítésének belső- és főleg külső indítékoktól vezérelt követelménye. Évek során át aránylag kevés volt az e célra betáblázható anyagi eszíköz, és az igazat megvallva ma sem dús kálunk benne. Az utóbbi évek ben azonban a lakásépítés ütemét meghatározó tényező már nem is annvvra az anyagi eszköz hiánya, mint az építőanyag —, kapacitás , és a munkaerőhiány. Természetesen sorolhatnánk a további kisebb-nagyobb okokat is, amelyek érthetővé teszik, hogy az évente épülő majd százezer új lakás ellenére a szó szoros értelmében miért kullogunk például a Szovjetunió szédületes iramú lakásépítési programja mögött. A sok gátló körülmény közül említsük még meg azt az egyet, amely a múltban lényeges demobilizáló, pártós államvezetésünket sajnálatos módon lejárató, s ezért nem mentegethető szerepet vitt — a legfelsőbb szintű politikai irányítás melléfogásait. Ilyennek minősíthetjük példának okáért annak az alapjaiban megfontolatlan politikai jelszónak a meghirdetését, hogy a lakáskérdést 1970-ig megoldjuk. A szavak és a tettek, a jelszó és a gyakorlat sajnos ebben az esetben is szöges ellentétbe" került, mint ahogyan később, az 1968—69es zűrvaros időszakban is legfeljebb csak a mézesmadzagot húzták el az emberek orra előtt, és a politikai de magógia nem helyettesítette és nem is helyettesíthette a célra vezető hatásos gazdasági intézkedéseket. Annál Inkább sem, mivel lényegében megszűnt a központi gazda ságirányítás, az állami tervezés, és az anarchia semmiképp sem kedvezhetett az építővállalatok szempontjából nem eléggé ,, „exkluzív" vagyis a vártnál kisebb nyereséggel kecsegtető lakásépítkezésnek. Az új párt- és államvezetés előtt tehát ezen a szakaszon is feltornyosultak a problémák és a feladatok. Jó kiindulási alapnak számít viszont, hogy helyreállította a központi tervezést és irányítást. Talán még ennél is többet jelent, hogy reálpolitikát folytat. Az ötéves tervben — előzetes adatok szerint — mintegy félmillió lakást építünk fel, ós ezzel sok mindent megoldunk, de manapság senki sem állítja, hogy 1975-ig n*inden igényt maradéktalanul kielégítünk. GÁLY IVÁN A kelet-szlovákiai üzemek dolgozó' teljesítik a kötelezettségvállalásokat Több mint egymilliárd korona értéket képviselnek azok a kötelezettségek, melyeket KeletSzlovákia üzemeinek dolgozói a CSKP megalapítása 50. évfordulója, valamint a közelgő XIV. pártkongresszus tiszteletére vállaltak. Arról is örömmel számolhatunk be, hogy ezeket sikeresen teljesítik. A vállalások elsősorban a termelés növelésére, a termékek minőségének megjavítására irányulnak. Košicén a dolgozók több mint 200 millió korona értékű felajánlást tettek. Ennek egynegyedét, hazánk legnagyobb kohóművének dolgozói vállalták, s becsülettel teljesítik. Az utóbml hónapokban olyan kedvező változás következett be a Kelet-szlovákiai Vasmflben, hogy a sajtótájékoztatókon közölt eredmények szinte hihetetlenül hangzanak. Ebben az évben is január és február folyamán magasan túlteljesítették a tervfeladatokat. Például az utóbbi hónapban az acélmű terven felül csaknem 10 ezer tonna acélt termelt. Sikeres a többi üzemrészleg tervteljesítése is. A Vasmű dolgozói vállalásainak értéke meghaladja az 50 millió koronát s ha figyelembe vesszük, hogy a termelési feladatok értéke a múlt évhez viszonyítva csaknem 570 millió koronával növekedett, van mit csinálniuk, hogy megtarthassák szavukat. Még annyit megjegyzünk, hogy a Vasmű dolgozóinak végcélja ebben az évben 6 milliárd korona értékű termék. A kelet-szlovákiai Szovjet hadsereg nevet viselő gépgyár dolgozói is becsülettel teljesítik vállalásaikat, habár az áramellátás korlátozása bizonyos hátrányt jelent számukra a Vasművel szemben, amely saját magát ellátja villanyárammal, sőt a Košicei Gépgyárnak is juttat. Ezt a hátrányt a szabad szombatok kihasználásával szándékoznak behozni. Ennek az üzemnek dolgozóitól indult ki az a felhívás, hogy március 27-ét az egész kelet-szlovákiai kerületben tekintsék nemzeti műszaknak. Elsőként a vranovi Bukoza válaszolt erre a felhívásra. A magasépítő vállalat üzemei kerületszerte lelkesen teljesítik feladatukat. A vissza-visszatérő tél okozta nehézségek ellenére ls igyekeznek a dolgozók — a szabad szombatokat is kihasználva — hogy minél több lakást adhassanak át, s így becsülettel teljesítik a pártjubileum tiszteletére adott szavukat. Példás munka folyik hazánk szárazföldi kikötőjében is. Szombat, vasárnap is dolgoznak, hogy ne legyen fennakadás népgazdaságunk vérkeringésének ezen az érzékeny pontján. így sorolhatnánk egymás után az üzemeket, munkahelyeket Kelet-Szlovákiában, ahol céltudatosan végzett lelkes munka folyik a pártjubileum s a közelgő pártkongresszus köszöntésére. —ik— <