Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám, csütörtök

« •• • , - ••.. ... v;.-.-. Miről ír a világsajtó? •> I I " n J Az ežy'

k éjszaka a szovjet főKomszornoiszkaja Pravda rSnTSr^Ss rendőrjárőr szeme elé: két férfi vadul tördelte az egyik moszkvai építkezés kerítését és a kitépett deszkaszálakat egy diplomata rendszámot viselő gépkocsi csomagtartójába helyezte. A járőr kérdőre vonta a „bontási szakembereket". Az egyik tettes nehezen forgő nyelvvel igyekezett különös cselekedetét megmagyarázni, a másik futásnak eredt. A rendőrjárőr üldözőbe vette a menekülőt, ára ezt a pillanatot használta ki a diplomatakocsi másik korhelye s beletaposott a gázba. A rendőrautó végülis a diplomatakocsit vette üldözőbe, amely hajmeresztő kanyarok után a moszkvai nyugatnémet nagykövetség épületénél fékezett le. Rendszáma. D — 02—025, vezetője pedig egy bizonyos Nitsch úr, a nyugatnémet nagykövetség diplomáciai munkatársa, akinek nyaktörő kocsivezetési módszerét kellőképpen indokolta a szervezetében végbement fokozott szeszkoncentráció. Időközben a rendőrök a ködös utcán összetalálkoztak a másik alkoholmámoros deszkatörővel is. Miután nem óhajtott újabb éjszakai futóversenyt rendezni, megadta magát sorsának. Kiderült, hogy Ehlers úrról, Nitsch úr diplomáciai kollégájáról van szó. A mozgalmas éjszakának ezzel még nincs vége. A szóban forgó rendőrjárőr — ami biztos, az biztos alapon — újból végigpásztázta a terepet, visszatért a történetben szereplő deszkakerítéshez. Itt a rendőrök egy férfit pillantottak meg, aki ezúttal négykézláb igyekezett megközelíteni a hőn óhajtott deszkákat. A tökrészeg Ostermayer úrról kiderült, hogy ugyancsak nyugatnémet diplomata, s mint mondotta, pusztán szórakozásból, „unaloműzésből" rendezték meg a deszkatördelési versenyt. A Komszornoiszkaja Pravda hangsúlyozza: nem ez az egyetlen eset, amikor a Moszkvában akkreditált egyes diplomaták botrányos módon viselkednek. Holz nagykövetségi beosztott legutóbb részeg fővel a járdát nézte úttestnek, s ott száguldozott gépkocsijával. Az ifjúsági lap arra is felhívja a figyelmet, hogy n nyugatnémet nagykövetség villájában éjszakánként részeg tivornyákat rendeznek, s a hölgyek időnként szokatlan módon az ablakon át távoznak, miközben az urak meddő kísérleteket tesznek saját egyensúlyuk megőrzésére. A Trybuna Ludn külpolitikai TmiLino In/In kommentárjában emlékeztet a • ryuuna LlliUU nyugat-berliniek húsvéti „kelet * berlini" látogatásának engedé lyezésével összefüggő tárgyalásokra. Rámutat, hogy „a nyugatberlini kérdéskomplexumről egyszerre három vonalon folynak a tárgyalások", majd hangsúlyozza: • Emlékeztetünk arra, hogy Nyugat-Berlin önálló politikai egység, nem tartozik az NSZK-hoz. A város ilyen státusza a második világháború eredménye, s egyike az európai realitásoknak. A problémát az általános európai enyhülés szellemében, az NDK szuverén jogainak tiszteletben tartásával kell megoldani. Bérmiféle megállapodás kiindulópontját csak az NDK szuverenitásának elismerése képezheti. ® A Brandt—Scheel kormány összekapcsolta keleti politikáját, s a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását a Nyugat-Berlinről folytatott tárgyalásokkal, így Bonn lényegében az Egyesült Államoktól függ, Washington pedig beépítette Nyugat-Berlint az Egyesült Államoknak a szocialista országokkal szemben — sőt a szocialista országok ellen — folytatott globális stratégiájába. ® Ilyen körülmények között az Egyesült Államok késleltetni és nehezíteni igyekszik az előrehaladást a Nyugat-Berlinről folytatott tárgyalásokon — írja végül a varsói lap. SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA ÉRDEKES A Szovjetunióban az idei tan évtől kezdve négy évről három évre csökkentették a tanulmányi idői az általános iskola alsó tagozatán. A negyedik osztálytól kezdve már szaktárgyi oktatás folyik. E jelentős reformot sok ezer osztályban több éves kísérletezés előzte meg, amelyet a Szovjetunió Neveléstudományi Akadémiája, illetve Zankov prolesz szor, az ismert szovjet pedagógus Irányított. E reformkísérletet Ismerteti Leonyid Zsankovnak, a Szovjetunió Neveléstudományi Aka démiája tagjának, a Novosztyi sajtóügynökség által kiadott, némi leg rövidített cikke. Az általános iskola alsó tagozatának tanulmányozása azt mutatta, hogy a gyerekek által szerzett alapismeretek mennyisége rendkívül korlátozott, pedig az első négy évben csak az összefüggő olvasást és írást, valamint az egyszerű számolás készségét fejlesztették. Az élet bebizonyította, hogy a hagyományos módszer kevésbé segíti elő a tanulók általános fejlődését. Meg kellett teremteni az alsó tagozati oktatás új kísérleti rendszerét, hogy választ kapjunk a kutatás sok kérdésére. Ilyen kérdések vetődtek fel: határnak tekinthető-e a kisiskolások a hagyományos módszer feltételei között elért fejlődése; milyen tanítási rendszer adna jobb eredményt; mekkora a tanulók általános fejlődése a hagyományos módszer mellett, s mekkora lenne egy jól megválasztott kísérletrendszerben; igazolható-e az a feltevés, hogy a tananyagban való gyorsabb előrehaladás az időmegtakarításon kívül növeli, sokoldalúbbá teszi a tanulók ismereteit? A kísérleti rendszer központi elveivé tettük a tananyag gyors ütemű tanulmányozását, az elméleti ismeretek elsődlegességét, a tanítási folyamat megismertetését, tudatosítását. Nem arra törekedtünk, hogy például sok összeadás! feladatot oldjon meg a gyerek, hanem arra, hogy a szükséges számtani művelet törvényeit megismerje. Az 1961—62-es iskolai évben létrehoztuk a kísérleti rendszer vázát, a tanítási programokat, az új módszertan alapjait, az egyes tárgyakra vonatkozó tananyagokat, s megKÍSÉRLET kezdtük a kísérleti munkát. Az új rendszer központi elvei a kísérlet állandó értékei maradtak, de a feltételek és a körülmények — például a tanítók felkészültsége és munkastílusa, az osztályok tanulóinak összetétele — eltérőek voltak. Először Kalinyin város tíz osztályában, majd 1963-ban az Oroszországi Föderáció és más szövetségi köztársaságok több mint 25 területének 100 Iskolájában végeztük a kísérleteket. Oj szakasz kezdődött munkánkban 1965-ben, amikor hozzáfogtunk az új tankönyvek kiadásához. Először több mint 30 ezer, a következő években pedig 37—37 ezer második és harmadik osztályos tankönyvet jelentettünk meg. Egyidejűleg módszertani segédeszközöket is kiadtunk a tanítók számára. Két év múlva, 1967-ben az Oroszországi Föderáció 52 területén, valamint 8 szövetségi köztársaságban vezettük be a kísérletet. Megvalósítottuk ezzel a hároméves alsótagozati oktatás teljes ciklusát a Szovjetunió Neveléstudományi Akadémiája tanítási programjai, tankönyvei és módszertani segédletei alapján. Közben rendszeresen figyeltük a kísérleti 1—3 osztályos tanulók általános fejlődését, az eredményeket összehasonlítottuk a hagyományos 1—4 osztályosokéval. Kiderült, hogy a szellemi tevékenység fejlettsége tekintetében nagy fölényben voltak a kísérleti osztályok tanulói. Például egy gondolkodásfejlesztő, nagyon nehéz feladatot hiba nélkül oldott meg a kísérleti harmadik osztályosok fele, amíg a hagyományos iskolai osztályok minden diákja sok hibát követett el. De nem csupán a fejlődés ütemében és intenzitásában mutatkoztak lényeges különbségek. A tanítás első két esztendejében a kísérleti osztályok tanulóinál tapasztaltuk a sokoldalú megfigyelésre, a megismert tárgy általánosított leírására, a finom elemzésekre való törekvést is. Röviden: a nagy és sokoldalú vizsgálati anyag alapján bebizonyosodott, hogy a kisiskolásoknak a hagyományos módszerrel elért fejlődése nem jelenti a végső határt. Megtaláltuk azokat az elvi és gyakorlati pedagógiai feltételeket is, amelyek mellett összehasonlíthatatlanul nagyobb eredményeket érünk el e tanulók általános fejlesztésében, mint a hagyományos módszerekkel. Különösen fontos volt, hogy a vizsgálatok a kísérleti tanítás sikereit bizonyították azokban a tárgyakban is, amelyekben addig közismerten sok időt fordítottak a gyakorlásra. Tanulmányoztuk például a második osztályos tanulók orosz nyelvi ismereteit és készségeit. A kísérletben részt vevő tanulók iskolánként eltérően 0,1 —1,5 hibát követtek el az ellenőrző feladatban. Ugyanakkor a hagyományos osztályok egy tanulójára 2,3—2,9 hiba jutott. A kísérleti osztályok tanulóit a kitűnő helyesírás jellemezte, annak ellenére, hogy a nyelvtan tanítására fordított idő 20 százalékkal kevesebb volt, mint a többi Iskolában. És ugyanilyen meggyőző adatokat kaptunk más tárgyukban is. A Szovjetunió Neveléstudomár nyi Akadémiája nevelési és fejlesztési laboratóriumának kísérlete bebizonyította tehát, hogy nem csupán lehetséges, hanem célszerű is a hároméves alapozó oktatásra, illetve az új tanítási programokra való áttérés. A tanulók és a pedagógusok munkája megteremtette annak a reformnak a tudományos és a pedagógiai alap^ ját, amelynek bevezetése most folyik a Szovjetunióban. Három generáció találkozása A Csehszlovákia Kommunista Pórija 50. évfordulója és a nemzetközi nőnap alkalmából a trebisovi járási pártbizottság és a Szlovák Nőszövetség járási bizottsága megszervezte három generáció találkozását és beszélgetését. A találkozón a pionírok, a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai és az idősebb korosztály képviselői vettek részt. Az elvtársi beszélgetés során meleg szavakkal szólt a jelenlevőkhöz a 70 éves Rozália Zarembová košicei lakos, aki a párt alapító tagja volt a trebišovi járásban. Jozef Gazdik, a trebisovi járási pártbizottság vezető titkára záróbeszédében méltatta a Szlovák Nőszövetség járási bizottságának a Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulója tiszteletére rendezett politikai akciókban kifejtett tevékenységét. HOROSZ ARPÁD A szovjet nép erkölcsi-politikai egysége elválaszthatatlan összeforr a szocialista társadalom szociális szerkezetével, amelyet a dolgozók baráti osztályainak és csoportjainak léte, gazdasági, társadalmi-politikai és eszmei érdekeik egysége, a kommunizmus felépítésében való közös érdekeltségük jellemez. A szovjet társadalom egységének alapjait Lenin rakta le, a kommunista párt kovácsolta erőssé és edzette meg. Mindjárt az októberi forradalom győzelme után államosították a nagyés középipart, a földet, a bankokat, a szállítást. Ezzel megdőlt a kizsákmányoló osztályok gazdasági támasza. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása folytán a városokban és falvakon egységessé — szocialistává vált a gazdasági rendszer. Felszámolták a termelőeszközök magántulajdonát, domináns lett a szocialista társadalmi tulajdon. Örökre megszűnt ember ember általi kizsákmányolásának, a társadalom ellenséges osztályokra tagolódásának talaja. Kőt baráti osztály — a munkásosztály és a parasztság, valamint a velük szoros kapcsolatban levő népi értelmiség maradt szovjetországban. A szocialista társadalom fejlődésében bekövetkezett szociális változásokat elemezve látnunk kell a baráti osztályok erősödő homogenitását, ezzel egyidejűleg azonban a munkásosztály a kommunizmus építésének időszakában is érvényesíti vezető szerepét. A szovjetállam fejlődése igazolta a munkásosztály nagy történelmi küldetésére vonatkozó igen fontos marxista—leninista tételt A szovjet munkás örökölte a forradalmi proletariátus igen gazdag hagyományalt. | AZ SZKP XXIV. KONGRESSZUSÁRA KÉSZÜL, SZOVJETORSZÁG | A szovjet nép megbonthatatlan egysége Az Új Szó számára írta: IVAN SZLOBOGYANYUK professzor, a történelemtudományok doktora A szovjethatalom első éveiben a proletariátus lakosságunknak mindössze 15 százaléka volt, ám a leghaladóbb forradalmi osztályként a társadalmi haladás fő hajtóerejeként lépett a színre. A munkásosztály — a szocialista társadalom elismert vezetője — objektív helyzeténél fogva most is vezető szerepet játszik az anyagi termelésben: a társadalmi össztermék legnagyobb részét adja, a termelés területein munkálkodik. A társadalom legszervezettebb ereje, a kommunista eszmények következetes hirdetője. „A munkásosztály társadalomvezető szerepének teljesítését a kommunizmus felépítésével tetőzi be, amikor megszűnnek az osztályok" — olvassuk az SZKP programjában. Jobboldali revizionista elemek az utóbbi években azzal az elmélettel álltak elő, hogy a munkásosztály köteles átadni a társadalomvezetést az értelmiségnek, amelynek „el kell vennie tőle a szocializmus zászlaját" Ugyanakkor a „baloldali" revizionisták olyan elméletet hirdetnek, hogy a munkásosztály adja át vezető szerepét a parasztságnak, a „világfalunak". Mindez gyökereiben ellentétben van a marxizmus—leninizmussal. „Marx tanításának legfontosabb tétele az, hogy a proletariátusra mint a szocialista társadalom megteremtőjére világtörténelmi szerep hárul" [Lenin művei XVIII. kötet, 595, oldal) — írta Lenin. Éppen a Szovjetunió munkásosztályáé a fő szerep, hogy létrehozza a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát. Az ipar fejlődésének eredményeképpen nő a szovjet munkások száma, mely ma már meghaladja a 60 milliót és az öszszes szovjet dolgozóknak több mint a felét alkotja. Gyökeres változások mennek végbe a munkásember kulturális és műszaki színvonalában, munkája jellegében és tartalmában. A szovjet munkásoknak mintegy a fele teljes vagy befejezetlen középiskolai végzettségű. A munkásosztály mind nagyobb része emelkedik — termelési tisztségét tekintve — a mérnöki-műszaki dolgozók szintjére. A munkásosztály legjobbjai állandóan feltöltik a kommunista párt sorait. Kommunista munkások tagjai a központi és helyi vezető pártszerveknek. Az új párttagok soraiban állandóan nő a munkások részaránya. A XXII. pártkongresszus óta a párt sorai mintegy 30 százalékkal gyarapodtak, ugyanakkor az újonnan felvett párttagok 47,6 százaléka munkás volt (a XX. és a XXII. pártkongresszus között csak 40,6 százalék). Amíg léteznek osztályok, amíg világszerte küzdelem folyik a kommunizmus és a kapitalizmus erői kőzött, az élenjáró munkások fogfák alkotni a kommunista párt magvát, a párt sorait összefogó, fő irányvonalának folyamatosságát, eszmei szilárdságát és szívósságát biztosító erőt. A munkásosztály vezető szerepe egy cseppet sem csökkenti a parasztság komoly szerepét a szocialista társadalomban. A dolgozó parasztság — a munkásosztály szövetségese — a kommunista társadalom építésének aktív ereje lett. A marxizmus—leninizmus alapvető kérdése, az SZKP egyik legfontosabb stratégiai és taktikai tétele a munkás-paraszt szövetség állandó szilárdítása a munkásosztály vezető szerepe mellett. A mezőgazdaság szocialista átalakítása a legnehezebb feladatok egyike volt az után, hogy a munkásosztály átvette a hatalmat. Lenin élete utolsó éveiben írt műveiben kiemelte a szövetkezeti terv alapvető tételeit. Lenin szövetkezeti terve eredményesen megvalósult. A párt a kollektivizálás kérdésének megoldásával egyidejűleg gondoskodott a mezőgazdasági termelés évszázados elmaradottságának felszámolásáról, kivívta a falu új, szocialista alapon való gyökeres átalakulását. Jelenleg 107 millió 100 ezer fő a szovjet falusi lakosság száma, mely az ország egész lakosságának 46 százaléka. A szocializmus, a termelőeszközök közös tulajdona, a kollektív munka kialakította a szovjet falu új embertípusát — a kolhozparasztságot. Nagy kolhozok és szovhozok létrehozása, a mezőgazdasági termelés gépesítése közelebb hozta egymáshoz a mezőgazdasági és az ipari munkát, megteremtette a parasztság általános műveltségi és kulturális-műszaki színvonala emelésének feltételeit. jelenleg a kolhozparasztok 26 százaléka főiskolai végzettségű. A kommunista építés időszakában a társadalom életének össszes területein nő a szovjet értelmiség szerepe. Érdekei elválaszthatatlanok a munkások és parasztok érdekeitől. A szocialista társadalom építésének, az ország gyors műszaki és gazdasági felemelkedésének, a kul-' turális értékek közkinccsé válásának folyamatában kialakult és felnőtt egy valóban népi értelmiség, amely a munkásokkal és a parasztokkal együtt végzett közös alkotómunkában találta meg hivatását. A szovjet értelmiség már 1936-ban 80—90 százalékban a munkásosztály, a parasztság és egyéb dolgozók soraiból származott. Kialakultak az értelmiségi nemzeti káderek. A kizsákmányoló osztályok felszámolása, az iparosítás, a kollektivizálás, a kulturális forradalom — ezek voltak annak az egységes forradalmi folyamatnak egyes láncszemei, amely gyökeres változásokhoz vezetett az osztályok kölcsönös viszonyában. A kommunista építés újabb szintre emeli a szocialista társadalom osztályainak és csoportjainak együttműködését. Egy sorban építik a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát, tökéletesítik a társadalmi viszonyokat, erősítik a szovjet nép erkölcsi-politikai és eszmei egységét. Ez is egyike a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével elért legnagyobb vívmányoknak. [APNJ III.