Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám, szerda

T. G. Sevcsenko halálának évfordulójára „... Megfér testvérrel a testvér" 110 évvel ezelőtt, 1861. március 10-én nehéz betegség után elhunyt Ukrajna legnagyobb költője — Tarasz Grigorjevics Sevcsenko. Helyét és jelentőségét az ukrán irodalomban, valamint Ukrajna forradalmi mozgalmának történetében legkifejezőbben Zdenék Nejedlý szavaival határozhatjuk meg: „A 19. század történelmi sajátossága, hogy a szabadságukért harcoló nemzetek fő szószólói, sőt próíétái a művészek, a költők voltak. Az ukránuknak is van ilyen költőjük, aki azt jelenti nekik, amit a lengyeleknek Mickiewicz, az oroszoknak Puskin" — és tegyük hozzá—a magyaroknak Petőfi. „És ez a költű Tarasz Sevcsenko — Ukrajna első nagy költője." Maguk az ukránok azonban nemcsak legnagyobb költőjüknek tartják Sevcsenkót, hanem egyik legnagyobb gondolkodójuknak és festőjüknek is. Sevcsenko — ez a rendkívül gazdag és sokoldalú egyéniség buzdító verseivel, becsületes jellemének példájával és egy kiváló festőművész ecsetjé vei küzdött hazájának szabadságáért. Tarasz Sevcsenko 1814. március 9-én született Morinciban, a kijevi kormányzóság egyik kis falujában, Engelhardt földbirtokos jobbágyaként. Gyermekkora tele volt szenvedéssel. Tizenötéves korában Engelhardt magához vette háziszolgának, de látván, hogy jó Inas nem lesz belőle, „udvari" festőt akart belőle nevelni. így került a fiatal Sevcsenko 1831-ben Pétervárra Slrjajev festőhöz. Pétervárott ismerkedik meg Szosenko és Brjullov festőkkel, Zsukovszkijjal, a híres orosz költővel és Gribjonka ukrán íróval. Ezek felismerték rendkívüli tehetségét, és be akarták juttatni a művészeti akadémiára. Jobbágyivadékot azonban az akadémiára nem vettek fel. Engelhardt pedig 2500 rubelt kért a fiatalemberért. Oj barátai azonban kisegítették. Brjullov megfestette Zsukovszkl] arcképét, amelyet eladtak, és ezen a pénzen váltották meg Sevcsenko szabadságát. A festészetben mestere nyomdokait igyekezett követni. Erről tanúskodik a Haldokló gladiátor és sok más képe. Sevcsenkót azonban mégis inkább az életből merített témák érdekelték. Míg szorgalmasan dolgozott az akadémián, egyre nagyobb szenvedéllyel fordult a költészet felé. Első verses kötetének szerényen a Kobzos címet adta. Ez a kis kötet új korszak kezdetét jelentette az ukrán Irodalomban. Sevcsenko verseiben az ukrán kobzosok hagyományait folytatta, átvette tőlük a dalformát és képeiket. Sevcsenko költészetében jelentős helyet foglalnak el a lengyel nemesség ellen vívott harcok. Erről szól Tarasz éjszakája című poémája, amelyben elmondja az 1630-as népi felkelés történetét és a Hajdaniak sereg című első nagyobb költeménye. Ebben a költeményben először juttatja kifejezésre materialista nézeteit is. Pétervárott kapcsolatba került Petrasevszkij titkos körének né hány tagjával, és megismerte az orosz utópista szocializmus elméletét. Hatása alatt írta az Álom című poémát, amelyben nyíltan vádolja és átkozza a gyűlölt cárizmust, a cártól kezdve az utolsó rendőrig. A cseh nemzet nagy fia emlékének szentelte Eretnek című történelmi versét, amelyben Husz János alakját rajzolja meg és küzdelmét a katolikus egyház ellen. Ezeknek a verseknek nagy agitációs hatásuk volt a tömegekre. A kortársak tanúsága szerint Sevcsenko gyakran maga olvasta fel őket a parasztoknak és a városi szegény népnek. 1848-ban Sevcsenko belépett a Clrilt-Metód Testvériségbe, amelynek tagjai közé tartoztak a kijevi egyetem diákjai és az ukrán értelmiség képviselői. A CirillMetód Testvériség leleplezése után Sevcsenkót bebörtönözték, majd közkatonaként száműzték azzal a szigorú utasítással feljebbvalóinak, hogy tegyék lehetetlenné számára az írást és a festést. Minden tilalom ellenére azonban tovább dolgozott. Több elbeszélést írt, amelyekben rámutat a cári Oroszország visszásságaira. Sevcsenko költői egyéniségére és művére jellemző a szüntelen igazságkeresés és a harc az em beriség jövőjéért. Szentül hitte, hogy a megújult világon . . . nem lesz több véres ellenfél és megfér testvérrel a testvér s a földön ember lesz ax ember. —OL — titoi BUBBl Az udvaron egy rabszállító autóbusz vesztegel. A főfegyőr betessékelt a behemót buszba — hátra pillantok, ő is jön-e utánam. Restellni való, de hamar krónikus betegségemmé vált a bizalmatlanság. A masszív busz volánjánál egy érdekes alak ül és hangosan fütyürészik. Mellette egy másik szürke ruhás fickó nyújtózkodik, majd amikor meglátja a főfegyőrt, a társára szól: „Piano, Jeff, piano!" A sofőr bezárja az ajtót és utasításra vár. — Ök is elítéltek? — kérdezem a főfegyőrtől. — Igen — mondja Csodálkozom: — Miért vannak civilben? — Civilben? — mosolyog a főfegyőr. — A Sing Sing-ben minden rab a saját ruhájában járhat, csak az a fontos, hogy a ruha szürke színű legyen! — Előre! — szól a sofőrnek —: A cellákhoz megyünk, Jeff! Jeff begyújtja a motort és végre abbahagyja a sláger hamis fütyülését. Bevallom, nekem a másik valamivel rokonszenvesebb. Zömök és izmos, a zakóját kihízta a Sing Sing-i nyaralás alatt. — Beszélhetnék vele? — kérdezem a főfegyőrtől. — Lehet — mondja. — Hé, Bobby, ülj a vendég mellé! Bobby dörmög — all right, all ríght —, feltápászkodik, mackósan hátrajön és leejti magát a mellettem levő ülésre. — Mióta van a Sing Singben? — Húsz hónapja. — Jól érzi itt magát? Felkapja a fejét. — Szokatlan. Tudja, soha nem voltam otthon ülő. — A főfegyőr szigorúan ránéz, mire gyorsan eldobja az irónikus hangot. — Hát lehet jó egy börtönben, uram? Lakás és koszt az van, de ami a legfontosabb, az nincs. Tudja, mi a legfontosabb? A szabadság, igaz? — Igaz — mondom. — Mit követett el, Bobby? — Elintéztem egy pasastl — mondja egykedvűen. — Bosszú? — Olyasmi. — Mit csinált tegnap, Bobby? — Reggel 6.30-kor keltem. Reggeliztem, majd 8-ig tornáztam az udvaron. Utána . .. utána munkába jelentkeztem. — Szeret dolgozni? — Szeret a halál! — Nem kötelező a munka. — All right, de mivel töltsem az időmet? — Hol dolgozik? — Vaslemezeket gyártok. — Mettől meddig? — Reggel 8-tól 11.40-ig. Utána sorakozó és átvonulás az ebédlőbe. — Milyen a koszt? — Tudja isten, a Waldorf Astóriában jobban főznek. — Szóval, meddig dolgozott? — Ebéd után visszamentein a műhelybe és 3.30-ig ott voltam. — Aztán? — Egyenesen a zárkámba mentem és végigolvastam az „Official Detective stories" legújabb számát. — Mivel foglalkozik az az újság? — kérdeztem a fegyőrtől. — Megtörtént bűneseteket rekonstruál — mondja. — A legtöbb rab előfizette, mert kedvenc szórakozásuk a gyilkosságok tanulmányozása. Úgy elemzik a bűneseteket, mint sakkjátékosok a játszinákatl t'KKU Előttünk — szinte varázsszóra — kitárul egy rejtélyes, rácsos vaskapu. Az egyenruhás fegyőr katonai vigyázzállásban fogadja elöljáróját és a kíváncsi, elfogódott idegent. Néhány lépés után egy 200 méter hoszszú, keskeny folyosóra jutunk, baloldalt egymás melletti szűk, egyszemélyes cellák, jobboldalt a magasban, apró, rácsos ablakok. — Ebben az épületben több száz cella van — szól halkan a főfegyőr. — Az összes ilyen épület alagúttal van összekötve. Központi irányítással, egyetlen gombnyomásra egyszerre nyolcszáz cella lezárhatől Ez hát a maximális biztonság egyik láncszemel A folyosón unottan sétálnak, vagy cigarettázva támasztják a falat a szürkeruhás rabok. De miért nem hord fegyvert a főfegyőr?! Erre az izgató kérdésre is megkapom a választ. A principál keeper magához int egy vörös hajú rabot. „Erőszakos nemi közösülés, 3 év." — Boy, áruld el, miért nem hordok fegyvert a börtönben? — Hát ... — nyög a vörös hajú. — Na . .., csak bátran! — Hát... ha pisztoly lenne önnél... talán lefognánk és elvennénk! Kiválasztok magamnak egy alacsony, borostás fickót. — Mr. . . — Murray. Fred Murray, uram. — Miért került a Sing Singbe? Fred megköszörüli a torkát: — Betöréses lopás, Philadelphiában. — Miért tette? — Miért? -r hördül fel. — Pénzt akartam, rengeteg pénzt, hogy kitörjek az egyhangúságból, érti... hogy ... gond nélkül éljek és kényes lehessek a morálra, mint a gazdagok! — Tudja, mi a legszebb? — kérdezi egy rekedt basszushang. — Az ítélet után elhagyta a felesége! A felesége, akiért az egészet csinálta! — A nyomorult összeállt egy pankrátorrall — Nercbunda kellett neki. Cadillac, brilliáns . .. — Ogy hallottam, jó dolguk van itt — folytatom a társalgást, mielőtt elszakadna a nyilatkozatok sokszálú, színes fonala. — Jó dolgunk van! Mondja, kit érdekel a börtönrádió műsora, meg a kosárlabda? Ha az ember belép a „majomketrecbe", mindentől elmegy a kedve! — Mister —* ráz fel egy rosszkópű —, menjen be egy kicsit a cellába, megtudja, milyen érzés! — Csak menjen be, ne féljen! — biztat egy másik. A kör kinyílt, mint egy konzervdoboz teteje. A szemben levő cella ajtajánál egy néger fiú fújja a füstöt. — Engedd be egy percre az urat, Dickl — Akár egy életre is! — mondja a néger és tánclépésben félreáll. A CELLÁKBAN Óvatosan belépek a Sing Sing egyik cellájába. A kis helyiség egyéni ízléssel volt berendezve, bár a „bútordarabok" itt mindenhol egyformák. Balra íróasztal-szerű piszkos lap, rajta tintatartó, levélpapír, fogkefe és egy darab azbeszt. Az „íróasztal" mellett a sarokban illemhely, balra fenn mosdóállvány. A bejárattal szemben egy keskeny, kopott vaságy, még kopottabb pokróccal letakarva. Az ágy felett a falban, a fülhalígatós rádió zsinór-tartozékai, a földön szanaszét egy pakli póker-kártya. Tény, hogy ennél jóval elegánsabb Sing Sing-i cellát vártam! Tovább megyek, új érdekességeket keresek. H 31-es cella. A lakója éppen kihallgatáson van. A falon esküvői kép, kerek arcú, kontyos nő, Clark Gable-bajuszos férfi. Mesélik a „fiúk", hogy hat évig együtt nélkülöztek, együtt küzdöttek az életért, hat évig vártak erre az ünnepélyes alkalomra. Aztán nem kaptak lakást, nem volt állásuk. Feladták a játszmát. Valakit kicsaltak a Centrál Park-ba. A férfi nemsokára szabadul. A nőnek még öt hónapja van hátra. De mi ez, káprázik a szemem?! Jó ég, akvárium a cellában! — A mi iskoláinkban a haltenyészetet is tanítják! — jelenti ki büszkén a főfegyőr. Színes halacskák. S hogy irigylik a rabok szabadságát! Hát ennyire relatív minden? Egy tompaorrú fiút faggatok erről. De ő csak áll, az istennek sem szólal meg. Ellenben gúnyos mosoly vibrál az arcán, és úgy keresztülnéz rajtam, mintha ablaküveg lennék. — Mondana valamit róla, főfegyőr úr? — Boxoló volt — mutat a fickóra. — Eleinte jól keresett, de egy mérkőzésen kiütötték. Ettől kezdve nem bíztak benne, a kutyának sem kellett. Az első és a második lopás még sikerült is neki, de a harmadiknál, a Radio City ben lebukott. És alighogy kiszabadult, élőiről kezdte. — Mehetünk, főfegyőr úr. — Oké. A rabok utat engednek. — Mit csinált az a vörös hajú? — kérdezem menet közben. — Kifosztott egy bankot a Sheriff Street-ben. — Mennyit "kapott? — Tizenöt évet. A pénztárosra lőtt! Csend. Csak lépteink koppannak a cementpadlón. — Sok a bankrablás Amerikában? — Sok — mondja a főfegyőr. — Az amerikai Bankárok Szövetsége szerint az elmúlt évben 926 bankrablás történt az Egyesült Államokban. Ez 19 százalékkal több, mint az előző évben és 58 százalékkal múlja felül a két évvel ezelőtti átlagot. Ebben a fekete statisztikában három állam jár az élen: California, New Vork és Michigan. Az elmúlt évben a bankrablók zsákmánya négy és fél millió dollár volt! Pedig szuperérzékeny mikrofonokat helyeznek el a páncélszekrények falába és ezek, amint a betörők mesterkedni kezdenek a zárral, pillanatok alatt riasztják a rendőrséget. Aztán rejtett mechanizmusból kitörő könnygáz, rejtett kamera, és így tovább. Csakhogy a gazfickók is leleményesek, ismerik a legújabb technikai eljárásokat. Rövidhullámú rádióval figyelik a rendőrség rádiőközléseit, így idejében egérutat nyerhetnek egy sikerült akció után. (Folytatjuk) APRÓHIRDETÉS •mai • Gjonnan lakkozott, kitűnő állapotban levő Skoda Octávia eladó. Komárno, Sídl. V. blok 1 c/11. 0-319 • Skoda MB 1000 eladó, 35 000 km. Nové Zámky, telefon: 55-58. 0-329 • Jó karban levő Octávia eladó. Cséplő Bálint, Komárno, Letecké pole XII/8. 0-328 • Jó karban levő Skoda Octávia eladó. Ár megegyezés szerint. Kovács Árpád, Zbrojníky, 225. 0-324 • Fiat 125 P családi okokból eladó. Jakabovlč Juraj, Bratislava, Královské údolie, 15. Telefon: 330 35. 0-331 • Veszek pianinót. 0 322 ISMERKEDÉS • Jó megjelenésű, érettségizett fiatalember, más lehetőség hiányában megismerkedne házasság céljából ez idén érettségiző, falusi, református, kb. 170 cm magas leánnyal. Jelige: Mielőbb. 0-328 • A Stupavai Állami Halgazdaság erzsébetmajori (Alžbetin Dvor| üzeme — vasútállomás: Miloslavov, Bratislava-vidéki járás — értesíti az érdeklődőket, hogy erzsébetmajori üzemében 1971. március 15-től kezdve minden kedden é* pénteken 8.30-tfil 14.30 áráig kiskacsákat árusít. Štátne Rybárstvo v Stupave, národný podnik Alžbetin Dvor ŰF-304 • A Dunaszerdahelyi (Dunajskí Streda) Magyar Mezőgazdasági Műszaki Középiskola Igazgatósága közli az általános kilencéves iskolák igazgatóságaival és a szülőkkel, hogy az 1971—72-es iskolai évben növénytermesztési-állattenyésztési, valamint mezőgazdasági ökonómiai irányzatú I. osztályt nyit. Hasonló irányzattal távtanulói osztályt is nyitunk. A jelentkezési Iveket az iskola igazgatóságára küldjék. ŰF 5» • Születésnapja alkalmából, tanítóskodásának 20. évfordulóján tiszta szívből köszöntjük szeretett tanítónkat, Bálint Lajost, a Gem. Dechtáre-i iskola tanítóját. Kívánunk Neki sok sikert és boldogságot. Szülök és tanítványok 0-325 • Petényi Jánosnak és feleségének SamorLiba Házasságkötésük 25. évfordulója alkalmából sok szeretettel gratulálnak lányai, fia, veje, unokája és az Egri család 0-339 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik D r i n ó c z y Istvánt elkísérték utolsó útjára a negyedl református temetőbe és részvétükkel igyekeztek enyhíteni nagy fájdalmunkat. özvegye és gyermekei 0-327 A bratislavai I. DIMITROV VEGYIPARI MŰVEK újonnan épült üzemében 17 éven felüli férfiakat és nőket alkalmaz polipropilén gyártásához. Az üzem a legújabb műszaki elgondolások alapján épült. Jó a munkakörnyezet, az ártalmas kigőzölgések nem veszélyeztetik a dolgozók egészségét. Haj'adonok és nőtlenek számára elszállásolást és étkezést biztosítunk. Bővebb felvilágosítási a személyzeti osztály nyújt. Telefon: 177, 24-76 és 20-41-es mellékállomás. OF-7Í 1971. III. 10. f