Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám, szerda

Csehszlovákia Kommunista Pártja teljesíti küldetését (Folytatás a 4. oldalról) lesztésén alapuló iparosítás politikája olyan eredményekhez vezetett, melyek egyedülállóak az ipari országok fejlődésének történelmében. 1968-ig az ipari termelés a háború előtti évekhez viszonyítva a hatszorosára, Szlovákiában a tízszereesére növekedett. Szlovákia, a volt mezőgazdasági ország fejlett ipari országgá fejlődött, melynek termelése ma nagyobb, mint a háború előtti Csehszlovákia ipari termelése. ötven év alatt teljesítettük a szocializmus építésének egyik legbonyolultabb feladatát — megnyertük a parasztságot a szocializmus ügyének. Az iparosítás megteremtette a feltételeket a falu szocialista átépítéséhez, a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztéséhez. Falvainkon jelentősen megváltozott az élet, valóban forradalmi szociális és kulturális változások történtek itt. Kialakult a szövetkezeti parasztság új társadalmi osztálya, és szilárd szövetségese a munkásosztálynak. Az elmúlt évek folyamán a mezőgazdaság, melynek munkatermelékenysége a háború előtti időszakhoz viszonyítva csaknem a háromszorosára növekedett, fontos gazdasági és politikai tényezővé válik. A gyakorlat bebizonyította a IX. pártkongresszus által elfogadott irányvonal helyességét. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája egyik jelentős sikerének tartja, hogy falvalnkban győzött a szocializmus. A gazdaság fejlődése, a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem növekedése a legszélesebb néprétegek élet- és kulturális színvonalának emelkedéséhez vezetett. Országunkban kiküszöböltük az embernek ember általi kizsákmányolását, a nyomort és a munkanélküliséget. Minden állampolgár számára biztosítottuk a munkához és a művelődéshez való jogot. Valamennyi állampolgárunk szociális biztonsága ma már „természetes" vívmánynak számit. A műveltség általános kiterjesztése, az iskolaügy fejlődése, a kultúra demokratizálása, a munkásosztállyal összekapcsolódó új értelmiség nevelése egyedülálló lehetőségeket biztosított a tudomány, a művészet és kultúra fejlesztéséhez. Iskolapolitikánk ahhoz vezetett, hogy a művelődés terén kiküszöböltük az osztálykorlátozottságot, s hogy jelentősen növekedett értelmiségünk. A háború utáni évekhez viszonyítva a középiskolát végzett tanulók száma a háromszorosára, a főiskolát végzett hallgatók száma az ötszörösére emelkedett. A szocializmus építésében elért eredmények kiváló bizonyítékai a szocializmus és a kommunizmus fiatalságának és életképességének; azt mutatják, hogy ezé a mozgalomé a jövő. Sikereink és egész mozgalmunk ereje abban rejlik, hogy a dolgozó nép szebb jövőjéért vívott harcunkat a nemzetközi osztályharc részeként értelmeztük, és a szocializmus építése közben a Szovjetunió és a szocialista rendszer többi országának segítésére és tapasztalataira támaszkodhatunk. Tudjuk, és sohasem feledjük el, hogy sikereink elképzelhetetlenek lennének a Szovjetunióval való szövetségünk, együttműködésünk, valamint a Szovjetunió segítsége nélkül. Ez a szövetség szabadságot biztosított nemzeteinknek, s megteremtette a feltételeket a további politikai, gazdasági és kulturális fejlődéshez. Pártunk a dolgozók politikai, szociális és nemzeti felszabadításáért folytatott következetes harcával, a munkásosztály küzdelmével vezető szerepet szerzett társadalmunkban. Bebizonyította, hogy hű maradt azokhoz az eszmékhez, melyekből megszületett, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a leninizmus eszméihez. Ezek az eszmék örökre összekapcsolnak minket a leninizmus hazájával, a Szovjetunióval és az egész kommunista mozgalommal. Sohasem feledjük el, hogy csak a Szovjetunió segítségével érhettük el azokat a történelmi sikereket, melyeket a szocializmushoz és kommunizmushoz vezető úton vívtunk ki. Tudjuk, hogy a Szovjetunió továbbra is támaszunk lesz a szocialista társadalom további fejlődéséhez vezető úton is .Arccal a tömegek felé" A Központi Bizottság decemberi plenáris ülése lezárta pártunk életének egyik szakaszát, s egyúttal kidolgozta a párt politikáját. Ezt a politikát az „Arccal a tömegek felé" gottwaldi jelszó fejezi ki. Ez a jelsző kifejezi pártunk társadalmi küldetését, s egyúttal meghatározza pártunk ideológiai frontjának fontos távlati feladatait. Említsünk meg egyes tényeket, melyekről a decemberi plénum dokumentumai is megemlékeznek. Visszatekintve pártunk 50 éves múltjára, észre kell vennünk, hogy a dolgozók ezrei és százezrei álltak a párt oldalán. Azok a győzelmek, melyeket a párt kivívott, nemcsak a kommunisták, hanem a széles tömegek eredményei. Azok az átmeneti vereségek, melyeket a párt elszenvedett, nemcsak a párt vereségét jelentették. Nemesak kommunisták hoztak áldozatokat, melyet minden harc megkövetel. A párt ereje abban rejlik, hogy harci programjával egyesíteni tudta a pártonkívüli dolgozók tömegeit, sőt más politikai pártok tagjait is. Pártunk senkitől sem kapta ajándékként vezető szerepét. Népünk azért határozta meg ezt a szerepét, mert pártunk öszsze tudta kapcsolni a dolgozók mindennapi követeléseiért folytatott harcot a munkásosztály osztályköveteléseiért és a nemzeteink alapérdekeiért folytatott küzdelemmel. A vezető szerepet nem örök időkre kapta. A pártnak ezt a szerepét a tömegekkel való kapcsolatával állandóan fel kell újítania. Pártunk története azt bizonyítja, hogy a párt vezető szerepének megszilárdítása összekapcsolódik a párton belüli élet lenini elveinek, valamint a párt és a dolgozók tömegei közti kapcsolatok lenini elveinek érvényesítésével. metország erőszakosságának egyoldalú cselekedete volt. A párt által szervezett széles népfront kiindulópontot jelentett a cseh országrészek náci megszállása és a klerofasíszta szlovák állam időszakában a párt politikája számára. Miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, felújítottuk az önálló csehszlovák államot, a CSKP a legerősebb és legbefolyásosabb politikai párt lett, amint ezt az 1946. évi nemzetgyűlési választások is bizonyították. Pártunk történetének legfontosabb tanulsága A hibák, a nehézségek, a tévedések nem vezethetnek ahhoz, hogy a párt „önként" lemondjon vezető szerepéről, ahogyan ezt a jobboldali opportunisták 1968-ban tették. A hibák és a fogyatékosságok kiküszöbölése helyett a szocializmus elárulásának, a testvéri szocialista országokkal és a kommunista pártokkal való barátság szétzúzásának útjára léptek. A párt vezető szerepe feltételezi, hogy a párt helyesen tudja elemezni az adott társadalmi időszak jellegét, s ki tudja tűzni a tömegek harcának konkrét céljait, melyek összhangban állnak a társadalmi fejlődés szükségleteivel s lehetőségeivel. Az ideológiai egység és a belső szervezettség a második feltétele a párt vezető szerepének. Az ideológiailag megoszlott és szervezetileg nem szilárd párt természetesen nem képes a tömegek vezetésére, hanem ellenkezőleg, a tömegek befolyása alá kerül. A vezetés nem jelent alkalmazkodást, hanem azt, hogy meg kell érteni a dolgozókat abban, amiben igazuk van, s meg kell győzni őket egyes követeléseik irreális voltáról. Pártunk társadalmi vezető szerepe kivívásának alapfeltételeit 1929 februárjában, V. kongresszusán alakította ki. Az V. kongresszus óta a politikai tömegmunka a párt tevékenységének állandó módszere lett. A szocialista harcok idején a párt kialakította a munkások és a szegényparasztság egységes frontját, s miután a fasizmus Németországban hatalomra jutott, a fasisztaellenes erők széles szövetségét szervezte. A burzsoá és a reformista vezetők osztálykorlátoltsága és antikommunizmusa meghiúsította a fasisztaellenes egység kialakítását. A csehszlovák burzsoázia knpituláns politikája a müncheni „szerződés" elfogadásában tetőzött. Ez a szerződés a valóságban az imperialista hatalmak által támogatott náci NáHa figyelemmel kísérjük a párt politikáját, arra a következtetésre jutunk, hogy sikerei közvetlen összefüggtek azzal a képességével, hogy meg tudta magyarázni politikáját a dolgozóknak, elérte, hogy széles körben bekapcsolódtak politikája kialakításába és megvalósításába. Ha azonban a kommunisták elhanyagolták a politikai tömegmunkát, s a politikai hatást adminisztratív módszerekkel helyettesítették, maguk alatt vágták a fát, s megnehezítették ezzel saját irányvonaluk valóra váltását. Ez pártunk történelmének legfontosabb tanulsága. Voltak olyan időszakok is, amikor gyengült a párt és a tömegek kapcsolata. Ez elsősorban a 60-as években nyilvánult meg. A gazdasági kudarcok, az irreális célok kitűzése, a nemzetiségi kérdés megoldásának fogyatékosságai, a politikai, az ideológiai munka hibái a párt és a tömegek kapcsolatában is megnyilvánultak. A párt politikájának hibái, s elsősorban az, hogy a pártvezetőség nem vette figyelembe a dolgozók nézeteit és észrevételeit, gyengítette a dolgozók politikai aktivitását. Az a tény, hogy a Novotnýféle vezetés nem tudta idejében kiküszöbölni a fogyatékosságokat, elmélyítette a nézeteltéréseket a párton belül, valamint a párt és a tömegek között, ami objektíven a CSKP KB 1968 januári plenáris üléséhez vezetett. A pártvezetőség marxista erőinek ez a törekvése, hogy helyrehozzák a hibákat, sikertelen volt. A dubčeki vezetés a pártot és az országot is olyan helyzetbe sodorta, mely 1968ban mély társadalmi válsághoz és nyílt ellenforradalmi aktivitáshoz vezetett. A párt arra törekszik, hogy kapcsolatot építsen ki a dolgozók tömegeivel, megnyerje őket a marxista—leninista elméleten alapuló politikája számára. A pártpolitika tömeges támogatásának megnyerésére kifejtett törekvés elválaszthatatlanul összefügg a maradi hangulatok s nézetek, a kispolgári ideológia elleni harccal. Amennyiben ez az ideológiai harc gyengül, vagy elhanyagolják, ez törvényszerűen ahhoz vezet, hogy kispolgári nézetek hatolnak a pártba. A párt ezáltal fokozatosan elveszti vezető s/erepét, hamis, nem osztályjellegű „nemzeti" egyseg alakul ki. Ez a veszély különösen élesen nyilvánul meg az olyan országban, mint Csehszlovákia, ahol a kispolgári gondolkodásnak erős alapja, befolyásos ideológiai rendszere és hagyománya van. Az osztályharc ideológiai formája ugyanolyan fontos, mint a gazdasági és a politikai harc, sőt saját és nemzetközi tapasztalatok alapján leszögezhetjük, hogy a fejlődés bizonyos szakaszaiban az ideológiai harc jelentősége erősen fokozódik. Ez teljesen logikus, ha figyelembe vesszük, milyen lehetősége marad az imperializmusnak, ha külső fegyveres, gazdasági vagy politikai nyomással nem tudja elpusztítani a szocialista államokat. Különösen nagy jelentőségű ez a tanulság Csehszlovákia és a mi pártunk számára. Közvetlenül az osztályszempontból megoszlott világ határán élünk. Csehszlovákiának jelentős földrajzi, gazdasági és stratégiai fekvése van, Közép-Európában a szocializmus uyugati bástyája. A kapitalizmus ideológiai offenzívájának stratégái ma nem folytatnak nyílt harcot. Ajz utóbbi időszakban a szocializmus szempontjából talán a legtöbb kárt a szocializmus nevében követtek el. A kapitalizmus módszerei már túlságosan ismertek, és a szocializmus olyan népszerű világszerte, hogy a szocializmus elleni támadás ma már nem elegendő. Ezért beszélnek a „jobb szocializmusról", azért törekednek rá, hogy az egyik típusú szocializmust a másikkal szembehelyezzék, cáfolják a leninizmus és az SZKP tapasztalatainak általános érvényességét stb. Még emlékszünk rá, hogy mindehhez nálunk is hozzájárultak, sőt 1968 márciusában Marx évfordulójának ünnepségein a Központi Bizottság akkori ideológiai titkára beszédében kétségbe vonta a leninizmus általános felhasználhatóságát. Tudjuk, hogy a marxizmus hegemóniája a dolgozók legszélesebb rétegeinek ideológiai tudatában alapfeltétele a szocializmus sikeres létezésének és fejlesztésének. Az ideológiai diverzióval szembeni legjobb védelem az aktív védelem, a támadás, a tömegekért folytatott harc. Az ideológia elmaradása az egész mozgalom pangásának megszilávánulása. Emeljük ideológiai tevékenységünk színvonalát Ezek a tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy ideológiai munkánk színvonalát a lehető leggyorsabban emeljük. Ehhez jó alkalom pártunk megalapítása 50. évfordulójának ünnepségei. Ma, miután a jobboldal képviselői vereséget szenvedtek, eltávoztak a pártból, új eszközökkel folytatjuk a marxista-leninista politikáért folytatott harcot. Ez a harc semmivel sem lesz könnyebb az eddiginél. Súlypontja azonban áthelyeződik: most a széles néptömegekért, és az elmúlt időszak ideológiai örökségének kiküszöböléséért harcolunk. Ez újból harcot jelent a jobboldali opportunizmus ellen, de míg a múltban a jobboldali politika képviselői és szervezői ellen harcoltunk, most az eszmék ős nézetek ellen küzdünk. Míg a közelmúltban a jobboldali opportunisták és szövetségeseik ellen hadcoltunk, ma beszélnünk kell az emberekkel, meg kell őket nyernünk. Ha sikeresen akarunk helytállni ebben a harcban, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ezt a harcot állandóan össze kell kapcsolnunk a pozitív program megvalósítására és az összegyűlt problémák megoldására kifejtett törekvéssel. A CSKP Központi Bizottságának decemberi plénuma kitűzte az elkövetkező időszak legfontosabb feladatait. Az utolsó évek eseményei sok tanulságot nyújtanak. Pártunk Központi Bizottsága sok fáradságot fejtett ki az események elemzésére, az okok leleplezésére és a következtetések levonására. Kétségtelenül az egyik alapvető tanulság, hogy a pártnak állandóan fel kell újítania kapcsolatát a dolgozókkal, és fel kell újítania vezető szerepét. A politikai tömegmunka ma az egész párt egyik legfontosabb feladatát jelenti. Az elmúlt két évben megteremtettük az alapfeltételeket a feladat teljesítéséhez. A dolgozók széles rétegeinek a pártpolitika támogatására való megnyerésében jelentős szerepet játszik a pártsajtó, és a többi tömegtájékoztatási eszköz, elsősorban a rádió és a televízió. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezek nem helyettesíthetik az agitátorok élő szavát, személyes hatását. A jobboldali opportunizmus politikai veresége még nem jelenti ideológiai hagyatékának kiküszöbölését. Az utolsó időszak pártdokumentumai éppen a jobboldali opportunizmus és revizionizmus ellen folytatott harc ezen oldalára hívják fel a figyelmet. A politikai harc új módszerei nagyobb igényeket támasztanak a kommunistákkal szemben. Tudjuk, hogy e harc kimeneteléről a tettek döntenek. A párt ideológiai és szervezeti egységéért Pártunk története összekapcsolódik a leninizmussal, a XX. század marxizmusával. Az a történelmi próba, melyet az utolsó években álltunk ki, újból bebizonyította a lenini eszmék életképességét. Meggyőződtünk róla, hogy a leninizmustól való elhajlás a szocialista vívmányok veszélyeztetéséhez, a szocializmus elárulásához vezet. Szemünk fényeként' fogjuk védelmezni pártunk ideológiai egységét, harcolni fogunk a revizionizmus minden megnyilvánulása ellen. Mindnyájan tudjuk, hogy a pártunk előtt álló igényes feladatokat csak akkor oldhatjuk meg sikeresen, ha a párt ideológiailag és szervezetileg egységes lesz. Az egység megbontása fékezi az előrehaladást, és osztályellenségeink malmára hajtja a vizet. Rendkívüli nagy jelentősége van ennek a kérdésnek ma. amikor megkezdtük a pártkongresszus előkészítéséi. Számolnunk kell azzal, hogy a külföldi központok, a politikai emigráció, valamint a hazai ellenséges erők és jobboldali opportunisták minden eszközt megragadva arra törekednek majd, hogy r..egbontsák a kongresszus előkészítését, különféle rágalmakat és spekulációkat terjesztenek. Az utóbbi időben gyakran vagyunk tanúi annak, hogy különféle rágalmak terjesztésével diszkreditálni akarják a pártfunkcionáriusokat, gyalázzák s befeketítik a párthoz hű elvtársakat. Nem szabad megengedni, hogy rágalmazzák a hű elvtársakat, akik felelősségteljes funkciókat töltenek be, és a bonyolult időszakban erejükhöz mérten teljesítették kötelességüket. Pártunk fél évszázados történelme bizonyítja a párt szilárd szervezettségének, a párton belüli élet lenini normái szigorú megtartásának szükségszerűségét. Csakis az a párt vezetheti forradalmi harcba a dolgozókat, amely jól szervezett egységet és fegyelmezett csapatot képez. Amikor ideiglenesen megengedtük ezeknek az elveknek az aláásását — elsősorban 1968ban —, gyengítettük a párt akctóképességét, a párt élvesztötte vezető szerepét. Kommunista párt, új típusú párt vagyunk, melynek normái a leninizmus elválaszthatatlan része. Ezeket a normákat a gottwaldi vezetés harcolta ki pártunkon belül. Meg akarjuk őrizni pártunk ideológiai és szervezeti egységét, harcolni fogunk ezen elvek megtartásáért. Pártunk mint a nemzetközi munkásmozgalom elválaszthatatlan része alakult meg, és történelme során érvényesítette a proletár internacionalizmus és szocialista internacionalizmus elveit. Jelentős feladat az internacionalista nevelés. A proletár internacionalizmus az egész világ munkásosztályának egyik leghatékonyabb fegyvere a szocializmusért folytatott harcban. A kapitalisták a burzsoá nacionalizmust helyezik az internacionalizmussal szembe, amely ezáltal állandó veszélyt jelent a munkásmozgalom számára. A nacionalizmus volt a szocialistaellenes jobboldali opportunista erők legfontosabb fegyvere 1968 és 1969 válságos időszakában is. Pártunk internacionalista politikájának alapja az SZKP-val és a Szovjetunióval való szövetségünk és testvéri együttműködésünk megszilárdítása. A Szovjetunió a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott világméretű harc legfontosabb politikai, ideológiai és hatalmi támasza. Nemzeteink a Szovjetuniónak, pártjának és népének köszönhetik felszabadításukat, szocialista állami szuverenitásukat, és a szocialista építés feltételeinek kialakítását. Pártunk fél évszázados történetének hagyatékát azzal váltjuk valóra, ha a nemzeteink és nemzetiségeink egységére, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetségünk és együttműködésünk megszilárdítására, és a világ haladő erőivel való internacionalista szövetségünk megerősítésére törekszünk.