Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-07 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó,

Ki ölte meg Rosa Luxemburgot és Kari Liebkneeh

tet? # Akiknek öregkorukra „javul" az emlékezete © A fasizmus szálláscsinálói # A proletariátus hőseinek emiéke örökké él nyiifjfilm „A proletariátus csillaga szüntelenül felfelé emelkedik, mint minden örök csillagzat." (Spartacus-röpiratj árciu6 5-én százéves lenne M

Rosa Luxemburg, a német és a nemzetközi proletariátus vezéregyénisége, a munkás osztály következetes marxis ta, internacionalista vezét alakja, aki a forradalmi vi bar közepette a szociálárulók és a fehér ellenforradalom elleni harc po litikai küzdőterén esett el, fehérgár dista terrorkülönítmény orgyíikosságá nak áldozataként. Most, amikor világszerte megemlékeznek e kiváló asszony, kommunista, teoretikus és politikus születésének 100. évfordulójáról, időszerű felidézni 1919. január 15-ének véres estéjét, amikor egy tiszti csoport alattomosan meggyilkolta Rosa Luxemburgot és Kari Liebkneehtet, az imperialista háború legkövetkezetesebb ellenzőit, majd a német proletariátus forradalmi megmozdulásának vezéreit. Gyilkosaik ugyanis élnek, idős, köztiszteletnek örvendő úriemberek, akiknek most, 52 évvel a bűntett után, valahogy felfrissült az emlékezete és megoldódott a nyelve. A bűncselekmény jogilag elévült. De nem erkölcsileg! Düsseldorfban él például a ma már 91 éves Waldemar Pabst nyugállományú őrnagy. Amikor annak idején a Spiegel kampányt indított a Luxemburg-ügy körül, s bizonyos „szenzációs" leleplezéseivel felcsigázta a közvélemény érdeklődését, Pabst őrnagy a Vie Nuove című olasz lap tudósítójának kérdésére a nyílt utcán kijelen tette: „Mi hárman vagyunk a gyilkosok". Kik hárman? Pabstról tudjuk, hogy az 1919-es forradalmi megmozdulás idején Wechmar Albert báró őrnagy lovastestőr-lövészhadosztályánál telje sített szolgálatot. Ez a katonai egység szorosan egytittműköddött az Eduard Stadke szervezte Antibolsevista Ligával, s törzskara a berlini Eden Szállóban székelt. Itt volt az ellenforradalom bünbarlangja. Kortársak emlékezése szerint Noske a jobboldali szociáldemokrata miniszterelnök egyszer az utcán találkozott Pábsttal s panaszkodott neki, hogy nem tudja féken tartani a „lázadókat", Liebknecht és Luxemburg nagyon veszélyesek, azért Is, mert jó szónokok és nagyon népszerűek a munkásság körében, s hogy a nagy zűrzavarban elkerülhetetlen lesa a „véres áldozat". Állítólag Pabst szeme felcsillant, s azt válaszolta a kormányfőnek: — Köszönöm, rám mindenkor támaszkodhat. Pabston kívül az Eden szállóbeli különítményhez tartozott még Wilhelm ?ouchon tengerészhadnagy és Kurt Vogel repülőfőhadnagy, Lippmann had nagy, Horst és Heinz Pflugk-Hartung fivérek, és még néhány más jobboldali érzelmű tiszt, meg alantas megbízatások elvégzésére egy Runge nevű hegyivadász. Az Eden Szállóban született meg a döntés a fehérgárdista különítményesek és az Antibolsevista Liga közös elhatározása alapján, hogy Rosa Luxemburgot és Kari Liebkneehtet el kell tenni láb alól. 1919. január 15-e volt. A két kommunista vezető letartóztatása simán ment. Bekísérték őket az Eden Szállóba, úgymond kihallgatásra. Pabst visszaemlékezései szerint Rosa Luxemburg méltóságteljesen viselkedett, leült egy zugba s valamilyen tanulmányba mélyedt. A döntés rövidesen megszületett: a foglyokat átszállítják a Moabit börtönbe. ... Elsőnek Liebkneehtet szólították. Amikor az előcsarnokba ért, Runge a lépcsők mögül puskatussal fejbe vágta őt, s ájultan szállították egy kinn várakozó autóba. Az autó az esti sötétségben az elnéptelenedett Tiergarten felé vett irányt. Az elhagyott parkban megálltak. Liebkneehtet kiszállították, s felszólították, menjen előre. Aztán közvetlen közelből hátulról lelőtték. „Szökési kísérlet közben..." Rövidesen a, „vörös Rózára" is sor került. Runge őt is leütötte, sőt a fel ismerhetetlenségig eltorzította arcát. Róza még élt, amikor bevonszolták az autóba ... Eléktelenített holttestét később egy csatornából fogták ki. A két kommunista vezető letartóztatása és kivégzése között mindössze két óra telt el... A polgári lapok este feltűnő címekkel közölték, hogy Liebkneehtet menekülés közben agyonlőtték, Ros' Luxemburgot pedig a felháborodott tömeg szétmarcangolta a Friedrichsstrassén A közvélemény nyomására később vizsgálat indult a Luxemburg—Lieb knecht-ügyben, s a különítményesek közüj hármat el is ítéltek. Mindössze 4 év és 4 havi börtönre ítélték őket, de a többieket, főként az értelmi szerzőket, felmentették. Eredeti feltevés szerint a megbeszélt terv szerint egy utcasarkon Kurt Vogel főhadnagy ugrott fel az autóra és lőtte le az önkívületi állapotban levő Luxemburg Rózát. A legutóbbi vizsgálatok szerint állítólag Souchon volt a gyilkos. Ez a Bad Godesbergben élő 75 éves nyűg díjas katonatiszt azonban „rágalmazásért" beperelte leleplezőit, s a kényes perben a nyugat-berlini bíróságnak kellett ítélkeznie. Megszületett-e az ítélet és hogy szól, nem ismeretes. Souchon 20 ezer márka kártérítést kért a „becsületsértés" miatt, de Pabst utólag is azt tanúsítja, hogy Souchon adta le a gyilkos lövést. Az esetnek más kényes összefüggései is vannak, amelyek jobban megvilágítják a több mint 50 év előtti gyilkosság hátterét és társadalmi légkörét. Annak a bizottságnak, amely a „túlkapást" annak idején kivizsgálta egy Canaris nevű tengerésztiszt is tagja volt. Canaris szoros kapcsolatban állt az Antibolsevista Ligával és az ellenforradalmár tisztekkel. S éppen neki kellett többedmagával „kiderítenie az igazságot". Ez a Canaris lett később Hitler katonai hírszerző és kémelhárító szolgálatának, az Abwehrnek mindenható ura. Runge, a társaság legalacsonyabb fokú tagja, csökkent szellemi képességű torz figura azzal védekezett, hogy „azért gyűlölte a kommunistákat, mert el akarták venni Berlin környéki házacskáját. A fehér kesztyűben gyilkoló tisztm-a*»azonban nem voltak ilyen korlátoltak. Hisz Pabst őrnagy már akkor közvetítő volt Hindenburg és Hitler között, a Pflugk-Hartung fivérek pedig később a nád hírszerző szolgálatban töltöttek be magas tisztséget. Rosa Luxemburg gyilkosai több mint ötven év múltán aggastyánként büszkék egykori ellenforradalmi tettükre. Szenilis kérkedés-e ez, vagy a bonni állam viszonyai között érdemnek számít? A német kommunisták őrzik hőseik és mártírjaik emlékét, mert mint Liebknecht Irta utolsó cikkében: „Hajónk biztosan tartja az irányt a végcél felé. Akár megérjük a győzelmet, akár nem, programunk élni fog. A most még alvó proletariátust felébreszti a közelgő vihar mennydörgése, akkor feltámadnak a megöltek és a harcosok kérdőre vonják az alattomos gyilkosokat L. L. ÖSSZEÁLLÍTÁSA MILYENEK LESZNEK AJÖYfl UTJAI? Pabst, a nyugdíjas gyilkos. "Az utcán neha szé.' . y -r . jyerilős.": Ivan Szalonyikidi építész szerint a XXI. században az utakat ugyanúgy fogják elemeiből összerakni, mint a gyermekek az építőszekrény elemeit. Elsősorban az utasok és a vezetők kényelméről kell gondoskodni. Ezért az utaknak, különösen a nehezen elviselhető éghajlatú vidékeken, fedetteknek kell lenniük. Az ilyen fedett utak szerkezete nagyon egyszerű: szabványos háromlapú és hatlapú üreges hasábok sokasága. Az autóforgalmat a hatlapú hasábok belsejében bonyolítják le. A háromlapú hasábok belsejébe a csővezetékeket, a hírközlő vonalakat, az út szellőztető és világító berendezéseit helyezik el. A hasábokat egymásra rakva és egymáshoz illesztve olyan fedett utat kapunk, amelynek keresztmetszete trapéz alakú, a trapéz tetején pedig közönséges út építhető. Az egyirányú út építéséhez elegendő egy hatlapú hasábot mindkét oldalról háromlapú prizmákkal „aládúcolni". A kétirányú út építéséhez két hatlapú és négy háromlapú hasábra van szükség, és így tovább. Ha az útvonalon szakadékok, dombok vannak, akkor a prizma-blokkok szintsorokban helyezhetők el. A folyót átívelő híd pedig — maga az út. Az ilyen út rezsüi kész töltésül vagy kisebb gátul szolgálnak. Sőt, szükség esetén stadionok lelátóiként is felhasználhatók. Az ilyen hasábokat szabványméterekben, folyamatosan kell gyártani. Igy a „blokkút" jóval kevesebbe kerül. TORUN, A KOPERNIKUSZ HAGYOMÁNYOK VÁROSA Torun Mikolaj Kopernikusz, a nagy lengyel csillagász szülővárosa, jelenleg a világűrkutatás ismert kutatóközpontjai közé tartozik. A toruni csillagászok már a háború befejezése után négy évvel elkészítették első felvételüket a csillagos égről. 1957-ben itt indultak meg a kutatások a korszerű asztronómia egyik fontos ága, a rádiőasztronőmia terén. A Torun környéki Piwnice obszervatórium ma az ország legjobban felszerelt csillagászati kutatóközpontjai között szerepel. A tornni központ két kutatója: dr. Antoni Stawikowski és dr. Róbert Glebocki jelentős eredményt értek el azokban a kutatásokban, amelyek tárgya az anyag mozgásállapota a csillagok atmoszférájában. A két tudós által kidolgozott vizsgálati módszert jelenleg többféle csillagtípus kutatásánál alkalmazzák. A tornni csillagászokat mindenekelőtt a napkorona szerkezete érdekli. Az ún. „napszolgálat" keretében megfigyeléseik eredményeit 10 éve megküldik a nemzetközi naptevékenységvizsgáló központoknak. Nemrégiben a toruni rádiócsillagászok bekapcsolódtak o szocialista országok „Interkozmosz" elnevezésű világürkutatási programjának megvalósításába. A toruni tudóscsoport feladata az, hogy egy szovjet műholdra kerülő rádiőspektrográtot szerkesszenek a Nap rádiósugárzásának vizsgálatára — nagyobb hullámhosszon, mint amelyeket a Földön vesznek. (INTERPRESS WARSZAWA)