Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-10 / 58. szám, szerda

Csehszlovákia Kommunista Partia teljesíti küldetését Oldfich Svestka elvtársnak, a CSKP KB titkárának beszéde a bratislavai ideolágiai konferencián ötven évvel ezelőtt, 1921 má­jusában alakult meg Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, mun­kásosztályunk és dolgozóink harci élcsapata. Összeültünk ma, hogy elgon­dolkozzunk az évforduló felett, pártunk dicső története felett. A párt megalapításának ünnep­ségei összekapcsolódnak a kongresszus előkészítésével, a kongresszus Jelenti majd az ün­nepségek kicsúcsosodását. Egy­úttal le akarjuk vonnni a ta­nulságot pártunk 50 éves tör­ténetéből. 50 évvel ezelőtt mun­kásosztályünk legjava arra a meggyőződésre jutott, hogy a szociáldemokrácia végleg el­árulta őt, és csakis egy új tí­pusú párt, a kommunista párt vezetheti a kizsákmányolás el­len és a proletariátus osztály­érdekeinek védelméért folyta­tott harcban. Ma, a sikerekkel, nehézségek­kel, győzelmekkel és átmeneti vereségekkel teli fél évszázad után jogosan állapíthatjuk meg, hogy nem okoztunk csalódást azoknak a forradalmároknak, akik pártunk bölcsőjénél álltak: a munkásosztály ma társadal­munk uralkodó és vezető ereje. A szocializmus 25 év alatt be­bizonyította, hogy biztosítani tudja a dolgozók teljesebb, bol­dogabb és gazdagabb élfctét, osztálytestvéreink segítségével megvédtük az elért eredménye­ket a jobboldal ellenforradal­mával szemben. Ma szocialista társadalomban élünk. Orszá­gunkban 1945 óta teljesen meg­változott az élet. A munkásosz­tály a CSKP vezetésével kivívta a politikai hatalmat, forradal­mat hajtott végre a termelőkap­csolatokban, végrehajtotta a szociális forradalmat. Falvalnk­ban is győzött a szocialista for­radalom. s megvalósítja a szo­ciális kulturális forradalmat Az elért eredmények népünk forradalmi eltökéltségét, alko­tóerejét, s pártunk vezető és szervező képességeit bizonyít­ják. Ezért jogosan tartjuk a CSKP megalapítását történelmi határkőnek nemcsak a csehszlo­vák munkásmozgalom fejlődé­sében, hanem a csehek és a szlovákok újkori történelmében is. Felmérjük a párt eddigi útját - általánosítjuk a politikai tapasztalatokat A párt megalapítása évfordu­lójával kapcsolatos ünnepségek tulajdonképpeni értelme pár­tunk dicső s büszke útjának mérlegelése, valamint a politi­kai tapasztalatok általánosítása. Svestka elvtárs a továbbiak­ban a párt és a munkásmozga­lom történelmének egyes álta­lános tanulságairól beszélt, el­sősorban a kommunista párt és a munkásosztály kapcsolatáról. Megállapította, hogy a párt megtestesíti a nemzetközi mun­kásosztály öntudatos harci él­csapatát. Visszatekintve az el­múlt 50 évre büszkén megálla­píthatjuk, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja teljesítette és teljesíti a munkásosztály és a dolgozók vezetőjének külde­tését. A kommunisták mindig a munkásosztály részének, a mun­kásosztály harci élcsapatának tartották magukat. Valamennyi történelmi szakaszban legfonto­sabb feladatuknak a munkás­osztály és a dolgozók érdekei­ért folytatott harcot tartották. A kommunista párt abban kü­lönbözik a szociáldemokrata pártoktői, hogy a dolgozók min­dennapi kötelességeiért folyó harcot összekapcsolja a távlati célokért folytatott küzdelem­mel. A gazdasági válság éveiben megvalósított gazdasági és po­litikai harcok időszaka pártunk történetének dicső szakaszát jelenti. Az iparban, és elsősor­ban Dél-Szlovákiában a nagy­birtokokon jelentős sztrájkhar­eokat valósítottak meg. A párt és a vörös szakszervezetek meg­szervezték a munkanélküliek mozgalmát. E harc betetőzését Jelentette az 1932. évi bányász­sztrájk, melyben a CSKP mint elismert vezető erő érvényesí­tette forradalmi tapasztalatait. Az V. pártkongresszus jelen­tős határkövet jelent Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának történelmében. A párt üj takti­kai irányvonalat érvényesített, arra törekedett, hogy a munkás­osztály szövetséget kössön a pa­rasztsággal és a többi kizsák­mányolttal. Oj pártvezetőséget választottak, élén Klement Gott­walddal. Ezekben a harcokban acélosodott meg a dolgozók har­ci elszántsága, szilárdult meg osztályöntudatuk. Maga a párt is megerősödött, megszabadult az opportunista örökségtől és elsajátította a leninizmust. A párt a hitlerista megszállás idején sem feledkezett meg az osztályharc gazdasági formájú­ról, habár ebben az időben el­sősorban politikai kérdésekről volt szó. A munkásosztály vál­lára nehezedett a háborús idő­szak nélkülözéseinek és a meg­szállásnak a terhe. A munkás­osztály volt az osztály- és a nemzeti felszabadításért folyta­tott harc megalkuvás nélküli, áldozatkész harcosa. Több tíz­ezer munkás áldozta fel életét a partizánharcokban, a fronto­kon, a barikádokon, a koncent­rációs táborokban. Ez a sokéves áldozatos harc a háború utáni években politi­kai hegemóniához vezette a munkásosztályt. A munkásosz­tály vezető szerepe lehetővé tette, hogy a nemzeti és demok­ratikus forradalom szocialista forradalommá fejlődjön. A háború utáni Csehszlovákia egyik első lépése az ipar álla­mosítása volt. Ezzel lerakták a munkások felszabadításának alapkövét, s ez jelentette egy­úttal a munkásosztály politikai felszabadításának feltételét is. E történelmi tettek élén Cseh­szlovákia Kommunista Pártja állt. E párt vezette a háború előtt és után is a földreformért folytatott harcot. A párt ugyan­olyan határozottan védte a dol­gozó értelmiség érdekeit, mint a munkásosztályét és a paraszt­ságét. Elvszerü forradalmi poli­tikájával már a kapitalizmus idején megnyerte a tudomány és művészet neves képviselőit a munkásosztály ügyének támo­gatására. Az értelmiség sorai­ból sok neves politikai képvise­lő és pártfunkcionárius került ki. A szocializmus építésének időszakában érte el az értelmi­ség legnagyobb számbeli növe­kedését, 1947-hez viszonyítva több mint a kétszeresére növe­kedett. Megváltozott belső struktúrája és osztályszármazá­sa: tagjainak többsége — szár­mazását és munkáját illetően — szorosan összekapcsolódik a munkásokkal és a parasztok­kal. A fejlődés egymást kölcsönösen befolyásoló tendenciái Nemzeteink, a csehek és a szlovákok újkori történelmét két, kölcsönösen egymást ki­egészítő és befolyásoló tenden­cia jellemzi: 1. A dolgozók szociális fel­szabadításáért folytatott harc, ami a kommunisták internacio­nalista küldetését jelenti; 2. a harc a két nemzet léte­zéséért, nemzeti szabadságáért. Csehszlovákia Kommunista Pártját ezért jogosan nevezik a haladó nemzeti hagyományok örökösének, internacionalista, Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban nemcsak nem­zeti, hanem internacionalista párt volt, és lesz a jövőben is. Mindig a nemzetközi kommu­nista mozgalom láncszemének tartotta magát, habár a duböeki vezetés és a jobboldali opportu­nisták 1968-ban szakadást idéz­tek elő a szocialista országok pártjaival, és sárba tiporták a proletár internacionalizmus el­veit. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta egész tevékenységében érvényesítette a proletár internacionalizmust. Megalapítása összekapcsolódik a nemzetiségi akadályok kikü­szöbölésével, a cseh, a szlovák, a német, a magyar, a lengyel és az ukrán kommunisták egye­sülésével az egységes kommu­nista pártban. Az újonnan ala­kult párt ezzel is kifejezte, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd részének, a Kommunista Internacionálé ré­szének tartja magát. Pártunk felbecsülhetetlen értékű segít­séget kapott a Kommunista In­ternacionálétól. Pártunk „a saját" burzsoázia ellen folytatott harcát a nem­zetközi forradalmi erők harci egységére támasztotta, s egyút­tal szervezte a proletár szoli­daritás harci akcióit. A CSKP egész tevékenysége során fej­lesztette ezeket az internacio­nalista hagyományokat, megszi­lárdította internacionalista kap­csolatait, s arra a meggyőző­désre juttatta a csehszlovák munkásosztályt, hogy a kizsák­mányolás ellen, a szocializmu­sért, a szociális és a nemzeti demokratikus jogokért folyta­tott harc csak akkor lehet győ­zelmes, ha egységes lesz az egész világ elnyomott tömegei­vel, elsősorban a világ első szo­cialista államával — a Szovjet­unióval. Számunkra, csehszlo­vák kommunisták számára an­nál fájdalmasabb az a tény, hogy a pártvezetőség jobbolda­li opportunista csoportja sárba taposta a párt legjobb hagyo­mányalt, nem tudott szembehe­lyezkedni a nacionalista han­gulatokkal s irányzatokkal, s végül maga is a szovjetellenes hullám befolyása alá került. Amikor ma szavakkal és tet­tekkel büszkén jelentkezünk az internacionalista elvekhez, és felújítottuk hagyományos szö­vetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, ezáltal azokat az értékeket emeljük ki, melyek pártunk leg­értékesebb ideológiai hagyaté­kához tartoznak. A nemzeti és az internacionalista érdekek összekapcsolása a nemzetközi munkás- és forra­dalmi mozgalommal szorosan összekapcsolódó pártnak. ötvenéves fennállása alatt politikájában — az elmúlt évek válságos időszakának kivételé­vel — lényegében helyesen és rugalmasan kapcsolta össze pár­tunk ezt a két tendenciát. A párt vezetésével, a szocialista társadalom alapjainak kiépíté­sével befejeződött a szociális felszabadításért folytatott harc első időszaka. Pártunk egyedül védelmezte a nemzet érdekeit, a szó valódi értelmében nemze­ti párttá vált. Pártunk fél évszázados törté­nelme azt bizonyítja, hogy kom­munista pártunk politikájában konkrét akciókkal kapcsolta össze a nemzeti és az interna­cionalista érdekeket. Bebizonyí­totta, hogy a nemzeti érdekek védelme nem áll ellentétben az internacionalista kapcsolatok­kal, sőt ellenkezőleg: csakis a világ haladó népeire és demokra­tikus erőire támaszkodva véd­hetjük a csehek és a szlovákok nemzeti érdekeit, politikai ön­állóságát. Pártunk politikai fejlettsége és forradalmi eltökéltsége meg­nyilvánult a hitleri megszállás nehéz időszakában. A párt be­csületesen kiállta ezt a nehéz próbát is. Mint a munkásosztály képviselője, ebben a nehéz idő­szakban végleg átvette a kezde­ményezést, s végül a nép sor­sának intézését is. A cseh és a szlovák kommunisták a náciz­mus s a ludák klerofasizmus el­len folytatott harcot összekap­csolták a Csehszlovákia új po­litikai irányvonaláért folytatott küzdelemmel. A kommunisták a nemzeti felszabadító mozgalom elejétől egyetlen politikai pártot ké­peztek, amely a fasisztaellenes harc aktív formáira nyerte meg a népet. A nemzeti felszabadító harc alapja fokozatosan kibő­vült, s végül nyílt fegyveres összecsapásokká fejlődött. Ezek­ben a kommunisták döntő sze­repet játszottak. Mintegy 25 000 kommunista áldozta életét a nemzeti szabadságért és függet­lenségért folytatott harcban. A fasizmus elleni harcban, a par­tizánellenállásban és a kon­centrációs táborokban több tíz­ezer csehszlovák hazafi vesztet­te életét. A nemzeti felszabadító harc egyik legjelentősebb része volt a csehszlovák hadtest harca, amely a szovjet kormány köz­vetlen segítségével, a Szovjet­unió területén alakult, s melyet Ludvík Svoboda vezetett. A hazai ellenállás kicsúcso­sodását, legjelentősebb katonai és politikai eseményét a Szlo­vák Nemzeti Felkelés jelentet­te. A kommunisták Csehszlová­kia Kommunista Pártjának egy­séges politikai irányvonalát haj­tották végre a Felkelésben. A Szlovák Nemzeti Felkelés a nemzeti és a demokratikus for­dalalom elejét jelentette. A csehszlovák népnek a fasizmus ellen folytatott harcában tá­maszt jelentett a Szovjetunió, amely döntő tényezője volt a hitlerista Németország ellen folytatott küzdelemnek. Politi­kai és anyagi támogatása nél­kül ellenállásunk sohasem érte volna el azt a hatékonyságot és jelentőséget, amely jellemezte. A második világháború után a nemzetközi erőviszonyokban történt változások, és pártunk nagy tekintélye megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a fel­szabadult Csehszlovákiában a párt erősen befolyásolja a poli­tikai fejlődést. A gottwaldi ve­zetés a nemzeti és a demokrati­kus forradalom betetőzésére irányította a pártot és a dolgo­zó népet. E program következe­tes kiharcolása gyengítette a burzsoázia pozícióit, s általa a párt egyre szélesebb támoga­tást szerzett. A párt politikájá­nak helyességét bizonyítja az 1948 februári általános sztrájk és más tömegakciók sikere. A döntő összecsapásban az állam­polgárok túlnyomó többsége a kommunista párt mögött állt. A munkásosztály, élén a kommu­nista párttal, megfosztotta a burzsoáziát utolsó hatalmi pozí­cióitól és proletárdiktatúrát te­remtett. Csehszlovákiában, mélyben a nemzetiségi összetétel mindig bonyolult volt, jelentős szere­pet játszott a nemzetiségi kér­dés. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának politikájában is jelentős szerepe volt a nemze­tiségi kérdésnek. Pártunk min­dig rendkívüli gondot fordított e kérdésre. Jelentőségét már az V. pártkongresszuson ls ki­emelték. A VI. kongresszuson jóváhagyták a nemzetiségi poli­tika konkrét programját. A kommunisták a Szlovák Nemze­ti Felkelés idején megfogalmaz­ták a csehek és a szlovákok kapcsolatának megoldását. A kommunisták érdeme, hogy vég­re elismerték a tényleges hely­zetet, azaz, a szlovákokat' mint szuverén teljes jogú nemzetet ismerték el. Pártunk nemzetisé­gi politikájának alapja volt és lesz a jövőben is, nemzeteink és nemzetiségeink internacio­nalista egységének megszilár­dítása. A kommunisták hang­súlyozták, hogy a nemzetiségi kérdés következetesen csakis a szocialista társadalomban old­ható meg. A szlovák nép történelmileg rövid Idő alatt, pártunk vezeté­sével és a cseh nemzet testvéri segítségével az élet valameny­nyi területén egyedülálló sike­reket ért el. A párt nemzetiségi politikájá­ban azonban hibák is előfor­dultak. Az az elképzelés érvé­nyesült, mintha Szlovákia ipa­rosítása önmagában a szlovák kérdés megoldását jelentené. Ahelyett, hogy harcot folytat­tak volna a burzsoá nacionaliz­mus maradványai ellen, melyek­nek képviselői a ludák párt volt képviselői voltak, alapta­lanul bírálták az SZLKP áldo­zatos funkcionáriusait, s meg­torló intézkedéseket alkalmaz­tak ellenük. A nemzetiségi kér­dés marxista—leninista értel­mezésének deformációi első­sorban a 60-as évek elején, a Novotný-féle vezetés alatt ah­hoz vezettek, hogy fokozatosan korlátozták a szlovák nemzeti szerveket, megszüntették a Szlovák Nemzeti Tanács végre­hajtó jogkörét és más sovinisz­ta tettekre került sor. A párt ezeket a hibákat fo­kozatosan helyrehozta. A CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése 1963-ban visszautasította az SZLKP burzsoá nacionaliz­musára vonatkozó helytelen té­ziseket, s rehabilitálta a tör­vényellenesen elítélt szlovák elvtársakat. Csehszlovákia 50­éves fennállásának időszakában végrehajtották a csehek és a szlovákok kapcsolatának föde­ratív államjogi rendezését, mely alapja a két testvéri nem­zet egyenjogú együttélésének. A párt nemzetiségi politikájá­nak része, hogy a párt és a szocialista állam arra törekszik, hogy biztosítsa a Csehszlová­kiában élő nemzetek és nem­zetiségek teljes jogú életét és sokoldalú fejlődését. Pártunk történetének egyik alapvető tanulsága, hogy első­sorban azokban az időszakok­ban teljesítettük feladatunkat társadalmunkkal szemben, ami­kor politikai és ideológiai tevé­kenységünkben össze tudtuk kapcsolni az internacionaliz­must és a hazafiasságot. £s el­lenkezőleg, az ún. január utáni időszakban, amikor a párt egy része és vezetősége nacionalista pozíciókra helyezkedett, elvesz­tettük vezető szerepünket ls. Ezért többek között azt a ta­nulságot is levonjuk pártunk történetéből, hogy meg kell vé­denünk országunk és pártunk internacionalista kapcsolatait, s ezzel biztosítjuk nemzeteink fej­lődését s alapvető érdekeit. Büszkék lehetünk elért eredményeinkre A februári győzelem pártunk története egyik szakaszának ki­csúcsosodását jelenti, s legjelen­tősebb történelmi határkő a cseh és a szlovák nép történel­mében, mivel megnyitotta az utat a szocializmus építéséhez. Már maga az a tény, hogy a dolgozó nép vált a politikai ha­talom egyetlen képviselőjévé, és saját jövője öntudatos alkotójá­vá, előrelendítette országun­kat. A szocializmus építésének fő irányvonalát pártunk IX. kongresszusa dolgozta kl. A szocializmusba való átmenet ál­talános törvényszerűségeinek respektálásából indult ki. Tud­ta, hogy országunkban a szocia­lizmus építését elsősorban a Szovjetunió és az általa nyúj­tott segítség, valamint az a tény feltételezi, hogy kialakul a szocialista világrendszer, mely­nek hazánk ls része. A szocia­lizmus építése IX. pártkong­resszus által kitűzött irányvona­lának alapja elejétől fogva a szocialista társadalommal foly­tatott sokoldalú együttműködé­sünk és a szocialista országok­kal, elsősorban a Szovjetunió­val való egységünk megszilár­dítása volt. Ma, amikor 22 év telt el Cseh­szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusától, büszkeség­gel tekinthetünk vissza az el­ért eredményekre. Senki sem leplezheti, vagy titkolhatja el eredményeinket, senki sem ta­gadhatja történelmi jelentősé­güket. A szocializmus építésé­nek időszaka pártunk és népünk történelmének legnagyobb és legdicsőbb időszakát jelenti. A társadalmi élet legfonto­sabb szakasza a gazdaság, s pártunk ezért a legnagyobb gondot a gazdaság fejlesztésére fordította. Az ipar államosiása után szo­cialista rekonstrukciója jelen­tette a kiindulópontot az egész gazdaság fellendítéséhez, orszá­gunk védelmi erejének, vala­mint a kapitalista piactól való függetlenségének megszilárdítá­sához. Gyors ütemben fejlődtek a termelőerők, fokozódott a munkatermelékenység. Gazda­ságunk alapágazataiban meg­változtak a gazdasági kapcso­latok. A népgazdaság tervszerű fej­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents